Botos László - Balsors és remény.doc

 Botos László

Balsors és remény

            A kétharmad többségű magyar kormány országon belüli elégtelen intézkedései váltották ki belőlem az alábbi gondolatokat, kétségbeesésem, lelkem és okulásom megnyilvánulásaként.       Kormányunk külföld szemével nacionalista, ami ott bűn, visszautasítandó és elitélendő.  Soros elnökkénti szereplése az EU-ban említésre méltó.  De az országon belüli intézkedései egyáltalán nem mondhatók nemzet érdekűnek.  Hány évig, azaz hány emberéletet kell áttaposnunk, hogy végre magyar lelkületű kormányunk legyen? 

            E tanulmányban felsoroljuk bajaink okozóit, és megadjuk az utat a felemelkedés felé, amit a kormány majd elvet, de népünk és az ifjúság majd felkarol.

            A Habsburg elnyomás alatti évszázados magyar királyi pusztítás során, saját királyaink voltak a legnagyobb magyar pusztító ellenségeink.  Ők voltak azok, akik betiltották az egyetlen pálos szerzetesrendet, felrobbanttatták váraink sokaságát, általános tanítással eltörölték régi származásunk dicső tudatát, felcserélve egy soha nem bizonyított, tehát légből kapott, lealacsonyító, még ma is hatályban levő finn-ugor elmélettel.  Így megtörték ellenálló képességünkbe, nemzeti büszkeségünkbe vetett erős hitet.  Idegeneket telepítettek ősi földünkre, hogy így ezek felbujtásával, ellenünk fordításával, az országon belül is elgyengítsenek, megosszanak bennünket, hogy végül uralmuk alá vonhassák Hazánkat, leigázott gyarmati sorba tegyenek.  Ezt az igyekezetet szorgalmazták évszázadokon át.  Mindenben ott ártottak ahol csak tehettek valami magyarellenes rombolást.  Mária Terézia javaslatára bevezették a német nyelv használatát, amely az ország ügyintéző nyelve is lett.  Hirdetve azt, hogy nyelvünk alkalmatlan, fejletlen az ország ügyintézésének használatára.  Ezzel a magyar nyelv használatát hatályon kívülre helyezték.  A saját főuraik kegyetlen kizsákmányolása, és halálra robotolt, vagy a protestáns vallásüldözés és legnagyobb számban az Ottomán imperialista területrablással párhuzamos rabszolgaság elől elmenekült és nálunk letelepedett, békét és megélhetést nyert népek, nem kényszerültek nyelvünk átvételére.  Törvényeink és emberiességünk megtűrte, sőt támogatta nyelvüket és egyedi műveltségük használatát.  Nem úgy, mint a franciák tették.  Példaként a trianoni döntéssel szembeni védelmünk érdekében megvizsgáljuk a XIX. századi Európa, és természetesen Franciaország történelmét.  Meg kell említenünk, hogy ezek fentebb említett magyarországi kisebbségek, ezer éven át velünk osztoztak jóban-rosszban, amit a sors kivetett számunkra.  Jogainkat Trianonban nem ismerték el, pedig köztudott, hogy Franciaország hasonlóképpen jött létre egy központból, az úgy nevezett Ile de France-ból.  Évszázadokon át lassan, sok terület önszántából egyesült az Ile-de-France-al, sokat meg meghódítottak. 

            Az utódállamok 1920-ban követelték az általunk állítólag elfoglalt, leigázott területek „visszaadását”. Ez a vád lett megcsonkításunk alapja.  Minthogy az utódállamok követelték tőlünk az ősi magyar föld „visszaadását”, a németek ugyanúgy követelték Belgium és az észak-keleti területek visszaadását, kihangsúlyozva a németek elsőbbségét.  Ha a franciák szerint ez a német követelés igazságtalan volt, akkor mivel magyarázzák Hazánk feldarabolását?

            Védelmünk érdekében, ahogy vizsgáljuk a XIX. század Európa történelmét, kijelenthetjük, hogy alig létezett európai ország, amely nem alkalmazta az elnyomást.  Megemlítem az angol, francia, belgiumi, és spanyol gyarmati politikát, a korzikai kisebbségi felkelést.  A beolvasztás elfogadott gyakorlat volt Európában.  Kérdezem, miért volt akkor Magyarország ellen Európában ez a kétszínű felháborodás?  Talán azért, mert így akarták betakarni saját bűneiket, vagy csupán a magyar történelem ismeretének hiánya okozta ezt?  Befolyásolta őket egy vakmerő, soviniszta politikai cél?  A franciák elfelejtettek körbenézni saját portájuk körül akkor, amikor elítéltek bennünket hamis rágalmak alapján.  Andrew Burghardt erről így nyilatkozik: „1794-ben, az első modern nacionalista franciák, a bretonokat, az elzásziakat, a flamandokat stb. erőszakolták a francia nyelv átvételére.”.[1] Dabas Rezső szerint: „Magyarországon nem volt megkülönböztetés nem magyar ellen.” [2]  Dabas megfogalmazása szerint, ha lett volna magyar elnyomás, akkor Burgenlandon, Vas megyében a németek nem tarthatták volna meg nyelvüket hat-hét évszázadon át. Ha Burgenlandon elnyomtuk volna a nem magyar népeket, mint ahogy ezt hirdetik, akkor mi oknál fogva jöttek nagy számban ide letelepedni? Miért nem vándoroltak jobb környezetbe, mentek jobb élet felkutatására?

Szerbek betelepítése

1690. április 6-án Lipót császár kéréssel fordult Balkán népeihez, adjanak neki katonai segítséget, és ennek fejében adómentességet és vajdaválasztást ígért, abban az esetben, ha sikerül a török megfékezése.  A szerb pátriárka, III. Arzén, 37-47 000 szerb családdal, az osztrákok által Temes bánságnak nevezett területre menekült. Ez a terület, amely a Duna, Tisza és a Maros között fekszik.[3]

            1690. augusztus 21-én a császár leiratban biztosította a szerbek katonailag való megvédését, a görög katolikus vallásuk, és ez szerinti naptár megtartását, a nyelvük szabad használatát, papi tized alól való felmentést, és katonai szolgálat alóli mentességet. 1690. december 11-én tudatta határozatát a magyar kormánnyal, mely kimondta, ha a szerb terület felszabadul a török megszállás alól, a Temes bánságban menedéket kapott szerbek visszamennek felszabadult földjükre. A fenti kedvezményekből láthatjuk, csak az Arzén pátriárkával ide menekült szerbekre vonatkozott, és csak ideiglenes letelepedésről volt szó. Az élet itt biztonságosabb volt, a félnomád szerbek élvezték a magasabb kultúra előnyeit, ezért ittmaradtak földjük felszabadulása után is.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának ideje alatt (1703-1711) ezek a szerb menekült telepesek, mint partizán alakulatok, a Habsburgok oldalán pusztították a Nagy-Alföld és Dunántúl népét, akadályozva a szabadságharc sikerét, amely pedig a Szent Korona alá tartozó minden nép szabadságáért küzdött. A császártól kapott engedmény a törvény fölé emelte őket.

Az ősi magyar vármegyék Bács, Bodrog, Csongrád, Csanád, Arad, Torontál, Krassó-Szörény, amelyet a Habsburgok Temesi bánságnak neveztek, s az 1718 évi Passarovic-i Béke  következtében felszabadultak a török megszállás alól. III. Károly figyelmen kívül hagyva a magyar Alkotmányt, ahelyett, hogy visszaadta volna e területeket magyar tulajdonosainak, szerb néppel töltötte fel. E területen osztrák típusú ügyintézést, statáriumot hoztak létre, katonai kerületekre osztva fel e területet.

            1737 és 1739 között IV. Arzén szerb pátriárka ismét népes csoporttal menekült e területre. Megérkezése után még nagyobb szerb betelepülés következett. 1790-ben a szerbek követeléssel álltak elő, hogy véglegesen adjanak nekik egy területet. II. Lipót császár (1790-1792) magáévá tette követelésüket. Ez volt az első nagyon komoly jel számunkra, hogy veszélyeztetni fogják a magyar létérdeket.

A magyar nép az 1790 évi országgyűlésen örök igazságként kinyilatkozta, hogy „valamely országba vagy tartományba bevándorló s itt székhelyet kereső, nem fegyverekkel szerző nép vagy kevesebb államjogokat, vagy annyit nyer, mennyivel a bennlakók bírnak, tehát az ilyen bevándorló nép sohasem fogadtatható be az országba, vagy tartományba, oly formán, hogy itt külön államot képezzen, mert ez nem volna befogadás, hanem új államnak, az ország területrészének elszakasztásával eszközölt alapítása, már pedig e világon azoknak egysége, melyek természetüknél fogva összekapcsoltatnak, szilárdságot, azok felosztása ellenben, amelyeknek természetüknél fogva egységet kellene képezniök, végveszélyt eredményeznek.” (Csobánczi, 23)

„Az 1791 évi 21 törvénycikk megszüntette a szerbek oklevelekkel biztosított különállóságát, amely sértette a magyar állam jogait, kimondva, hogy az ellentmondó törvények megszűntek, s a szerbek egyenjogúak a többi országlakókkal: tehát olyan polgárjogokat nyertek amelyek feljogosítják őket jószágszerzésre, birtoklásra és bármilyen hivatal viselésére.

„Ezzel a törvénycikkel a magyarság, annak ellenére, hogy államjogi felfogása a nemzetállam szemléletben alakult ki, az életforma, a polgári jogok egyenlősége, tehát az államon belül az egyetlen polgári közösség létjogának elismerésével minden nemzetet megelőzött a földön.” (Csobánczi, 24)

A fontos dunai kereskedelmi úton a szerbek egészen Győrig telepedtek meg, réveket létesítettek a Dunán, legelőket adtak ki magas bérért. Ezen az ősi magyar földön a szlávok sokkal magasabb életszínvonalat értek el, mint a határon kívül élő testvéreik. A 146-éves török megszállás megpróbáltatásait a Habsburgok magyart elnyomó további politikája követte, amely 1686 után, azaz Budának a török megszállás alóli felszabadulása után csak fokozódott. E nehéz időszakban a nemzeti öntudat, a megmaradás, a túlélés reménységének és hitének hirdetői – közéleti és katonai szolgálatuk mellett – főként bátor költőink voltak. Mint például Tinódi Sebestyén (1505-1556), Balassa Bálint (1554-1594) és Zrinyi Miklós (1620-1664). Miért kell különleges hangsúllyal említenünk honmentő érdemeiket? Azért, mert megint csak nagy, népes, idegen csoportok jöttek, és telepedtek le. A hatalmon levők nem engedték meg népünk visszatelepedését eredeti lakóhelyükre. A Habsburgok törvényeikben nyíltan kimutatták magyarellenességüket. Az idegenek idetelepítése nem volt egyéb, mint egy kitervelt, lassú népirtás.

A magyar nemesség – mely ez időben legnagyobb részében idegen volt –, teljesen elszakadt a magyarságtól. A magyar születésű nemesség is a német nyelvet beszélte, és Bécs befolyása alatt állt. Néhányuk szívesebben vallotta magát osztráknak, mint magyarnak.

            Mária Terézia burkolt magyarellenessége 1774-ben került felszínre, amikor meghirdette kívánságát, hogy a magyar fiatalok tanulják meg a német nyelvet. Fia, II. József, 1787-ben e „kívánságot” törvénnyé tette, amikor a német nyelvet az ország hivatalos nyelvévé emelte. A magyar nép részéről e törvény erős ellenállásba ütközött. Ezért kénytelenek voltak e rendelet bevezetésétől elállni.

            Mária Terézia önkényesen Horvátországhoz csatolta Szerém, Pozsega és Valkó vármegyéket. Ez volt az a terület, amely eredetileg az Árpád-kori Botond birtokát képezte.

            II. Lipót császár (1790-1792) és magyar király, a szerbeket használta fel Ausztria-Magyarország erőviszonyának egyensúlyozására. Ezt állandó magyarellenes uszítással érte el. A módszert átvette a görög-katolikus papság is, kik orosz-pártiak voltak, mert bennük látták a török hatalom megdöntésének lehetőségét és később a szerb-szláv nép egyesítését egy egységes birodalomban.

Sem a felvilágosult magyar írók, sem az egyház nem vette figyelembe az egyre növekvő szerb veszélyt. Sőt, az ellenkezője történt. Magyar pénzen szerb iskolákat, papneveldéket létesítettek. 1797-ben Károlyvárosban, 1810-ben Újvidéken, és egy néhány évvel később Pesten, és Bécsben egyetemen tanulhatott a szerb ifjúság. 1826-ban Pesten alakult egy szervezet, amely a szerb nyelvet és szokásokat tanulmányozta. Ekkor terjedt el a szerb hitrege, az ősiségben való hit, amely támaszul szolgált a nemzeti érzés felkeltésére, de rövidesen rájöttek, hogy ez irányú lelkesedésük hiábavaló, nem egyéb, mint álom. Safarzsik, az egyik mítosz készítő egy levélben írta a cseh történész Palackynak: „Nem veszett el minden. . . s ha mind ez csak egy álom, csak egy idea, mit tesz ez? Ha mi is meghalunk, mint atyáink, anélkül, hogy valamit tettünk volna, úgy ideákért halunk meg. . . de félelmünk alaptalan, a szláv népek felébrednek . . . az új nemzedékkel mindenütt új erők ébrednek minden mozgásba jő, ami halott volt. Vége az alvásnak, az életnek kell következnie, de, hogy ez milyen lesz, ki láthatja előre? . . . ” (Csobánczi, 25) A szerb népek egyesítésére egy tervet dolgoztak ki, és papjaik is mindent elkövettek ennek érdekében. Karadzsik Vuk (1787-1864) volt az első, aki meghirdette a szerb szellemi mozgalmat. Szerb nyelvtant írt, melyet németül is kiadott. Kopitár 1847-ben szerbül kiadta az Új Testamentumot. Karadzsik és Kopitár a hercegovinai tájszólást határozták meg irodalmi nyelvként.

Rajics, görög katolikus pátriárka megírta a különböző szerb népek történetét, de ezt a régi szláv nyelv alkalmazásával írta. Itt kijelenti, hogy mindaz a terület, ahol szerbek éltek Ipek pátriárka alatt, szerb terület. E munkája teljesen hamis történelmi és földrajzi dokumentum, amely később kútfője lett az utána következő történészeknek.

Egyszerre két helyről indult ki a szerb nemzeti eszme, Pestről és Budáról. Az egyik fenn akarta tartani a szerb magyar kapcsolatokat, a másik a magyarellenességet hangoztatta. Ez utóbbi kiáltványt küldött a lázadó horvát, szlavón, dalmát és tót népekhez, a magyarellenesség szítása érdekében. Amikor 1848-ban kitört az osztrákok elleni magyar szabadságharc, a szerbek 10-12 ezer fegyverest küldtek ellenünk. Több vezetőjük osztrák tiszt volt. Ez a magyarellenes szláv megmozdulás olyan erős volt, hogy csak 1849-ben sikerült levernünk. Mind ez ideig rabolták, rombolták azt a népet, amely befogadta és menedéket adott nekik.

Az első szerb szabadság-megmozdulás 1804-ben ment végbe, Kara György vezette e lázadást, melyet a törökök levertek, 38 vezetőt karóba húztak, 114-et felakasztottak. A második ilyen török elleni megmozdulás egynéhány évvel később következett be, egy Milos nev­ű sertéskereskedő volt a vezetőjük. A szultán e lázadást is leverte, és Milost, mint hűbérest tette meg vezetővé. 1817-ben Milos elrendelte Kara György kivégzését.

            I. Ferenc József császár és Sándor orosz cár Reichstadtban szerződést kötöttek, mely szerint együttesen vigyáznak Szerbia függetlenségére. 1878. június 13-án, a Berlini Konferencián döntöttek Európa sorsa fölött. A török-orosz háborút és Törökország felosztását tárgyalták. E konferencián megszavazták Szerbia teljes függetlenségét.

            Bizánc uralma alól I. Imre (1196-1204) királyunk szabadította fel a szerbeket, és Szerbia királyává koronáztatta magát. Ez a cím magyar királyi cím volt egészen a török magyarországi megszállásáig. A szerbek vazallus népként éltek a magyar királyok alatt.

Buda felszabadulása (1686) és a török megszállás után a Habsburgok nem engedték meg népünk visszatelepülését eredeti lakóhelyeikre. Helyettük Európa minden nemzetiségéből telepítettek be, legfőképpen rác[4], szláv, és német csoportokat.

Gyengítésünkre soviniszta, nacionalista híresztelés kezdődött az első világháború előtt a jugoszlávok, csehek, és rumánok részéről. Ezt a magyarellenes propagandát kiszélesítették Nyugatra is. Mindebben az a legfelháborítóbb, hogy a rágalmazási hadjáratot a Habsburgok, s maga a „magyar” király is támogatta hamis térképekkel, azt a látszatot keltve, hogy a kisebbségek néprajzi határai még mélyebben belenyúlnak az „elnyomó” magyar területbe.

Karagyorgyevics Péter (1903-1923), és a szerb szellemi vezetők vakon követték a titkos szervezetek programját, és így nagyban hozzájárultak Nagy-Szerbia eszméjének népük közötti elterjedéséhez. 1908-ban megalakult a Narodna Obrana mozgalom, amelynek egyik ága volt a „Fekete Kéz” szervezet, ennek jelmondata volt „Ujedinjenje ili Smrt” (Egyesülés vagy halál). Ez időben Szerbia orosz és francia befolyás alatt állt.

            1914. június 29-én a Fekete Kéz elrendelte Ferenc Ferdinánd és felesége megöletését. E döntésre az ok az volt, hogy ha Ferenc Ferdinánd örökli a trónt, a kettős monarchiából hármas monarchiát alakít. A herceg tervei szerint Krajna, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Bosznia, Hercegovina és Magyarország ugyanolyan hatalommal rendelkeztek volna, mint Ausztria. Ha ez megvalósul, akkor a szerbeknek fel kellett volna adniuk a nagy-szláv birodalom megalapításának tervét. A trónörökös gyűlölt bennünket, részese volt annak az összeesküvésnek, amely kivégeztette a magyarbarát Rudolfot, a soron következő valódi trónörököst. Ferdinánd a szerbekre építette volna fel a monarchia erejét, mindennek dacára, az ő kedves szerbjei gyilkolták meg, nem mi magyarok, pedig azt hiszem több okunk lett volna rá. (Csobánczi, 33-34)

Az 1863-as kiadású Magyarország Helység Névtárát elemezve, Homonnay Ottó írja, hogy a XVI. századtól az Egyház leírta azon magyarokat, akik a Görög Keleti Egyház hívei voltak.  Ha figyelembe vesszük az 1200 oldalnyi sűrű nyomott helység névtár anyagát, akkor szemünkbe tűnik, hogy a keleti vallású magyarság hány százezret tett ki Trianonban 1920-ban elszakított színtiszta magyar területeken, akik eloláhosodtak, elszlávosodtak, szerbesedtek az egyházak „jóvoltából”.

Dr. Reiner Zsigmond volt az aki észrevette a népfogyatkozás okait, ezért intézkedést kezdett, hogy az egyházak ismerjék el a Keleti Görög Egyházat, hogy ezzel megtarthassuk e vallás követőit a hazának.  Igyekezetében csak addig jutott el, hogy Nagy Dezső, országgyűlési képviselő javaslatára napirendre tűzték a kérdés megvitatását, azaz a Görög Keleti Egyház elismertetését, hogy Gróf Apponyi Albert az akkori vallás és közoktatási miniszter, csak azt tudta mondani: „Iparkodni fogok”.  „Iparkodásának”  láthatjuk, Trianon lett a vége. 

Trianonnal oda kell jutnunk, hogy egyházaink mindenkor álljanak ki a magyar népért, még ha az a gyengébb oldalt jelentené is.  Így tudjuk az egy Isten – egy Haza fogalmát megerősíteni, és akkor a Sátán birodalmának kapui sem fognak erőt venni rajtunk.    Ne legyen kuruc és labanc.  Mind kettő magyar.  II. Rákóczi Ferenc idejében ha a labancok egyesültek volna, az evangélikus kurucokkal, akkor most nem lenne Trianon.  Neveljünk fel egy olyan választó fiatal közösséget, akik merik majd vállalni a mindenkori tragédiánk igazságos Trianon elleni követeléseit. 

Egy országot tönkre lehet tenni politikai döntésekkel, amelyek egynéhányát fentebb már említettünk.  De ugyanilyen káros hatállyal van a gazdasági kizsákmányolás.  Most egy rendhagyó eseményt elevenítünk fel, amely szinte napjainkban zajlott le, mert ennek az ország rablásnak, a nemzeti vagyonunk kiárusításából nyerészkedők még mindig közöttünk élnek, és kimagasló nyugdíjazással, mint megbecsült „nemzetes urak” töltik ránk nézve káros napjaik, vagy egyes leszármazottaik, „a jó példa alapján” egészen miniszterelnöki székig is eljutottak.  Az alábbiakban közöljük A Hévizi-tó kálváriája egy orvos szemével c. közlést a CÉH folyóirat XXII évfolyam. 2011. kikeleti szám-ból.

A Hévizi tó kálváriája egy orvos szemével

A budapesti rádióban hallottam egy beszélgetést dr. Balogh Zoltán nyugalmazott főorvossal A Hévizi tó kálváriája egy orvos szemével című könyvének megjelenése alkalmából.  Számomra ismert volt, a tó körüli mesterkedés, de nem tudtam, hogy mi az oka.

Dr. Balogh Zoltán megadta a választ.  Tudva levő az amerikaiak U.2 kémrepülőinek a sorsa, melyek 21.000 m. magasságban, 900 km./óra sebességgel haladtak.  Ezeket az oroszok rakétákkal le tudták lőni.  Erre az amerikaiak megalkották az SM71 Blackbird nevű kémrepülőt, mely 26,000 m magasságban 3,200 km/óra sebességgel repült.  Ezt a magasságot már nem tudták elérni az oroszok, de abban a magasságban a nyomást csak a titán képes kibírni, (nem a nyomás itt a lényeg, hanem a könnyűség és erősség kellő összhangja). 

A Nyírád környéki bauxit, timföld tartalmazza ezt az oroszok részére stratégiailag fontos fémet.  Gillemot László professzor 1949-1952 kidolgozta a technológiát, a titánoxidból fémtitán előállítását és 1954-ben el kezdték építeni az üzemet, mely arra lett volna hivatva, hogy 5 millió tonna titánoxidból 4 millió tonna fémtitánt termeljen ki.  A titán akkori ára a londoni tőzsdén kilónként 10 dollár volt.  Ez 40.000.000.000 dollárt tesz ki.  Hatalmas kincs, ezért már érdemes beruházni, tehát elkezdtek építeni egy reaktort, laboratóriumot és a hozzátartozó üzemet.  A tervek szerint 1955, december 31-én kellett volna az üzemet átadni.  Ebből nem lett semmi, mert hirtelen leállították az építést.  Gillemot professzor 1957-ben megkapta a második Kossuth díjat a magyar nyersanyagból fémtitán előállítására.

Az ötvenes évek elején, az oroszok még sehol sem voltak a titán előállításának technológiája területén, ezért Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjet Unióba, hogy ingyen és bérmentesen átadja, és betanítsa a módszerét.  1958-ban az elhárítás megjelent, az orosz kamionokra felrakták az egész laboratóriumot, és minden mozdíthatót, az összes dokumentációval, és orosz katonai kísérettel elszállították „ismeretlen helyre”.  Valójában oda, ahova Gillemot professzornak el kellett utaznia a Szovjet Unióba, megtanítani, átadni a technológiát.  Gillemot professzor tanítványa, Mihara Ferenc docens adott bővebb tájékoztatást a titán lényegéről, és a körülményekről. 

1962-ben Apró Antal aláírta, és Kádár János jóvá hagyta a Timföld-alumínium szerződést a Szovjet Unióval.  Ebből a szerződésből Apró Antal kihagyta a titán sorsát, ezt nagylelkűen odaajándékozta az oroszoknak.  Mi több, a timföldet el kellett szállítani a 2500 kilométerre fekvő Volgograd-ba, fizetni a szállítást, amely további iszonyú teherként jelentkezett.  Ezek szerint 6000 tonna szállítását fizettük Volgograd-ig, az oroszok valószínűleg az egy tonna alumínium tömbök szállítását viselték visszafelé.  (Csoda-e, hogy éppen Gyurcsány-nak a birtokába kerültek timföld bányák?!)  Bauxitot bányásznak, timföldet nem.  De Gyurcsány Ferenc birtokában vannak a timföld gyárak. (!)

Eddig a fémtörténet, de nézzük a vízügyet, ami még ennél is nagyobb katasztrófához vezethetett volna.  Amikor a Hévizi-tó még sértetlen volt, a karszt vízmagassága, az Adria vízszintjéhez képest 176 méter magasan volt.  Akkor 116 méteres karsztvíz-oszlop préselte be a gyógyvizet a tóba, 550-600 litert másodpercenként.  Ennek eredményeként, két nap alatt a tó vize kicserélődött, és nem tudott lehűlni.  Amikor kipumpáltak 10 milliárd tonna kristálytiszta karsztvizet, melynek 60%-a ment a Dunába, a karszt vízoszlop lecsökkent négy méterre.  Ez a depressziós tölcsér nem állt meg, hanem haladt Budapest felé.  Ott mindössze már csak két méteres volt a túlnyomást biztosító karszt vízoszlop.  Ekkor előjöttek egy őrült tervvel, hogy 32 centiméterrel csökkenteni kell a tó vízszintjét, és akkor a kisebb nyomás eredményeként továbbra is kellő mennyiségű lesz a melegvíz-hozam.  Ez nem működött, mert a fürdőzők lábai felkavarták a fenéktalajt.  Ekkor azt tanácsolták, hogy meg kell szívni a meleg víz-forrás kráterét, de a beomlás veszélye miatt, dr. Balogh ebbe nem egyezett bele.

Ekkor a tótól néhány kilométerre fúrtak kutakat és csövön szándékoztak elvezetni a gyógyvizet, hogy hozzá juthassanak a tó alatt fekvő titánhoz.

Az országos tervhivatal elnöke, Faluvégi Lajos akadályozta a tervet, ezért létrehozták 1987-ben a Terv Gazdasági Bizottságot, amely bizottság felettese lett Faluvégi hivatalának.  A Terv Gazdasági Bizottság elnöke, Medgyessy Péter, a D209 ügynök lett.  Később Grósz Károly miniszterelnökkel és párttitkárral kiegészült a rablóbanda, és az ügyet az iparügyi miniszter és az Alumínium Ipari Tröszt vezérigazgató hatáskörbe utalták.  1987. június végén aláírták a Hévizi-tó, Budapest gyógyforrásai és a közép-dunántúli vizek halálos ítéletét.  Kapói László, iparügyi miniszter személyesen, az egészségügyi miniszter helyettese, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese és a Budapesti Fővárosi Tanács elnökhelyettese látták el kézjegyükkel.  Ez utóbbi ezzel lemondott a budapesti gyógyvizekről. 

Medgyessy jóváhagyta, de a Hévizi-tó működését irányító dr. Balogh Zoltánnak alá kellett volna írni.  December 15-ére összehívták az értekezletet Budapestre, de már 15-én megérkezett másnapi értekezlet szövege és határozat!  Dr. Balogh magával vitt egy munkatársát, és vele olvastatta fel a tiltakozásukat.  Ekkor magából kikelve odarohant Dósa Lajos az Alumínium Tröszt elnöke, elragadta a mikrofont, és üvöltötte, hogy a projektet azok ellenzik, akik nem értenek hozzá, és ezt végre kell hajtani.  Dr. Balogh Zoltánnak két lehetősége volt.  Vagy lemond, és akkor tucatnyi ember kap az állásért, és aláírják, vagy szembefordul a szovjet hadiipar igényeivel.  Szót kért, és megtagadta az aláírást.  Szerencsére a vízügyesek is mellé álltak, és Németh Miklós, aki időközben miniszterelnök lett, leállította az egész gyalázatos tervet.

Ha megvalósult volna, akkor a Duna vize befolyt volna az ivóvízbe az összes szutykával, nem lennének gyógyfürdők Budapesten, és nem lenne a Hévizi-tó.  Rendszerváltáskor dr. Balogh Zoltán reumatológus főorvos az újságokból értesült róla, hogy fegyelmi indult ellene, és kitiltották Héviz-ről.  Két évig pereskedett, megnyerte a pert, visszahelyezték az állásába, de már belefáradt a küzdelembe.  A kutatási eredménye a porckopásról ott nyugszik a fiókjában. 

Most a harmadik köteten dolgozik, melynek a főcíme továbbra is ugyanaz, alcíme: „Vádirat”. Ebben a kötetben megírja, hogy ki mit tett Magyarország érdekei ellen, dokumentumokat mellékelve megnevezi név szerint azokat, akik 1962 és 1989 között Magyarország kirablásában részt vettek.

Károlyi László arról is híres, hogy orosz kutatókkal felfedeztek nagymennyiségű szenet, ünnepélyesen megnyitották a bányát, amelybe előzőleg hordattak néhány kamion szenet.  Az első és utolsó csille kigördült a szénnel, az oroszok felvették a kutatásokért a búsás jövedelmet.  A szén meg sehol.  Meddig kell várni, hogy ezek a csavargó oroszok szolgái bíróságra kerüljenek?  Ma milliárdosok, és börtön helyett bársonyszéken ülnek.  A klikk ma is együtt van és továbbra is az ország érdekei ellen tevékenykednek, a saját zsebük javára.  Egyedülálló ország vagyunk a világon, ilyen nyílt rablás talán még az afrikai diktátorok sem vittek végbe.  Vajon mit szólna ehhez a rabláshoz a Hágai nemzetközi bíróság?  Dr. Balogh Zoltán kiállásával nagy szolgálatot tett a Nemzetnek.  Szívből köszönjük neki!   

Hazaárulás

Amikor az Európai Parlament hivatalosai 2004-ben felkérték az egyesült Európába való csatlakozóit, hogy írják meg saját hivatalos történeteiket, önéletrajzukat, kormányunk részéről beküldött magyar önéletrajz így szólt:

Magyarország bemutatkozik

 „Fontos dátumok Magyarország történelmében.

1000 – a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.

1308 – 1437 - A központi hatalom megerősítése.

1541 – a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.

1711 – 1848 – osztrák uralom.

1867 – a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.

1914 – Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság megalapítása November 16-án.

1938 – szövetség Nácinémetországgal.

1941 – hadüzenet a Szovjetúniónak.

1944 – az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.

1945 – a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.

1949 – a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.

1956 – népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik.

1989 – Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.

1990 – az első szabad választások”

            Amikor olvastam Hazánk elhallgatott, elferdített történetét, hirtelen felindultságomban az alábbi magyar történelmet küldtem két nyelven, magyar és angol nyelven, Brüsszelbe.  Hogy mi lett a sorsa, elfogadás vagy papírkosár, azt csak a jó Isten tudhatja, valószínű az utóbbi.

           

           

MAGYAR TÖRTÉNELEM

Botos László

Történelmünk sokkal ősibb, mint gondolnánk, mint ahogy azt nekünk eddig látni engedték. Már 1830-ban Sir John Bowring arról írt, hogy „a magyar nyelv oly távoli korban keletkezett, melyet meghatározni, s talán felfedezni sem lehet.”[5] Napjainkban, 1988-ban Grover Krantz professzor arról írt, hogy a legősibb európai nyelv a magyar [6]. Az olasz professzor, Mario Alinei megmutatja nyelvünknek az etruszkkal való rokonságát, s számos más elmélet a sumérekkel, egyiptomiakkal, görögökkel és más ősi, európai népekkel való kapcsolatainkat tárgyalja.

Hivatalosan elfogadott elmélet szerint a magyarság finn-ugor eredetű, az északi, Szibériában élő vogul és osztják törzsek leszármazottja, a finnek rokona, s a Kárpát-medencébe Kr.u. 896-ban érkeztek, ahol legyőzték a már itt élő szlávokat. Újabb kutatások megmutatták, hogy a magyar a hunok és avarok rokona, kik kárpát-medencei birodalmukat már a negyedik és hatodik században megalapították. Mikor Árpád magyarjai a Kárpát-medencébe érkeztek Kr.u. 896-ban azt találták, hogy az itt élő lakósság az ő nyelvükön beszélt, s rokonaik. A Kárpát-medence őslakói és az újonnan érkezettek közötti rokonság legfőbb bizonyítékai a Kárpát-medence földrajzi nevei, különös tekintettel a leginkább időt álló folyónevekre.

Történészek a magyarokat gyakran mint vad, lovas népet mutatják be, mikor valójában a szittyák, pártusok és szarmaták rokonai, s kiváló lovas művészetükön  túlmenően műveltségük messze meghaladta az akkori Európai népek műveltségi szintjét. Saját rovásírásuk, fejlett katonai szervezetük volt, mely a tízes számrendszeren alapult. Nyugat elleni hadjárataik a tízedik században a germán hercegek meghívására történtek Nagy Ottó elleni harcuk megsegítésére, s ennek ellenére több történész ezeket a csatákat „rabló hadjáratoknak” nevezi. Mi több, hadjárataik egy részének célja az avar testvéreiktől Nagy Károly alatt ellopott kincsek visszaszerzése is volt. Ezen háborúk legfőbb célja az európai hatalmi egyensúly megteremtése volt.

               

A MAI MAGYAR TÖRTÉNELEM FONTOS ÉVSZÁMAI

Kr.u. 890 (kb.)   Mielőtt a Kárpát-medencébe érkeztek, a magyarok egyesülésüket vérszerződéssel szentesítették, vezetőjüknek Álmos herceget választották, pap királyként.

892      Álmos fia Árpád herceg szövetséget kötött Arnulffal, a keleti frankok királyával.

           

896            A magyarok hazatérésének évszáma. Ekkor kötötték második vérszerződést Pusztaszeren[7]  az avar hercegekkel, kik túlélték Nagy Károly háborúit. Ezen vérszerződés tételei képezték Európa első íratlan alkotmányát.

907            Az egyesült frank csapatok elleni pozsonyi csata a magyarok fényes győzelmével végződött, bár Árpád fiai életüket vesztették a harcban, a fiatal Zolta (Zsolt) kivételével. Árpád maga is megsebesült, s később belehalt súlyos sebeibe.

924            A magyar felderítő hadak elérték az Atlanti óceánt.

948            Bulcsu és Tormás magyar hercegek megkeresztelkedtek, s szerződést kötöttek Bíborban született Konstantinusszal.

954            Bulcsu és Lehel több győzelmes hadjáratot vezetett a nyugat ellen.

955            A magyarok nagy veszteségével végződött a Nagy Ottó elleni lechfeldi csata. Bulcsut és Lehelt felakasztották a regensburgi székesegyház tornyára. Botond, kit nyugati történészek soha nem említenek, volt a harmadik magyar hadsereg vezére, ki megbosszulta Bulcsu és Lehel méltatlan halálát. A magyar katonai erő ezen vereség után is felülmúlta a nyugati hatalmat, s a germán hadsereg megadta magát. A germánok legnagyobb veszteségeiket a későbbi harcok során szenvedték.[8] 

973      A quedlinburgi békeszerződést Nagy Ottó és Géza herceg tizenkét küldötte tárgyalta. Thierry Amadée egy nemzetközi összeesküvésről ír.[9] Quedlinburgnál csak a magyarok tettek engedményeket, a németek egyetlen engedményt sem tettek.  A magyarok feladták valamennyi hagyományukat. A megegyezés szerint a magyaroknak vissza kellett őreiket hívni a gyepű-ről, s határaikat meg kellett nyitni a hittérítők, s bárki előtt, akik hazájukba szándékoztak menni. Meg kellett engedniük a római katolikus templomok építését, egyházkerületek szervezését magyar területen, s semmiben nem akadályozhatták a kereszténység terjedését és gyakorlását. Géza hercegnek el kellett vennie Adelhaidot, s meg kellett ígérnie, hogy földet és tisztségeket ad tízezer német testőrének.  

1000      Vajk herceg megkeresztelkedett, s a keresztségben az István nevet kapta. Őt ismerjük I. István királyként, kit később szentté avattak.

1192      László királyt ugyancsak szentté avatták. (1077-1095)

1222    II. Endre király adta ki az Aranybullát, hét évvel a Magna Carta után.

1236    Julianus barát visszatért Dentumagyariából,[10] a Kaukázustól északra elterülő, korábbi magyar szálláshelyből. Útja célja a hátramaradt magyarok felkeresése volt. A tatárok tervezett, Európa elleni támadásának hírét hozták magukkal.

1241   A magyarokat a tatárok legyőzték Muhi pusztánál. A tatárok elleni harcok következményeként elnéptelenedett területeken IV. Béla király megengedte idegenek letelepedését, igy a wallachokét (vlahok) a Havasalföldön (a későbbi Wallachia), s a Duna alsó folyásvidékén.

1278 Kun László király a cseh Ottokár király legyőzésével Habsburg Rudolfot segítette a trónra a morvamezei csatában.

1301    III. Endre, az utolsó Árpádház-i király halála. Az Árpádház tizenkét szentet adott a Római Katolikus Egyháznak.

1367    Megalakult az első magyarországi egyetem Pécsett.

1389        Az első török beszivárgás magyar területre. Zsigmond király egyetemet alapított Óbudán.

1433      IV. Jenő pápa Zsigmondot, Magyarország királyát Német-római császárrá koronázta.

1456      Hunyadi János nándorfehérvári (ma Belgrád), törökök feletti győzelme. III. Callixtus pápa világszerte elrendelte a déli harangszót e győzelem emlékére.

1458 – 1490 Hunyadi Mátyás király udvara az európai humanista műveltség és tudomány központja volt. Híres könyvtárának, s a Corvináknak párja nem volt abban az időben.

1467      Pozsonyi Egyetem alapításának évszáma (A trianoni kényszerbéke óta Bratislava.)

1473   Az első ismert magyar könyvet a Gutenberg rendszerrel nyomtatták. E módszert századokkal megelőzte a rovással készült nyomtatás.

1487   Az első közkönyvtárat ekkor nyitották meg Bártfán.

 1489   Az első ismert zene-elméleti könyvet Szalkay Kódexként ismerik.

1517      Werbőczy István nyomtatta ki a Tripartitum című művét, mely a korabeli feudális rendszer jogi kérdéseit foglalta össze.

1526      Magyarországot a törökök legyőzték a mohácsi csatában. II. Lajos királyt saját cseh testőre ölte meg. Ez volt a 150 évig tartó török megszállás kezdete.

1541    Buda várát a törökök árulás következtében foglalták el. Magyarország három részre szakadt. A Habsburgok az ország nyugati részén uralkodtak. A középső rész török fennhatóság alatt volt, az Erdélyi Fejedelemség sokáig a magyar műveltség fellegvára maradt.

1557      Európa első, vallásszabadságot biztosító törvénye az erdélyi Tordán született (Trianon óta Románia). Törvénybe iktatása 1568-ban történt a Tordai Országgyűlésen.

1635      A Pázmány Péter alapította Nagyszombati egyetem alapítási éve.

1643      Geleui tanácsára Rákóczi György fejedelem magáévá tette a Wallachok római eredetének hirdetését. Ezért 1648-ban Fogarassy István a heidelbergi katekizmust wallach nyelvre fordította, s wallach nyelven kinyomtatta. Ugyanazon évben Fogarassy az Újtestamentumot is lefordította wallach nyelvre, s Rákóczi Ferenc fejedelem kiadatta. 

1645      A Linz-i béke vallásszabadságot biztosított a jobbágyok számára.

1686    Buda visszafoglalása a töröktől. (A törökök, mint a tatárok is korábban nem tudtak Magyarország határain túlmenni, az itteni harcok, nehézségek miatt. Buda felszabadulása után a Habsburgok nem engedték meg, hogy a török megszállás alatt elnéptelenedett vidékekre visszatelepítsék a magyar lakosságot. E helyett különböző európai népeket hoztak be, főleg szerbeket, szlávokat és germánokat. 

1687  Az 1687 évi Diéta beleegyezett a Habsburgok örökletes trónutódlásába és eltörölte az 1222 évi Aranybulla azon tételét, mely a nemeseknek megadja az ellenállás jogát a király alkotmánnyal ellenkező tetteivel szemben. 

1691      A Diploma Leopoldinum újra egyesítette Erdélyt és Magyarországot. Az Ipeki Pátriárka vezetésével 90,000 szerb talált menedéket Magyarországon.

1699      A Karlócai Béke értelmében a törökök feladták Magyarországot és Erdélyt.

1700      II. Rákóczi Ferenc herceg volt az osztrák elnyomás elleni magyar szabadságharc vezetője, kit Bécsújhelyen börtönbe vetettek.

1703      II. Rákóczi Ferenc megszökött a börtönből és Lengyelországba menekült. A lengyelek segítségével megindította a magyarok Habsburg elleni szabadságharcát.

1705  II. Rákóczi Ferencet megválasztották Magyarország uralkodó hercegévé.

1706  Az Ónodi Országgyűlés megfosztotta a Habsburg családot a magyar tróntól.

1711      A Szatmári béke éve.  Rákóczi szabadságharcosai letették a fegyvert a Habsburgok előtt Nagymajtényban. (ma Moftinu Mare Romaniában).

1723      A magyar nemzetgyűlés elfogadta a Pragmatica Sanctiót.

1758      A magyar királyok megkapták az Apostoli Király címet. Európában Magyarország volt az egyedüli apostoli királyság.

1779      Mária Terézia királynő Fiumét Magyarországhoz csatolta.

1792      A középfokú iskolákban a magyar lett a hivatalos nyelv. Ez volt az első eset a Habsburg uralom alatt, hogy magyarországi általános iskolákban a magyar nyelvet lehetett használni.

1823      Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg dallamát, 1848-ban énekelték először, s azóta is minden nemzeti ünnepen. 

1825      Gróf Széchenyi István megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Széchenyi szorgalmazta az ország politikai és gazdasági változását, s támogatta a magyar nyelv és műveltség használatát.

1837      Kossuth Lajost, a reform korszak vezetőjét és a későbbi magyar kormány fejét elítélték és négy évre bebörtönözték. 

1840      A latin helyett a magyar lett Magyarország hivatalos nyelve.

1847      Az Újszövetséget egy Kopitár nevű magyar adta ki szerb nyelven. Az osztrákok magyarellenes hangulatot szítottak a szerbek között, s amikor kitört a magyar forradalom, 1848-ban, a szerbek 10-12,000 katonát állítottak Ausztria oldalára a magyarok ellen. A szerbeket a magyarok legyőzték 1849-ben.

1848      A Habsburg ellenes Magyar Forradalom Kossuth Lajos vezetése mellett tört ki. Felállították az első, Ausztriától független magyar minisztériumot.  A magyarok sikeresek voltak azon törvény meghozásában, mely szabadságot adott a kárpát-medencei jobbágyoknak, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. A románok, szerbek, szlovákok, stb. egyaránt ezen felszabadítás részesei voltak. A nagyromániai román jobbágyok felszabadítása csak évekkel később történt meg. 

1849      A debreceni Nemzeti Bizottság megfosztotta a Habsburg házat a magyar tróntól. A magyar hadsereg Világosnál (ma  Şiria, Románia) letette a fegyvert az orosz túlerővel szemben. Aradon tizenhárom magyar tábornokot kivégeztek. Kossuth Törökországba ment számkivetésbe.

1867      A Kiegyezés néven ismert osztrák-magyar egyezséget aláírták és megalapították az osztrák-magyar monarchiát.

1868      Magyarország és Horvátország közötti kiegyezést aláírták.

1872      Budát és Pestet egyesítették Budapest néven, amit Magyarország fővárosának ismertek el.

1878      Berlini konferencia. Gróf Andrássy Gyula javaslatára a wallachok új, román nevét elfogadták.

1908      Az osztrák-magyar monarchia Boszniát és Hercegovinát bekebelezte.

1914      A trónörökös Ferenc Ferdinándot és feleségét Sarajevoban meggyilkolta a szerb Gavrilo Princip, Dragutin Dimitrievic parancsára. Annak ellenére, hogy Magyarország volt az egyedüli, aki Tisza István miniszterelnök személyében tiltakozott az I. világháborúban való részvétel ellen, az osztrák magyar monarchia tagjaként kénytelen volt részt venni a háborúban.

1919      A magyar kommunista kormányt megalapították. Ellenkormány Szegeden alakult.

1920      A Trianoni kényszerbékét Trianonban írták alá, mely feldarabolta Magyarországot. A történelmi Magyarország területe – Horvátország és Szlavónia kivételével -- 282,870 négyzetkilométernyi terület volt. A Trianoni Szerződés a történelmi Magyarországot hét részre darabolta, amit szomszédjai között osztottak szét. Románia megkapta Erdélyt és a Partiumot, 103,000 kilométernyi területtel, s 5.24 millió lakossal. Ez a terület egymagában nagyobb, mint csonka Magyarország területe, mely 92,963 négyzetkilométert tarthatott meg, 7,615,117 lakossal.  Jugoszlávia 21,000 négyzetkilométert és 1.6 millió lakost kapott. Csehszlovákia 3.5 millió lakost kapott, s a teljes magyar Felvidéket (ma Szlovákia), mely délen a Dunáig ért, számtalan ősi magyar várral és városokkal, 63,000 négyzetmérföldnyi területtel. Ugyancsak megkapta a magyar Kárpátalját (amit Rutheniának, Alsó-Kárpátiának, Kárpát-Ukrajnának is neveznek), s a magyar Máramarost, mely Románia szomszédja volt.  Ausztria, mely felelős volt a magyar külpolitikáért 4,000 négyzetkilométernyi területet kapott, 292,000 lakossal. Lengyelország 589 négyzetkilométert és 23,662 embert kapott; Olaszország csak a magyar kikötővárost, Fiumét kapta, melynek építését a magyarok csak abban az időben fejezték be, 21 négyzetkilométernyi területtel,  46,806 lakossal.[11] Horthy Miklós tengerészparancsnokot Magyarország kormányzójává választották.

1938      A felvidék egy részét (ma Szlovákia) visszaadták Magyarországnak..

1939      Kárpátalját (Kárpát-Ukrajna) visszaadták Magyarországnak. Magyarország visszavonult a Nemzetek Szövetségéből.

1940      Erdély egy része (ma Románia) visszatért Magyarországhoz..

1941      Délvidék egy része (ma Jugoszlávia) visszatért Magyarországhoz. Gróf Teleki Pál öngyilkosságot követett el, mivel nem tudta megakadályozni Magyarországnak a II. világháborúba való sodródását. 

1944      A német hadsereg elfoglalta Magyarországot.

1944    December 24.-én a szovjetek bekerítették Budapestet. Az ostrom 52 napig tartott. Magyar és német csapatok a végsőkig harcoltak. Csak 11 magyar tudott áttörni a szovjet vonalon. Erről a történészek úgy emlékeznek meg, mint Budapest szovjetek általi „felszabadítása”.

1945      Április 4.-én a szovjetek elfoglalták Magyarország egész területét.

1947   A Párisi Békekonferencia visszaállította a trianoni határokat, s még több területet vettek el Magyarországtól, Csehszlovákia javára.

1948   Új alkotmány szerint Magyarország köztársasággá vált (törvénytelenül, szovjet nyomásra.).

1956      Magyar szabadságharc a szovjetek ellen. Az Egyesült Nemzetek nem avatkozott be.

1989      A kommunizmus bukása, miután Magyarország megengedte a kelet-németek átvonulását az osztrák határnál.

1990  A kommunista hatalom megszűnte utáni első demokratikus választás.

1991  Az orosz csapatok elhagyták Magyarországot.

2004   Magyarország Európai Unió tag belépési éve.

*         *          *          *          *          *          *          *          *         

           

Sárközy Csaba tanár, a MAG (Magyar Alkotók és Gondolkodók) tagja, felháborodását így fejezi ki:   

 

Gyalázatos EU kiadvány történelmünkről

István király előtt nem volt Magyarország?

            Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy „Európa ma és holnap” című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát. A füzet – több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza. Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló törekvés: a huszonnyolcak között vannak alapító tagok és idén csatlakozók, sőt három reménybéli várakozó is; akad régi gyarmattartó birodalom és vadonatúj független ország; nyugati keresztény, ortodox és iszlám állam is. Más-más indulás, más-más gazdasági és kulturális helyzet – és a befogadásra várókról bizony nem sokat tud a Művelt Nyugat…

            Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából. Az országfejezetek egy rövid, „amerikai típusú” önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb „kifejtő” részből állnak Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.

            A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható.  A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál.  Néhány, az „Európai Unióba igyekvő” ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.).   A harmadik – és egyben döbbenetes - felfogás a magyar.

Lássuk először az önéletrajzunkat! (Az előbbi közlésemben olvasható, ezért ennek újboli közlésétől elállok. Botos László)

            Első, futó áttekintésre is hiányosnak tűnik. Nézzük csak alaposabban!  Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi! Hiszen Szent István (és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az első Árpádok ugyan mit is csináltak 895-től?

 A többi 27 ország természetesen élt a lehetőséggel.

            Lássuk először a fentebb említett „első kategóriát”, a tényszerű adatközlőket.  Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is; Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába. 

A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés lehetőségét: ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.  Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd „Bratislava” első nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.  Románia tovább megy. Idézem:  „Kr. e. VI. sz. – a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által.” (Finom elszólás: mesélők….) Kr. e. I. sz. – a rómaiak elfoglalják „Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete.” (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik…)  És így tovább.

 Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős honfoglalást? A szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi győztes csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor előforduló „Hungarus” nevet? Vagy akár az izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a „jürkákat” bemutató Hérodotoszt?  527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint – vagy 889-ből Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy?  A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!

 Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás!

Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság („kontinuitás”) elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta fel saját történelemhamisításait!  A Nestor-krónika nem „oláh”-okat, hanem „frank”-okat ír. Anonymus „ac pastores Romanorum” kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik. Az ősrománnak titulált „Dridu-műveltség” bulgáriai – az egykor a Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt megtalált elemeit…A többit nem sorolom.

 Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült történelmi hazugságokat…

 No, haladjunk tovább szépen, szerben…

 Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum, az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent  Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet…

 Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!

 Újabb űr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére – mi meg sem említjük.

 Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az 1456. június 29.-i „Bulla orationum”-ban  III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el – de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg ez az ima, Hunyadi és Kapisztrán. A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon  hézagos volt – az ígért 80.000 fős sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze – de nagyon szép „európai gondolat”. Élnünk kellett volna vele!  

 Szemezgessünk tovább!

 Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom…) említésre sem méltó…  Hol marad sok évszázados, a magyarságot őrlő „keresztyénség pajzsa” küzdelmünk? Lám, a török önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad – ők tudják, miért szégyellik – mi miért nem vagyunk rá büszkék?  Mohács viszont elég jelentős csata lehetett – hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban!  Mi nem…

 A Habsburgok dehogy „foglalják el” a nyugati részt: kettős királyválasztás történik, s a két királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthető törzsökös, kizárólagos erdélyinek!

 Nem találom a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést sem! (1568). Ennek a feltűnően „eurokonform”, korát messze megelőző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!

 Természetes módon tolakodik elő egy lehetőség. A kereszténység felvétele, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyűlés együttes elhallgatása egy „kereszténység utáni Európá”-nak tett ostoba gesztus volna? Ostoba, mert a katolicizmus , a reformáció – a szlovákoknál a huszitizmus –  minden ország önjellemzésében megtalálható!

 Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szűz Máriát, Szent Pált, a myrai Szent Miklóst!

 Szégyen…

 Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tőlünk a  török kiűzetése (1686 – Buda, 1697 – Zenta).  Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!

 Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.

 1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok felhozzák biz, mint saját forradalmukat!

 Az osztrákok is – bár ők meghagyták nekünk…

 Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik.

 Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I. világháborúban. Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a „kifejtő” rész megismétli, megerősíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A „kifejtő rész”-ben még toldunk ide egy ostobaságot: állítólag 1/3-nyi területünket vesztettük el…

 Ha ez az „építmény” nem tudatosította volna a Jámbor Európaiban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, mi több: bűnös nép maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a döntő érv:  „1938 - Szövetség Náci Németországgal”

 A második világháborúban a környékünkön mindenki a „rossz oldalon” vett részt. Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink:

 Ausztria: 1938 március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.

 Szlovákia: „1939 – 45 – rövid függetlenség  Náci Németország uralma alatt.”

 Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás!  Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet – ez bizony elhatárolódás, sőt nyilván szenvedés is - nem pedig rosszízű „szövetség”, mint a mienk…

 Románia: „1940. nov. 23. – Románia csatlakozik a hármas szövetséghez.”

 Ez is elegáns: a „hármas szövetség” –et említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevői az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során… De ez a „tévedés” elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen emlegetését… Persze az Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, ugyan mit is kötözködöm…

 Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt ez időkből: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését – vagy akár a favágó tőkén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt, Gyantát etcetera… 

 Mi pedig 1938-ban szövetséget kötöttünk Náci Németországgal.

 Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (December 10.). Ausztria német megszállása tette szükségessé.

 Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak adóügyi pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal – emlékeztetőül két esetet hoznék fel. Az első németországi látogatásáról hazatérő Horthy így jellemezte Hitleréket: „Túl sok bennük a vörös!”. Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk!

 Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes „horizontális tengely”-ről tárgyal Varsóban. A történeti hűség kedvéért: olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik történelem tankönyveinkből…)

 A németek persze ellenzik a lengyel-magyar együttműködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös magyar-lengyel határt eredményeznének!

 Augusztusban két – németellenes élű – magyar siker: a bledi konferencia a Kisantanttal (jelentős enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar gentlemen’s agreement a szoros együttműködésünkről.

 November – az első bécsi döntés – voltaképpen Németország engedett!

 Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba való belépésünket.  A tengely kontra horizontális tengely kérdés eldőlt…

 1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba.  És  ugyanebben az évben megvalósul a magyar-lengyel határ –szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába, - ez közismert –és  a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat sem – ez kevésbé közismert.

A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon  megtámadták – mi pedig:

„1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak.”

  Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat, miután a kassai, rahói, körösmezői stb. bombázások után megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét. Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelőzve már 1941 június 22-én hadat üzent a Szovjetúniónak – írják?  NEM.

 Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a dicső Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül!

 Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek erről a jogintézményről Finnország, a balti államok, Lengyelország – de még Bulgária esetében is. Öt országot tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül – ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden magyarnak…

 1944. - … Számtalan magyar zsidót deportálnak…”

 Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással. Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem!

 Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekből igazán járatossá vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: végülis lehet, hogy a magyarok működtették Auschwitzot?

 Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendőrpuccsot (és ezzel magyarországi zsidók teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság – s a részigazság egyoldalú közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál…

 1956. Eufemisztikusan, „reformkommunista módra” népfölkelés, valóban. De nekünk, magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy „csillagóra”, amely megvilágosította a félrevezetett Európát, amely előkészítette a kommunista rendszerek bukását – és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését.   „Nagy” (illendően, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök. A „kifejtő” részben, önmagának ellentmondva már helyesen írja a szerző.

      Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet villantok fel.

1991. jún. 19. – az utolsó szovjet katonák elvonulása.

 Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel: „1989 …a szovjet csapatok elhagyják az országot.”

 Erre már nincs mit mondani…

 E befejező életrajz-részből tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió koncepciójába szorosan illő esemény, mint a vasfüggöny lebontása, nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset: ugyanígy hiányzik a kötet bevezető, kedvcsináló dekoratív képes bevezetőjéből is – ezt pedig Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták…

Most pedig – záró fejezetként – lássunk néhány gyöngyszemet az általam „kifejtő”-nek nevezett részből.

 „ Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvűeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve.”

 No, kezdjük.

  Magyarország „sokszínű, kevert népességű”, soknemzetiségű.

  Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban „többnemzetiségű” Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol egyelőre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk – az egyszerű újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli népszámlálások és különböző hazai  források alapján, hogy 1985-től máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága több, mint 2 millióval fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni – az „önbemutatkozás” írója vélhetőleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat…

 Van itt más baj is – rosszabbak, mint az egyszerű ostobaság.

 Bosnyákok sosem éltek Magyarországon.

 A szorbok említése még hajmeresztőbb. Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerző őket. Nos, a szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó térképböngészők Lübbenau környékén találhatják meg őket. Népi kultúráját büszkén művelő százezres népcsoprt, megtekintésüket ajánlom a szerzőnek, még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai NDK területe.

 A nagy kérdőjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára többhetes lázas kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik: cigány, manus, szinti, zingari, roma – és egy kivételesen nevetséges finomkodás: „utazó népesség” – travellers, illetve gens du voyage.

 Vagyis a szerző a sznob (és műveletlen) „campingtábor”-típusú szamárságot követi el. Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál többen.

 És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat – óh bocsánat! A romákat és a romákat…

 „Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI. században és az osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben nyerte el. Az I. világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni szerződéssel államának területe 1/3-ával lett redukálva.”

 Jó, vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e. Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelső volt vasútközlekedésében (Baross Gábor előterjesztését fogadta el épp ezért az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparában (2. helyezett: USA), a maga korában (szintén) világelső oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is. Nem sorolom.

 A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam.

A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételről, egy levesről van szó, amely a magyarok által pörköltnek nevezett húsragunak felel meg.”

 Ezt Jókai már leírta: - Úgy elnézem ezt a kulacsot, azt hittem: kenyér, pedig hát sajt…

 

 Összegezve:

Hivatalos szerveink bemutattak Európa (bennünket a térképen meg sem találó) nyugati nemzeteinek, mint egy hol bűnös, hol szánalomra méltó, úgy általában pedig, mint egy semmirekellő országot. Fűszerezve a gonoszságot ostobasággal és szolgalelkűséggel. Nyíltan magyarellenes, divatosan: rasszista förmedvény.

 Akik írták  -  és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely könyvesboltban, vagy akár EU-s munkahelyükön, hivatásszerűen ) és nem emeltek szót: azok a magyarok esküdt ellenségei.

 A hazaárulás minősített esete.

Sárközy Csaba tanár, a MAG (Magyar Alkotók és Gondolkodók) tagja.

2004 Böjtelő  Hava 16.-           

*          *          *          *          *          *          *          *          *          *          *

Rátekintésre ez a közlemény sem tartozik e felsorolásba, amelyben a múlt és jelen ránknézve, magyarokra, káros történelmi döntéssel soroljuk fel.  Mindenképpen illik a “balsors” gondolatkörbe, amikor arról értekezünk, hogy felelőtlen vezetőink, milyen népességi nyomorba, és végveszélybe sorolták népünk és nemzetünk. 

A CÉH közre ad két hírt, amit az emberek 99,9 %-a el sem olvas, meg sem ért.

1.      Hír: Az ország államháztartási és külső finanszírozási helyzete látványosan javult.  A Bank of America Merrill Lynch (BoA-ML) bankcsoport londoni befektetési részlege átfogó összehasonlító elemzést állított össze a magyar és a lengyel költségvetési helyzetről.  A ház számitásai szerint a magyar államháztartás strukturális elsődleges egyenlege az idén (2010) a hazai össztermék (GDI) 5,3 százalékának megfelelő többletet mutat majd.

2.      Hír: Röntgen alatt Magyarország-elégedett Brüsszel az eredménnyel, Magyarország tartja a gazdasági program megvalósításának irányát, javul külső pénzügyi helyzete állapitotta meg az Európai Bízottság, hétfőn közzé tett a Nemzetközi Valutaalappal (MIF) együttmúködésben készített helyzet értékelésében.  Az elfogadott a 2010-es költségvetés összhangban van a 3,8%-os GDP arányos hiánycéllal, és jelentős tartalékok vannak benne.  Tényadat:  A vártnál kevesebb, 918,6 milliárd forint lett a 2009-es államháztartási hiány, azaz a GDP 3,6%-a.  Akkor most nézzük meg mit is jelent ez MAGYARUL.

1.      A magyar államháztartás 2009 és 2010 között stagnál, azaz nem változik. (Most tekintsünk el a pár tized százalékos csökkenéstől, vagy esetleges emelkedéstől.)

2.      A fenti tényadatból így könnyen kiszámítható, hogy a magyar költségvetés 1%-a az 255 millárd forinttal egyenlő.  (Sima aránypár: Ha 918,6 milliárd 3,6 százalék, akkor 1% hány milliárd?  Tehát 1%= 255 milliárd forint.) 

3.      Idén, 2010-ben 5,3% lesz az államháztartás elsődleges többlete. Azaz 5,3-szer 255 milliárd, vagyis 1352 milliárd forint. Ez az elsődleges egyenleg.  Vagyis 2010-ben ennyi pluszt termel MAGYARORSZÁG!  1352 milliárd forintot! 

4.      A 2. hír szerint mégis – tartható lesz a 3,8%-os hiány!  Ezek szerint 3,8-szer 255 milliárd, azaz 969 milliárd forint lesz a hiány.

5.      Kérdés: Hová tűnt az 1352 milliárd többlet és miből keletkezett a 969 milliárdos hiány.  Ez ugyanis összesen 2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollár.  Hová lesz ez a pénz?  Kapaszkodjon meg!  Ez a pénz a KAMAT – amit mi magyarok (magyar állam), 2010-ben fizettünk a hitelezőinknek!  2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollár!  Hogy érzékeltessük mennyi pénz ez, néhány példa:  Az 5 drb. teljes egészében felépített 4-es METRO, vagy – 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20 és 21 havi nyugdíj, -- vagy a teljes jelenleg már meglévő magyar autópályák felépítésének összköltsége, -- vagy mintegy 50-szer annyi pénz, mint amennyit az eltörölt vagyon – adóból várt a kormány, vagy – 150 drb. Grippen vadászgép, vagy 2321 drb. Combino villamos, vagy – 46420 Zuschlag ügy során ellopott pénz – minden magyarnak – a csecsemőtől az aggastyánig – 232000 forint.  Ennyit fizetünk tehát a bankoknak csak kamatra 2010-ben.  Törlesztés nélkül! 

*          *          *          *          *          *          *          *          *          *

A MAGYAR NÉPNEK SZÓLÓ ELISMERÉS

                                  

Dan Burton Indiana képviselőjének beszéde

2011 június 23.-án

• BURTON úr Indiánából. Képviselőházi elnök úr, azért emelkedtem szólásra, hogy  emlékeztessek a magyar népre, melynek a szabadság iránti elkötelezettsége bizonyosság a világ számára, hogy szabadság és demokrácia  minden nép számára elérhető cél. Mint amerikaiak együtt ünnepelünk a magyar néppel amikor leleplezik Ronald Reagan szobrát  emlékezve százéves születésnapjára. Magyarország Amerika egyik legnagyobb szövetségese és szívemet melegíti az a tudat, hogy ők velünk együtt örvendeznek a szabadság eme hősére emlékezve.
• Az US-Magyar barátság egyike  a legrégibb és legtartósabbaknak.

E kapcsolat folyamán szintén sok magyar állt a szabadág ügye mellé ami méltó elismerésünkre itt a Képviselők Házában.

·        A magyar Michael Kovats de Fabriczy önkéntesként állt Benjamin Franklin szolgálatába,  akkor mint Amerika Konzulja Párizsban, a forradalmi háború idején. Ez a magyar hazafi, akinek fontos szerepe volt az első amerikai lovas egység felállításában, a dél Karolina-i Charleston melletti csatában esett el; sajnos Magyarország és népe szabadságának elnyerése egy sokkal hosszabb harcot igényelt.

·        Kossuth Lajos mellszobra – aki politikus és újságíró volt, s aki harcolt a  szabadságért az 1848-as Magyar Forradalomban – ez épület  előcsarnokában áll, a kriptán túl. Magyarországból elűzetvén  Kossuth Amerikába jött és ő volt az a második külföldi aki beszédet mondott az Egyesült Államok Kongresszusának egyesített ülésén…Kossuth, egy lelkesítő szónok, ezután  bejárta az Egyesült Államokat előmozdítván a demokratikus kormányzat elvét.

·        Majdnem kétszáz évvel a mi forradalmunk után 1956-ban, Magyarország népe felkelt  a kommunista uralom ellen és sikerült megdöntenie a kormányt mielőtt Szovjet egységek leverték.  A legyőzetés ellenére Magyarország bátor népe folytatta a harcot. A győzelem 1989-ben érkezett el, amikor Magyarország megnyitotta határát a Nyugat felé. Magyarország lett az első a korábbi Szovjet Blokk országok közül amely elindult a nyugati-stílusú parlamenti demokrácia irányába, 1990-ben tartva az első szabad parlamenti választásokat.

·        Az elmúlt húsz évben a magyarok elfogadták a szabadságot.  Az ország privatizálta gazdaságát, szabad-piaci elveket fogadott el és csatlakozott úgy a Nemzetközi Pénzügyi Alaphoz (IMF), mint a Világ- Bankhoz. 1999-ben Magyarország belépett  az Észak Atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO) és formálisan is az Egyesült Államok katonai szövetségese lett. 2004-ben Magyarország belépett az Európai Unióba és ez év első hat hónapjában az Európa Tanács forgó elnöksége lett.

·        Az elmúlt három évtizedben az Egyesült Államok – több mint 1.5 millió Magyar Amerikainak otthona – Magyarországnak segítséget és szakértelmet nyújtott amikor az ország alkotmányos, demokratikus, politikai és szabad piaci gazdasági rendszert épített fel. Az Egyesült Államok kormánya szakértelmet és pénzügyi segítséget ajánlott fel Magyarország modern nyugati intézményeinek kifejlesztéshez, beleértve azokat amelyek felelősek a nemzet biztonságért, a törvény hatályáért a szabad sajtótért, a környezeti szabályozásért, az iskolázásért és az egészségügyért.

·        A Vasfüggöny felemelésével a Kelet-európai Demokrácia Törvény több mint $ 136 milliót adott a gazdaság restruktúrizálására, amíg a Magyar-Amerikai Vállalat kölcsönt, befektető tőkét (equity capital) és technikai segítséget ajánlott fel hogy elősegítse a magánszektor fejlődését. A legfontosabb az, hogy az Egyesült Államok közvetlen befektetése pozitív hatással volt a magyar gazdaságra.

·        A szabadság fejlődése Magyarországon lehetővé tette azt, hogy Magyarország  segítséget nyújtson a szabadság ügyének szerte a világon. Magyarország fontos szerepet vállalt a Daytoni Egyezmény megvalósításában a Balkánon, amikor megengedte a Taszári Légi bázis használatát a Koalíciós erőknek a régió berepülésére. Ez a támogatás folytatódott, 2008-ban a Magyar haderő vette át egy egyesült zászlóalj parancsnokságát a Balkánon, mely a NATO misszió támogatásaként működik a régióban.

·        2003-ban Magyarország  segítette  a koalíciót Irakban egy 300-fős zászlóaljjal a Multi-nacionális Haderő részeként, és megengedte a Taszári Légi bázis használatát a Szabad Iraki haderő kiképzésére. Afganisztánban Magyarország egy Provinciai Újjáépítési Csapatot vezet és egy Hadműveletet Figyelő és Összekötő Csapatot is amely partnerként működik az Őhiói Nemzeti Örséggel és egyéb Egyesült Államokbeli személyzettel. Talán a legfontosabb az, hogy Magyarország Pápai Légi bázisa otthona a C-17esek (szállítógépek)  működésének, melyek a Multinacionális Stratégiai Airlift Konzorciumhoz tartozik, amely támogatja a Nemzetközi Biztonságot Segítő Erőket Afganisztánban, valamint a különböző US, EU és NATO békét őrző és humanitárius tevékenységet szerte a világban.

·        A Magyar nép évszázados elkötelezettsége a szabadság ügyéért lehetővé tette, hogy Magyarország Amerika kulcs-szövetségese legyen és fontos stratégiai társa Európában. Közös elkötelezettségünk a szabadságért  a demokrácia értékein, a törvény uralmán, a sokféleségen, a türelem és szociális változás közös hitén alapszik. Felhívok minden magyart és amerikait, hogy folytassák ezen étékek megtartását amint országaink folytatják közös munkálkodásukat a szabadság előmozdítására  szerte a glóbuszon.  (Forditotta: Dr. Pungur József)

(Bácsi-Nagy András a Magyar Követség helyettes vezetője

A fentiekből meggyőződhettünk, hogy Amerika politikusai, hogyan vélekednek rólunk.  Mik azok a meghitt tartós és megbízható tulajdonságaink, amelyeket oly nagyra becsülnek: „A US-Magyar barátság egyike a legrégibb és legtartosabbaknak.”

Az indianai képviselő, Dan Burton levelében leírja az elkötelezettségünk, amiben támogatjuk az amerikai politikai érdekeket és ennek érdemeként, hogy miben segítettek, amelyeket a legjobban sérelmezünk.  Hisz ezzel újabb elkötelezettséget vettünk magunkra. Segítség helyett, a tankok helyett a bankok, a megszabadulhatatlan adóság tömege a kiárusításunk, szuverén államunk megszűnése, katonáink idegen célokért való határon kívüli bevetése, repülő tereink ingyenes használata és az ezzel járó elkötelezettséga. Sohasem tanulunk? Egyszer azt majd bűntényként fogják ellenünk felhozni.  Ne legyünk mindig a nagyhatalmak bábjai.  Egyszer s mindenkorra legyen már végre független magyar stratégiánk.

            Most nézzük meg, hogy mi az, amit mi adtunk Amerikának?   Mert, amit ők adtak, abból csak ők nyerekedtek.  Amit meg mi adtunk, abból meg nagyhatalom lett Amerika.  Amikor segíthettek volna (I. Világháború, Trianon 1920, II. Világháború, 1956), akkor meg cserbenhagytak. 

Feltalálók:

·        Bánki Donát (1859-1922) feltalálta a karburátort és a belső robbanású motort.

·        Csonka János (1852-1939) feltalálta a benzin motort.

·        Asbóth Oszkár (1891-1960) a helikopter propellerét találta fel.

·        Bay Zoltán (1900 – 1995) a radart találta fel.

·        Lénard Fülöp (1910-1972) a katódsugárcsövet találta fel.

·        Goldmark Péter (1906-1977) a színes távolbalátót fedezte fel.

·        Gábor Dénes (1900-1979) feltalálta a holográfot, s a „bar-code” olvasását tette lehetővé üzleti ügyekben.

• Kemény János, (1926- ) a mikro-computer és az alap code feltalálója. 
• Gróf András, az Intel alapítója, feltalálta a computer chip-et. 
• Karmán Todor (1881-1963), a Guggenheim Aeronautics Laboratorium adminisztrátora a kaliforniai Institute of Technology-nál, a nehézbombázókat találta fel, a B36, B47 és a B52-t, melyek segítségével Amerika meg tudta nyerni a második világháborút.

• Szilárd Leo (1898-1964) tökéletesítette az atombombát. 
• Wigner Jenő (1902-1995) alkotta az atomenergia használatához szükséges atom reaktort.
• Teller Ede (1908-2002) a rakéták elleni védekező rendszer alkotója.
• Puskás Tivadar (1844-1893) találta fel a telefonközpontot.
• Báró Eötvös Lóránd (1848-1919), az Eötvös törvény néven ismert hajszálcsövesség törvényét.
• Bláthy Otto Titus (1860-1939), a vasmaggal működő transzformátort feltalálója.
• Kandó Kálmán (1869-1931), az indukciós motor feltalálója.
• Mihály Dénes (1894-1953), gépészmérnök, „telehorn” feltaláló. 1917-ben hangot, zenét, filmszalagait, 1919-ben állóképet közvetített.  Okolicsányi Ferenc ezt tovább fejlesztette 1926-ban, amikor a „telehorn” –nál dolgozott Mihály Dénessel.  Babics Viktor 1926-ban szabadalmaztatta a saját szerkesztésű televíziós készülékét, amikor kifejlesztette az elektronikus televíziós készülékét.
• Neumann János (1903-1957) – a számítógép atyja.

Nobel díjasok.

·        Bárány Róbert – 1914 , orvostudomány

·        Békésy György – 1961 - orvostudomány

·        Dénes Gábor -  1971 - fizika

·        Harsányi János – 1994 – közgazdaságtan

·        Doráti Antal – 1985 –(Social Responsibility szervezetnek tagja, ami Béke Nobel díjat kapott) 

·        Hevesy György – 1943 – kémia

·        Lénárd Fülöp – 1905 – fizika

·        Oláh György – 1994 – kémia

·        Polányi János – 1986 – kémia

·        Szentgyörgyi Albert – 1937 – orvostudomány

·        Wigner Jenő – 1963 – fizika

·        Zsigmondy Rihárd– 1925 – kémia

Orvostudomány

·        Semmelweis Ignác (1818-1865), a gyermekágyi láz megelőzésében ért el eredményeket.

·        Högyes András (1847-1906), elrendelte az állatok kötelező veszettség elleni oltását.

·        Somogyi Mihály – a cukorbetegség megállapításának vizsgálati módszerét találta fel.

·        Schick  Béla – a diftéria iránti fogékonyság megállapítését tette lehetővé.

Az indianai képviselő azzal is előhozakodott, mint egy nagy érdemű segítségnyújtás, hogy a tudatlan, elmaradott magyar iskoláztatás rendszer helyett, átadták nekünk, az amerikai tanittatás módszerét.  Hát ez szégyen.  Szégyen, hogy egy amerikai képviselőnek, rólunk magyarokról való tudása ennyire fogyatékos legyen.  Úgy látszik, nem ismert előtte, az egyetemi diák vetélkedőn, az amerikaiak évről évre a béka ülepe alatt való helyezkedése.  Mi pedig „kincsinységünk” dacára mindig az élvonába számító csoportban végzünk.  Talán épp ezért kell átvenni az amerikai tanittatási módszert, hogy megtörjék jó szereplésünk.  Lehetséges lenne az, hogy a képviselő nem halott volna a Fasori Református Gimnázium számos (legalább 63) nagyjairól?  Én csak egynéhányat említek e díszes csoportból.  Viszont ezek egynéhányada tették Amerikát világhatalommá:  Kandó Kálmán, Neumann János, és Wigner Jenő és Teller Ede.  Harsányi János és Wigner Jenő Nobel dijások. Makk József alapította az első amerikai mérnök katonai egyetemet.  Ezen kívül nemzetközi vonalon híres nagyságok: Petőfi Sándor (költő), Doráti Antal (karnagy), Stein Aurél (Ázsiakutató).  Magyar iskolarendszer felnevelt sok tudós egyéneket: Szilárd Leó, Teller Ede, Von Kármán Tivadar, Pulitzer József, Puskás Tivadár, Jedlik Ányos és Mokcsai Haraszty Ágoston, aki Magyarországról honosította a Tokay-i szőlőt Kaliforniában, és Wisconsinban a komlót, amely alapozta a jól ismert söröket. Johannes Amos Comenius - Szeges János (a nemzetek tanítója) 1650-től a Sárospataki Református Kollégium tanitója.  Én sorolhatnám hosszan, de ettől elálva az alábbi idézetnek adok helyet.   Ki volt Bolyai János? Talán Burton úr nem tudná.

„2007-ben a Bolyai Pedagógiai Alapítvány nevében az alapító – Oláh Anna – úgy ítélte meg, hogy Bolyai János: APPENDIX c. kötetének 1831-ben, a marosvásárhelyi kollégium nyomdájában, megjelent munkapéldánya megfelel annak a feltételrendszernek, ami ahhoz szükséges, hogy egy nemzet tudományos művészeti, vagy egyéb szellemi terméke helyet kapjon a Világemlékezet listán. Ez a kötet ma a MTAK Kézirattárában található.  Az Alapítvány alapítója megkereste az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságát és jelölésre javasolta az APPENDIX-et.

Mi is az APPENDIX?  Egy kétezeréves geometria feladat megoldása, amivel Bolyai János egy új tudományágat alapozott meg – az abszolút geometriát.  E nélkül ma nem létezne például sikeres űrutazás, vagy műholdas műveletek azért, mert elménk mindmáig a környezetünkben tapasztalt térről alkotott képe tudattalanul is az euklideszi modell rabja. 

Bolyai János által lefektetett elméletig a geometria az Euklideszitől eltérő lehetősége fel sem merült, de a matematikusok évesredesen át érezték a párhuzamossági axioma kétségességét.  Erre adott frappáns megoldást Bolyai, és az APPENDIX-ben az új – nem euklideszi – geometria alaptételeit foglalta össze.  Ezt nevezzük ma abszolút geometriának. 

A Bolyai Pedagógiai Alapítványnak válaszolnia kellett többek között olyan kérdésekre, hogy miben különbözik a Bolyai-féle „új világ”, az abszolút geometria, az Euklidész által definiált tértől?  Mi a Bolyai geometria tudományos értéke, jelentősége, hatása egyéb tudományokra?  Milyen bizonyítékaink vannak a jelőlt APPENDIX-kiadvány ritkaságára, egyedülállóságára? 

A jelölést itthon elfogadták és továbbították Párizsba, az UNESCO központba. Párizsban az UNESCO központba elküldött jelölési nyomtatványt egy nemzetközi zsűri értékelte együtt az egész világból beküldött jelölésekkel.  Az APPENDIX-el egyidejüleg a Magyar UNESCO Bizottság jelölte Körösi Csoma Sándor tibeti gyűjteményét is.  A jelölési és elfogadási eljárás közel két évig tartott.  A nemzetközi zsűri 2009. július 31-én Barbados szigetén, Bridgeton városban ült össze, és a döntéshozók – Nemzetközi Tanácsadó Bizottság – úgy ítélte meg, hogy Bolyai János APPENDIX-e méltó arra, hogy helyet kapjon a Memory of the World listán.  Bolyai-val egy napon elfogadták Csoma hagyatékának felvételét is.  Egy magánlevél tanusága szerint, többek között még Malaiziában, Kuala Lumpur-ban is volt bíráló személy.

Ahol 2009-ig szerte a világ minden országából mindössze 193 mű kapott felvételt – ott egy napon az előző három magyar mű mellé két erdélyi tudós munkája került.

Nagyenyed és Marosvásárhely Református Kollégiumaiból indultak, külföldön – Bécsben és Göttingában szünet nélkül tanultak, dolgoztak és életüket a legnagyobb áldozatok, gyakran kínzó betegséget közepette a tudománynak szentelték.  Mind ketten egy-egy új tudományt alapoztak meg – az abszolút geometriát és a tibetológiát.  Ezek dacára életükben egyikükből sem lett a MTA tagja.  Haláluk után szobrok, emlékhelyek, díjak, elismerések sokasága igyekszik nevüket halhatatlanná tenni. 

Az UNESCO ajánlására ezen – most már nemzetközi – értékeink a jövőben különleges védelmet élveznek.  Páncélszekrényben, speciális hőmérsékleti, levegő nedvességi körülmények között őrzik meg a jövő nemzedékek számára, ugyanakkor digitalizálva, bemutatására és szabad letöltésére alkalmas formában közkinccsé tették a világhálon. (http://bolyai.mtak.hu/); (http://csoma.mtak.hu/)

A három nyelvű honlap ugyanazon személy különleges míves munkái.  Az alkotó és angol fordító Dr. Sajó Tamás, a spanyol változat Dr. Antonio Bernat Vistarini, az Universitat de les Illes Balears munkatársának a munkája. A Csoma oldal angol fordítója Dr. John T. Cull, (College of the Holy Cross).

Büszke vagyok arra, hogy alma materem – a Marosvásárhelyi Református Kollégium falai közül került ki a Memory of the World Register-ben lévő egyik Magyarországot képviselő mű.  A Tibeti gyűjtemény eredeti tulajdonosa a Kovászna megyei Kőrösről vágott neki a világnak gyalog, hogy megkeresse a magyar eredetét.

2009-ben, világsikerük elismerésének pillanatában, amikor a magyar színeket képviselték Bridgetown-ban, ha éltek volna, nem lehettek volna magyar állampolgárok.”

(A CEH XXII. évfolyam. 2011 kikeleti szám.)

E tanulmány címének második szava: remény. Bőven, nagyon hosszan, talán végtelenségig lehetne sorolni a balsors tárgykörbe sorolandók ezernyi változatát.  Azt hisszük, már mindnyájunknak elege van a fajdalmak további sorolásából.  A reményről, ami az Istenünk által belénk, magyarokba kódolt különös egyedi ajándék.  Mindnyájan gondolkodó magyarok meggyőződhetünk arról, hogy az emberi teremtés időszakában nem az utolsó sorokban helyezkedtünk el.  Istenünk sok mindennemű értékes belénk kódolt tulajdonsággal ruházott fel.  Hisz a tudományok labirintusában, népességünk arányában messze megelőzünk minden nemzetet.  Csak ezt a tudást használjuk saját gazdagodásunkra, ne adjuk el másnak, tartsuk meg magunk hasznára.  Csak ennyi az egész, és akkor lesz jövőnk és lesz Nagymagyarország.  Csak használjuk ki a kinálkodó lehetőségeket.  Fiataljaink, jövő reménységei, legyetek magyarok, és merjetek magyarnak lenni.  Őseink a világ népeinek a legjobbjai voltak.  És ne csak a lehetőségre várjatok, hanem azt Ti hozzátok létre.  Felejtsétek el a kicsiben gondolkodás bénító fékjeit.  Mindezt majd úgy valósíthatjátok meg, hogy a második isteni magyar adományt, a Szent Korona Tant helyezzük, helyezzétek vissza a hatalomba.  Az majd megvéd minden magyarellenes, nép- és államellenes megvalósulástól.  Tudjátok, hogy épp ezért az 1687 évi Diéta volt az, amely az 1222 évi Aranybulla azon tételét törölte, mely a nemeseknek megadta az ellenállás jogát a király alkotmánnyal ellenkező tetteivel szemben.  Ekkor, és így váltunk védtelenné.  A jelenlegi magyar kormány, most épp ezért ellenzi, és nem is szavazhattunk ennek visszahelyezésére.  Kormányunk egy új törvényt szavaztatott meg, hogy ne legyen lehetőségünk, jogunk a magyarellenes döntések megakadályozására.

Tegyétek vonzóvá a magyarrá válást.  Hogy ne a gyűlölet, amit tudatosan ojtottak a nálunk menedéket talált népek lelkébe, hanem az elismerést, a tisztelettételt, hogy cél legyen magyarrá válni.

Szent Istvánnak volt egy törvénye, amely minden új letelepültnek egy kanca lovat, csődőrt, kocsit, nyerget és szerszámot adományozott.  Így tette vonzóvá a nálunk maradást.  Ez olyan hatású álmot valósitott meg az elmékben lovagolni, kocsival és hintóval közlekedni, ami abban az időben csak nálunk vagy esetleg az ő főuraiknak volt elérhető.  Hisz tudjuk a kocsit, kengyelt nyugaton nem ismerték. Ennek megszerzése felért a jelenkori magán helikopter, vagy repülő birtoklással. 

      Merjünk gondolkodni képességeink szerint, ne ahogy ellenségeink kívánják. 

---

[1] Burghardt, Andrew F.: Borderland, Madison, WI. 1962. 305

[2] Dabas Rezső: Burgenland álarc nélkül, Montreal, 1984 113. Sinor, D. P. I. m. 277-278.

[3] Csobánczi Elemér: Nagy Magyarország vagy nemzethalál, II. rész: Dél-Magyarország pusztulása és elrablása, Marrickville, Australia, 1966. 22. The New Universal Encyclopedia, szerkesztette Sir John Hammerton, the Educational Book Company, London, 9. könyv, 7451.

[4] A IX. században a szerbek felvették a kereszténységet, főzsupát választottak, aki Ráskában székelt, melynek jelenlegi neve Novi Pazar, szerbiai terület. Ebből a „Ráska” névből alakítottuk ki a szerbek magyar nevét, így „rác”.

[5]  Bowring, Sir John: Poetry of the Magyars, 1830

[6]  Kranz, Grover: Geographical Development of European Languages, Peter Lang, 1988, p. 10-11

[7]  Laszlo Gyula: Kettős honfoglalás, Budapest, 1978

[8] Anonymus – egy névtelen magyar krónikás a XIX. századból

[9] Thierry, Amadée: Atilla Mondák, p. 99

[10]   Sok évvel azelőtt. hogy a magyarok a Kárpát-medencébe visszatelepedtek, “Dentumoger”-nek nevezett (Dentumagyaria) területen laktak, mely egyúttal a magyarok neve is volt ebben az időben.  .  A vezértörzsük a “Megyer” volt.  A magyarokat egyes történészek “Dentumogernek” nevezik, ami annyit jelent, hogy “a magyarok, akik a Don és Dnyeper folyók közben élnek.”  A szabirok és hurriták voltak e terület őslakói.  Árpád leszármazottai, Bulcsu és Tormás, meglátogatták Biborban született Konstantin császárt, amikor megkeresztelkedtek és elmondták neki, hogy népük neve “szabartó-aszphalói”.  Eredetileg subároknak neveztettek, akiket a történészek hunokkal azonosítanak. 

[11]  Raffay, Ernõ: Magyar Tragédia, Trianon 75 éve, Budapest, 1996, pp.194 -195.