Szőke István Atilla
Atilla
Négy égtáj felé süvöltve mutatta
a kardot, mit néki az égből küldtek.
Nem volt még ember kit ily" nagynak szültek,
földre ért az Istennek gondolata:
"Indulj, kezedben a kard, ments és hódíts,
előtted a bűnben reszkető világ,
árnyékban élő gyökértelen virág,
ha nincs büntetés vész minden jó s ha nincs
'ki eme fondorlatos igából ment,
porba hull, züllik az ember-regiment!"
S indult lelkeket menteni keményen,
az Erő, Eszme és Erkölcs nevében,
mert Ő volt a megmentő, az igaz elme,
Atilla, a hős hunok fejedelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése