Szőke István Atilla : Ötvenhat csillag
…úgy hordozta terhét megszáradt vérének,
hogy csontjáig hatolón fájt a jelen,
ütések zúgtak mellen, arcon, fejen
s akkor megszületett benne az ének.
Nem is ének volt, inkább egy makacs dal,
mely áttörte falát a vallatásnak,
ellenállt az esztelen vérontásnak
s zengett, mint örökbe kapott diadal…
…és a korbács a verőkézből kihullt
és a jelen mellett a múlt tornyosult
s a jövő szabadultan intett nékik,
a dal zúdult, áradt, föl, föl az égig
s látta Isten, küzdenek a magyarok
és küldött nékik ötvenhat csillagot…
…úgy hordozta terhét megszáradt vérének,
hogy csontjáig hatolón fájt a jelen,
ütések zúgtak mellen, arcon, fejen
s akkor megszületett benne az ének.
Nem is ének volt, inkább egy makacs dal,
mely áttörte falát a vallatásnak,
ellenállt az esztelen vérontásnak
s zengett, mint örökbe kapott diadal…
…és a korbács a verőkézből kihullt
és a jelen mellett a múlt tornyosult
s a jövő szabadultan intett nékik,
a dal zúdult, áradt, föl, föl az égig
s látta Isten, küzdenek a magyarok
és küldött nékik ötvenhat csillagot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése