Ember Gyereke

2011, június 2 - 12:12 | Taskeszi

(esettanulmány)

Ember, mint mondtam tanulni vágyik. Nézem ,ahogy figyel, ahogy néz . Mert Ember egy gyerek. lelkével bír, de végtére is ezért Ember még. Úgy is mondhatnám, hogy egy rettentő komisz gyerek. Ember figyelsz? És engedelmes tanuló módjára elmotyogja az utolsó két szót, amit mondtam. Mosolygok, mert tudom, nincs is mellettem.

Valahol messze jár több fényév távolságra, a gyermekével, azt hiszi övé, félti ,óvja. Pedig nem, csak elhitetik vele.

Hányszor képzelte el, hogy megfogja azt a kezet, és fut, menekíti őt a fertőből, ami körülveszi.Nem teheti, mert akkor összedől a világa.

Sétálnak a folyóparton érzem az őket körülvevő szeretetett, figyelek… Vibrál közöttük a levegő . Közben arra gondolok, hogy lehetne ezt a gyermeki lelket megmenteni a gonosztól. Ha hagyjuk, ahol van, befolyásolt marad, és tudom haragszik rám, mert későn jöttem és felismert. Még lát engem.

Vádlóan néz rám, úgy érzi cserben hagytam. Leguggolok mellé, és egy papírcsónakot hajtogatok neki.

Ezentúl , ha úgy érzed, hogy senki sem szeret, hajtogass egy csónakot! Tedd bele a szomorúságod hadd vigye a víz. Utána hívj gondolattal és én ott leszek. Mindig veled vagyok!

Nagyot sóhajtok. Egy gyermek, akinek nincs gyermekkora, és egy Ember, aki maga is gyermek még. Titkok és drámák kavalkádja. Egy megoldásra váró feladat. A sors ismétli önmagát.

Vagy ez is csupán egy alternatív valóság?

Csúszunk és a párhuzamos világok információi áttörve a dimenziónális határokat a bolondját járatja velünk? Egy ponton túl már a valóság és a képzelet , jövő és a múlt összeolvad. Vajon mi a valóság? Amit látunk, vagy amit látatni akarnak. Ők fent vagy lent. Az irány rég nem számít már. Mi meg reméljük, hisszük, tudjuk, hogy ez nem tart már soká. Győz a jó . A gonoszságot kitörölni a mindenségből, vagy féken tartani. Felborulhat-e az egyensúly. Semmi nem teremtődött haszontalan, mert az univerzum nem engedheti meg magának a pazarlást.

Szükséges a rossz megtapasztalása, mert ha nem éljük meg a rosszat, hogy értékelhetnénk a jót. Mi lenne a viszonyítási alap. Ha készen kapunk mindent, akkor azt megtudjuk becsülni, vagy elengedhetetlen dolog a küzdelem?

De nem alternatív valóság, csupán egy borult , önző , fekete elme szüleménye, akit elragadtak vágyai és elképzelt gyermekének egy tökéletes szülőt, olyat, amilyet akart. Mivel lehetősége adott volt , kész lett a kegyetlen terv. Kényelemből nem szembenézve az igazsággal. Játék ez számára közben rombol, de már maga is elhiszi, hogy az a valóság, amit felépített magában . Lehet nem is tudja tévedését? Élete egy szélvihar, átjáróház. Mindig ilyen volt,

Ilyen is marad. Pillanatnyi örömök, birtoklás…Ember meg teszi a dolgát némám, mert azt hiszi ez jutott neki. Kegyetlen lesz számára az ébredés.

Önző –Gőg:

Átugrom a fekete lélekre. A lelke sekélyes a gonoszsága mély. Irányít, uralkodik. Ez az élete. Már összeolvadt vele. Mindenki a szolgája. Szüksége van rá, mert az energiájukból él, ha végzett áldozatával egyszerűen túllép rajtuk. Haszon, elérhetőség, bomlasztás. Ha hasznos vagy számára rád akaszkodik és tovább szív. A jóság álcáját csak pillanatokra tudja magára venni, mint a pók, aki megmar, majd ha bénult leszel felzabál. Felismerhető, ha nézed olyan mintha néha egy láthatatlan függöny libbenne át előtte.

Ha nem tudja fenntartani a látszatot összeomlik, mint egy rongybaba. Most küzd és harcol. Veszélyben a hatalma, taszítja a tisztaság. Utolsó erejét összeszedve nyüszít, hogy a másokkal szemben támasztott elvárásokkal teli életét folytatni tudja. Nem kér már, hanem követel.

Kiszállok belőle, nagyon nehéz egy ilyen embert szeretni. Pedig szeretni kell, mert neki ez az útja. A macskát sem bánthatjuk pusztán azért, mert nyávog. Ez a feladata megtapasztalni, milyen megszerezni- birtokolni,majd elveszíteni a hatalmat mások felett. Mert az emberi lélek szabad, nem lehet igába hajtani. Ezen, ez a furcsa páros nem tud felülemelkedni, köztük meg ott a gyermek. Az önzőség maga alatt vágja a fát, azt hiszi, zsarolással megvédheti világát. Ha tudná az igazat, hogy rossz embert kínoz, de ennek is eljön majd az ideje.

Látom a filmjüket, látom az összeomlást, ami elkerülhetetlen az igazság felszínre kerülését. Mert az igazság mindig kiderül. Darázsfészek nyugalom. Vannak, akik túl hamar gonosszá válnak.

Irigység:

Ember egyik gyengéje az irigység, ez az egyik földi lánca. Mindenkire irigy, aki többet tud nála, közben fél a tudástól. Ezért FÉL-a tudása és nem egész. De Ember nem találja az egyensúlyt a metafizika és a materializmus között. Elsüllyedt az anyagi világban, már nem tud teremteni csak a rosszat. Önsorsrontó lett. Ez az ő útja. Innen feljönni, és kiszabadulni a gonosz fogságából. Állandó harc ez, mert mondtam Ember jó, és a gonosz nem tűri a jót, mételyezi. Újra és újra feladatként kapja a kitörést. Nem menekülhet előle. Ha feltöröd az emberi tudatot, meglátod mi van alatta. Nem emberi az eredmény.

Nézem Embert ahogy alszik, aurája mély indigó. Az első Indigók egyike, nekik még nincs beépített védelmük. Indigó, mint előkészítő, tervező, kutató. Akik a totális védelmet csak úgy kaphatják meg, hogy áldozatot hoznak értük. Véráldozatot. Emlékszem anyámra, aki értem adta életét, mert védelmezett engem. Nézem a nagynéném, még küzd, totális támadásban.

Most ugrott szintet. Véd, teremt, rásegít.

A gyermek első őrzője. Naponta harcol a sötétséggel, de a lelket a fényben tartja.

Egy másik szobában alszik a kristálygyermek, a végrehajtó. Nehezen viseli a negatív rezgéseket, álma zavart és zavaros. Minden éjjel küzd, hamar került a csatatérre.

Mesterek, Emberek, csillagok, porszemek. Egymás mellett mégis külön részei a nagy egységnek. A Mátrixnak, a kollektív tudatnak. A cél, hogy minél többen tudjanak ugrani, hogy beteljesítsék a feladatukat, amiért érkeztek, amiért születtek.

Cattaldo Z. Mostro.