Sokak számára nem szorul magyarázatra a Pilis szakralitása, szentsége. Sűrűn emlegetjük szakrális királyi központként, ami annyit jelent, hogy a legrégibb időktől kezdve, királyi, családi birtok volt, Visegrádtól Esztergomig királyi várak, kastélyok sokasága volt található. A pilisi háromszögben szinte minden királyunk templomokat, apátságokat alapított. Az Árpád-házi királyaink sorsának jelentős eseményei – születéstől a halálig – kötődnek ehhez a területhez. És ezzel tovább gyarapszik a Pilist övező rejtélyek sora is, az eltűnt vagy nem azonosítható egykori települések keresése közben.
A most induló beszélgetéssorozatunkban megpróbáljuk ezeket a titkokat körül járni, amiről lehetséges fellebbenteni az idő, mindent elfedni kívánó fátylát.
- Milyen régre tudunk visszamenni az időben, vagyis a Pilis földje milyen korokból rejt emlékeket?
- A pilisi háromszög belsejében már ősidőktől fogva felismerhető egy kontinuitásnak (folytonosság) nevezhető jelenlét. A legkorábbi leletanyag az őskor bizonyos időszakából jelenik meg, utána a rézkorból találunk emlékeket, de a legjelentősebb a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságnak nevezhető jelenlét, amit a helyi régészeti kutatás leletei szépen bizonyítanak. Ez a folytonosság pedig ennek a térségnek fontosságát is jelzi. Innen érthető az, hogy pl. a Kr.u. 373-ban, ahogy krónikáink megadják a magyarok – nem hunokat említenek – első bejövetelének idejét, miért pont ide telepednek le. A krónikák szerint, a magyarok első királya, így nevezik Atillát, a pilisi háromszög belsejében talált régi épületeket megújítja. Tehát már Atilla király idejében számolnunk kell a Pilisben egy nagyon régi műveltséggel, amit ő felfrissít, megújít. Az Atilla utódok utáni időszakból figyelemre méltó, az avar korszak. A Kárpát-medence egyik legnagyobb avartemetője éppen a Pilis peremvidékén – Szentendre, Pomáz környékén – került elő, igen jelentős leletanyaggal.
- Ezt követően történik Árpád bejövetele a térségbe. A krónikák leírása ebben az esetben kísértetiesen hasonlít az előd, Atilla és a magyarok első bejövetelére.
- Egyes krónikák szerint ez 677-ben történik meg. Ezek szerint ugyanaz a história játszódik le, Árpád Atilla király városába érve látja, hogy egyes épületek romokban hevernek a földig rombolva, egyes épületek állnak. Más városoknak, váraknak már a nyomait sem lehet megtalálni. Árpád ugyanolyan megújító tevékenységbe fog, mint korábban Atilla tette, az itt talált városokkal.
- Felmerül a kérdés, hogy hová lettek ezek az egykori várak, városok a Pilis belsejében, hisz mára néhány romon kívül mást nem nagyon találni?
- Ha kézbe veszünk egy régészeti topográfiát, akkor kiderül, hogy a Pilisnek alig van olyan pontja, ahol mondjuk az Árpádkor valamilyen nyomot ne hagyott volna. Példának lehet említeni, hogy a Búbánatvölgy telis-tele van régészeti emlékekkel, ezek többsége akkor tűnt el, amikor az ötvenes években ezt a területet üdülő övezetté nyilvánították és a pártüdülők építése közben a romokat széthordták, elpusztították. Ezt még a leghivatalosabb régészeti leírások is megemlítik. Itt volt található a kevéssé ismert Ákos-palotája, és egy nagyon komoly duzzasztó gátrendszer, középkori malmok, a Szamár-hegyen hatalmas erődrendszer nyomai. De itt említhető például a Dömös feletti Árpádvár, ahol a mai napig régészeti feltárás folyik és jól láthatóan középkori falak, sáncok nyomai vannak. Azt senki nem tagadja, hogy a középkorban itt valamiféle vár állott.
- Visszatérve a megújításra. Miért ennyire fontos a Pilisben talált korábbi települések állandó felfrissítése, megújítása?
- A Pilis földrajzi fontosságának megértéséhez először a Kárpát-medence helyzetének felismerése szükséges. A Kárpát-medence Európa kellős közepén helyezkedik el. Ez a földrajzi egység, jelen tudásunk szerint, egész Eurázsiában, de bővíthető ez a kör, az egész Földön, ehhez fogható földrajzi egységet nem ismerünk. A medencében két fő folyó (Duna, Tisza) található, és így nyugodtan nevezhető ez a terület Mezopotámiának, ami nem mást jelent, mint folyamköz. Ez az egyik legjellegzetesebb folyamközi kultúrközpont. A többi ősi nagy folyamközi kultúrával szemben (Tigris és Eufrátesz köze) a Kárpát-medencének van egy rendkívüli nagy előnye. Nagyon jól védhető. A Kárpátok hegykoszorúja az egész medencét körbeveszi, ez pedig elég nagy ahhoz, hogy itt nagyon tág viszonyok között tudjon az élet kibontakozni. A Kárpát-medencén belül a Pilis, a pilisi háromszög rendelkezik mindazokkal az erényekkel kicsiben – Pap Gáborra kell hivatkoznom, hiszen ő hívta fel a figyelmet erre – amivel nagyban az egész Kárpát-medence rendelkezik. Ez rendkívül fontos, hiszen ez azt jelenti, hogy ha mondjuk, a Kárpát-medencén belül a hatalmi központot el akarom helyezni valahova, akkor csak a Pilis jöhet szóba, mert például már az Északi-középhegység ilyen adottságokkal nem rendelkezik. A pilisi hegyek egy nagyon jól védhető rendszert alkotnak, tehát ha bármelyik irányból, például a Duna vonalából nézzük a rendszert, akkor már a Duna partjától a hegyek meredek falként emelkednek. A víz irányából bevehetetlen a belseje. A túloldalról pedig a Kétágú-hegy, a Csévi-szirtek, a Pilis hegy szintén egy hatalmas, meredek védőfallal zárják le az egész rendszert. A hegyvidéken belül három nagy medencét találunk (Pilisszentlélek, Szentlászló és Szentkereszt), ahol pedig mindenféle élelmiszert elő lehet állítani korlátlanul. Ugyanígy vízhiánytól sem kell tartani, hisz a Pilis bővelkedik forrásokban is. Így a medencék alkalmasak arra, hogy hosszantartó ostrom esetén is az utánpótlás megoldott legyen. Tehát a pilis háromszög elég nagy, önellátó és saját energiaforrással is rendelkezik. Innentől kezdve rajzolódik ki a Pilis szakrális sajátossága. Ha ránézünk a térképre, látható, hogy a Duna és hegyek vonalának köszönhetően egy szívre emlékeztető formát jelenítenek meg. Ennek a formációnak a kellős közepén található az a hegy, amelynek a neve Dobogókő.
- Az egész rendszernek szívalakja van, a belsejét Dobogókőnek hívják, sőt az ezoterikusok körében a Föld szívcsakrájaként is emlegetik e területet. Dobogókő nevének kialakulásáról tudhatunk-e valamit?
- Erre nagyon sok magyarázat született az idők során, talán a legáltalánosabban elfogadott az, hogy a dobogókői fennsík, olyan, mint egy természet alkotta dobogó, amelyre, ha feljut az ember a környező tájat egy magaslatról – dobogóról – szemlélheti. A múlt században például a turista kiadványok, olyan magyarázatot is megemlítenek környékbeli néphagyományok alapján, miszerint a hely arról kapta a nevét, hogy a Dobogókő-hegy belseje üres, hatalmas termek vannak benne, és ha a hegy tetején valamilyen ok miatt, egy sziklatömb leszakad és végig gurul a völgybe, a hegybelseje visszhangozza a robajt és ez messzire hallatszó dobogásszerű hangot ad. Mindkét magyarázat igaz és közel járhat az igazsághoz. A harmadik magyarázatot a nyelvből tudjuk kihámozni. Ha az egész rendszer egy hatalmas szívalakot idéz meg, akkor így jutunk el a legfontosabb jelentéshez, ami az egész Pilisben működő energiát jeleníti meg. Ez alapján érthető, hogy miért nevezik a középkorban ezt a területet az ország szívének, közepének, belsejének.
- Szívről és dobogásról beszélünk. A pilis szó jelentése mégsem a szívvel, szívcsakrával függ össze, hanem egy másik energiaponttal. Mi okozza e kettősséget?
- A pilisi energiarendszeren belül nemcsak a szívcsakra működése mutatható ki, hiszen a Pilis, mint összefoglaló név nem a szívre, hanem a fejre utal. A pilis szó megfelelője a tonzúra, vagyis fejtető. Ennek energetikai változata a koronacsakra. A Pilisen belül, ha én egy élő működést vizsgálok, akkor a két legfontosabb központ érhető nyomon. Az egyik a szívformán és a dobogáson keresztül a szívcsakra, a másik a legmagasabb szintű működésre utaló jelentés a koronacsakra. És ha rádöbbenünk arra, hogy a Föld két legfontosabb energetikai központja a Kárpát-medencében, sőt a Pilisben található, akkor nem csak a magyarság számára, hanem az egész emberiség számára létkérdés, hogy mi módon tudom, vagy nem tudom a Pilist működtetni.
- Mit jelent a Pilis működtetése?
- Itt érdemes a Képes Krónika királykoronázási jeleneteit megörökítő miniatúráit felidézni. Ezek pont ezt a két legfontosabb jellemzőt örökítik meg. A koronázások a koronacsakra működésre utalnak, viszont ezeken a kis képecskéken megjelenik egy nagyon érdekes formájú királyi trónus, amelyek szabályos dobogó alakzatot mutatnak. Ez a dobogó forma az, amely tájba helyezve végig vonul a Krónika képein. Tehát a működtetés alapja a magyar király koronázása kellett hogy legyen. Ez már szoros összefüggésben van a Szent Korona misztériumával is.
- A Képes Krónikához értünk el. A közeljövőben fog megjelenni új könyve, amelyben az említett miniatúrák részletes elemzését olvashatjuk majd. Ha megnézzük a képeket, honnan tudhatjuk, hogy a koronázási jeleneteken a Pilist ábrázolják?
- Feltételezésekre és következtetésekre hagyatkozhatunk ebben a kérdésben. Ha tudjuk azt, hogy a koronázási szertartásnak milyen szigorú feltételei voltak: pl. az esztergomi érsek volt a koronázó személy, és a képeken látok egy koronázó főpapot, akkor már egy helyszínközelítést elvégeztem. A téma akkor kezd izgalmasabbá válni, ha felteszem azt a kérdést, hogy hol őrizték a Szent Koronát. Tudjuk, hogy az Árpádkorban a Korona őrzési helye Fehérváron volt. És most tovább kérdezve: hol volt a középkori Fehérvár és hol volt a koronázó városon belül a koronázó bazilika, ahová haláluk után az Árpád-házi királyaink temetkeztek? A Képes Krónika miniatúráinak többsége, nagyon határozottan, sziklás, hegyes tájba helyezi a koronázásokat. Tehát a mai Székesfehérvár környéke semmi esetre sem jöhet szóba. És nyilvánvaló módon, ha az esztergomi érsek a koronázó főpap, és ha a későbbi Anjou-korra gondolunk, amikor Visegrádon őrzik a Koronát, az a hely ahol a koronázás történik, nem lehet ettől a két helytől túlságosan messze. Hiszen az, ahogy erre Pap Gábor is sokszor utalt már, állambiztonsági szempontból is elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen szintű, féltett ereklyét majdnem száz kilométerre elvigyenek az őrzési helyétől, majd visszautaztassák, az akkori útviszonyok mellett. A dobogókra visszatérve, a képeken kívül, semmilyen írásos emlékkel nem rendelkezünk, amely ennek jelentőségét megemlíteni. Nevezhetjük a képek alapján, akár egy hely szimbólumának is. Az említés hiánya az is lehet, hogy a Krónika alapján is kiderül, hogy kettős koronázás létezett az Árpádkorban. A Fehérvári bazilikában nagy nyilvánosság előtt zajlik a szertartás, az ország szemeláttára, itt viszont egy titkos koronázást láthatunk. A képeken két-három személy jelenik meg a királyon kívül. És úgy tűnik, hogy ezen a titkos koronázáson jut fontos szerephez a dobogó alakú trónus. A képek alapján kitűnik, hogy bár a formája hasonló, de személyre szabott és szertartásonként változik a mérete, kiképzése. Ennek a titkos szertartásnak lehet a központi helye Dobogókő. De hogy tovább bonyolítsuk a kérdést, meg kell említeni, hogy az Esztergom közelében lévő Búbánatvölgy felett is találunk egy Dobogó nevű hegyet.
- A középkori források mégsem említik Dobogókőt.
- Erre nagyon egyszerű a válasz. Például, ha a Magyar Szent Koronát vesszük alapul, akkor csak IV. Béla korától kezdve beszélhetnénk róla, hiszen az első említése egy 1256-ból származó oklevélben jelenik meg ilyen szóösszetételben. De nyilvánvaló módon már ezt megelőző időben is létezik. Ha pedig egy szakrális központról nem történik feljegyzés, nem történik ábrázolás, akkor ez éppen a fontosságát jelenti. Nem azért nem említik a szövegek, mert nincs, hanem a Koronához hasonlóan, rendkívül fontos, működésében eltér a megszokottól, és ez a működésrend megkívánja a hallgatást.
S.Z. –A.L.
(megjelent a Dobogó legelső számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése