LEVESRE TELIK!
Dolgozz szaporán, szaporábban, többet még többet, és dögölj meg időben, hogy ne kelljen a megszállóknak részedre nyugdíjat fizetni. Útban vagy a betelepülőknek! Nem veszed észre magad?
Különben nem jut elég élettér a kaszinóiknak.
Hallom, feleségem ismerőse nyugdíjba készül. Elballagott a megfelelő hivatalba, előkészíteni ezt a nem mindennapi eseményt, vagyis beszerezze az igazolásokat a ledolgozott évekről, meg ami még ilyenkor szokásos teendőt elintézze. Atomcsapás erejével hatott rá a hír, hogy ez évtől miként számítják a szolgálati időt. Az amúgy mára tisztességes családapa gyermekének kiskamasz korában volt egy balesete, ami miatt nagyjából egy esztendőn át otthon kellett ápolnia a srácot. Most udvariasan közölték vele, hiába dolgozott negyven évet, az a hosszú táppénzes állomány a legújabb rendeletek szerint nem számít bele a nyugdíjjogosultságot adó negyven évbe.
Visszamenőleges hatállyal ilyen „ajándékot” még csak nem is kommunikálnak kis hazánkban a fülkényi jaffások. Hát nem forradalmi újítás?! És ilyenkor hol terpeszti a hátsó felét az Alkotmánybíróságnak nevezett állfelszegős aranyláncos taláros testület? Vagy elfogyott a kurázsi?
Teszem azt valamelyik pénzügyérnek a Matolcsy által sújtott Közép-Európai térségben eszébe jut valami megtakarítási ötlet (értsd sarc), akkor azt akár több évtizedre visszamenőleges hatállyal megváltoztatják. Mint mondjuk az álláskeresési járadék - vagy minek nevezik mostanában a tengődést - idejét, vagy például a gyed és gyed idejét is meggondolatlanságuk célkeresztjébe vonhatják.
Hol élnek ezek? Hol voltak a szakszervezetek, amikor ez az emberszabású lénycsoport ezt kiötlötte?
Csak magunkra számíthatunk! Annyi jogunk van, amennyit mi magyarok maguknak kiharcolunk.
Ugye értik, kedves szakszervezeti főmeghízottak, hogy mit akarok kidadogni? És még nem hirdettek általános sztrájkot? Mire is választották a szakszervezeti tisztségviselőket? Emlékeim szerint a dolgozók érdekeit képviselni a munkáltatóval szemben. Jobb esetben a munkáltatóval egyeztetve.
Igen kíváncsi volnék, ha CGT, a legnagyobb francia szakszervezeti tömörülés csak a gondolatnak hírét venné, ugyan hány tízmillió csigaevő tolongana az utcán sugárút szélességű tiltakozó feliratok árnyékában? Vagy említhetnénk az USA olajipari szakszervezetét. Hogyan reagálna hasonló hírre?
Tesco alkalmazott írja a vázlatot az új munkatörvény könyvének? Emberek mi ez?
Bármiféle előzetes egyeztetés nélkül belökik a köztudatba, hogy dögölj magyar? Legközelebb tán kötelezővé teszik a temetési előtakarékosságot is! Addig is a világbank, meg egyéb naplopó gyülevészek használják a tőlünk rabolt pénzünket jeligével.
Nyugdíjról szólva alávaló hazugság az a gyakran hallott közgazdasági bornírtság, hogy a jelenleg dolgozók tartják el a mostani nyugdíjasokat. Ugyanis azok a szerencsések, akik elérték a nyugdíjkorhatárt egész életükben lerótták a hozzájárulásukat állam bácsinak, azt remélve, az majd a kamatos kamattal szaporodva tisztességes megélhetést biztosít hajlott korukra. Majd jött 1989. Az akkori parlament - örömteli közös bégetéssel - elvtársiasan megszavazta az indítványt, hogy a nyugdíjpénztár attól kezdve az állami költségvetés részét képezze. Gyakorlatilag ország-világ előtt törvénybe iktatták sok millió magyar dolgozó kínkeservesen kiizzadott nyugdíjforintjainak ellopását, elrablását - élő televíziós közvetítés keretében. Láttam a bejelentést! Nem volt joguk hozzányúlni, hiszen a kötelező előtakarékosság formájában levont összeg nevesített számlákon volt könyvelve. Magántulajdon volt. Ismerős ez a helyzet a kötelezően bevezetett magán-nyugdíjpénztárak esetéből? „Mi az hogy? Nagyon is!”. (Klasszikusokat csak pontosan!) És a tizenhat százalékos tagló még szóba sem került! Az ám a valami! A népnyúzás netovábbja!!!
Érdemes volna egy kerekasztal értekezletet összehívni a magyar jogfejlődés ezen irányzatait megvitatni. Államilag elkövetett, nagy létszám kárára, különösen nagy magán vagyon terhére, élhetetlen országlétet eredményező, visszamenőlegesen kihirdetett csalás, lopás, hazugság, okirat hamisítás.
Mind, egytől egyig hazudott ebben az ügyben. Nem volt kivétel! Nem! Az egyik elrendelte a sarcot, a másik ellopta. Így megy ez időtlen idők óta, megfelelően polkorrekt váltórendszerben. Mondhatjuk úgyis, hogy egygyökerű töbpártrendszerben.
Az a helyzet, az egész országnak tele van a hócipője a tehetetlenül bólogató fehérgalléros szálláscsinálókból, meg bűnöző köreikből.
Hogy akarnak ezek népesség növekedésre ösztönözni? Hogy várják el, hogy mindenféle jöttment idegen idetolja a pofáját, és diktálhasson? Ez nem véletlenül magyar kormány? Ja, itt-ott egy kis nemzeti színű pántlikával ékesítve. Ámbár, ne figyeljünk arra, mit mond a Likud Viktátor a kampányban, úgyis azt teszi majd, amit akár kimondatlanul a banksáskák akarnak.
De az a világhatalmi igénnyel fellépő pusztító erő, ami - mert nem aki, hanem ami, hiszen saját létezését is tagadja a neoliberális globalista (Bogár L.) - teljesen egyértelműen a magyarok pusztítására vezényli bennszülött alkalmazottait. Mindegy ki ül a bársonyszékbe, ezek még az eskü napjának estéjén négyen-öten felkeresik üzleti ajánlatukkal a soron következő kost. Ami általában egy hatalmas adósságnövekedést eredményez. Mint tudjuk a módszerváltó cinizmus óta ez becsületbeli ügy. Mondván, eddig játszottunk gyerekek, most fizessetek. Fizessétek a mi naplopásunk, és hazugságaink szappanbuborékának árát. Különben nem tudunk újabb és újabb szappanbuborékot eregetni és az nekünk hatalmas veszteséget jelent. A végén nem lesz miből megtámogatni a tolvaj bankajinkat!
Sűrű nyájaskodás után balra el.
Elég volt!
Nem akarok fizetni! Az ő csalásuk eredményét különösen nem. Meg a szálláscsinálóik javait sem!
Boldog idők! Tüntetések! 2002-ben a Batthyány örökmécsesnél júliusban volt egy miépes rendezvény. Felhőszakadás közben dörögték a torkok a himnusz, majd Csurka István, a tőle megszokott váteszi felütéssel lakonikusan ennyit mondott: „Kedves palesztin barátaim!”. Igaza volt. Azzá tették az országot. Kamerával megfigyelt falak épülnek lakóparkok köré. S ha néha nap akad egy keményebb magyar - például Budaházy György - aki egy sukkoró-mutyiba beleköp, meg a szemükbe, azt kikiáltják terroristának. Jaffáék meg folytatólag fogva tartják.
Bárkire ez vár, aki ezeknek ellene mond, vagy tesz. Rámutatnak a pénztől büdös melső végtagjukkal, harsányan hazudnak róla valamit, írnak egy komoly névtelen feljelentést, és már irány a rács mögé a 2006-os hazug, szemkilövető verőállatok és vérbírók karmaiba.
Élni akarok, mert megdolgoztam érte! Ha tetszik ez a megszálló hosszú fekete kabátos-kalapos jöttmenteknek, ha nem. Ha nem tetszik, keressenek maguknak más befektetési nyájat. Értsd alatta, más lerablásra megcélzott területet. Simon Perez megmondta. Ott van még Amerika is. Ja, hogy az már az övéké? Mit nem mondanak? Szegény jenkik, nekik is megadatott az ottani szabad madarak bandája!
Egyre többen nem akarnak részt venni ebben a hazugságban. Hazugságban, amikor ez az ország több tízszeresen már visszafizette a kölcsönkért pénzt a kamatos kamataival együtt.
Nem én hoztam össze a változó kamatszámításból adódó, csalással könyvelt élhetetlen, soha nem visszafizethető tartozást.
Lehet, hogy eddig mujakórosok voltunk mi magyarok?
Gyerekek! És eztán mit tegyünk? Mert ez így nem folytatható! Ugye ez mára a Napnál világosabb mindenki számára? Még a narancsködben didergőknek is!
Szakszervezet nincs, vagy nyal. Összefogás nincs, mert sikeresen szétmoszadolják.
Magyar melós mereng. Majd az asztalra csap, lesöpri a sárgacsekk wc-papír halmot az asztalról - mert az - és megindul a Kossuth térre. Akár gyalog. Mikor?
Hiszen ki a bánatot érdekel egy kaftános csaló csürhe legnagyobb biztosítási csalásának emléke, mint 9/11? Gyilkosok. Néven kell nevezni a pokol ivadékait, akárhonnan jönnek!
Minket a mi életünk érdekel, a gyermekeinké, meg az utánuk következő őslakosoké. Őslakos magyaroké!
Jut eszembe, kétsége ne legyen senkinek a kifosztásunk hatékonyságáról! Ma a nyugdíj idejének kiszámítását kancsalítják el, holnap bármit. Dilettáns suszterinasok. Azért tizenhat hónappal a jaffai fülkékből mennyei sugárzással kilépés után illene végre megérteni, hogy ez így nem megy tovább!
„Mert egyébként nem csináltak semmit. Semmit!...” (Klasszikusokat csak pontosan!). A folytatás ezekre is érvényes, hogy mit tettek el.
József Attila óta nem változott is semmi.
„…levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.”
Dögölj időben magyar! Vagy szedd össze maradék erőd!
Nincs tovább. Így kijelentő módban.
Ferencváros, 2011. szeptember 7.
Lengyel Károly
Dolgozz szaporán, szaporábban, többet még többet, és dögölj meg időben, hogy ne kelljen a megszállóknak részedre nyugdíjat fizetni. Útban vagy a betelepülőknek! Nem veszed észre magad?
Különben nem jut elég élettér a kaszinóiknak.
Hallom, feleségem ismerőse nyugdíjba készül. Elballagott a megfelelő hivatalba, előkészíteni ezt a nem mindennapi eseményt, vagyis beszerezze az igazolásokat a ledolgozott évekről, meg ami még ilyenkor szokásos teendőt elintézze. Atomcsapás erejével hatott rá a hír, hogy ez évtől miként számítják a szolgálati időt. Az amúgy mára tisztességes családapa gyermekének kiskamasz korában volt egy balesete, ami miatt nagyjából egy esztendőn át otthon kellett ápolnia a srácot. Most udvariasan közölték vele, hiába dolgozott negyven évet, az a hosszú táppénzes állomány a legújabb rendeletek szerint nem számít bele a nyugdíjjogosultságot adó negyven évbe.
Visszamenőleges hatállyal ilyen „ajándékot” még csak nem is kommunikálnak kis hazánkban a fülkényi jaffások. Hát nem forradalmi újítás?! És ilyenkor hol terpeszti a hátsó felét az Alkotmánybíróságnak nevezett állfelszegős aranyláncos taláros testület? Vagy elfogyott a kurázsi?
Teszem azt valamelyik pénzügyérnek a Matolcsy által sújtott Közép-Európai térségben eszébe jut valami megtakarítási ötlet (értsd sarc), akkor azt akár több évtizedre visszamenőleges hatállyal megváltoztatják. Mint mondjuk az álláskeresési járadék - vagy minek nevezik mostanában a tengődést - idejét, vagy például a gyed és gyed idejét is meggondolatlanságuk célkeresztjébe vonhatják.
Hol élnek ezek? Hol voltak a szakszervezetek, amikor ez az emberszabású lénycsoport ezt kiötlötte?
Csak magunkra számíthatunk! Annyi jogunk van, amennyit mi magyarok maguknak kiharcolunk.
Ugye értik, kedves szakszervezeti főmeghízottak, hogy mit akarok kidadogni? És még nem hirdettek általános sztrájkot? Mire is választották a szakszervezeti tisztségviselőket? Emlékeim szerint a dolgozók érdekeit képviselni a munkáltatóval szemben. Jobb esetben a munkáltatóval egyeztetve.
Igen kíváncsi volnék, ha CGT, a legnagyobb francia szakszervezeti tömörülés csak a gondolatnak hírét venné, ugyan hány tízmillió csigaevő tolongana az utcán sugárút szélességű tiltakozó feliratok árnyékában? Vagy említhetnénk az USA olajipari szakszervezetét. Hogyan reagálna hasonló hírre?
Tesco alkalmazott írja a vázlatot az új munkatörvény könyvének? Emberek mi ez?
Bármiféle előzetes egyeztetés nélkül belökik a köztudatba, hogy dögölj magyar? Legközelebb tán kötelezővé teszik a temetési előtakarékosságot is! Addig is a világbank, meg egyéb naplopó gyülevészek használják a tőlünk rabolt pénzünket jeligével.
Nyugdíjról szólva alávaló hazugság az a gyakran hallott közgazdasági bornírtság, hogy a jelenleg dolgozók tartják el a mostani nyugdíjasokat. Ugyanis azok a szerencsések, akik elérték a nyugdíjkorhatárt egész életükben lerótták a hozzájárulásukat állam bácsinak, azt remélve, az majd a kamatos kamattal szaporodva tisztességes megélhetést biztosít hajlott korukra. Majd jött 1989. Az akkori parlament - örömteli közös bégetéssel - elvtársiasan megszavazta az indítványt, hogy a nyugdíjpénztár attól kezdve az állami költségvetés részét képezze. Gyakorlatilag ország-világ előtt törvénybe iktatták sok millió magyar dolgozó kínkeservesen kiizzadott nyugdíjforintjainak ellopását, elrablását - élő televíziós közvetítés keretében. Láttam a bejelentést! Nem volt joguk hozzányúlni, hiszen a kötelező előtakarékosság formájában levont összeg nevesített számlákon volt könyvelve. Magántulajdon volt. Ismerős ez a helyzet a kötelezően bevezetett magán-nyugdíjpénztárak esetéből? „Mi az hogy? Nagyon is!”. (Klasszikusokat csak pontosan!) És a tizenhat százalékos tagló még szóba sem került! Az ám a valami! A népnyúzás netovábbja!!!
Érdemes volna egy kerekasztal értekezletet összehívni a magyar jogfejlődés ezen irányzatait megvitatni. Államilag elkövetett, nagy létszám kárára, különösen nagy magán vagyon terhére, élhetetlen országlétet eredményező, visszamenőlegesen kihirdetett csalás, lopás, hazugság, okirat hamisítás.
Mind, egytől egyig hazudott ebben az ügyben. Nem volt kivétel! Nem! Az egyik elrendelte a sarcot, a másik ellopta. Így megy ez időtlen idők óta, megfelelően polkorrekt váltórendszerben. Mondhatjuk úgyis, hogy egygyökerű töbpártrendszerben.
Az a helyzet, az egész országnak tele van a hócipője a tehetetlenül bólogató fehérgalléros szálláscsinálókból, meg bűnöző köreikből.
Hogy akarnak ezek népesség növekedésre ösztönözni? Hogy várják el, hogy mindenféle jöttment idegen idetolja a pofáját, és diktálhasson? Ez nem véletlenül magyar kormány? Ja, itt-ott egy kis nemzeti színű pántlikával ékesítve. Ámbár, ne figyeljünk arra, mit mond a Likud Viktátor a kampányban, úgyis azt teszi majd, amit akár kimondatlanul a banksáskák akarnak.
De az a világhatalmi igénnyel fellépő pusztító erő, ami - mert nem aki, hanem ami, hiszen saját létezését is tagadja a neoliberális globalista (Bogár L.) - teljesen egyértelműen a magyarok pusztítására vezényli bennszülött alkalmazottait. Mindegy ki ül a bársonyszékbe, ezek még az eskü napjának estéjén négyen-öten felkeresik üzleti ajánlatukkal a soron következő kost. Ami általában egy hatalmas adósságnövekedést eredményez. Mint tudjuk a módszerváltó cinizmus óta ez becsületbeli ügy. Mondván, eddig játszottunk gyerekek, most fizessetek. Fizessétek a mi naplopásunk, és hazugságaink szappanbuborékának árát. Különben nem tudunk újabb és újabb szappanbuborékot eregetni és az nekünk hatalmas veszteséget jelent. A végén nem lesz miből megtámogatni a tolvaj bankajinkat!
Sűrű nyájaskodás után balra el.
Elég volt!
Nem akarok fizetni! Az ő csalásuk eredményét különösen nem. Meg a szálláscsinálóik javait sem!
Boldog idők! Tüntetések! 2002-ben a Batthyány örökmécsesnél júliusban volt egy miépes rendezvény. Felhőszakadás közben dörögték a torkok a himnusz, majd Csurka István, a tőle megszokott váteszi felütéssel lakonikusan ennyit mondott: „Kedves palesztin barátaim!”. Igaza volt. Azzá tették az országot. Kamerával megfigyelt falak épülnek lakóparkok köré. S ha néha nap akad egy keményebb magyar - például Budaházy György - aki egy sukkoró-mutyiba beleköp, meg a szemükbe, azt kikiáltják terroristának. Jaffáék meg folytatólag fogva tartják.
Bárkire ez vár, aki ezeknek ellene mond, vagy tesz. Rámutatnak a pénztől büdös melső végtagjukkal, harsányan hazudnak róla valamit, írnak egy komoly névtelen feljelentést, és már irány a rács mögé a 2006-os hazug, szemkilövető verőállatok és vérbírók karmaiba.
Élni akarok, mert megdolgoztam érte! Ha tetszik ez a megszálló hosszú fekete kabátos-kalapos jöttmenteknek, ha nem. Ha nem tetszik, keressenek maguknak más befektetési nyájat. Értsd alatta, más lerablásra megcélzott területet. Simon Perez megmondta. Ott van még Amerika is. Ja, hogy az már az övéké? Mit nem mondanak? Szegény jenkik, nekik is megadatott az ottani szabad madarak bandája!
Egyre többen nem akarnak részt venni ebben a hazugságban. Hazugságban, amikor ez az ország több tízszeresen már visszafizette a kölcsönkért pénzt a kamatos kamataival együtt.
Nem én hoztam össze a változó kamatszámításból adódó, csalással könyvelt élhetetlen, soha nem visszafizethető tartozást.
Lehet, hogy eddig mujakórosok voltunk mi magyarok?
Gyerekek! És eztán mit tegyünk? Mert ez így nem folytatható! Ugye ez mára a Napnál világosabb mindenki számára? Még a narancsködben didergőknek is!
Szakszervezet nincs, vagy nyal. Összefogás nincs, mert sikeresen szétmoszadolják.
Magyar melós mereng. Majd az asztalra csap, lesöpri a sárgacsekk wc-papír halmot az asztalról - mert az - és megindul a Kossuth térre. Akár gyalog. Mikor?
Hiszen ki a bánatot érdekel egy kaftános csaló csürhe legnagyobb biztosítási csalásának emléke, mint 9/11? Gyilkosok. Néven kell nevezni a pokol ivadékait, akárhonnan jönnek!
Minket a mi életünk érdekel, a gyermekeinké, meg az utánuk következő őslakosoké. Őslakos magyaroké!
Jut eszembe, kétsége ne legyen senkinek a kifosztásunk hatékonyságáról! Ma a nyugdíj idejének kiszámítását kancsalítják el, holnap bármit. Dilettáns suszterinasok. Azért tizenhat hónappal a jaffai fülkékből mennyei sugárzással kilépés után illene végre megérteni, hogy ez így nem megy tovább!
„Mert egyébként nem csináltak semmit. Semmit!...” (Klasszikusokat csak pontosan!). A folytatás ezekre is érvényes, hogy mit tettek el.
József Attila óta nem változott is semmi.
„…levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.”
Dögölj időben magyar! Vagy szedd össze maradék erőd!
Nincs tovább. Így kijelentő módban.
Ferencváros, 2011. szeptember 7.
Lengyel Károly
************
- József Attila -
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május
- József Attila -
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése