| A magyarság küldetése |
| Arkangyalok hatása a Földön |
| A magyarság küldetése |
| Minden oldal |
A nép fogalma
A magyarság múltjával, jelenével, jövőjével, saját népünk eredetével, feladatának, céljának megismerésével foglalkozni ugyanolyan fontos, mint az önismeret. Akik szellemi úton járnak, szellemi dolgokkal foglalkoznak, tudják, hogy az önismeret milyen lényeges. Az önismeret mellett van tehát még egy sarkalatos feladat: a népismeret, mégpedig annak a népnek az ismerete, melybe az ember inkarnálódott.
Mi a nép fogalma? Létezik egy hagyományos meghatározás, mellyel próbálják megközelíteni a nép fogalmát. Szellemi szempontból nézve a nép fogalmára tökéletes fizikai definíció nem létezik, ugyanis szellemi hatásoktól függ, hogy ki tartozik egy néphez.
Új Magyar Lexikon: „A nép az ország lakosságára alkalmazott elnevezés." Vannak, akik objektív tények alapján próbálják meghatározni a nép fogalmát, vannak, akik inkább belső érzés, szubjektív érzések alapján próbálják eldönteni, hogy ki tartozik egy adott néphez.
Illyés Gyula: „Magyar, aki vállalja, megtartja életében, halálában a közös múltat, a hasonló gondot, az egy hazát."
Sokszor azt mondják, a nyelv a kulcs, az egy nyelvet beszélő embereket számítjuk ugyanahhoz a néphez, ez azonban nem elegendő.
Létezik egy jónak mondható exoterikus meghatározás: „A nép hasonló testi alkattal, közös nyelvvel, valamint hasonló szellemi és tárgyi kultúrával rendelkező emberek történetileg kialakult közössége."
Minden népnek van saját arculata, minden népnél meg lehet nevezni egy-két olyan tulajdonságot, ami általánosságban az adott néphez tartozó embereket jellemzi. A kultúrantropológusok a vizsgálatok alapján azt mondták a magyar népről, hogy a néphez tartozó emberek egyik legjellemzőbb tulajdonsága a szabadság szeretete. A szabadság szeretete minden népben ott van, de úgy találták, hogy a magyar népben ez különösen erős. Ezt hivatalosan azzal magyarázzák, hogy régen a magyarok lovasnomádként a szabadban éltek, s a lovas népek szabadságszeretete közismert. Ez részben a nagyfokú mozgékonysággal is összefügg.
A magyar emberről elmondható, hogy mint szabad ember részt vett a közösség érdekeinek szolgálatában (ez főleg a régebbi időkben volt jellemző), de csak olyan mértékben, ami a saját méltóságát nem sértette. Úgy is mondhatjuk, hogy régen az ősmagyarok egyfajta Grál-közösséget alkottak.
(A Grál-közösség azt jelenti, hogy emberek úgy alkotnak közösséget, úgy egyesülnek egymással a szeretetben, hogy a saját Én-tudatuk, saját egyéniségük nem sérül.)
A Grál-közösségben tehát az ember tevékeny tagja a közösségnek, de a saját egyéniségét eközben nem adja fel. Régen a magyarok ösztönösen Grál-közösséget alkottak, de most, a tudati lélek korszakában az lenne a feladat, hogy ugyanezt tudatosan legyünk képesek létrehozni. A szabadság szeretetével, amelyet a magyarságnál találtak mint jellemző tulajdonságot, egy probléma lehet: hogyha ezt túlzásba viszi az ember, akkor az széthúzáshoz vezethet. Ezt nevezték meg a magyarság egyik fő hibájának. Vannak olyan magyarságkutatók, akik ezt „turáni átok"-nak hívják. A szeretetteljes együttműködésnek tehát akadálya lehet a túlzott mértékű szabadságszeretet.
A mai ember négy testtel rendelkezik: a „legdurvább" a fizikai test, ennél jóval finomabb az étertest, majd az asztráltest és az ÉN. Az ember feladata, hogy a szelleme, az ÉN-je segítségével az alsóbb testeit megdolgozza. Az asztráltest megdolgozásában segít az a szellemi hierarchia, amit az ezoterikus kereszténységben az angyalok hierarchiájának neveznek. Az ember ezzel a hierarchiával az önismeret által kerülhet szorosabb kapcsolatba. Az embernek az éteri testét is meg kell dolgoznia, át kell alakítania, viszont ebben az ember feletti második hierarchia lényei segítenek, akiket az ezoterikus kereszténységben arkangyaloknak neveznek. Az ember saját népének megismerése révén kerülhet szorosabb kapcsolatba népe arkangyalával, és így segítheti az annak munkáját.
A nép fogalmának megközelítése szellemi szempontból: „Egy népnek nevezhetjük azon emberek közösségét, akik ugyanahhoz az arkangyali lényhez köttettek be." Ezek az emberek ugyanazzal az arkangyali lénnyel vannak összeköttetésben, a saját éteri testük révén.
Az arkangyali lények az ember felett létező szellemi entitásoknak egy csoportja, akik egy egész népet képesek irányítani. Ezek a lények az ember étertestén keresztül kapcsolódnak össze az egyénekkel. Nem mindenki áll egyformán erős összeköttetésben az adott nép arkangyalával. Vannak emberek, akik kiemelkedő fontosságúak egy adott nép életét tekintve, ők egyfajta hírvivőknek tekinthetők. Minden népben mindig van pár olyan ember, akiknek az állapota visszajelez a népet irányító arkangyal számára, hogy az adott nép hol tart, milyen segítségre van szüksége.Ha valakinek megszakad a kapcsolata azzal az arkangyali lénnyel, akihez tartozik, akkor szellemi szempontból attól kezdve az illető nem tekinthető az adott néphez tartozónak. Akkor sem, ha ugyanott él, és ugyanazt a nyelvet beszéli.
Hogyan kötődik össze egy ember a magyar nép arkangyalával?
Két nagy időszakaszt kell megkülönböztetni:
- Más feltételek alapján kötődött össze egy ember a magyar nép arkangyalával Krisztus előtt,
- És másmilyenekkel Krisztus után.
Krisztus egyfajta vízválasztó ebben a tekintetben.
Krisztus előtt a magyar nép arkangyalával főleg külső képességek alapján lépett az ember összeköttetésbe, és csak másodlagos volt a belső hozzáállás. Tehát a haj- és a ruhaviselet, a nyelv, a különböző szokások, a művészi alkotások révén kötődött össze az ember a magyar nép arkangyalával. Ez általánosságban is elmondható, más népek esetében is igaz.
Krisztus óta ez úgy változott meg, hogy a belső hozzáállás vált elsődlegessé. A gondolatok és az érzésvilág határozza meg azt, hogy ki milyen arkangyallal áll összeköttetésben. Természetesen a nyelv továbbra is meghatározó követelmény, már csak azért is, mert a beszéd az étertestre hat, azon hoz létre változásokat, és az étertesten keresztül kötődik az ember egy adott nép arkangyalához. Az emberek éterteste az anyanyelv révén különbözik egymástól, és ez által tud az arkangyal az étertesthez a legkönnyebben hozzákapcsolódni. Azonban Krisztus óta azt, hogy egy adott nép arkangyalához hozzákötődjön valaki, elsősorban az illető belső világa szabja meg.
Arkangyalok hatása a Földön
Egy arkangyali lény éteri testének azt az éteritást nevezzük, amely a Földnek azon részét veszi körbe, ahol az adott nép földrajzilag él. Ez nagyon fontos. Például ha a magyar népet vesszük, az adott népet irányító arkangyal fizikai testének tekinthető fizikailag az a hely, ahol a magyar nép él, s az adott arkangyal éteri testének tekinthető az az éteritás, ami ezt a fizikai helyet - vizeket, dombokat, hegyeket - körbeveszi. A Magyarország feletti éteri aura úgy tekinthető, mint a magyar nép arkangyalának éteri teste. A Föld éteri teste és az ember éteri teste eltér egymástól. A Föld éteri testéről tudni kell, hogy teljesen más alakzatot vesz föl különböző népek, országok felett, emellett képes nagyon gyors változásokra is. Sokkal gyorsabb változásokra képes, mint az ember éteri teste, s ami fontos, hogy amíg az emberi étertest változásai a fizikai test állapotában tükröződnek, addig a
Föld étertestében létrejövő változások az adott terület környezeti változásaiban tükröződnek. Egy bizonyos ország felett lévő éteri burokra hat az ott élő nép is. A Föld éteri burkának változásai néha nagyon jelentősek, erősek, máskor pedig csökkennek. Például amikor a népvándorlások korát élte a Föld, amikor az egyes népek mozgásban voltak, és keresték a helyüket, akkor nagyon intenzív változásokon ment keresztül a Föld éteri burka.
Itt hivatkoznom kell egy szellemi megfigyelésre: az egyes hierarchikus lények között vannak olyanok, akik szabályosan fejlődtek, tehát azon a fokon vannak, ahol lenniük kell, s vannak olyan hierarchikus lények, akik vagy áldozatból, vagy hanyagságból visszamaradtak egy adott fokon, vagyis elvileg már magasabb szinten kellene lenniük, de mégis visszamaradtak egy alacsonyabb fokon. Ugyanígy van az arkangyaloknál is. Tehát vannak úgynevezett szabályosan fejlődött arkangyalok, akik most arkangyali szinten kell, hogy tartsanak, s van az arkangyaloknak egy másik csoportja, akiket szabálytalanul fejlődött arkangyaloknak lehet nevezni. Ez a szabálytalanul való fejlődés azt jelzi, hogy nekik már magasabb szinten kéne lenniük, azaz arché vagy exusai szinten, de áldozatból visszamaradtak az arkangyali szinten.
Azok az arkangyali lények, akik szabályosan fejlődtek, ők alakítják ki egy nép temperamentumát.
Az emberi ÉN hordozza az egyÉNiséget, az asztráltest a személyiseget, az étertest a temperamentumot. Tehát a szabályosan fejlődött arkangyalok meghatározzák egy adott nép alapkarakterét. A szabálytalanul fejlődött arkangyalok alakítják ki egy adott nép nyelvét. Szellemi szempontból nekik köszönhető, hogy a Föld különböző nyelvei kialakultak. Az emberiség valamikor rendelkezett egy ősnyelwel, de ez az ősnyelv nem volt hallható: mentális, telepatikus szinten folyt az ismeretek cseréje.
A Földnek különböző korszakait kell megkülönböztetnünk. Az emberiségnek volt egy korszaka, amit úgy hívnak, hogy aranykor. Ekkor csak egy nyelv létezett, de ez nem volt hallható. Amikor az emberiség átment az ezüstkorba, itt már hallható nyelv alakult ki, de ekkor még mindig létezett egy egységes ősnyelv, mindenki ezt beszélte a Földön. Amikor az emberiség átkerült a harmadik korszakba, amit bronz- vagy rézkornak hívnak, akkor már megkezdődött a különböző nyelvek kialakulása, a vaskorban pedig már több száz nyelv alakult ki. A lényeg, hogy volt az emberiségnek egy olyan korszaka, amikor egy ősnyelv létezett, ezt majdnem minden szellemi irányzat, vallási irat megemlíti. A keresztény történelemben is ismert: a Bibliából az a rész, ami a bábeli zűrzavar előtti időkről szól, mikor az emberiség egy közös ősnyelvet beszélt. Ezután léptek be az emberiség fejlődésébe a szabálytalanul fejlődött arkangyalok, s az ő hatásukra az egy ősnyelv helyett számtalan nyelv alakult ki.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt erre szükség, miért nem maradhatott fenn ez az ősnyelv? Ennek egyik oka, hogy ez is elősegítette az emberiség egyik feladatát, az egyénivé válás folyamatát. Az individualizációs folyamatot - ami az emberiségnek egyik fő feladata - segítette elő először az emberiségnek a nemekre válása, majd a különféle nyelvek, népek kialakulása stb.
Jó néhány dolog tudható erről az ősnyelvről, például az, hogy a magyar nyelv az (a mai nyelvek közül), ami a legtöbbet megőrzött belőle.
A magyar népet vezető, segítő arkangyali lény erős kapcsolatba került a krisztusi lénnyel. Kicsit továbbgondolva: hogyha ez a lény az, aki a magyar népet irányítja, segíti, akkor rajta keresztül a magyarságnak is milyen komoly feladata lehet a krisztusi impulzussal. Tehát ezért is olyan fontos a magyar nép számára az a fajta lelkület, ami felveszi magába egyrészt a krisztusi impulzust, másrészt az istenhitet. Jelenleg elmondható, hogy elég gyenge a magyar nép kapcsolata a saját arkangyalával.
Most a tudati lélek korszakában vagyunk, s a tudati lélek korszakában az lenne a feladat, hogy tudatos és élő kapcsolatot alakítson ki minden nép az őt irányító arkangyali lénnyel, vagyis nekünk is fel kell vennünk a kapcsolatot a nép arkangyalával. A magyar nép múltjáról rengeteg hamis tanítás született, rengeteg téves ismeret került a köztudatba, és azért kell ezeket tisztázni, mert ezek a téves ismeretek mind-mind gyengítik az adott nép kapcsolatát az arkangyallal. Tehát minél kevésbé van tisztában egy nép a nyelvének a múltjával, a saját történelmével, a saját feladatával, annál gyengébb a kapcsolata az arkangyalával.
A magyarság őseit sok mindennek elmondták már: barbároknak, pogányoknak, istenteleneknek, vérengzőknek, agresszíveknek, kegyetleneknek. Ebből kiemelve: pogányoknak nevezik sok helyen a magyarokat. A pogány szó azonban nem azonos az istentelennel, aki nem a római kereszténység alapján próbálta az Istent tisztelni.
A magyarság istenszerető, istenhívő nép volt. Fontos még, hogy a magyar nép történelmét elsősorban azok írták, akik a magyar néppel szemben ellenszenvet éreztek. („A történelmünket ellenségeink írták." - Acsádi Ferenc) Tehát jórészt ők írták meg nyelvünkkel, múltunkkal kapcsolatos könyveket, ők, akik azt szerették volna, hogy a magyar nép minél előbb eltűnjön a Föld felszínéről.
A magyarság küldetése
Ahogy az egyes embereknek, úgy minden népnek is van küldetése a Földön. Amikor az ember megszületik, mindig figyelembe kell venni azt, hogy milyen néphez születik, mert az ember a saját egyéni életfeladatát összehangolja annak a népnek a feladatával, ahol testet ölt. Tehát azért is fontos, hogy az ember megismerje annak a népnek a küldetését, ahol él, ugyanis ezzel összhangban kell a saját feladatát is megvalósítani. A magyar nép egyik legfontosabb feladata, missziója a szeretet megtanítása.
Közismert dolog, hogy a Föld szívcsakrája Dobogókőn található, s ugyanúgy, ahogy az emberben a szívcsakra a szeretettel és a szeretni tudással függ össze, a Föld szívcsakrája is a szeretettel, a szeretni tudással, az áldozatkész szeretettel áll leginkább összeköttetésben. Az a nép, akinek megadatott, hogy a szívcsakra közelében lakjon, éljen, annak van a legfontosabb feladata a Föld szívcsakrájával kapcsolatban. A magyarságnak kellene egyfajta példát mutatni más népek felé az áldozatkész szeretet megvalósításában.
A szeretetnek három fokozata van:
1. a testi szeretet, az erosz,
2. a lelki szeretet, a fília, a baráti szeretet,
3. a szellemi szeretet, a legmagasabb szintű szeretet, az agapé.
Az agapé megvalósítására csak az ember képes!!!
Az első kettőre az állatok nagy része is képes, főleg az emlősök. Az állatoknak van teste, lelke, de szellemmel, éntudattal nem rendelkeznek. Ez utóbbi csak az ember adománya.
Az állatok azáltal, hogy van fizikai testük, képesek az eroszra; azáltal, hogy van lelkük, képesek egymással olyan szeretetbe lépni, amit a fília szó jelez, viszont az áldozatkész szeretetre, az agapéra csak az ember képes. Sokszor elhangzik, hogy az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy képes a felegyenesedett járásra. Ez a tulajdonsága a fizikai testéhez köthető. Képes értelmes beszédre, ez az étertesthez köthető, és képes problémamegoldó, logikus, értelmes gondolkodásra, intellektuális képességgel rendelkezik, ez az asztráltesthez köthető, de ami a legfontosabb, amitől az ember ember, ezt a képességet a szelleme, az Énje révén kapta meg az ember, és ez nem más, mint a szellemi szeretet, az agapé.
Csak az ember képes ingyen kegyelmet gyakorolni. Az állatvilágban az üss vagy fuss reakció működik. (A megtámadott állat nem tartja oda a másik pofáját is az őt megtámadó vadállatnak). Az ember viszont megteheti, hogy egy harmadik megoldáshoz folyamodik, ez az ingyen kegyelem adása. Az ember az, aki a szelleme révén képes a megbocsájtásra, és képes a rosszat is jóval viszonozni.
Amíg az embert csak az önérdek vezeti, csak az üss vagy fuss szintjen működik, addig nem rendelkezik azzal a fő princípiummal, ami őt kiemeli az állatvilágból. Ez nemcsak egy adott egyénre, hanem egy egész népre is igaz. Egy adott nép is gyakorolhatja az áldozatkész szeretetet más népek felé. Ugyanúgy elmondható, hogy ha egy nép, egy ország megreked az önérdek szintjén, akkor mint nép megreked az állatvilág szintjén. A magyarság az a nép, ahol legelőször megjelent ennek a legmagasabb szintű szeretetnek a tanítása, jelképe, az agapének a gondolata, s ezért a magyar népnek az egyik ősi jelképe a turulmadár.
Az ősmagyaroknak volt egy olyan zászlója, ami a turulmadarat ábrázolta, méghozzá úgy, hogy saját magát tépte ez a madár, és saját húsával, vérével táplált más állatokat. Ez egy nagyon szép jelképe az áldozatkész szeretetnek, amikor valaki saját magát feláldozva próbál másokat segíteni. Ebből alakult ki a későbbi krisztusi jelkép, a pelikán, az a madár, aki saját vérével táplálja kicsinyeit.
A magyar népnek ebben kellene példát mutatnia más népeknek, hogy képes érdekmentes, önzésmentes szeretetre, az agapéra.
Másik példa Mátyás király megkoronázása. Magyar királyt csak nagy egyházi ünnepeken lehetett megkoronázni. A terv az volt, hogy Mátyást Virágvasárnap koronázzák meg, de nem érkeztek meg ekkorra a követek. Következő lehetőségnek Húsvét vasárnapja, a feltámadás napja adódott a megkoronázásra, viszont Mátyás - bölcs ember lévén - tudta, hogy áldozatvállalás nélkül nincs megújulás, halál nélkül nincs feltámadás, ezért annak ellenére, hogy megtehette volna, hogy a koronázási időpontot a feltámadás napjára teszi, mégis egy belső sugallat hatására úgy döntött, hogy Nagypéntekre, a megfeszítés napjára teszi saját koronázásának időpontját.
Ez is egy jelkép. Mátyás ezen tette is azt fejezi ki, hogy amíg a magyarság nem képes más népek felé az áldozatkész szeretet megvalósítására, addig a magyarság feltámadása nem valósulhat meg. A magyar népnek tehát a legfőbb hivatása, küldetése, hogy az agapéban, a szellemi szeretetben kell példát mutatnia, s ez a szellemi szeretet az, ami képes az itt lévő szívcsakrát is megnyitni. Ez elsősorban a magyarságon áll vagy bukik. Népünk feladata ezért: példát mutatni megbocsájtásban, szeretetben, áldozatkészségben.
Erre találunk is néhány példát a történelmünkben: amikor Atilla a hunok, magyarok királya meghozta azt az áldozatot, hogy az ellenfélnek (Róma) a teljes győzelem pozíciójából kegyelmezett meg - amikor bár leigázhatná őket - mégis kegyelmet gyakorol. Itt Atilla olyat tett, ami teljesen érthetetlen volt az akkori közgondolkodás számára, hiszen ez a kegyelmet adó, ellenségnek is megbocsájtó szeretet még nem terjedt el. Atilla lemondott a megtorlásról.
a Napfényes Élet Alapítvány kiadása alapján/
http://auranka.hu/eredet/1681-a-magyarsag-kuldetese.html?showall=1&honnan=Nemzeti_Hirhalo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése