Ballagok az útszélén, a menetiránnyal szemben. Szabályosan. Tolom magam előtt - amíg lehetett - a "taligát". Az úton lévők lelkesen integetnek. Tülkölnek, dudálnak, két ujjukból "V" betűt formázva bíztatnak. Hát igen. Ő értük tolom a "biciklit" állapítom meg magamban jóérzéssel. Újabb dudálás, újabb integetés, újabb ujjmutogatás. Lelkesen visszaintegetek, attól függetlenül, hogy ezúttal csak egy ujj kerül elő, ráadásul a középső. Lelkesedésemtől dührohamot kap a mutogató. Derékig kilóg kocsija ablakán, az öklét rázza. Nem baj barátom, érted is tolom a "biciklit", csak Te még nem tudsz róla.
Tényleg! Miért is, kiért is tolom én ezt a tákolmányt magam előtt?
Hát kiért, persze, hogy a magyarokért! De melyikekért, azokért, akik Csonka-hazánkban élnek, vagy azokért is, akik valahol a Kárpát-hazában élik minden napjaikat? És mi van azokkal, akik ízig-vérig magyarok, de valamilyen okból elhagyták Hazájukat? Hát persze, mindenkiért.
De abban a pillanatban, hirtelen mégis elbizonytalanodtam. Az erdélyi magyar emberért, a Tódorért is gyaloglok most, aki oly rútul becsapott romániai munkáim kapcsán? A román Ilieszkuért meg nem, akinek viszont rengeteget köszönhetek, és minden alkalommal fillélre elszámolt a rábízott összeggel?
Gondolataimba merülve, rakosgattam lábaimat. Szinte fel sem fogtam, amikor velem szemben a padkára lehajtott az útról egy szakadt fehér autó, benne három, félre ismerhetetlen familliáris hyper pigmentált stílus jegyeket magukon hordozó elvetemült alak, képükön kaján vigyorral. Nem tettem meg nekik azt a szívességet, hogy összerettenjek, és az árokba szaladjak.
Na, értetek biztosan nem tolom a talicskát. Ez volt az első gondolati reakcióm. De mi lesz azokkal a cigánylegényekkel, akiket építőiparos pályafutásom során megismertem, és odaadó becsületes munkájuk, emberi magatartásuk, lelki és testi tisztaságuk miatt igen sokra becsültem. Kezdtem egyre jobban összezavarodni.
Rendben van, kezdjük az elején. Próbáltam rendbe tenni a kialakuló káoszt a fejemben.
Az országunkat megszálló, életterünket elvevő, a levegőt is lassan pénzért mérő, minden napjainkat megkeserítő, parazita, többnyire zsidó származású, vagy őket lelkesen kiszolgálókért biztosan nem múlatom az időmet a négyes számmal jelzett, hazánk egyik fő közlekedési útvonalát jelentő országút mellett.
Zsidókért és csahosaikért kategórikusan nem poroszkálok! Nagyon határozott voltam.
De ember, mi lesz azzal a barátoddal, akit szinte gyerekkorod óta ismersz, aki a zsidó rituálék szerint éli az életét, és még soha nem kellett benne csalódnod? Számíthattál rá, bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között! - szólalt meg egy hang a fejemben.
Bambán néztem ki a fejemből. Nem volt nehéz mutatvány, mert egyszerűen csak az állt rendelkezésemre.
Tovább kavarogtak fejemben gondolataim, egymást kergetve, megerősítve, majd a következő pillanatban kioltva.
Kisvárda közepe - Nyíregyháza túlsóvége szálláshelyig, olyan majdnem hatvanas. Kilométerben számolva. A tomboló orkán erejű szél az agyamból teljesen kifújt minden gondolatot. Nem volt időm gondolkodni, hiszen túlzás nélkül, minden egyes lépéssel a talpon maradással küszködtem.
Ebben az agyi ürességben fogalmazódott meg kristály tisztán, szürkeállományom számára is logikusan értelmezhető módon, a következő gondolatsor, amely után a racionális kőműves elmém sem talált a továbbiakban belekötnivalót.
Az alábbi megállapításra jutottam:
Én csak és kizárólag a Magyarokért vagyok hajlandó tolni a "biciklit"!
Akkor viszont nézzük Ki, vagy inkább Mi a Magyar?
A magyar az egy minőség. Egy erkölcsi minőség.
Egy Igaz Istenhívő, (megelőlegezvén, aki még nem az, majd az lesz) családját, gyermekeit szerető, öregjeit tisztelő és megbecsülő.
Az adott szó szentségét betartó, szavatartó, pontos és szavahihető.
Az adott és elfogadott kéz nála megpecsétel egy szerződést, azt Szentírásként betartandónak értelmezi.
Nem ad kamatra hitelt, ha tud, segít. Segíti a gyengéket, az elesetteket.
Ha osztogatnak, előre engedi a másikat, ha baj van, maga mögé tereli őt.
A produktumot, az előállított terméket, magát a munkát elismeri, megbecsüli, ellenértékét utólagos alku nélkül kifizeti.
A természet kincseit nem használja ki annak erején felül, azt nem rongálja, nem mérgezi. Együtt él vele, mert tudja, ő is a természet része. Nem pusztítja azt, hanem teremt. Ha kell újra és újra. Megművelt földjeit, a természet rendje szerint hét évente pihenni hagyja.
Az állatok életét, egészségét óvja vigyázza, fájdalmat, gyötrelmet, semmilyen körülmények között nem okoz nekik. Saját szórakoztatására egymással nem harcoltatja.
A magyar ember megbocsátó, és szeretetben gondolkodó. Ezzel együtt, ha a hazáját, népét veszély fenyegeti, bátran megharcol - ha kell fegyverrel- érte. Nem gyűlöletből, becsületből. Hunor vére erre kötelezi. Jelszava: Utánam!
Hazája, családja és bajtársa védelmében a legnagyobb áldozatra is képes.
Aki ilyen ember, az magyar. Mag-har, vagy ha úgy tetszik a Mag Ura, az Isteni Jóság, az Isteni Szikra hordozója. Függetlenül attól, hogy az illető hol él a Kárpát-hazában, vagy akár a nagyvilágban. Éljen egy dzsungelben, vagy metropoliszban, ha ezekkel a tulajdonságokkal bír, magyar.
Függetlenül attól, hogy beszéli-e a magyar nyelvet, vagy sem. Függetlenül bőrének színétől, az ilyen egyén magyarnak tekintendő. Az ilyen tulajdonságú emberek, a határok nélküli Kárpát-hazánkban, és szerte a világon, élvezik Szent Koronánk, vagyis az égiek védelmét.
A lény, ami nem magyar, amit az égiek nem néznek jó szemmel, és hamarosan megérjük, hogy nem is tűrik el:
A pénzből pénzt csináló, produktum nélküli harácsolást, a soha semmiből, semmi nem elég életformát.
Az aljas szószegést, a képmutatást, a másikat lenéző kivagyiságot, a magamutogatást.
A jogi csűrés csavarást, a pénzen vett igazságot.
A hazugságot, mások becsapását, megalázását, mások zsarolását, tönkre tételét, az elvégzett munka semmibevételét.
Nem tűri a szexuális aberráció semmilyen formáját, a mások kárára elkövetett erőszakot.
Nem tűri a parazita, élősködő életmódot, az ingyenéléstől, a csirkelopástól a színesfém tolvajláson keresztül, a tőzsde panamákon át, a bankcsődökig és az ingatlan spekulációkig bezárólag.
Nem tűri a természet kizsigerelését, szennyezését, bármilyen élet indokolatlan elvételét.
Nem tűri a fekete mágiát gyakorlókat, és a sötét oldal istenségeinek behódolókat.
Az effajta lény a harcban gyáva. Jelszava: Előre!
Az ilyen biológiai összetétel nem magyar. Az ilyen csinálmány, az ördög fattya, a gonosz szülöttje. Akkor is az, ha bármilyen behízelgően és ékesszólóan is beszéli drága anyanyelvünket, a magyart.
Ezek azok az értékrendek, amik mellett szétválnak egymástól a világok, mert az ocsúnak el kell válnia a MAGtól.
Ez lesz a természet, új rendje!
És bizony a világok között korábban meglévő - kicsit ide, kicsit oda - szürke zóna elfogyni látszik. Napjainkra, penge vékonyságúra zsugorodott. Azon billegve, tovább táncikálni nem lehet. Döntened kell, hová tartozol, és a szerint élned további életed. Most még lehet változatni. Nem sokára viszont megszólalnak a harsonák, és ki hol van éppen, ott reked.
Ne feledd, a látszatmegoldások nem megoldások. Fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Egyszerűvé vált a képlet. Becsapni nem tudod magad! Nem tudod becsapni az ÉN-ed!
Ma már tudom, a Magyar minőségért, a Magyar Erkölcsi Minőségért gyalogoltam. A gyér érdeklődés ellenére érzem, nem hiába!
Szeretet teljes üdvözletem küldöm innét, a gyötrelmesen szép MAGYAR oldalról. Az én Istenem, a Magyarok Istene bánjon mindenkivel érdemei szerint:
Orosházi Ferenc
Kossuth tér 2011 április 18 - Orosházi Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése