Mivé váltunk, mi mind a föld körül,
megannyi bávatag, vagy üvöltő?
Issza a sok homok egyre a vért,
rút zsoldosok felett köröz a vég.
Siklik az ínyén vére a gojnak,
s nincs ki a tűzből szabadítson.
Támadók testét járja röpke szilánk,
nem marad út futni a sziklán
jajszavak erdeje szélbe süvít.
Úgy bolyong szerte vert sereg.
Tűzhelye, élte meg ne maradjon!
háza nyomát sóval jövőnek bevetik.
De nem lesz az jobb akkor sem,
pokoljáró fajzat visszaköszön
ártatlanokra feni ott is a kardot,
mígnem poraiból elébük jelenik.
Újra futna majd, dobva a fegyvert,
hódító önfélszétől nem menekül,
és kősáskák hada ér el fejeket.
Tébolyuknak még az sem elég!
Oltárukon bölcseik intő ujját
röhögve tövig metszették.
Átjárja lelkeiket kőnéma sikoly,
mikor Palesztina táncra perdül!
Budapest, 2008. december 30.
Lengyel Károly
megannyi bávatag, vagy üvöltő?
Issza a sok homok egyre a vért,
rút zsoldosok felett köröz a vég.
Siklik az ínyén vére a gojnak,
s nincs ki a tűzből szabadítson.
Támadók testét járja röpke szilánk,
nem marad út futni a sziklán
jajszavak erdeje szélbe süvít.
Úgy bolyong szerte vert sereg.
Tűzhelye, élte meg ne maradjon!
háza nyomát sóval jövőnek bevetik.
De nem lesz az jobb akkor sem,
pokoljáró fajzat visszaköszön
ártatlanokra feni ott is a kardot,
mígnem poraiból elébük jelenik.
Újra futna majd, dobva a fegyvert,
hódító önfélszétől nem menekül,
és kősáskák hada ér el fejeket.
Tébolyuknak még az sem elég!
Oltárukon bölcseik intő ujját
röhögve tövig metszették.
Átjárja lelkeiket kőnéma sikoly,
mikor Palesztina táncra perdül!
Budapest, 2008. december 30.
Lengyel Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése