Magyari népek - Fehér hunok - Magyar Adorján elmélete - 3. rész

Sokan vallják, hogy az eddig megjelent tizennégy magyarságtudományi füzet közül az Amerikai Egyesült Államokban élő Tomory Zsuzsa összeállításában megjelent tizenharmadik füzet, címe A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője – Magyar Adorján életműve, a leginkább figyelemreméltó. A méltatlanul mellőzött Magyar Adorján által már 1914-ben leírt felismerést, mely szerint a magyarság őshazája a Kárpát-medence, mi több, a magyarság Európa ősnépe, a nemzetközi tudomány genetikai vizsgálódások alapján fényesen igazolta. A lexikális tudású Magyar Adorján többi felismerésének igazolása, illetve cáfolata a jövő nemzedék feladata. Sajtószolgálatunk heti három alkalommal, összesen 18 részben közzéteszi Magyar Adorján összefoglalását a magyar nép etnogeneziséről, valamint a belőle elszármazott további 16 magyari, azaz rokon nép jellegzetességeiről úgy, ahogy az az MTF-13-ban megjelent. Tekintettel e sorozat jelentőségére, minden egyes részt angolul is közzéteszünk, Tomory Zsuzsa és Botos Margaret fordításában.

Kiadványunkban Magyar Adorján idézett szövegeinek sajátos, egyedi stílusát, mondatfűzését, összetett, régies mondatszerkezetét – e nagy tudósunk iránti tiszteletből és megbecsülésből –érintetlenül hagytuk. Ugyanígy archaikus, latinos stb. szóhasználatát is (pl. katholikus, schematicus, mythicus stb.). Éppígy a maitól eltérő helyesírási gyakorlatát is, így az általa tudatosan és következetesen használt és egybeírt szavaknál: pl. amiszerint, amiértis, máris, nemis, fajunkbeli, egymássalhangzós, mindamivel, semmiesetre, egyideig, mégegyszer, nemsokkal, megvolt, hogypedig, föntemlített, nemmagyar, elégis, egyszótagú, mégcsak, miutánpedig, vagypedig stb. stb. Szóhasználatát nem javítottuk a mai helyesírási gyakorlatnak  megfelelően az általa tudatosan írt és használt szavak esetében, pl. olyképen, legfőképen, épen stb. (Egy-két későbbi írásában már ő is – nagyon ritkán – írja e szavakat két „p”-vel.)  Mindezzel az eredeti írások hangulatának, korjellegének megőrzését kívántuk elérni. 

(2) Fehér hun

A kunok és hunok mindig harcias katonanemzetek voltak, akik magukról azt tartották, hogy ők a Természet Törvényei szerint mindig ott kell, megjelenjenek, ahol romlott, bűnös népek élnek, amelyek büntetésüket megérdemlik. Ezért nevezte magát még Atilla is „Isten ostorá”-nak, valamint „Isten pörölyé”-nek is (pöröly = kalapács).

A kun törzsek eredetileg hegylakók voltak, de a Kárpátok, majd az Alpesek hegységeiben laktak. Ősidőkben egyetlen háziállatuk a kutya volt, éspedig a Kunságon ma is található nagyméretű, hosszúszőrű, fehér, de farkasalakú komondor. Feje hegyes, ékalakú. Az ék a kunok vallásos alapjelképe volt. A kunok nyelve eredetileg a magyarokéval teljesen azonos volt, később azonban a lágy g, gy, d hangok helyett a kemény k és t hangokat szokták ejteni.

Számrendszerük azonban a három-hat-tizenkettes lett, amelynek mi életünkben már csak nyomai vannak: a tucat, a régebbi hatos pénzrendszer, a 12 óra és a 12 hónap.

A kunok alapszavai ilyen alakúak voltak: ka, ku, kun, kat, tek, kund stb., stb.

Szent növényeik voltak a fenyvek és a csillagalakú hatszirmú fehér virágok, nárciszfélék. A fenyvek koronája ékalakú, levelek helyett hegyes tűik vannak, ágaik a törzsből mindig hat-hat felé állanak, az egyes gallyak pedig hármasak.

A kunok szent féme az ezüst volt, amelynek színe fehér és a természetben fenyőág szerű jegecekben fordul elő. E törzs volt az, amelyet fehér-kunnak neveztek. Vallásos színeik a fehér és kék voltak.

Magyar Adorján

Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása

Kézirat, megjelent Elméletem ősműveltségünkről címen

9-70. old. Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1978

                                                                                                    

(2)  White Hun

The Kun and Hun were always warrior military nations. They believed that – according to the laws of Nature -- they had to appear where corrupt, sinful people lived, who deserved punishment. It is for this reason that King Atilla called himself the „Scourge of God”, or the „Hammer of God”.

Originally, the Kun people were mountain dwellers who lived in the Carpathian Alps and later in the Alpine regions outside the Carpathian Basin. In ancient times, their only domesticated animal was the dog, which still thrives in today’s Kunság: the large, long haired, white, wolf-shaped Komondor. Its head is pointed and wedge shaped. The wedge was the Kun’s basic religious symbol. Their language at the beginning was fully identical to the Magyar language, but later they preferred to use the hard k and t sounds instead of the soft g, gy, d.

Their numerical system was the three-six-twelve sequence. Today we have only traces of this, which are: the dozen, the older six monetary system, the division of hour and month into 12 units.

Their basic words were as follows: ka, ku, kun, kat, tek, kund etc., etc.

Their holy plants were the pine trees and the star-shaped six petaled white flowers like the narcissus. The crown of the pine tree is wedge shaped, it has needles instead of leaves, its branches grow in six, and the end of its branches is always triune.

Their holy metal was silver, which is white and it presents itself in nature resembling the branches of pines. This was the branch which was called White Kun. Their religious colors were white and blue.

Addenda from Az ősműveltség (for both White and Black Huns:)

Names for God: Ákos, Ékes for God the Father

                          Kám, Kán, Kún, Hunor for their Sun god

Symbols:           stone, menhirs

Animals:           komondor, stallion, mare, snake, shark

People:     Kuns, Huns, Kani people (the Babylonians called the Celts by this name), Celts, (Het, the progenitor of the Celts is an offspring of Canaan)

Magyar Adorján

The Shortest Possible Summary of my Theories

Title of the Magyar original:

Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása

Published by the Duna publ. Switzerland, 1978

Arranged and translated by Susan Tomory and Margaret Botos

(folytatjuk)