Anyahitaként szólok hozzátok…
2010. március 05.
2010. március 05.
Anyahitaként állok előttetek…..,
- sajnos Engem már sokan elfeledtetek.
Népemnek valljátok magatokat, Rólam mégis megfeledkeztek,- ahogy ősi rítust is elfeledtek.
Sokan elfeledtétek azt az ősi minőséget, EGYSÉGET, Aki Én Magam Vagyok.
Anyahita népe nézz reám,- tekinteteddel, gondolatoddal keress Engem. Szívünkben kapcsolódjunk össze, teljesedjen be az áldás, amit az ősiség írt, alkossunk EGY MINŐSÉGET.
A Magyarok Nagyboldogasszonyaként szólok hozzátok,
- az ÖRÖK MAGBA megyünk most be, abba, Akik kezdetektől vagyunk.
- Az ÖRÖK MAG egy esszencia, különböző aspektusokkal felépítve.
Attól függően, hogy női vagy férfi minőség, választja ki magát és illeszkedik be a Teremtésbe, az Egység Láncolatába.
A MAG a mi esszenciánk.
Különböző magokra vagyunk kódolva,- de az ŐSMAG az EGY,- Ő eredendő a Teremtéssel,- EGYSÉGET alkot vele, szoros kapcsolatban áll vele,- egymásból kiáramló és befogadó mozgást végez.
A MAG a középpontunkban van, az ISTENI SZIKRÁBAN, az ISTENI MEGNYILVÁNULÁSBAN. Ott olyan kódokat hordozunk magunkban, - Akik a Teremtés kezdete óta vagyunk.
Ez a MAG szervesen illeszkedik a Teremtéshez,- hisz szerves összefüggésben, állandó áramlásban van vele.
A MAG a szívünk mélyén egy ISTENI PONT, egy szikra, amely eredendő egységet alkot a Teremtéssel, a TEREMTŐVEL.
A MAG teljességében egy kódcsoport.
Most abból a megközelítésből nézzük,- hogy mit is jelent mindez?
- A MAG ősidők óta egy nép jellemzőit, csoportját alkotta.
Őket magyaroknak hívjuk. A Teremtés kezdete óta a KÖZPONTI MAGból jöttek, a Teremtés fő ciklusából keletkeztek.
A MAGOK hosszú ideig egy állandósult állapotban voltak, EGYSÉGET alkottak, nem volt széthúzás köztük.
Aztán, mikor idegen népcsoport keveredett az Ős- Eredendő vérbe,- akkor már elkezdődtek a torzulások.
Olyan minták alakultak ki, olyan minőségek vették kezdetét,- akik sehogy sem tudtak az Ősteremtésbe illeszkedni és azzal azonosulni.
A MAG szétszakadt, szétszóródott,- darabjaira hullott.
Egy teljesen más minőség vette kezdetét, és teljesítette be magát, népesítette be a Földet.
Az EREDENDŐ MAGOK, az Ősök,- Akik az EGYből, a Szentségből, az Ősteremtésből jötte és igazak maradtak,- kevesen maradtak.
Ők egy elkülönült életet éltek, őrizve maguk tisztaságát és a TISZTASÁG FORRÁSÁT.
Teltek múltak az évek, évszázadok, és ezekből a MAGokból is többé-kevésbé a zöme kiválasztódott, mert nem tudta megtartani az ősi mintát,- így beleesett abba a mintába, ami kevert népcsoportként volt jelen.
Évszázadok láncolatán keresztül ez így volt. Keverve volt a magyar más nemzetiségű maggal.
Az ősi már kiveszőben volt,- és akkor a TEREMTŐ újat gondolt…, - megújította a MAGOT.
Kiválasztja, szétválasztja az ocsút a búzától, és íme,- újra tisztulnak a MAGOK…
- Megismerik, felismerik ősi minőségük, de ehhez jó mélyre kell hatolniuk.
Számos idegen mintát le kell vetkőzniük, ami sosem volt az övék,- csak illeszkedésükképpen magukra öltötték.
A MAGOK- az ŐSI MAGOK legtöbbje már igen mélyen van ebben a teremtésben, - mert teremti magát,- azt az ősit,- azt a minőséget, Aki mindig is volt, lesz és létezik…
Ezek a MAGOK most üresítik ki magukból a régit, szabadulnak meg az idegen mintáktól, a ráhatástól,- hogy isteni tartalommal megtöltve magukat, vállalják fel szabott feladatukat.
- Az Ősteremtés most összekapcsolódik az ÚJ megteremtésével.
A múlt, a jelen összekötődik és EGYSÉGET, TELJESSÉGET alkot,- és visszatér az ÖRÖK KÖRFORGÁSBA, a természetes ciklusba, az EREDENDŐ RENDBE és LÉTFORMÁBA amelyből kiszakadt.
A MAGOK most maguk által tisztítják ki az eltorzult mintákat,- mindazt, amely évszázadokon keresztül öröklődött, - apáról fiúra, anyáról leánygyermekre szállt és így adta tovább, örökítette tovább a hibás kódokat.
Itt az ideje, hogy végleg kitisztuljanak ezek a kódok, és az ÚJ VILÁG teremtése által mindez megújuljon, és illeszkedővé váljon.
Közvetítette:Feketéné Lendvai Katalin
Ősi jussunk…
2010. november 15.
A Föld a Mi otthonunk, amit Őseink hagytak reánk.
FÖLD ANYA szólít,- hív, hogy megértést találjunk a lelkéhez.
- A FÖLD, a természet, a TI létetek eleme.
Nagyon fontos, hogy megóvjátok, és gondot viseljétek FÖLDeteknek.
Őseitek tudásában benne volt a FÖLD tisztelete.
Bölcsességükből adódóan tudták mi az az érték ami a kezükbe adatott, melynek kincsét meg kell őrizniük.
Tudták, ha jól bánnak a földdel, Ő is jól bánik velük. Meg volt az áramlás, a kölcsönhatás.
Tiszteletben tartották a Föld javait, s mindig csak annyit vettek el belőle és hasznosítottak újra, amennyire éppen szükség volt.
A Föld együtt lélegzet, együtt rezdült az Ő lényükkel.
Az Ősi Törvény kimondja,- Becsüld szülőföldedet, óvjad, gondozzad, ápold szíved szeretetével,- hisz eljő az idő, amikor Ő ad helyet megfáradt testednek.
Méltón bánj nyugvóhelyeddel, őrizd a Föld titkát, ahogy Ő is megőrzi, és nem hagyja elveszni a tiédet.
A FÖLD, amely otthont ad neked. Ahová a házadat felépítheted, ahol nyugovóra hajthatod a fejed, ahol élheted az életed.
Az Örök Törvény rendje szerint, a föld apáról fiúra öröklődött.
A gazdaság, a jószág, a birtok, apáról fiúra szállt.
Ősi jogok ezek, melyek bevésődtek a tudatba, szállóigévé váltak. De mindez mára szertefoszlott…
Nincs meg a FÖLD tisztelete, nincs meg a varázsa, mely szívből fakadóan gondozza, ápolja, félti a tulajdonát melynek a Föld ad életet.
Őseink szomorúan néznek reánk,- Nem becsülitek Földetek.
Nem becsülitek meg a szentséget mely számotokra megadatott.
Hagyjátok elveszni földetek, ősi örökségetek.
Hagyjátok elveszni a HONT, mely a TI örökségetek.
Nem ismeritek fel azt a csalárdságot, mellyel megtévesztenek bennetek.
FÖLD ANYA szólít,- hív, hogy megértést találjunk a lelkéhez.
- A FÖLD, a természet, a TI létetek eleme.
Nagyon fontos, hogy megóvjátok, és gondot viseljétek FÖLDeteknek.
Őseitek tudásában benne volt a FÖLD tisztelete.
Bölcsességükből adódóan tudták mi az az érték ami a kezükbe adatott, melynek kincsét meg kell őrizniük.
Tudták, ha jól bánnak a földdel, Ő is jól bánik velük. Meg volt az áramlás, a kölcsönhatás.
Tiszteletben tartották a Föld javait, s mindig csak annyit vettek el belőle és hasznosítottak újra, amennyire éppen szükség volt.
A Föld együtt lélegzet, együtt rezdült az Ő lényükkel.
Az Ősi Törvény kimondja,- Becsüld szülőföldedet, óvjad, gondozzad, ápold szíved szeretetével,- hisz eljő az idő, amikor Ő ad helyet megfáradt testednek.
Méltón bánj nyugvóhelyeddel, őrizd a Föld titkát, ahogy Ő is megőrzi, és nem hagyja elveszni a tiédet.
A FÖLD, amely otthont ad neked. Ahová a házadat felépítheted, ahol nyugovóra hajthatod a fejed, ahol élheted az életed.
Az Örök Törvény rendje szerint, a föld apáról fiúra öröklődött.
A gazdaság, a jószág, a birtok, apáról fiúra szállt.
Ősi jogok ezek, melyek bevésődtek a tudatba, szállóigévé váltak. De mindez mára szertefoszlott…
Nincs meg a FÖLD tisztelete, nincs meg a varázsa, mely szívből fakadóan gondozza, ápolja, félti a tulajdonát melynek a Föld ad életet.
Őseink szomorúan néznek reánk,- Nem becsülitek Földetek.
Nem becsülitek meg a szentséget mely számotokra megadatott.
Hagyjátok elveszni földetek, ősi örökségetek.
Hagyjátok elveszni a HONT, mely a TI örökségetek.
Nem ismeritek fel azt a csalárdságot, mellyel megtévesztenek bennetek.
Ami egyre jobban eltávolít a tiszta FORRÁStól, az igazságtól,
- az ANYA FÖLDTŐL,- a HAZÁTÓL.
Figyelmen kívül hagyjátok azt a sok szennyet, hulladékot, élhetetlen táplálékot mellyel mérgeznek bennetek, és vele együtt földetek.
Nem működnek bennetek már azok a kódok, amelyek Őseitekben még éltek, és magától működtek,- mert szívük szeretetében viselték gondját a földnek, mely otthont adott számukra. Óvták a földet, vigyázták,- és különös tisztelettel övezték.
A FÖLD ANYA szent volt számukra, Ő volt maga az ÉLET.
Tiszteletére oltárokat állítottak, Napbaöltözött Asszonyként tisztelték.
Imáikban hozzá fohászkodtak, áldást kértek az Égi Atyától terméseik gyarapodására.
Áldást kértek magukra és a környezetükre.
Tisztelték és szerették állataikat, tudták, hogy velük együtt részük a körforgásban.
Az öregembernek meg volt a tisztelete, a becsülete. A megfáradt testet, különös tisztelettel és gondoskodással ápolták,- tisztelték a benne lakozó Szellemet.
Így az otthon, meleg, biztonságot adó környezetében ápolták az elmenni készülő lelkeket, és nem „otthonokba” rakták.
Az öregek fájdalmában osztoztak, végig kísérték életük útján, ezáltal meg volt az Ősök tisztelete, becsülete.
De mindez mára hová tűnt? Mennyi mindent kell tennünk ahhoz, hogy ősi jussunk, örökségünk visszakapjuk, és ne más nemzeteket utánozzunk?
Sokunk szívében még mindig benne élnek az ősi kódok, hisz kiirtani nem tudták belőlünk.
Hívjuk elő, s keltsük életre mindazt a tudást mely megadatott számunkra.
Becsüljük meg földünket, őrizzük meg Őseink hagyatékát melyet örökségül hagytak reánk. Tartsuk tiszteletben gyökereinket, a HONT, amely a MI HAZÁNK.
A FÖLD tisztelete lehet, hogy sokak szívében csak egy érzés, gondolat,- de mindannyiunk szívében ott van, jelen van….
Írta: Feketéné Lendvai Katalin
Ajánlás: - az ANYA FÖLDTŐL,- a HAZÁTÓL.
Figyelmen kívül hagyjátok azt a sok szennyet, hulladékot, élhetetlen táplálékot mellyel mérgeznek bennetek, és vele együtt földetek.
Nem működnek bennetek már azok a kódok, amelyek Őseitekben még éltek, és magától működtek,- mert szívük szeretetében viselték gondját a földnek, mely otthont adott számukra. Óvták a földet, vigyázták,- és különös tisztelettel övezték.
A FÖLD ANYA szent volt számukra, Ő volt maga az ÉLET.
Tiszteletére oltárokat állítottak, Napbaöltözött Asszonyként tisztelték.
Imáikban hozzá fohászkodtak, áldást kértek az Égi Atyától terméseik gyarapodására.
Áldást kértek magukra és a környezetükre.
Tisztelték és szerették állataikat, tudták, hogy velük együtt részük a körforgásban.
Az öregembernek meg volt a tisztelete, a becsülete. A megfáradt testet, különös tisztelettel és gondoskodással ápolták,- tisztelték a benne lakozó Szellemet.
Így az otthon, meleg, biztonságot adó környezetében ápolták az elmenni készülő lelkeket, és nem „otthonokba” rakták.
Az öregek fájdalmában osztoztak, végig kísérték életük útján, ezáltal meg volt az Ősök tisztelete, becsülete.
De mindez mára hová tűnt? Mennyi mindent kell tennünk ahhoz, hogy ősi jussunk, örökségünk visszakapjuk, és ne más nemzeteket utánozzunk?
Sokunk szívében még mindig benne élnek az ősi kódok, hisz kiirtani nem tudták belőlünk.
Hívjuk elő, s keltsük életre mindazt a tudást mely megadatott számunkra.
Becsüljük meg földünket, őrizzük meg Őseink hagyatékát melyet örökségül hagytak reánk. Tartsuk tiszteletben gyökereinket, a HONT, amely a MI HAZÁNK.
A FÖLD tisztelete lehet, hogy sokak szívében csak egy érzés, gondolat,- de mindannyiunk szívében ott van, jelen van….
Írta: Feketéné Lendvai Katalin
Prof. Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk a Honfoglalásig 2. rész
www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyvek/igaz42.htm
