Nyírő József újratemetése

Román arcok
Álláspont


Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesüljön róla.
Továbbá azért, hogy egyértelműek legyenek mindörökre Kövér László
szavai: győzelemre ítélt az a nemzet, amelynek olyan fiai vannak,
akiktől még haló poraikban is félnek.

Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökre jogilag sikerült sarokba állítani a román hatóságokat. Ugyanis
arra készültek, Nyirő József földi maradványai lesznek újratemetve Udvarhelyen. S mivel az
újratemetéshez  engedély kell, nyugodtak voltak a domnulék, mert azt majd
úgysem adják  meg.
Igen ám, de kiderült, hogy Nyirő József magyar író hamvai lesznek újratemetve, ahhoz pedig a román törvények szerint semmiféle engedély  nem
kell.
S bár jól ismerjük ezeket a fanariótákat, de ahhoz még ők is  kevesek,
hogy a hét végén új törvényt gyártsanak.
Tehát csütörtökön  minden készen állt, pénteken aztán a
székelyudvarhelyi esperes atya -  figyeljetek feleim, jönnek a honi
árulások!
- bejelentette, neki  bizony szüksége van még egy papírra, mert
anélkül nem temethet.
A  magyar szervezők mondták, rendben, és szaladtak az udvarhelyi
városházára a papírért.
A nevezett papír egy formanyomtatvány, amelyen  két rubrikát kell
kitölteni: a temetendő nevét meg egy iktatószámot.
A  nevet sikerült eltalálni - Nyirő József -, az iktatószámot meg adta
az  önkormányzat.
Az egészet aláírta Bunta Levente RMDSZ-es polgármester,  s úgy tűnt,
minden rendben.
Olyannyira, hogy Bunta Levente még  nyilatkozatot is kiadott, amely
szerint mindenben támogatja az  újratemetést.
Mindenki megnyugodott, látszólag még az esperes is.

És  akkor, most figyeljetek (!), kiadták a papírt péntek délelőtt.
A kiadás  után 15 perccel pedig megjelent Udvarhelyen a Hargita megyei
román  prefektus, és rendkívüli vizsgálatot kezdeményezett.
Mivel a prefektus  Csíkszeredában székel, az meg órányira van
Udvarhelytől, nem tűnik életszerűtlennek, hogy előre tudott a nevezett
okmány kiadásáról, sőt
> a nevezett okmányt a nevezett román prefektus
rendelte a nevezett  Bunta Leventétől.
És láss csudát! A rendkívüli vizsgálat kiderítette,  hogy az okmányon
téves az iktatószám!
A prefektus roppant sajnálta a  dolgot, s mondta, így az újratemetés
nem lehetséges, ellenben ha  kijavítják az iktatószámot, semmi akadálya.
Ez is megoldhatónak tűnt  péntek dél körül még, ám ekkor Bunta
Leventén volt a csodálkozás sora.
Ő csodálkozott a legjobban, nyilatkozott, hogy szerinte az iktatószám
jó, különben pedig kedden ér rá legközelebb.
Láttak már ilyen szép összjátékot?

Az események pedig ekkor felgyorsultak.
Mert a román, ha egyszer  gyanút fog, azt el nem ereszti.
Így aztán nekiláttak Nyirő-hamvakat  keresni, és ügybuzgalmukban
belefutottak az összes pofonba, amelybe  bele lehet futni.

Mind közül a legszebbet pedig Lukács barátom vitte be nekik.
Lukács Csaba újságíró szombaton Marosvásárhelyre repült, ott  taxiba
ült, és indult Udvarhelyre.
S poggyászában ott lapult egy urna.
Hogy urna van nála, azt tudták
idehaza néhányan - az a kérdés, miként  tudták meg a derék román hatóságok.
De megtudták - s bár a történet  végtelenül röhejes, azért ha
belegondolunk, félelmetes is ám!
Szóval a  románok Korondon megállították a Lukácsot szállító
taxit, és  felszólították Csabát, nyissa ki a csomagjait.
Ő pedig közölte, hogy  nem nyitja.
Ugyanis bejárta már a világot, de olyan nincs, hogy csak  úgy
nyitogatják az ember csomagjait.
Hozzanak neki ügyészségi papírt,  majd akkor kinyitja.
Bevitték ekkor Lukácsot a rémült taxissal együtt  a korondi
rendőrségre, ahol ötórás várakozás után megjelent a román  különleges
ügyészség terrorelhárító részlegének néhány embere meg egy  ügyész, és
hozták a papírt, hogy kábítószer-csempészet a vád.
És akkor  vegyvédelmi cuccba öltöztek a jó románok, s a nagy turkálás
közben aztán változott a helyzet:
kiderült, hogy irredenta, antiszemita és  xenofób anyagok birtoklása a
vád.
Találtak is egy irredenta gatyát,  egy xenofób zoknit meg egy
antiszemita ümögöt.
S megtalálták végre, amit kerestek, megtalálták az urnát!
No, felragyogtak, hogy akkor  itten van a casus belli, és viszik hamar
Bukarestbe.
S olyannyira  megörültek, és olyannyira amatőrök voltak, és
olyannyira  türelmetlenek, hogy még csak álltak ottan Korondon a
nyitott
bőröndöknél, amikor már bejárta a román sajtót a hír, hogy
megtalálták  Lukács Csaba magyar újságírónál Nyirő József hamvait.
S ekkor Csaba  barátom elkezdett ragaszkodni hozzá, hogy nyissák ki az
urnát.
És  kinyitották.
És ott állt az urna körül egy halom román, s úgy álltak  ott, hogy
Kusturica sírva könyörgött a receptért.
Mert az urna üres  volt!
Tök üres.

S ekkor a román különleges ügyész ordítani kezdett,  hogy vádat fog
emelni a hatóság félrevezetéséért.

Csaba pedig szelíden  kérte, hogy őrizzék meg az eddigi civilizált
hangvételt, amúgy ő a maga részéről ült egy taxiban,
és hat órája vegzálják, úgyhogy mondja  már meg valaki, kit vezetett ő
félre és mivel.

Kussolt erre az összes  román, Csaba pedig, hóna alatt az üres
urnával, távozott a rendőrségről.

Ennyi a történet, barátaim.

S, hogy hol voltak eközben a hamvak?
Ez a jó kérdés.

Nézzék majd meg a  felvételt az emlékünnepségről, s nézzék meg Szőcs
Géza amúgy gyönyörű beszédét.
Látni fogják, hogy Szőcs nagy táskával megy fel a színpadra,  a táskát
leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi.

Az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az
ünnepségen.

Bayer Zsolt