Botos László - Európa és mi

EURÓPA ÉS MI

Kultúra tevékenységünknek figyelem kívül való hagyása az oka annak, hogy már a mongoloid nevet is ránk ruházták, akár csak a finn-ugor származást, és mind ezt Budenz, Hunfalvy (Hunsdorfer), Hóman jóvoltából.  Azóta is gyakorlatban van. 

Az ellenség legfontosabb célja, igyekezete, hogy elfeledtesse ellenfele történelem ismeretét, ha ezt nem tudja elérni, akkor torzítja azt.  Ez történt 1848-1849-es szabadságharcunk után, amikor a Habsburg ház a Magyar Tudományos Akadémia nyakára ültette Hunsdorfer (Hunfalvy) Pált, majd a fiatal, ekkor még magyarul sem beszélő Budenz Józsefet, aki minden ősi nemzeti iratot elégettetett (rovásírás) és hatalmi szóval megkezdte a finn-ugor elmélet taníttatását.  E tant Trefort Ágoston, akkori kultuszminiszter, hatályosította.  Ezzel megtörte a dicső Atilla-i származás tudatot, és nyílt teret teremtett megaláztatásunknak.  A sorozatos balsorsú, sikertelen harcaink, a századokon át ránk kent rágalmak elbizonytalanítottak, megrendült a nemzettudatunk, és a sok bajkeresés közben egymást okolva egyenetlenség lett úrrá népünkön.  Kialakult az a tévtan, hogy mind ez valójában a nem létező turáni átoknak tudható be.  Turáni átok nem létezett, mert a keresztény, azaz a Római-zsidó-katolikus hit felvétele előtt népünk természeténél fogva vallási türelemmel élt.  Ezért is évszázadokon át megtűrtünk, azaz elfogadtunk bármilyen más vallásgyakorlatot, és kulturális népszokásokat is. 

Népünk emberséges érzületének eredménye lett, hogy évszázadokon át felneveltünk, és kitanítottunk hozzánk menekült kis népek körében egy olyan értelmiséget, amelyek aztán a francia forradalom hatásától fellelkesedve, papjaik, lelkészeik, pópáik segítségeivel elterjesztettek egy soha nem bizonyított ősállami mítoszt, amit cári Oroszország pán-szláviszta elmélete nemzetközileg is támogatottá tett.  Így az első világháború kitörése időszakától, a párizsi békeparancs megvalósításában elérték Hazánk feldarabolását.  Létrehozva soha nem létezett történelem nélküli államokat, Csehszlovákia, Jugoszlávia majd a kis vazallus Rumániából egy hatalmas nagy területű államot alakítottak, több száz éves magyar városok hozzácsatolásával.  Majd a magyar Örség, Nyugat Magyarország Ausztriához csatolásával éléskamrát adtak részükre, amelyet Burgenlandnak neveztek el.  Majd a magyar védőkar szárnyai alatt felerősödött tótság megalapította a szlovák államot.  A Trianoni döntéssel hozzájuk került ősi királykoronázó városunkat, Pozsonyt téve fővárosukká, Bratislava név alatt.

Történelemkönyveink tele vannak Nyugat dicséretével.  Nem csoda, hogy belénk nevelték a kishitűséget.  De mi is volt Nyugat Árpádék hazajövetele idején?  Ez a pontos meghatározás, hazajövetel és nem honfoglalás.  Ebben a szóban benne foglaltatik, hogy már előzőleg itt kellett élniük, és ez a helyes.  A genetikai vizsgálatok nem hoznak jelentős változást a kárpát-medencei etnikai képben.  Mindezt Béres Judit írja Népességünk genetikai rokonsága c. tanulmányában. [1]

            A 2000-ben kiadott Science Magazine-ban közölt tanulmány(á)ban tizenhét tagú nemzetközi kutatócsoport bebizonyította természettudományos eredmények éppen arra a felismerésre vezettek, hogy a magyar nép Európa ősnépe.  A magyarok Kárpát-medencei múltja 40,000 évre vezethető vissza. (Semino et al. 2000.)[2] Grandpierre Endre írja: „A fém megmunkálásra vonatkozó hasonló bizonyítékok (Dayton, 1978, Bizánczi, 1999), valamint az írástörténeti kutatások eredményei (Varga, 2001) együttes súlya úgy tűnik, perdöntő lehet a hun-magyar (szkíta-hun-avar-székely-magyar-szabir) rokonság kérdésében és már nem sokáig lehet visszatartani az igazság óráját.  Mindezek a vizsgálatok Attila személyére és tettéire is egészen új fényt vetnek, mélyebben világítják meg tetteinek mozgató rugóit s igazi jelentőségét.”[3]

Az Árpád népével ott talált nyugati, mint keleti forrásokban szereplő „türk” nép, régen ott élő nép bizonyítja ezt a fent közölt genetikai kutatást, melyek között nem találtak szláv, csak turáni DNS kimutatást. 

A Nagy Károly utáni időkben Európa teljes tudatlanságba süllyedt.  Elfeledve a házépítést, a földművelés és az írás tudományát.  Az X. században még a legfontosabb jogi dokumentumokat sem, és 788-ban még az „urbániumok” meghatározásait sem tudták megírni.  Az írásbeliség csak a XII. században kezdődik, de még a XIII. században sem fejlődik teljesség.[4]

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy Könyves Kálmán királyunk (1095-1116) korát megelőzve, elrendelte az írásbeliség bevezetését, de az nem a székely-magyar rovásírásra vonatkozott, mert az már évezredeken át népünk szolgálatára állt.[5]

Az egykori fennmaradt adatok egyhangúan bizonyítják, hogy a Római Birodalom felbomlása után, Közép-Európában a római civilizáció vívmányai mind feledésbe mentek, hisz a szakhiányok megállapítják, hogy nem ismerünk X. századot megelőző épületet.  Ezért elfogadhatatlan és megalapozatlan az a feltevés, amit a szlávok próbálnak elhitetni, hogy a Visegrád vára szláv létesítés eredménye lenne.[6]

„Ahhoz pedig, hogy azt lehessen állítani, hogy akár vár, akár ott talált házalapok az Árpádkort megelőző szláv épületek maradványai, előbb azt kellene hitelesen bizonyítani tudni, hogy szlávok valahol is bírtak volna X-ik századot megelőző épülettel, de hitelesen és nem teóriákkal, melyekből a pán-szlavizmus olyan tömeget termelt.” [7]

Pauler Gyula (1841-1903) volt az első, aki ki merte jelenteni, hogy a későbbi időben íródott Legenda Minor nemzetellenes koholmány.  Mária Teréziáról írja, hogy nálánál ravaszabbul nemzetet még nem pusztítottak.[8] 

A különböző szláv fejlemények, mind honi talajból indultak és fejlesztettük őket naggyá. 

Mária Terézia önkényesen Horvátországhoz csatolta Szerém, Pozsega és Valkó vármegyéket. Ez volt az a terület, amely eredetileg az Árpád-kori Botond birtokát képezte.

            II. Lipót császár (1790-1792) és magyar király, a szerbeket használta fel Ausztria-Magyarország erőviszonyának egyensúlyozására. Ezt állandó magyarellenes uszítással érte el. A módszert átvette a görög-katolikus papság is, kik orosz-pártiak voltak, mert bennük látták a török hatalom megdöntésének lehetőségét és később a szerb-szláv nép egyesítését egy egységes birodalomban.

Sem a felvilágosult magyar írók, sem az Egyház nem vette figyelembe az egyre növekvő szerb veszélyt. Sőt, az ellenkezője történt. Magyar pénzen szerb iskolákat, papneveldéket létesítettek. 1797-ben Károlyvárosban, 1810-ben Újvidéken, és egy néhány évvel később Pesten és Bécsben egyetemen tanulhatott a szerb ifjúság. 1826-ban Pesten alakult egy szervezet, amely a szerb nyelvet és szokásokat tanulmányozta. Ekkor terjedt el a szerb hitrege, az ősiségben való hit, amely támaszul szolgált a nemzeti érzés felkeltésére, de rövidesen rájöttek, hogy ez irányú lelkesedésük hiábavaló, nem egyéb, mint álom. Safarzsik, az egyik mítosz készítő egy levélben írta a cseh történész Palackynak: „Nem veszett el minden. . . s ha mind ez csak egy álom, csak egy idea, mit tesz ez? Ha mi is meghalunk, mint atyáink, anélkül, hogy valamit tettünk volna, úgy ideákért halunk meg. . . de félelmünk alaptalan, a szláv népek felébrednek . . . az új nemzedékkel mindenütt új erők ébrednek, minden mozgásba jő, ami halott volt. Vége az alvásnak, az életnek kell következnie, de hogy ez milyen lesz, ki láthatja előre? . . . ”[9] A szerb népek egyesítésére egy tervet dolgoztak ki, és papjaik is mindent elkövettek ennek érdekében. Karadzsik Vuk (1787-1864) volt az első, aki meghirdette a szerb szellemi mozgalmat. Szerb nyelvtant írt, melyet németül is kiadott. Kopitár 1847-ben szerbül kiadta az Új Testamentumot. Karadzsik és Kopitár a hercegovinai tájszólást határozták meg irodalmi nyelvként.

Rajics, görög katolikus pátriárka megírta a különböző szerb népek történetét, de ezt a régi szláv nyelv alkalmazásával írta. Itt kijelenti, hogy mindaz a terület, ahol szerbek éltek Ipek pátriárka alatt, szerb terület. E munkája teljesen hamis történelmi és földrajzi dokumentum, amely később kútfője lett az utána következő történészeknek.

Egyszerre két helyről indult ki a szerb nemzeti eszme, Pestről és Budáról. Az egyik fenn akarta tartani a szerb magyar kapcsolatokat, a másik a magyarellenességet hangoztatta.

Bizánc uralma alól I. Imre (1196-1204) királyunk szabadította fel a szerbeket, és Szerbia királyává koronáztatta magát. Ez a cím magyar királyi cím volt egészen a török magyarországi megszállásáig. A szerbek vazallus népként éltek a magyar királyok alatt.

Karagyorgyevics Péter (1903-1923) és a szerb szellemi vezetők vakon követték a titkos szervezetek programját, és így nagyban hozzájárultak Nagy-Szerbia eszméjének népük közötti elterjedéséhez. 1908-ban megalakult a Narodna Obrana mozgalom, amelynek egyik ága volt a „Fekete Kéz” szervezet, ennek jelmondata volt „Ujedinjenje ili Smrt” (Egyesülés vagy halál). Ez időben Szerbia orosz és francia befolyás alatt állt.

            1914. június 29-én a Fekete Kéz elrendelte Ferenc Ferdinánd és felesége megöletését. E döntésre az ok az volt, hogy ha Ferenc Ferdinánd örökli a trónt, a kettős monarchiából hármas monarchiát alakít. A herceg tervei szerint Krajna, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Bosznia, Hercegovina és Magyarország ugyanolyan hatalommal rendelkeztek volna, mint Ausztria. Ha ez megvalósul, akkor a szerbeknek fel kellett volna adniuk a nagy-szláv birodalom megalapításának tervét. A trónörökös gyűlölt bennünket, részese volt annak az összeesküvésnek, amely kivégeztette a magyarbarát Rudolfot, a soron következő valódi trónörököst. Ferdinánd a szerbekre építette volna fel a monarchia erejét, mindennek dacára, az ő kedves szerbjei gyilkolták meg, nem mi magyarok, pedig azt hiszem több okunk lett volna rá.[10]

A magyar értelmiség „felvilágosult” államfogalmában az oláh nemzeti eszme csak egy ártalmatlan kulturális nemzeti eszme.  Mi, a jelenkor magyarjai már tudjuk a valóságot.

Erdély fejedelme, Báthory István (1571-1581), aki később Lengyelország legkiválóbb királya lett, nagy tömegű rumánt hozott be a törököktől elfoglalt területekről, és Erdélybe telepítette őket. Erdélyben uralkodása alatt az ipar és kereskedelem fellendült, és az oláh nyelvű könyvek kiadását is nagyban támogatta. Ez volt az oláh felvilágosodás korának kezdete, de ezt a békés együttélést megzavarta a Habsburgok cselszövő politikája, amely hamis hitegetésekkel szította a magyarellenességet.

Elképzelhetetlen, hogy ilyen múltú nemzet válhasson olyan népek kiszolgálójává, melyek csak másoktól követelik a nemzeti érzésről való lemondást, maguk azonban sovinisztábbak a legvadabb fasisztánál, és nem restellenek ehhez a leglehetetlenebb állításokat is kitalálni.

A Pusztaszeri törzsszövetségi, azaz nemzetek szövetségi 895-i vérszerződésének híre már ekkor zavart okozott a nyugati életforma berendezésében, mert már itt a hazatérés első időszakában a honalapítók törvényhozást hoztak, a belső rend elrendezésére.  Ez az államalapítás első és legfontosabb feltétele.  A nyugat és magyar történészeink is jelentéktelen cselekménynek nyilvánítják.  Pedig ha megtekintjük, hogy a körülöttünk levő nyugati államok, mikor mentek át ugyan ezen a folyamaton, mikor alakultak hivatalosan állammá, ebből megtudhatjuk elődeink messze nyugati államok feletti állameszméjét.  Mert ekkor egyetlen közép-európai állam sem rendelkezett nemzetállamisággal.  Franciaország XI. Lajos (1461-1483) alatt létesült.  Németország törzsrendszerét csak Bismarck kancellár (1815-1896) tört elő, de állammá azonban csak Hitler forrasztotta, Olaszországot Garibaldi (1807-1882).  És most olvassuk el Ernst Sackur, német jezsuita atyának könyvét “Die Cluniacenser Halle” (1894) ebben leírja a X. század Európa helyzetét. Ugyanúgy írnak az összes középkorral foglalkozó francia történelemkönyvek is, pl. Francois Louis Ganshof és Louis Halphen.[11]Az arisztokrácia rabolta és gyilkolta egymást, de ezek közt a hercegek voltak a legrosszabbak.  Ha egy kóbor lovag összehozott egy pár követ egy hegy csúcson, azt egyből kastélynak nevezték.  Az európai lakosság ez időben vadállatok prédája volt, de ettől nagyobb veszélyt jelentett számára a rablók sokasága.  Mindenki menekült volt és kóbor nomád, nem volt állandó lakásuk: Nem építettek falakat, hanem barlangokban és vékony-gyenge menedékekben húzták meg magukat.  A Nagy Károly-i krónikák tudósítása szerint: e kor épületei mind sárból és fából épültek.[12] 

Rudnay Egyed írja: „Szent Benedek csoda tételeiről készült legendából ismerjük meg egy akkori hatalmas frank főúr ’palotáját’. Fa lakótorony egyetlen lakószobával, s olyan padlóval, melynek pallói felbillentek ha szélükre léptek, vagyis semmiféle módon sem voltak leerősítve.  Alatta éléstár volt, goromba ládákkal.  A francia püspökök elrendelték szerzetes házaiknak, hogy védekezésül a norman betörések ellen, vegyék körül rendházaikat kőfallal. ’Hogyan tehetnénk, válaszolták, mikor nem értünk hozzá és nincs senki, ki rátanítana.  Mit nappal építünk, éjjel összeomlik”.[13]  Madarász Henrik egykorú történetírója, Widukind, városnak nevezi annak a limesnek lakótornyait, melyet a magyarok ellen emeltek, csak mert kőből épültek, teszi annak ellenére csak kilenc harcos befogadására voltak alkalmasak!  Beszámolója végén írja, hogy ezeken a ’városokon’ kívül nem volt fal Németországban.  De a fejlett viszonyokhoz szokott görög Priskos, elragadtatással ír Attila és feleségei palotáiról és semmi kivetni valót sem talál azokon a falvakon, melyeken Attilához vezető útja átvitte.[14] Míg Európában az építkezés csak honfoglalásunkra indult újra meg.  Nem nehéz rájönni ki tanulta a másiktól.  A német Piper könyvében megírja, hogy egyetlen kétségen kívüli 10-11 századot megelőző közép-európai épületről sem tudunk.[15]  De Ferenc császár csak azért rendelte helyére építeni az esztergomi bazilikát, hogy elfedje Géza fejedelem palotájának romjait és nagyszerűsége miatt bontatta le Szent István kápolnáját.  A ragasztott kővel való építkezés csak lassan, lassan terjedt Nyugat felé.  Tőlünk indulva a belgák csak a XII. században kezdik váraik fakerítéseit kővel felcserélni és még fennálló, régi lakóházaik faépítmények, annak ellenére, hogy bőven volt kövük és fában rendkívül szegények ma is.  Világos bizonyítéka az elmaradottságnak.  Hollandia kővárainak kora nem előzi meg a 13-ik századot, és I. Edvárd angol király (1272-1307) vazallusainak még favárakkal kellett megelégedniök, azonban II. Andrásnak (1205-1235) meg kellett tiltania, hogy a beengedett német lovagrend nálunk már honos kővárakat emelhessen.[16]  És kőből emeltette Szent László (1077-1095) Küküllő várát, arra emlékül, hogy a székelyek megverték a hunokat, védelmükre.  Ha csak nem inkább székelyek ellen, saját védelmére. . .

A városodás, s azzal járó polgárosodás Nyugaton hamarább indult, azonban a rabló világ tovább élt.  Rose kései barokkról írt pompás könyvében írja,[17] hogy a mainzi hercegérseknek azért kellett nyílt területet kívánó stílusban emelt palotáját város falain bévül emelnie, mert a XVIII. század első felében Németországban a közbiztonsági viszonyok még nem voltak olyanok, hogy gazdag ember város falain kívül lakhatott volna erődítetlen épületben.  Ellenben az Esterházyak körülbelül ugyanakkor pompás kismartoni (fertődi) kastélyukat mocsár közé, egészen védetlen területen emelték, eszükbe se jutva, hogy támadásoknak lehetnének kitéve.  A műtörténelem Vignóla (1507-1573) a Farésék számára, Viterbó mellett Capraróla néven emelt kastélyát tartja nyilván, mint elsőt, melyet gazdag ember vidéken, várfal védelme nélkül emelni mert.[18]  Ezzel szemben például, egy 1275, majd 1278 évi levél beszél[19], vagyis nálunk udvarházban laktak annak a nemzetségnek tagjai, kiket Poór Antal Csák Mátéról írt tanulmányában a Felvidék legnagyobb dinasztiának nevez; és kiknek Trencsénen kívül még számos más váruk volt.  A híres olasz ötvös, Cellini két évet töltött I. Ferenc francia király udvarában (1515-1547).  Emlékirataiban keservesen panaszkodik, hogy Franciaországban utazva állandóan sátrakban kell lakniok, mert nincsenek házak.[20]  Szeretném tudni, hogy Magyarországon hol utazhatott volna király úgy a XVI. század elején, hogy ne találjon megfelelő házakra.  A Nyugatnak kirakatnak szánt, mutatós épületei ma nagyobb szabásúak a mieinknél, azonban ezek újak és eredményei annak, hogy királyaink élve Bécs árú állítási jogával a magyar munka és szorgalom hasznát Ausztriának juttatták.  Azonban arra mit tettünk míg a magunk lábán járhattunk, mutat Oláh érsek, ki bármennyire is híven szolgálta a német érdekeket, mégis megírta, hogy egész Párizsban csak egy olyan teremre talált, milyenből Visegrádon több mint száz van.[21] A Nyugatnak vezető szerepében való hit ugyanolyan, csak országunkban született csecsemő, milyenek a szláv múltak és az is magyar emlőkön nőt naggyá.  Magában a tény, hogy mai napig nem akadt Nyugaton épület, mely Visegrád pompájában versenyezhetne, volt már elég ok Lipót számára, hogy elpusztítsa.[22]  Ugyanúgy, ahogy Ferdinánd Budát pusztította el (1526-1564) és rabolta ki a székesfehérvári királysírokat. [23]  Ilyenekre mindig kitűnő alkalmakat szolgáltattak háborúk, meg felkelések, de rámutat a pusztítás igazi okára, hogy erődítményekkel együtt katonai célokat nem szolgáló épületek is pusztultak, Visegrádon pl. a várral a királylak is.  Kényelem és higiénia szempontjából a nyugat polgári házai máig sem versenyezhetnek zsellérházainkkal, bár legújabban a központi fűtés segít rajtuk.  Kandallók nem szépségük, hanem a fejlődés hiány miatt maradtak divatban, mert kályháik még rosszabbul árasztották a meleget.  Hol voltak mind ezek a mi búbos kemenceink tökélye mögött!  A Blois kastély XVI. században épült kastélya gyönyörű, de árnyékszékül csak mellék folyósok szolgáltak. Belgium régi házaiba csak régebben kerültek, legmulatságosabb formák között árnyékszékek, azonban azokat mai napig a néhány évtizede még egyedül arra szolgáló udvarról nevezik míg a XIII. században épült visegrádi toronyban világosan fellelhető vízöblítés nyomai és Trencsén vára már Csák Máté alatt is vízvezetékkel bírt.[24]  Mivel szemben a francia történelemkönyvek csak a keresztes háborúknak tudják be a mosakodás bevezetését.  A statisztikai kimutatás szerint, még a mai Párizsban sem éri el a mai Budapest fürdőszobái számának harmadát. (1964)

Látjuk mind ezekből, hogy honfoglalásunk Európát nomád állapotban találta, melyben megszűnt a magán tulajdon, még csak az egyházi birtokok helyét sem tudták megállapítani, bármennyire is tartják jogaikat mindig nyilván az egyháziak.  Európa lakói újra helyhez kötötté, csak honfoglalásunkra váltak, mit azután követett a földtulajdon újabb felosztása, ott ahová valamilyen hatalmas nem tudta magát befészkelni.  A Cluny monostor azzal szerzett híveket az erkölcs visszaállításához, hogy megismertette a feledésbe ment földmívességet.[25]  Hogy taníthassa, kellett valakitől tanulnia s egyetlen esemény, mely erre alkalmat adott a honfoglalásunk volt.  Ha úgy lett volna, ahogy a Hunfalvy-Budenzisták állítják, s mi tanultuk volna szlávoktól, miért kellett volna újra tanítani?  Szlávok ott éltek Európában, így ha tudói lettek volna, nem ment volna feledésbe.  S hogy tőlünk tanulta, bizonyítja, hogy egyedüli ország vagyunk, melybe nem jött tanítani.  Úgy mondják nomádok voltunk.  Kétségtelen, hogy pásztorkodtunk, de vajon fejlődhetett-e volna nomádoknál olyan tökélyre fémművesség, melyre Európa művészete épült?  Levédiai hazánk területe felért az egyesített Németországéval, Ausztriával együtt.” . . .

„. . .Olvasva, hogy mezőgazdálkodó nép vagyunk, tankönyveinkben úgy állítják, hogy nincs Budapesten kívül egyetlen városunk sem. A többi csak nagy falu.  Mi pedig olvasva, hogy pásztorkodtunk, írjuk, hogy nem értettünk mezőgazdálkodáshoz, s nem voltak városaink.  Ibn Ruszta, Gardizi, Al Bakri egyedüli forrásai levediai életünknek s ők kifejezetten emlékeznek meg, sőt sokkal kifejezés teljesebben, mint szomszédainknál mezőgazdálkodáshoz értésünkről.[26]   Gardizi pedig összehasonlítva azt szomszédaink mezőgazdálkodásával, irániakkal szemben „azonban” szóval fejezi ki különbségkép, hogy azoknak nincsenek földalatti öntöző csatornáik, mi azt jelenti, hogy őseinknek pedig voltak, és valóban Stein Aurél Turkesztánban, mely a mi ősi otthonaink egyike, olyan öntöző csatornák nyomára akadt, melyek csak a minket ott követő mongolok alatt mentek tönkre.[27]  Ezzel szemben pedig jellegzetes szlávok mezőgazdálkodására, hogy elkerülve a termékeny völgyeket mindenütt csak legelő területeket kerestek fel.[28]  És eltanulva az avaroktól az ekék használatát, nem lévén lovaik, azokat asszonyaikkal húzatták.[29] 

Kereszténységünkkel sem állunk máskép.  Úgy mondják, németeknek köszönhetjük megtérésünket.  Ez már azért sem lehetséges, mert Németországban nem volt kereszténység, illetve volt, de csak formai, lényegi nem.  Papjaik nem voltak mások, mint királyaik politikai ügynökei, kik pokollal és ördögökkel való fenyegetőzéssel szereztek híveket számukra – minek ellenében szabadon garázdálkodhattak, mely szabadsággal bőven éltek is.  Jó útra térítésükre alakult a Bencés rendi Cluny egyháza.  A mi keresztényeink pedig mindig komolyan vették az erkölcsi tanokat, mi kizárja, hogy hamisítóknak lettek volna neveltjei.  De más tények is cáfolják.

A Római Birodalom összeomlásával megszűnt az érintkezés lehetősége, mi magával vonta Róma központi irányításának lehetetlenné válását. Ennek az irányító jellegnek visszaállítására alakult a X. század elején a Cluny apátság.  Függetlenítve magát Rómától, egy militáns gárda megszervezésébe fogott.  Főtényezővé azonban csak az vált, hogy Szent István teljesen rendelkezésére bocsátotta az országot.

Mint saját múzeumainkban, úgy kalandozásaink területén levőkben látható leletek bizonyítják, már legelső pannóniai szereplésünktől kezdve, túlnyomóan keresztények voltunk.  Bizonyítják ezt az u.n. ketlachi bronzok is.  Ezek főleg a regensburgi német műhelyből kerültek ki, ábrázolnak szent képeket, avar motívumokkal,[30]  vagyis fajunk szellemi tökéjéből táplálkozott a német egyház és nem, ahogy állítani szeretik, fordítva.  Szerzetesek házaltak velük és jó vevőkre találtak a magyarokban.  Ahol pedig sikerült keresztény kegytárgyakat eladni, ott buzgó és áldozatkész hívők éltek, és az üzlet olyan jól ment, hogy még Szent István korában is tartott, sőt neki is sikerült egy ereklyetartót eladniuk, mely azután II. Bélával került sírba.  Bulcsú vezér a görög császár patríciusa és vendégbarátja volt.  Pogányt pedig a görög császár nem ölelt keblére.  De megírja Luitprand, cremonai püspök is (915-972) – mi nem gátolja, hogy reánk kenje mind azt is mire rosszindulat és gonoszság képes.  Ugyanúgy nyilatkozik, közvetlen tapasztalatok alapján, Szent Adalbert (955-997), Vajknak a keleti szárnyról nyugatira átkeresztelője.  Még Pilgrim passaui püspök, sem mert mást írni: „hol még sok a pogány” abban a 974, évi levelében, melyben azt hazudja, hogy Magyarországon térit, melyben pedig érdeke azt kívánta, hogy a magyar kereszténység jelentőségét minél jobban csökkentse.  Azonban a Görög Egyházhoz tartoztunk, így Bulcsú Horka Görögországból hozott hithű szerzetest püspöknek.[31] A visegrádi klastrom alighanem ennek a püspöknek volt székhelye.  Onnan a görög romok.  Hogy az egész ország a keleti egyházzal tartott, bizonyítják az előkerülő keresztek, melyek egész Európa szerte, görög formájúak.  Még Szent István korában is görögöt használtak liturgiai nyelvül, sőt alatta még a görög szerzetesrendek domináltak, másképp nem lenne Pannonhalma alapító levele is görögül írva.[32] De nem is lehetett másképp. 

            A római pápa tekintélye olyan mélyre süllyedt, hogy hatalma nem ért fel egy vidéki püspökével és csak a Cluny egyház fellépése rázta fel letargiájából.  Az Egyház Ottóban remélte azt a hatalmat megtalálni, mely újra felemeli és 961-ben császárrá koronázta.  Csalódása rettenetes volt, Ottó (936-973) kijelentette, hogy mint császár most már a pápának is ura és két szerzetes, a bolgár Salectus és Genzaniai Zacheus útján Taksony fejedelemhez fordult segítségért.[33] Gyalázásunkban mindig az egyháziak jártak elől, így ez ugyanolyan megalázkodás volt, mint mikor Leo pápa Attila elé ment.  De nem is tudta az Egyház mai napig nekünk megbocsátani ezt a két megalázkodást.  Taksony fejedelem remélve, ha megsegíti az Egyházat, abban örök támogatójára talál, abba hagyta a Nyugat további büntetését kalandozásokkal és Róma ellenlábasa, a görög birodalom ellen fordult.  Ottó pedig megrettenve, látszólag behódolt a pápának, helyesebben a Cluny egyháznak, és különböző ígéretek kíséretében, annak apátját tette udvara legbefolyásosabb személyévé.  Azonban csak politikai meg személyes kérdésekben engedett, egyháziakban csak ígért, nem teljesített.  Cluny apátja, hogy Ottót teljesítésre bírja, áthelyezte lakhelyét annak udvarába.[34]  Ezzel a viselkedésével Ottó teljes sikert aratott és Géza fejedelem eleget téve Cluny apátja kérésének, elhive Ottónak, hogy megtért, nem tör már sem a pápa ellen, sem ellene, barátságának bebizonyítására, Ottó quedlinburgi húsvéti ünnepségeire, több magyar úrral ajándékokat küldött.[35]  Ottó az így nyert bizalmat arra használta, hogy meghalt pápák nevére négy bullát hamisítson, annak bizonyítására, hogy Magyarországot a Lorch-i, illetve utóda a Passau-i püspök hatásköre alá helyezték – vagyis pontosan az ellenkezőjét érte el Cluny apátja és vele Géza fejedelem, mint amiben reménykedtek.  Hamisított Nagy Ottó egy ötödik bullát is. Abban az akkor uralkodó VII. Benedek pápa már jóváhagyta és megerősítette elődeinek hamisított döntéseit,[36] melyeknek elismerése érdekében írt a pápának.  Ezek a világtörténelem legnagyobb szabású hamisításai, s történtek közvetlenül Lech-mezei kudarcunk után, Bulcsú Horkának és vezértársának bitófára húzását követve, vagyis azután, az esemény után, mely megtörte volna hatalmunkat.  Minek lett volna akkor képmutatásra, Cluny apátjának évekig tartó félrevezetésére meg bullahamisításra szükség?  Nem fegyver, hanem az tört meg minket, hogy mindig jóhiszeműek voltunk?

            Abban az időben egyházi világuralmat is jelentett és Géza fejedelem kikergette Nagy Ottó küldöncét, Brúnó verdeni püspököt, mikor az a bullák elismerése végett nála jelentkezett.  Erre Nagy Ottó hamisításba bevont társa, Piligrim passaui püspök követet küldött VII. Benedek pápához és a nevére történt hamisításnak bemutatása nélkül, négyet elébe terjesztett, kérve, erősítse meg tartalmukat.[37] Magyarország volt akkor a világ legnagyobb hatalmassága hozzá, az mentette meg a pápaságot Ottó igényeitől, így Benedek -- bár az helyezte a pápai székbe -- még sem merte teljesíteni Piligrim kérését. Másrészt az Egyháznak legkedvesebb gyermeke volt a Római Birodalom, vagyis Németország, hogy mégis kielégítse és hálásnak is mutatkozzon, keresni kezdett jogalapot, melyre hivatkozhat, rátalált Tudunra, ki 811-ben belépett a salzburgi keresztény testvériségbe, ugyanúgy Pribinára, ki annak alapján ugyancsak elfogadta a salzburgi érsek főhatóságát,[38] mire azt tette Magyarország vikáriusává.

            Ezzel több dolgot bizonyított be.  Egyik, hogy tudta és elismerte, hogy Tudun nem csak Attilának volt leszármazottja, egyúttal az Árpádháznak őse; második, hogy Pribina utódjuk volt; végül, hogy mindaz, mit Pribinával összefüggésben dunántúli szláv múltról állítanak, hamis, valótlan.  Ha való lett volna, Benedek pápa magyarokkal összefüggésben nem hivatkozhatott volna reá. Semmi esetre sem mulasztott volna el az Egyház ilyen nagyszerű alkalmat Magyarországnak kedvenc német gyermekének kezére juttatására, ha teheti, mert vikariátus arra még nem volt elég.

            Géza fejedelemnek azonban ez is sok volt, különösen, mert észrevette a próbálkozást és ismét Németország ellen fordult, kezdte a hamisító Piligrim levéltárán, Passauun,[39] és folytatta a dúlást húsz éven keresztül, vagyis II. Ottónak egész uralma alatt, anélkül, hogy a Lech-mezőn tönkresilányított magyar hadsereget megállítani képes lett volna. Az Egyház ebben terveinek összeomlását látta.  Elgondolása volt, hogy mert leghatalmasabbak voltunk, és nem ismertünk sovinizmust, elnemzettelenít minket, hogy azáltal átváltoztassa magyar nemzeti ideálunkat vallásivá.  Németországnak pedig meghagyva faji és nemzeti jellegét, olyan saját birodalmává tegye, melyet általunk tart kordában.  Azonban nem számított a németség féktelen hatalomvágyával, melyet eközben válogatás nélkül iparkodik mindig kielégíteni.  Kényszerű védekezésünk állták csak ugyanúgy az Egyház, mint a németség hatalmi vágyai megvalósításának útját. De az Egyház által támogatott irányoknak állandó összeütközései a nemzeti iránnyal eredményezték azt a két szélsőséget, melyet szeretünk turáni átoknak nevezni.  A Római Egyház azonban mai napig sem ejtette el tervét, így ezt a ketté válásunkat emigrációnkban is tapasztaljuk. 

            Az Egyház elgondolása nagyon szerencsétlen volt, csak elgyengülésünkre, Németország hihetetlen emelkedésére és azzal Európa pusztulására vezetett. 

            Itt kezdődik Szent Adalbert szerepe.  Ékes beszédű, rendkívüli buzgóságú főpap, ki a csehek megtérítését tekintette élete céljának, s miután ő volt az akkori egyházi élet legkimagaslóbb alakja, reáhárult a feladat, hogy válságos helyzetéből az Egyházat kimentse.  Alighanem befolyására kapott  III. Ottó, a későbbi II. Szilveszter pápa személyében francia nevelőt.  Ö iparkodott Géza fejedelmet megbocsátásra, meg feledésre bírni.  Mikor pedig tizenhat éves korában maga Ottó vette kezébe az uralkodást, melléje sietett, éjszakákat töltött vele elmélkedve a túlvilágról és a földi élet mulandóságáról.  Miután azon az oldalon már biztosítottnak hitte a jó szándékot, 994-ben személyesen ment Géza fejedelemhez, felajánlani az örök béke biztosítékaképp, annak fia számára Ottó nővérének kezét.[40] 

            „Geisel des Glaubens” szavakat használja az egykori krónikát, bár német.[41]  „Záloga a hitnek”.  Zálogot, hogy jó útra tér, csak olyan adhat, ki rosszon jár és az adja a jó úton járónak. Világosabban kifejezni, hogy csak mi voltunk jó keresztények és nem a németek, már (jobban kifejezni) nem lehet. Máig sem ismerjük a zálogul adott királyleány igazi nevét, mert egyedül ez a ’zálog’, vagyis ’Geisel’ elnevezése maradt reánk s azt mondjuk magyarosan Gizellának.[42] Géza fejedelem pedig, hogy megpecsételte a békét, Vajk nevű fiát a kereszténység keleti szárnyáról átkereszteltette a hamisító Piligrim püspökségének védszentjéről István névre, és ezzel a nyugati vagyis római szárnyra Szent István azonnal trónra léptekor megkapta a magyar koronát. Nem olyant, milyent a német császárok kaptak, mely minden uralkodó változáskor újabb és újabb pápai adományozásra szorult,[43] és mellyel még nagyobb óvatosságból, koronázás csak akkor vált érvényessé, ha azt pápa személyesen végezte, hanem örökletest, olyant, melyet pápai engedély és funkció nélkül, magyar főpap, maguk által kijelölt király fejére helyezhetett. Vagyis míg a német korona legmesszebbmenő bizalmatlanságot, addig a magyar legmesszebbmenő, sőt teljes bizalmat fejezett ki.

            A magyar koronával széles körű apostoli jogokat is gyakoroltak királyaink, olyanokat, melyek az esztergomi érseket a pápa örök képviselőjévé, vagyis elsővé a pápa után, azaz prímássá tették, és nem csak Magyarországé, hanem a világévá.  Vajon elképzelhető-e, hogy pogány nép kapott volna ilyen messzemenő jogokat?  Abban az egyszerű reményben, hogy megtér.  Pedig így kellene lennie, ha csak Szent István vezette volna őseinket a kereszténységbe.

            A vatikáni levéltár nem őrzi ennek az adományozásnak írott emlékét, de nem fontos.  A gyakorlat és mindenkori pápai elismerés elég megállapítására.

            Nagyon, nagyon komoly okok kényszerítették ilyen elhatározásra a pápát.  A Római Szent Birodalom német császárai állandóan kezükbe iparkodtak kaparintani az Egyház vezetését, meg a pápai szék betöltésének jogát.  II. Szilveszter pápa a német erkölcstelenség leküzdésére alakult Cluny egyháznak volt neveltje, s azonkívül francia.  Így mentes lévén német befolyástól rájött, hogy a német igények sikere a pápai széket erkölcsi tartalom nélküli politikai eszközzé süllyesztené, mi ellen egyedüli védelem, ha egy második, olyan tartalék pápai központot létesít, mely elég erkölcsi tartalommal bír ahhoz, hogy adandó alkalommal sikerrel léphessen fel az esetleg erkölcsi fertőbe süllyedt római központtal szemben.   Magában erkölcsi erő nem lett volna elégséges, ha az nem párosul olyan katonai fölénnyel, mellyel szemben Németország tehetetlen.  A hatalom átvételre azonban sor nem került.  Ahhoz túlságosan vigyáztak a német császárok s így bár lett volna ok számtalan, meg alkalom, megtevése azonban nem csak Németországgal állította volna szembe az országot, hanem a pápai hatalommal is, s ezt a magyarok nem akarták.  De hogy Szilveszter pápa jól itélte meg az erőviszonyokat, bizonyítja, hogy nem volt Árpádházi király, kinek ne kellett volna a német császárral harcolnia, és még sem akadt közöttük egy sem, kinek harca ne lett volna sikeres, annak ellenére, hogy a magyarság elleni gyűlölet volt mindig az egyedüli, mely azt a szétesett országot egybe fogta.  És sohasem mi támadtunk, hanem mindég ők, és Németország sohase forrott volna össze állammá, maradt volna örökre rabló ország, ha nem élvezi a római pápák állandó támogatását. 

            Pedig kezdve Szent Istvántól, Árpádházi királyaink kivétel nélkül, mindig mindent megtettek a békének meg egyetértésnek biztosítására.  Szent István, hogy még csak ne is emlékeztessen arra, hogy mi vagyunk azok a szörnyszülött, embervér ívó, hullaevő szörnyetegek, kiknek az egyházi írók állítanak minket,[44] még Attilától való származását is megtagadta, és hogy azonosíthassa magát a nyugattal, német ruhába öltözött, német pallost kötött oldalára,[45] és megnyitotta az ország határait vad, élősködő német tömegeknek.  Pogánynak nevezve mindenkit, ki a katolicizmus kelet szárnyával tartott, nyugati kegyetlenséggel kényszerítette a magyarságot a kereszténység nyugati, vagyis római ágának egyedüli elismerésére és követésére. 

            Ebből a keresztényi lemondásból, vad műveletlen tömegeknek magukhoz emeléséből és nem műveltségnek átadásából állott sokat hánytorgatott nyugati ’műveltségbe’ helyezkedésünk.  A Legenda Minor szavai ’crescebat quotidie ecclesia fidelium et multi ex diversis mundi partibus audientes de doctrina ejus confluabant’, vagyis ’naponta növelte a hívők seregét és a világ különböző részeiből jöttek hozzá, hogy tanait hallgassák.’  Kik hozzá jöttek, tudjuk, németek voltak, ő pedig azzal növelte általuk a hívők seregét, hogy erkölcsre iparkodott őket bírni (c. 6.), mert hiszen formailag már úgyis keresztények voltak. 

            Árpádházi királyaink uralmát a folytatásban is állandó lemondás, sőt múltunkkal való szembehelyezkedés jellemzi.  Ilyent akaratlanul is nyugati felsőbbség elismerése kísér, a valóságban pedig ez csak békevágyból történt…”

„ . . . A kereszténység sorban felőrölte azokat a harcban edzett, acél kemény népeket, kunokat, besenyőket, bolgárokat, melyek nem akarták magukat alávetni.  Mind rokonainkat.  De csak, mert mi, ugyanolyan harcban edzett, acélkemény nép váltunk kardjává.  Másképp ma is élnénk.  Így maradtunk egyedül, szövetséges és támasz nélkül.  De tépetten, véres homlokkal is álltuk a borzalmas vihart, húszszoros, ötvenszeres erővel szemben sokáig, mind magános oroszlán farkascsorda közepén.  És bár fegyverrel mai napig se tudtak erőt venni rajtunk, mégis sorra kerültünk.  Sorra, de csak mert sok közülünk átállott hozzájuk.

            Mert bizony se lemondás, sem megtagadás nem hozta meg a kívánt eredményt.  Ranke a germán múlttal foglalkozva írja, hogy Attila alatt jött létre az a germán-latin egyetértés, mely kitaszításunk érdekében azóta irányítja Európa politikáját.[46] Marquart: Osteuropische u. Ostasiatische Streifzüge könyvét azzal fejezi be, hogy még Nagy Károly az avarok szétverésével teljes munkát végzett, addig Nagy Ottó csak felet, amiért nem semmisített meg minket, Altheim értekezve azokról az alapvető művészeti hatásokról, melyekkel Attila nevét az európai, elsősorban germán fejlődés történetébe írta és azokról a hőskölteményekről, melyek a német szellemi műveltség első jelenségei.[47]  Hihetetlen vakmerőségnek minősíti, hogy akadnak kik neki arrogálják Európának akkori szellemi irányítását, s bár emelő hatása szellemiekben németekre sokkal nagyobb volt, mint reánk, sőt még ma is kihat reájuk, mégis minket szól meg, amiért szellemi fejlődésünk még mindig nem tér el attól, mely övékének alapját képezi.  Annak ellenére, hogy állandóan támadtak és mindég kikaptak, Dümmler rút hálátlanságot vett szemünkre, amiért nem köszönjük meg, hogy nem semmisítettek meg minket, bár – mint állítja – megtehették volna bármilyen pillanatban.[48]  Miközben állandóan kiforgatnak tényeket, bulla hamisításaiért és kétszínűsködéséért adták I. Ottónak a ’nagy’ megtisztelő jelzőt, Altheim-ig, egyik írójuk se mulasztja el, hogy alkalom adtán ne beszéljen megvetéssel rólunk, amiért őseink harcmodorukban megfutamlásokat színleltek, azt valóságos becstelenségnek bélyegezve . . . [49] és az újabb, állandóan megismétlődő Attila irodalom nem követ semmi más célt sem, mint múltunknak és ősi turáni dicsőségünknek eltűntetését.[50] 

            Hová vezetett Ranke latin-germán egyetértése, megmutatták az utolsó háborúk, hová szétdarabolása Attila birodalmának, majd az avarokénak, végül hazánkénak, megmutatták azok az összeomlások, melyek Európa sorsává váltak mindenkori megtörténtükkor, mint ahogy Nagy Ottó ’fél’ munkájának köszönheti egyedül Európa, hogy ezer éven át biztonságban fejlődhetett.  Talán nem is annyira a katonai védelem nyújtotta Európának azt a biztonságot, melyben fejlődhetett, hanem hogy élt egy olyan erkölcsi tőkét képviselő nép Európában, mely nem ismerve anyagi érdeket, a másnappal is képes volt törődni, mire kalmár nép képes soha nem volt. 

            Hamis mit műveltségünkről, hamis mit kereszténységünkről írnak, hamis mit honfoglalás kori Európáról állítanak, és leghamisabb, mikor Attiláról, ki megkegyelmezett a Római pápától kezdve mindenkinek ki csak kérte, a hagiográfia pusztító vadállatot csinált.  Olyan humánusan, mint ő, nyugati hadvezér soha nem viselkedett.  Krónikáinkat pedig csak azért diszkreditálták, mert nem írják azt, mit ők csak később találtak ki.  A sok hamisság és krónikánk diszkreditálása okozta azt a borzalmas űrt, mely lehetetlenné tette őseink viselkedésének okait, kereszténységünk eredetét, és sok egyéb mást, közöttük néhai Felvidékünk múltját megmagyarázni.  Ha ősi pannóniai múltunkat tárgyaló lapokról kitöröljük azt a sok tévedést, ellentmondást, és hazugságot, mit rajtuk találunk, olyan fehér lapokat kapunk, melyeket nekünk kell betöltenünk, s ebben a munkában ennek iparkodunk eleget tenni.  Ezek mellett tisztába kell lennünk azzal is, hogy őseink a Volga kanyarban pogányan éltek, onnan pogányan indultak útnak és pogányan keveredtek el sziklamezeiekkel az Etelközbe(n).  Ha mégis keresztényen érkeztek Pannóniába, kereszténységüket csak azoknak a ’fekete’ magyaroknak köszönhették, kiket nyugati krónikák ’fekete’ magyaroknak, Bíborban született Konstantin északi ’turcoknak’ mond, vagyis Sziklamező népének, azaz a székelyeknek.  Sziklamező pedig nem lehetett más, mint az a terület, mely csak Géza fejedelem korában csatlakozott az országhoz,[51] mely ellen Szent István háborút viselt,[52] mert hiszen azon maradt fenn egyedül elnevezésül Attila hadi címere, a Turul.[53]

            Emberek legnagyobb ellensége az ember és Franciaország mai napig nem jött reá, hogy csak akkor és azáltal vált céljává a német támadásoknak, hogy 1526-ban elbuktunk és német gyarmattá váltunk.[54] Így élére állt annak az aknamunkának melyet Németország kezdett és ma ugyanúgy folytatódik ellenünk, mint folyt Attila, Géza fejedelem és Mátyás király alatt, és mert azokat kikben gyenge a hazafiság, mindig jobban érdekli az aznapi kis pecsenye hazánk jövőjénél ma ugyanúgy beszélnek belenyugvásról, megértésről és nyugatba helyezkedésről, mint valamikor ugyanilyen alkalmakkor.  Értsék meg, hogy magunkban állunk, egyedül vagyunk, senkire sem támaszkodhatunk, hogy ezer éve magyarázgatják nekünk, hogy meg kell hajolnunk, de fennmaradásunkat egyedül azoknak köszönhetjük, kik nem hajoltak meg.  A meghunyászkodók, megértést hangoztatók igazi elpusztítóink, de erőnk hatalmas, ha összefogunk.[55] Mert béke jobbjával ugyanúgy nem nyerte meg Szent István a Nyugatot, mint Attila, azonban mikor Mátyás király visszahelyezkedett Attila múltunkba, egy pillanatra régi dicsőségünk is visszatért, hogy amint megértővé változott, dicsőségünk visszaszálljon sírjába, vele együtt.

            Ma egy letűnő civilizációnak vagyunk tanúi.  Mi hívtuk életre, azok kezében azonban kik a vezetést magukhoz ragadták, tönkrement. 

Velünk jött, velünk megy! 

                       *          *          *          *          *          *          *         

            A világ kultúráinak egyedüli forrása a szumir.  A szumir birodalom maga úgy olvadt fel Babilónia, Asszíria, Mittannia, Fönícia, Palesztina kohójában, mint arany olvad választó vízben.  Egyiptom, Görögország, nyomokban az egész világgal, ragyogását kizárólag annak a fénynek köszönheti, mely a szumiroktól jutott reájuk.

            Ezzel a kultúrával kezdődik a világ műveltségének története, de nem a műveltségé.  Ásatások, nyomok, itt, ott, már régebben létezett műveltségeket is feltártak.  Olyanokat, melyek nyomtalanul tűntek el.  Vagyis az a borzalmas összeomlás, mely Európát a Római Birodalom elpusztulásával érte, nem példa nélküli.  De nem példanélküli újabb felemelkedése sem.  Ahogy a szumirok Mezopotámiát a semmiből emelték a magasba, ugyanúgy emelték fel magyar őseink Európát a semmiből.  Ahogy a szumirokkal egy időben élt, sőt őket megelőző kultúrák a semmibe tűntek, ugyanúgy tűnt a semmibe honfoglalásunkat megelőző és akkor már nem létezett európai kultúrák valamennyie is.  A rómait a gót invázió, egyetlen örökös visszahagyása nélkül pusztította el.  Ha nem hagy vissza könyveket, műtárgyakat, és honfoglalásunkkor még fennállott épületeket, utakat, azt sem tudnánk róla, hogy létezett.  Nagy Károlyé teljesen meddő volt, a görög szaracén még élt, de nem bizonyultak értékállónak.  Szintén elpusztultak.

            Ahogy a szumirok Mezopotámiában, őseink sem találtak, sem Pannóniában, sem Közép-Európában semmiféle kultúrára sem.  Ahogy a szumirok, a messze északról, valahonnan a Sárga folyó környékéről hozott kultúrájukat tették a világ összes kultúráinak kiindulópontjává, úgy tették őseink.  Ugyanúgy a messze északról, valahonnan ugyanannak a Sárga folyónak környékéről hozott kultúrájukat az európai kultúra megteremtőjévé tették.[56]

Csak őseink honfoglalása bírta Európának nomáddá vált lakosságát letelepedésre.  Csak arra kezdik sárral tapasztott, faragatlan fából álló gunyhóikat meg barlang lakásaikat ismét házakra cserélni és csak arra térnek vissza az írásbeliségre. Azonban századok teltek el míg a polgárok is házakhoz jutottak és újabb századok, míg a nép is.  Első építkezési tevékenységük várak emelésében merül ki.  De mintha mindent újra kellett volna felfedezniők, további századoknak, míg elérték a Kr. e. második évezred tökéjét – miben is, Visegráddal a magyarság, nem csak kezdeményező volt de megelőzte korát. 

Európa politikai mérlege is lépés tart a műveltségnek ilyen fejlődésével.

A tőlünk emeltek első pillanattól kezdve vitatták maguk számára a kezdeményezés dicsőségét és hogy eltűntessék múltunkat alakult a néhai Római Szent Birodalom.  Mely azonban 1807-ig maradt olyan üresség, melynek császári csak másra támaszkodva bírtak hatalommal.  Elsőül a pápaságot próbálták politikai céljaik szolgálatába fogni, mit csak a magyar koronához kapcsolt egyházi jogok tettek lehetetlenné.  Rőt szakállú Frigyes (1147-1190) figyelme fordult először Olaszország felé és unokája, II. Frigyes (1215-1250), hozzájutván Szicíliához, már német hazája felé sem nézett.  II. Rudolf (1522-1612) megpróbálta hatalmát Csehországra helyezni, mi ugyanolyan kevés sikerrel járt, mint II. Frigyes próbálkozása Olaszországgal, mit az is bizonyít, hogy bármilyen nagy is volt V. Károly (1519-1556) spanyol hatalma, mégsem tudta az Európai vezető szerepet maga számára biztosítani.  Az csak állandósult kezükben, hogy megszerezték 1526-ban a magyar koronát.  Vagyis bármennyire hatalom és tekintély nélküliek is voltak a Habsburgok, mint német császárok, koronánk birtokában a világnak leghatalmasabb és tekintélyesebb uralkodóivá váltak és bármennyire is nevezték birodalmukat németnek, majd osztráknak, kizárólag Magyarország ragyogott benne.  XIII. Lajos francia király (1643-1715) kezdte Európa vezetését elvitatni a Habsburgoktól.  Franciaország soha semmiben sem vett részt Európa építésében, mindig ellenségeivel tartott, így vezető szerepét az egyetlen dologra alapította, mivel kérkedhetett, nyelvére.  Nyelve latinra alapított műnyelv, melyet megtanulni nagyon, nagyon nehéz, tökélyre vinni csak nagyon hosszas tanulással lehet.  Így iskoláik tanidejének legnagyobb részét nyelvtanítására fordítják.  Mi pedig rovására megy a komoly tudományoknak.  Legmagasabb osztályaik műveltségét kizárólag nyelv karakterizálja.[57]  Felmagasztalására Richelieu 1635-ben akadémiát alapított, mely azóta formálja, változtatja és közönséges emberek számára megközelíthetetlenné teszi.  Hogy rá ne jöjjenek, hogy Európa felépítésében nincs érdeme, sőt ő volt mindig rombolója, mesés múltakat talált ki mind azoknak a népeknek, melyeknek hozzá hasonlóan nem volt részük alkotásban, mivel azután a maga követőivé és dicsérőivé tette őket és el tudta fogadtatni az egész Nyugattal, hogy Európa történelmével csak a francia forradalom óta érdemes foglalkozni. Így bekövetkezett az a furcsa helyzet, hogy bár a nyugatiak foglalkoznak más világrészek népeinek legősibb történelmével is, Európa történelméből még egyetemi tanáraikat sem érdekli visszamenőleg más, mint Franciaországé meg Angliáé.  A többieké pedig jó, ha legutóbbi 100-150 évé, az is csak Franciaország tálalása szerint, Magyarországé – mert hiszen az ellen megy az egész – meg egyáltalán nem.  Németország ezt a helyzetet mindig szívesen nézte, mert eltakarta, hogy csak rajtunk keresztül és csak általunk emelkedett nagyra.  Magyarjaink pedig kik a Nyugat felvilágosítását tűzték célul, azoknál csak mosolyt meg lenézést váltanak ki és mert tudás hiánya miatt, még udvariaskodó állításainkat is hihetetlennek tartják.  Miattuk sütik reánk a sovinizmus bélyegét.  Csak rontjuk vele hírünket és nem javítjuk.

Alkotó szerepünkért kellett minket elpusztítaniok Trianonban és nem háborús viselkedésünkért, avagy igazság keresésből.  És a miatt lehetetlen akár meggyőzéssel akár barátsággal, de még aláfekvéssel sem a többi népet megnyernünk.   

           

                        *          *          *          *          *          *          *

MAGYAR MÉRFÖLDKÖVEK

a tudomány felé vezető úton

vitéz Hamvas J. József

A Rákóczi Alapítványnak a második ezeregyszázéves évfordulóra készült munkája

1996

Kivonatok.

Mikor több mint negyven évvel ezelőtt először kezdtem gyűjteni ezt az anyagot és felfedeztem mérhetetlen, majdnem kimeríthetetlen gazdagságát, boldogság és lelkesedés ragadott magával. E lázas munka közepette elhatároztam, hogy e bő kincset meg kell osztanom a magyar fiatalsággal és a világgal.

Kezdetként képzeljük el, hogy a tudomány hosszú országútját egy időgép segítségével járjuk be, melynek lámpáival csak a magyar mérföldköveket világítjuk meg.

Nézzük csak! Mi lehet ez a négykerekű, acélrugókon függő jármű? Ez az acélrugós jármű eredetileg a Komárom megyei Kócs faluból jött, ami megmagyarázza nevét: Kócsi. E 14. századbeli szó az alapja a német Kutsche, az angol coach kocsit jelentő szónak. Itt ugyancsak meg kell jegyeznünk azt, hogy magyar lovasok ajándékozták meg a világot a kengyellel. A kovászos kenyér is magyar találmány. Magyar lovasok kenyere volt, akik ezt vitték magukkal a szárított és porrá tört hússal együtt katonai útjaikon. Az Encyclopaedia Britannica szerint a rézfeldolgozás is magyar találmány.

Az első magyar iskolát a tizedik század fordulóján alapította Géza fejedelem, a Szent Benedek renden belül.

Az első magyar egyetemet Nagy Lajos királyunk alapította a 14. században Pécsett. A Buda-i egyetemet Zsigmond király alapította a 14. század elején. A négytagozatos Pozsonyi Egyetemet 1467-ben építették, a nagyszombati Pázmány egyetem 1635-ben nyitotta meg kapuit, 1777-ben Budára költözött, majd Pesten állapodott meg.

Könyvek szükségesek a tudományos ismeretek terjesztéséhez. A legelső könyvet Mátyás király uralkodása alatt nyomtatták Magyarországon, megelőzve Angliát, Svédországot és Spanyolországot.[1] Ezt 1483-ban Budán nyomtatták Hess Endre nyomdájában; a könyv címe a jellemző: „Chronica Hungarorum”.

Az első közkönyvtár már a 15. században működött Bártfán. Az egyház működtette és később a helyi hatóságok vették át.

Az első jelentős számtan-tanulmányt Mester György írta latin nyelven a Németalföldön, 1499-ben.

Bagellardus Pál 1472-ben már írt könyvet a gyermekbetegségekről; János 1358-ban írt az orvostudományról; Dénes oktant (logikát) tanított 1474-ben a bolognai egyetemen, ahol Gergely is ugyanezt tanította.[2]

Budai Briccius a prágai egyetem rektora volt 1415-ben, ugyanezen idő alatt Pannonius Christopher is ezt a tisztet töltötte be egyszer, Bálint pedig négyszer volt a Kőnigsbergi Egyetem rektora.

A Bécsi Egyetemnek 1413 és 1639 között 139 magyar egyetemi tanára volt, s az 1500-as években rektora is magyar, Hungarus Ladislaus.

Zsámboki János (1531-1584) történész volt. Könyvtárának megmaradt darabjaiból szedte össze és alkotta Miksa császár a saját könyvtárát, melyek között Mátyás király híres Corvinái is szerepeltek.

 Egy papírgyárat Brassóban alapítottak 1546-ban, messze megelőzve ezzel Angliát. A 16. század közepén I. Erzsébet angol királynő bányászokat hozatott Légrádról Angliába, hogy megtanítsák az ottaniakat a korszerű bányaszerkezet építésére, s arra, hogy hogyan lehet alagutakat vízmentesíteni. Ugyanezen bányászok vezették be a vonatok fa-vágányon való közlekedésének a módját. Az angolok megtanulták a házak faszerkezetek való építését, melyet a mai napig is „Hungarian riffle”-nek hívnak; a vasolvasztó kohókat „Hungarian mill”-nek hívják Angliában.

Ugyancsak magyar alapozta meg az angol üveg-ipart 1556-ban. A Worchester-Strombridge üveggyár melletti dombot máig is “Hungarian Hill”-nek, magyar dombnak hívják.

Rettenetes Iván[3] magyar kohósokat alkalmazott olvasztó-kohóinál.

A 16. században a magyarok  Verancsics Faustus-tól (1551-1617), a veszprémi vár kapitányától örökölték a merőleges tengelyű szél-turbinát. Ugyancsak ő volt az ejtőernyő felfedezője, ami a török elől való menekülők előtt nyitotta meg az utat.

Ségner János (1704-1777) fizikus és orvos Pozsonyban született. Szakmai útja a Jénai Egyetem tanáraként kezdődött Németországban, Göttingen és Halle közbeeső állomásokkal. Segner volt az első, aki először fedezte fel azt, hogy a fény időben terjed. Legjobban ismert találmánya a Ségner kerék, mely a reactive turbinák és motorok őse, s ezeket a mai lökhajtásos gépeknél is használják.

Balsaráti János Vitus (1529-1575) V. Pál pápa orvosa volt. Gyöngyösi János (1707-1769) Erzsébet és Katalin orosz cárnők udvari orvosa volt.

A világ első Műszaki Intézete, a budai Institutum Geometricum 1782-ben nyitotta meg kapuit.

A találékony Kempelen Pázmándi Farkas (1734-1804) Pozsonyban született. Nagyon alapos megfigyelésen alapuló beszélő gépeket és motoros szövőszékeket szerkesztett, valamint ő szerkesztette a pozsonyi pontonhidat. Ő volt az első, aki vakok számára olvasható írásrendszer kialakításán dolgozott. Legragyogóbb találmánya a sakkozó gép.

Jelki András (1730-1783) egy bajai kalandvágyó szabó volt, aki a Holland kormány japán követe lett.

Benyovszky Móric (1741-1786) a kalandok legendás szerelmese a lengyel szabadságharcokban küzdött, ahol az oroszok elfogták, és Kamcsatkába hurcolták. Később megszökött. Háromszáz katonával – hogy az őt küldő franciákat csodálatra késztesse –  Madagaszkárba ment, ahol e sziget szeretett kormányzójává vált.

A következőkben kétszeres mérföldkő hirdeti a magyar elme nagyszerűségét apa és fia, Bolyai Farkas (1775-1856) és Bolyai János (1802-1860) személyében. Farkas a számtantudomány tanára volt a Marosvásárhelyi Egyetemen. Munkája a „Tentamen” (1831) a korszerű algebra és mértan előfutára. János apja könyvének utószavában bevezette és okszerűen kapcsolta össze az új. hiperbolás mértan alapvető tételeivel. Ez a mértan nem nyugodott már Euclides tételein. „Új világot teremtettem a semmiből”, írta. Munkája nagy hatással volt a tudomány és bölcselet lendületes további alakulására. Coolidge nézete a következő: “Munkája mérföldkő az emberi gondolkodás történetében.”

Miért világít a következő mérföldkő oly erővel? Semmelweis Ignác (1818-1865) neve áll rajta, aki Budán született. Lángesze diadalmaskodott a gyermekágyi láz felett, ami oly sok áldozatot követelt abban a korban. Az emberi tudatlansággal vívott megrázó és eredménytelen harca a magyar értelmiség kegyetlen sorsát mintázza. Frank D. Slaughter a következőket mondta erről a nagy magyar orvosról kiváló könyvében:  „An Immortal Magyar, Semmelweis, The Conqueror of Childbed Fever.” (A halhatatlan magyar Semmelweis, a gyermekágyi láz feletti győztes.”)

Mokcsai Haraszty Ágoston (1812-1869) 1840-ben érkezett Amerikába. Az angol Bryand-al alapították meg azt a várost, amit ma Sauk City-nek hívnak. Wisconsin államban komlót kezdett termelni, mely megalapozta a ma jól ismert söröket. Később bortermelésnek szentelte idejét, s a Magyarországról hozott alanyok segítségével honosította meg a Tokaj-i szőlőt Californiában.

Xanthus János (1825-1897) népességföldrajzi és kőzettani gyűjteményét nagyra értékeli a washingtoni Smithsonian Intézet.

Pulszky Ferenc (1814-1894) a Harvard egyetem legismertebb tanárai közé tartozik.

Bettelheim Sámuel Amerika legnagyobb kutatói közül is kitűnik; a japán Riu-Kiu szigeten szobrot állítottak tiszteletére.

Makk József alapította Amerika első mérnöki katonai egyetemét.

Asbóth Sándor (1811-1868) tervezte New York városát. Ő volt az, aki Orsovánál elrejtette a Magyar Szent Koronát, amikor elmenekült Magyarországról.

Az amerikai polgárháborúban 5 vezérőrnagy, 2 altábornagy, 15 ezredes, 2 alezredes, 133 őrnagy és 184 egyéb rangos tiszt képviselte a magyarságot.

Jávorka Ádám (1683-1747) az orosz hadsereg tábornoka volt.

A lovas katonaságot világszerte a magyar huszárság után mintázták. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért vette át minden nemzet a magyar huszár nevet és egyenruhát. A franciák a lovas katonaság „pelisse”-ét dolman-nak, a zsinórozást soutach-nak, a csákót chacon-nak nevezik.

A Szent Benedek rendjébe tartozó Jedlik János (1800-1895) a pesti egyetem természettan és erőtan (mechanika) tanára volt. Ő alkotta az első villamos motort 1828-ban, s miután megoldotta a dinamó elvét, s hogy bizonyítsa számításai helyességét, ő alkotta az első dinamót. Villamos motorját 1852-ben mutatta be tanítványainak először, 18 évvel előzve meg Siemens-et.

Irinyi János (1817-1895) volt a biztonsági gyufa feltalálója.

A kanadai búza a magyar durum búza meghonosításából származik.

A fogoly (madár) Magyarországból vándorolt Kanadába, ahol most Hungarian Partridge néven ismert.

Alexander Graham Bell -- Thomas Alva Edison-al együtt, a távbeszélő feltalálója. De Edison elismerte, hogy barátja, s első munkatársa, Ditrói Puskás Tivadar (1844-1893) segítsége nélkül a távbeszélő soha nem terjedt volna szét a világon ilyen gyorsan. Ezt Puskás találmányának, az igen ötletes kapcsolótáblának tudta be. Puskás építette Párizsban az első kapcsolótáblát és bevezette a távbeszélő hírrendszert Budapesten. Kedves történet kering a “halló” bejelentkezéssel kapcsolatban. Edison másik munkatársa, Fodor István (1856-1929), akit jobb kezének nevezett, ugyancsak magyar volt. A két magyar mérnök két különböző városban várta egy kísérlet eredményét: amikor Puskás meghallotta barátja hangját azt kiáltotta: “hallom, hallom!” A történet szerint ez az alapja a telefonba mondott “Hello”-nak.

Pulitzer József (1847-1911) Makón született, s Amerika legnagyobb újságját alapította The World címmel, s ő építette az első felhőkarcolót és hírügynökséget is. A Pulitzer díjat évente osztják ki a legjobb regény, színdarab, történelmi munka, zene, vagy a legjobb újságíró jutalmazására.

Bánki Donát (1859-1919) a GANZ gyár vezető főmérnöke a budapesti Műegyetemen a vízművek, compresszorok és gőzturbinák tanszékén.

Ő és Csonka János (1862-1939) tervezte az első karburátort. Ő tervezte az első használható repülőmodellt, valamint ő tervezte és alkotta azt a motort és turbinát, ami a nevét viseli.

Kandó Kálmán (1869-1931) gépészmérnök a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A váltóáramú villamos mozdonya a műszaki és villamos megoldások összhangba hozott megoldása.

Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) a világ egyik legnagyobb villamossági-szakértője volt, a magyar villamossági ipar megalapítója. 1884-ben Zipernovszky Károly (1853-1942) és Déri Miksa (1854-1938) közreműködésével az első transformátort tervezte meg. Zipernovszky felfedezte az elektromos hullámvevőt, a drótnélküli táviró egyenirányítóját. Déri megtervezte az Észak-olasz erőművet az olasz Tirolban.

Az első földalatti villamos vonat Európában Budapesten nyitotta meg kapuit a Millennium évében, 1896-ban.

Hermann Eugene építész tervezte és építette meg a braziliai Rio de Janeiro hajóállomását. A velencei Kiállítási Palotát is egy Bajan nevezetű magyar és a portugál Lisszabon hajóállomását a budapesti Engberth építette.

Jendrassik György (1898-1964) mérnök a világszerte ismert gáz-turbinát építette.

Pollák Antal (1865-1938) és Virág József (1870-1909) voltak az expressz távirat feltalálói.

Mihály Dénes (1906-1963) mérnök fejlesztette ki a távolbalátót. Javított példányát még mindig használják Németországban és Nyugat-Európa szerte.

Dr. Dorogi István és Lajos nevét dicsérik a gyermekek a felfújható gumilabda és úszó-játékok műszaki megoldásáért.

Sok magyar feltaláló munkáját dobta a szemétkosárba a Bécsi Védelmi Osztály, s ezek között volt Dr. Steiner – páncélautója és tankja 1910-ben.

Litfas, a soproni nyomdász találta fel a kivilágított hirdetőoszlopot.

Dr. Schick Béla amerikai lakós fedezte fel azt a vizsgálati módszert, melynek segítségével a diftéria iránti érzékenységet lehet megállapítani.

A két Korányi testvér, valamint Tauffer, Verebély, Herzog, Nékám és
Ádám, a világ legnagyobb orvosai közé tartoznak.

Vámbéry Ármin-t (1832-1913) Angliában a legnagyobb kelet-kutatók közé sorolják. Ő volt az első, aki Teheránba és az ázsiai Samarkandba utazott.

Sir Stein Aurél (1862-1946) a londoni Földrajzi társaság tiszteletbeli tagja.

Havas Károly (1881-1960) alapította a világ első hírügynökségét 1835-ben.

Asbóth Oszkár (1881-1960) kutatásainak legnagyobb eredménye a vitorlázó repülőgép. 1928. októberében az első helikopter kísérleti útja a Rákos repülőtérről indult. Maga a helikopter is magyar találmány.

Dr. Fonó Albert gépészmérnök benyújtotta ajánlatát az ausztriai haderőkhöz 1915 februárjában a jet-meghajtású repülőgépek gyártására. E gondolatát elvetették, mint egy különc elme hóbortját. Ennek ellenére Fonó kartársunk tovább tökéletesítette találmányát az első világháború után és a német szabadalmi szakosztálynak nyújtotta be 1918-ban, melyért a szabadalmat 1932-ben kapta meg. Napjaink korszerű repülőgépei hirdetik a magyar feltaláló rendkívüli tudását, erős akaratát és kitartását.

Több évvel ezelőtt az amerikai belügyminiszter nagyszerű estélyt rendezett a magyarok tiszteletére. Egy pohár pezsgővel köszöntötte a meghívottakat. Egy hatalmas csillár alá állva, a következő kérdést intézte a jelenlevőkhöz: “Hölgyeim és Uraim, tudják-e, hogy az amerikai kormány tíz tanácsadója közül nyolc magyar?” Nemcsak a vendégeknek, de sok magyarnak sem volt erről tudomása, annak ellenére, hogy igen nagy megtiszteltetés az, hogy a világ leghatalmasabb országának tanácsadói honfitársaink voltak (1955).

Először is a magyar orvosok, számtantudósok és atomkutatók említése a fontos, mivel szerepük nagy hatással van az emberiség történelmére.

Kármán Tódor (1881-1949) Budapesten született, s elismerten az aerodinamika vezető tudósa. A légörvények elmélete nélkül a hang terjedésénél gyorsabb repülőgépek nem volnának lehetségesek. Nincsen az aeronautikának egyetlen területe, mely nem gazdagodott volna tudományos munkásságával.

Margittai Neumann János (1903-1962) korunk egyik legnagyobb számtantudósa volt. Budapesten született, meghívták a híres Princeton és Harvard egyetemekre. Tanácsolta és erősen támogatta a szuper-gyors számítógépek megalkotását, mely nélkül Amerika soha nem érhette volna el felsőbbrendű vezető szerepét az űrkutatás és űrutazás terén. Büszkén vallotta és hirdette magyarságát. Egyszer egy hivatalos ebédnél hallotta, hogy a jelenlevők szidták a magyarokat, s veszekedőseknek mondták őket. Erre ő gyorsan megjegyezte: “Én is magyar vagyok!”, ami a szidalmazót gyorsan elnémította. Nem sokkal Neumann halála előtt egy tolószékben elvitték a Fehér Házba és Amerika elnöke (Eisenhower) megható szertartás keretén belül ez ország legnagyobb kitüntetését (Freedom – Szabadság) tűzte mellére.

Szilárd Leo (1898-1946) a négy magyar egyike volt, akik vezető szerepet játszottak az atom energia használatával kapcsolatban. Enrico Fermivel dolgozott együtt, s az első láncreakciót ők hozták létre, ami most nevükkel van fémjelezve. Szilárd volt az első, aki plutóniumot használt az atomreakció előidézésére.

Wigner Jenő (1902-1995) ugyancsak tagja volt a magyar „atom-quartet”-nek. Budapesten született, tanulmányait Berlinben végezte, majd később a Princeton egyetem tanára lett. 1942 és 1945 között atomkutatással foglalkozott Amerika első, legnagyobb atom-laboratóriumában, a Chicago egyetemen. 1952-től vezető szerepe volt az atomerővel foglalkozó bizottságnál, mint tanácsadó szakember.

Teller Ede (1908-) volt a „Magyar quartet” oszlopos tagja Szilárddal, Neumannal és Wignerrel együtt. Budapesten született, a Chicago egyetemen nyert beosztást, ahol a világtörténelmet írták azokban a napokban. A Los Alamos laboratóriumában és a Chicago egyetemnél dolgoztak együtt, s megoldották az atombomba gyártásának nehézségeit. Az első két bombát az ő irányítása mellett készítették el és később Los Alamosban tették próbára először. Még fontosabb szerepe volt a hidrogénbomba létrehozásában, s ezért hívják ma is a H-bomba atyjának.

Bay Zoltán (1900-1994) atommérnök Békés megyében született és Budapesten, majd Berlinben tanult. Egy nagy magyar villamos társaság, az Egyesült Izzó tudományos laboratóriumában dolgozott. Itt világhírre tett szert, amikor sikeresen megmérte a föld és hold közötti távolságot radarral. Elismerést érdemel a “villamos agy”, a számítógép tökéletesítéséért is.

A mesterséges bolygók (satellite) tervezésében és alkotásában a következő tudósok vettek sikeresen részt: Gosztonyi Pál, Korda János, Földes Péter, Lovas Endre.

Sziegmeth Alfréd ellenőrizte és irányította a Pioneer kutató mesterséges bolygóit Amerikában, egy 600 fős munkaerő létszámmal rendelkező hely vezetőjeként.

Pavlics Ferenc gépészmérnök a hold-kocsi (moon buggy) tervezője és alkotója. Legnagyobb csodálkozásomra megtudtam, hogy a magyar Domokos István tervezte a holdkutató kísérleti rakéta (LEM) motorját az Apollo űrhajó számára.

A már elhalálozott Dr. Selye János barátom a Montreal egyetemen végzett kísérleteket az emberi stress-el kapcsolatban.

Bíró László János (1900-), Budapesten született újságíró tervezte a golyós-tollat; Argentínában ezt egyszerűen a BIRO-nak nevezik feltalálója után.

Nem felejthetjük el a két Rubikot, atyát és fiát. Rubik László a sikló repülés úttörője volt; milliomos fia a Rubik kocka lángeszű feltalálója.

Nagy élvezet volt számomra, amikor egy új bélyegsorozatot fedeztem fel, mely a magyar Nobel díjasokat ábrázolja a Hungarian News 1989. március 20.-i számában. A bélyegeket kísérő szöveg kijelenti, hogy ez a bélyegsorozat egyedülálló, s soha nem létezett ezelőtt! “A halhatatlanok gyülekezete” cím alatt minden nyelven. A Magyar Tudományos Akadémia összegyűlt e bélyegsorozat kiadása alkalmából. Az előadók egyike, Palló Gábor  a vegytan kandidátusa körvonalazta e gyűlés fontosságát: “Amikor egy ország nehéz körülmények között van, valami olyan erőforrást keres, ami öntudatát erősíti. Így a múlt hősei felé fordul, a művészet és tudomány óriásai felé.”

Nézzük meg tehát a Nobel díjasokat:

Lénárd Fülöp, (Pozsony 1862 – Messelhausen 1947) fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nobel díját 1905-ben kapta a phosphorencia terén végzett kutatásáért. A photoelektromos hatásokkal kapcsolatos elmélete máig elfogadott.

Bárány Róbert, (1876-1936) orvos, orvosi Nobel díját 1914-ben kapta a belső fül egyensúlyszervével kapcsolatos kutatásáért.

Zsigmondy Richárd Adolf, (Vienna 1865 – Göttingen 1929) fiziókemikus, Nobel díját 1926-ban kapta a kolloid-kemikai kutatásáért, s az ultramikroszkóp feltalálásáért.

Szentgyörgyi Albert (1893-1986) orvos és vegyész, Nobel díját 1937-ben kapta a biológiai égésekkel kapcsolatos kutatásáért, s a C vitamin szerepének a felfedezéséért. 

Hevesy György József, (Budapest 1885 – Friburg 1966) vegyész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Hafnium felfedezője Nobel díját 1944-ben kapta a rádióaktiv izotópok, mint jelzők szerepének használatáért a vegyi kutatásban. 

Békésy György, (1899-1972) fizikus, orvosi Nobel díját 1961-ben nyerte el a fülben levő helix-el kapcsolatos kutatásaiért. 

Wigner Jenő, (Budapest 1902-1994) Nobel díját  1963-ban kapta a nukleáris reakciók diszperziójával kapcsolatos elméletéért.

Gábor Dénes, (Pest 1900-1979) villamosmérnök Nobel díját  1971-ben kapta a holográf feltalálásáért, mely a tökéletes, háromdimenziós fényképezést tette lehetővé. Ugyancsak tökéletesítette az elektron-mikroszkóp mágneses lencséjét. 

Oláh George, (Budapest 1927-) A Locker Research Institute hydrocarbon részlegének igazgatója Amerikában. A Piarista gimnázium tanulója volt. Kanadába 1964-ben érkezett, később az U.S.A-ba költözött, s 1994-ben Nobel díjat kapott a hydrocarbonok vegyi reakciójával és transformálásával kapcsolatos kutatásáért és ezek leírásáért.

Harsányi John (Budapest, 1920-) A budapesti Fasori gimnáziumi érettségije után gyógyszerészetet tanult. 1950-ben feleségével és felesége családjával Ausztriába, majd Ausztráliába költözött, ahol befejezte egyetemi tanulmányait. Rockefeller fellowship-et kapott, majd később az U.S.A. beli Berkeley egyetem hívta meg. 1994-ben két szaktársával osztozott a közgazdasági Nobel díjon.

Mindenek előtt értékeink tudatában kell lennünk. Tudnunk kell azt, hogy a szó MAGYAR mit jelent. Gyermekeinket büszkén és öntudatosan arra kell tanítanunk, hogy a magyarok a világ minden népével egyenlők.

Szomorú tapasztalatunk, hogy senki sem fog nekünk segíteni, ha önmagunkon nem segítünk. Annak érdekében, hogy ez megtörténhessen, nekünk magyaroknak össze kell fognunk, együtt kell működnünk, egymást segítve, egységesen.

Útunk végére értünk. Tudom, hogy minden valószínűség szerint számos mérföldkőemlítés nélkül maradt. Mielőtt mindennapi életünkhöz térünk vissza, néhány másodpercnyi időt töltsünk az elmondottak feletti elmélkedésre. Talán emlékezünk egy névre, különleges cselekedetre, eredményre, felfedezésre, amit magyarok adtak a világnak. Ha csak egy pillanatra is azt gondolod, hogy “Én is magyar vagyok, s boldog vagyok, hogy ezen országhoz tartozhatom” akkor e szerény munka máris elérte célját.

Kicsiny ország vagyunk! Nincsen turáni átok! Egy ország nagysága nem méreteinek függvénye, hanem értékeié.

Magyar hittel, magabiztosan jelentsük ki: Tudunk nagyságot elérni, ha összefoguk, önmagunkban bízva, s együttesen dolgozunk hazánkért.

***

Fordította Tomory Zsuzsa

vitéz Hamvas J. József tanulmánya után meg kell említenünk, hogy ilyen kimagasló eredmények nemcsak a múltban, de napjainkban is bőven tapasztalhatók. Néhány ilyen példa:

A Kanadai-Amerikai Magyarság 2005. június 22.-i számában például a következő cikket olvashatjuk: Mi a magyar diákok tudományos sikereinek titka? cím alatt:

“A magyar diákok az egyik tudományos versenyt a másik után nyerik. Az Istenért, miként lehetséges ez? – indítja terjedelmes cikkét a cseh Gazdasági Napilap, amelyben a fiatal magyar tudósok eredményeiről számol be. A cikk szerzője szerint az eredmények a magyar nyelv páratlanul logikus felépítésének köszönhető, továbbá annak – szisztematikus gondoskodásnak – ahogy a magyar iskolákban a tehetségekkel foglalkoznak. Ezt a programot Zsolnai Tibor professzor dolgozta ki a kilencvenes évek elején, az általános iskolák számára, Tény, hogy elképedve áll a világ azzal a jelenséggel szemben, hogy szinte naponta születnek világra szóló magyar találmányok. A külvilág mindezt Magyarország tönkretételével és becsmérlésével honorálja.”

Az idén május 8-14 között Arizona fővárosában, Phoenixben került sor ötvenhatodik alkalommal a 21 év alatti tudósok olimpiájára, az Intel ISEF (Intel International Science and Engineering Fair) világversenyre. A versenyen a többszörös előzsűrizést követően a felkért szervezetek nevében több, mint 50 ország fiatal tudósjelöltjei vehettek részt. Magyarországról tíz éve a Magyar Innovációs Szövetség jogosult résztvevőt javasolni a versenyre.

Ebben az évben hazánkat a Magyar Innovációs szövetség által szervezett 2004. évi Országos Ifjúsági Verseny egyik győztese Rátai Dániel képviselte egy olyan találmánnyal, amely minimális (kb. 25-30 ezer forintos) ráfordítással a közönséges személyi számítógépet háromdimenziós készülékké és egyben érintőképernyős PC-vé képes változtatni.  A tudományos-fantasztikus filmekbe illő teljesítményt a nemzetközi zsűri számunkra példa nélküli elismerésben részesítette: összesen hat első díjat ítélt oda a huszadik életévét e hónap végén betöltő feltalálóknak.

14 kategóriában indult 1444 pályázó közül hárman részesültek abban a díjban, hogy részt vehetnek az idei Nobel-díjátadó ünnepségen – Rátai Dániel közöttük van. Ezen kívül megnyerte a világ legtekintélyesebb processzorgyártó cégének, az Intelnek a legjobb teljesítményért felajánlott díját (Intel Foundation Achievement Award), ebben összesen tizennégyen részesülhettek. Díjazásuk: 5000 dollár.

Rátai Dániel találmánya, mely nem csupán háromdimenziós megjelenítésre, hanem játékok új generációjának létrehozására, a legkülönbözőbb tervező, modellező, animációs, képességfejlesztő és egyéb műveletek 3D végzésére is alkalmas, ezt érzékeltetendő a polihisztor Leonardo nevét viseli.

A számítógép-tudomány (Computer Science) képviselői között kimagasló érdeklődést keltve szerezte meg a kategória legjobbjának járó abszolút első díjat, ami további 5000 dollárt, egy Intel Mobile processzoros notebook-ot és az alma materének, a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolának is egy 1000 dolláros különdíjat jelentett. Ezen kívül a kategória két első díja (3-3000 dollár) közül is az egyiket Rátai Dániel kapta.

Dollárban kifejezve az előbbiekhez képest szimbolikusnak tetszhet, de eszmei értéke felbecsülhetetlen annak a szakmai elismerésnek, amelyet a Számítástechnikai szövetség (IEEE Computer Society) és a Találmányi és Kereskedelmi Hivatalok Szövetsége (Patent and Trademark Office Society) fejezett ki első díjával (700, ill. 200 dollár).

A Magyar Innovációs Szövetség által a korábbi években az ISEF “olimpiára” kiküldött fiatalok imponáló eredményekkel büszkélkedhettek, ez a hatszoros elsőség azonban – nemzetközi szinten is – teljesen példa nélkül álló.

Külön elismerésben részesült Bálint György tanár úr, aki felfedezte a fiatal tudós tehetségét és elindította a siker útján.

Peter D. Lax magyar származású matematikusnak ítélte a Norvég Tudományos akadémia “matematikai Nobel-díjként emlegett Abel-díjat, a differenciálszámítás területén elért eredményeiért.

Mindezeket az eredményeket hazánk szellemisége, egyedülálló nyelvünk tökéletessége egyengeti a megvalósulás útján.

A Magyar Vetés 1993-94 évi száma 19. oldalán Zombori Lajos ezt a következőkben fogalmazta meg: “A magyar nyelv megtartó ereje csudálatos… Az biztos, hogy a magyar nyelv ősisége, szépsége, változatossága, kifejező képessége és leírhatatlanul nagy megjelenítő ereje olyan tisztánlátásra és ezáltal rendkívül következetes gondolkodásra nyújt lehetőséget, ami egyedülálló a maga nemében. Gondoljunk csak feltalálóinkra, íróinkra, matematikusainkra, zeneszerzőinkre, amikor is nyugodtan elfelejthetjük, mi több, kizárhatjuk a hozott genetikai kódot, mert azt már rég felülírta a gyémántkeménységű és kristálytiszta magyar nyelvi logika.”

S Isten áldotta nyelvünk velünk van, míg szeretettel ápoljuk, őrizzük, s csorbítatlan fényében adjuk át a jövőnek.

Adjunk hálát a Jó Istennek, hogy magyarnak születtünk.

                                                                                       Tomory Zsuzsa
 

---

[1] Ezt megelőzően az írást magyarok találták fel, a sumirokat ezer évvel megelőzve. Alapanyagul fapálcákat használtak, erre rótták szövegeiket. Minden későbbi műveltség a magyar ró ige főnévi igenevéből képezte a maga rovás szavát. Ezen rováspálcák anyagra, papírra, agyagra való nyomtatásra is alkalmasak voltak. (T.Zs.)

[2] A magyarországi inkvizició jegyzőkönyvei utalnak arra, hogy a pogány orvosok tapintással vizsgálták betegeiket, s vizeletvizsgálatot is alkalmaztak kórvizsgálatok alkalmával. Soha nem fogadtak el fizetséget szolgálataikért, annak ellenére, hogy gyógyművészetükben igen eredményesek voltak. (T.Zs.)

[3] of Russia

---

[1] Béres Judit: Népességünk genetikai rokonsága (Turán. VI. évf. 3. szám. 2003. május-június. 38.)

[2] Semino et al: „The Genetic Legacy of Paleolithic Homo Sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromozome Perspective”.    Science, 2000. nov. 10.

[3] Grandpierre K. Endre: Attila és a hunok, Kapú, 2004. Február,  XVII. Évfolyam.

[4] Rudnay Egyed: Attila Trilógia. I. Brüsszel. 1964. 11. old. 5. lábjegyzet.  106. old. Dr. Ernst Heidenreich, Handbuch der praktischen Genealogie, Leipzig. 1913. I. 198, 202.

[5] Uo. 11. old. 7. lábjegyzet. 107.old.: Történik főleg német telepítésekkel kapcsolatban.  Erdő közé kényszerítésük annak a szomorú tapasztalatnak volt eredménye, hogy az első telepesek, falúról falúra járva, azok lakóit kiverték, birtokba vették templomaikat, felélték készleteiket, azután továbbállottak, pusztításaikat másutt folytatni. (Ernyey József megállapításai a magyarországi német költészet függelékében.) Hitler igényeinek erkölcsi alapja sem volt dicsöbb. 

[6] Uo. 23.old. 43. lábjegyzet. 119. old.: Piper, Krieg v. Hochfelden, Militárarchitektur, Sackur stb.

[7] Uo. 24.old. 46. lábjegyzet. 119. old.: Cseke László Visegrád füzetében, 1957, 21.o. kétségtelen példahelyet csak Héj Miklós hason című füzetére hivatkozik, ki azt Viktorin Józsefnek 1872-ben megjelent füzetéből örökségképp vette át.  Visegrád múltjáról első komoly munka Ernyey Józsefnek csak kéziratban maradt tanulmánya.

[8] Rudnay Egyed i.m. 24. old.

[9] Csobánczi Elemér: Nagy Magyarország vagy nemzethalál, II. rész: Dél-Magyarország pusztulása és elrablása, Marrickville, Australia, 1966. 25 old.

[10] Csobánczi Elemér. I.m. 33-34 old.

[11] Rudnay Egyed. I.m.  31 old. Lábjegyzet 59. 121 old. „. . .Ganshof, Brion, Halphen. . . „  (Ganshof, François Louis (Ferdinand Lot és Christian Pfister). Les Destinées de l’Empire en occident de 395 à 888. In Histoire du Moyen Age.) „. . .Nagy Károlyt kísérő és követő rend hite csak magyar fantáziában született, hogy végül egy Amerikában megjelent magyar emigráns lap hazafias lángolások között magyarázza, hogy Szent István Nagy Károlynak ’kitünően bevált’ intézményeit honosította meg . . .”

[12] Rudnay Egyed: I.m. 31 old. Lábjegyzet 60.    Ann. Lauriss. A. 789: “ex ligno et terra” (vagyis csak  faból és földből).

[13] Rudnay Egyed. I.m. 31. old.  61. Lábjegyzet.  Krieg von Hochfelden, Geschichte der Militärarchitektur in Deutschland, Stuttgart, 1859 és Sackur. Kőfalra egyedül Charlesnél találunk, mely bár hatalmas faragott kockákból állott, első ostromra azonnal összeomlott (Cartulaire de Saint Pere I. p. 6 és Sackur 11. o.), mi arra mutat, hogy nem ismerték a habarcsot, mely összefogta volna.

[14] Uo. 32 old. 63. Lábjegyzet: Szabó Károly: Priskos szónok és bölcsész életéről és történetirata töredékéről, Új magyar múzeum, 1850.  A francia Brion Attiláról írt könyvében még Priskos Rhetor naplóját is „korrigálja”.

[15] Uo. 32. old. 64. Lábjegyzet: Piper, de ugyanúgy Krieg feljebb említett munkái, lásd a 60. jegyzetet is. 

[16] Uo. 32.old. 66. Lábjegyzet: u.o. Piper: Hóman

[17] Uo. 32. old. 67. lábjegyzet: Rose: Spätbarock

[18] Rudnay Egyed: I.m. 33. old. 68. lábjegyzet. 122.old.  u.o.

[19] U.o. 69. lábjegyzet: H.O. VI. 150 és 21300.

[20] U.o. 70. lábjegyzet: Önéletrajza Goethe fordításában.  

[21] U.o. 71. lábjegyzet: 122. old. Oláh esztergomi érsek, Magyarországnak a mohácsi vész előtti helyrajzi története.  Brüsszelben jelent meg Hungária címmel.

[22] U.o. 34. old. 72 lábjegyzet: 122. old. 1702-ben német zsoldosok aknázták alá és robbantották fel.

[23] U.o. 73. lábjegyzet: 122.old.  Martinus Zeiler, Neue Beschreibung des Königreiches Ungarn, Leipzig, 1664.

[24] U.o. 74. lábj.: 122.old.  Poór Antal, Trencséni Csák Máté, Budapest. 1888. 64. old. és A.O. I. 26,28, F. VIII./I, 89. old.

[25] Rudnay Egyed, I.m. 35. old. 75. lábj. 122. old.: Champly, Histoire de l’Abbaye de Cluny, Paris, 1876. és Sackur.

[26] Uo. 76. lábj. Hóman Bálint: Őstörténelmünk keleti forrásai. Budapest. 1938 és Bendefy László: A magyar kaukázusi őshazája. Bp. 1942. 82. stb.

[27] Uo. 36 old. 77 lábj. 123. old.: Stein Aurél munkái. Közülük több Halász Gyula fordításában magyarul is megjelent. 

[28] Uo. 78. lábj. 123. old.: Tapasztaljuk Turóc, Liptó, Szepes településeit tanulmányozva.  De ugyanúgy rámutat Mályusz mint Hóman és francia írók is.

[29] Uo. 79. lábj. 123. old.: Thierry II. kiadása magyar fordításban is megjelent.

[30] Rudnay Egyed: Im. 37. old. 81. lábjegyzet 123. old.: Fettich Nándor közlése.  „Ezekről a bronzokról a német tudományos irodalom ugyanúgy hallgat, mint nagyszentmiklósi aranykincsünkről.  És bár tudósai megírják, hogy Attilának köszönhették kulturális fellendülésüket, vagyis fajunknak, ugyanazok következő mondatukban neki mennek azoknak, kik ilyent állítani mernek.”

[31] Uo. 82. lábj. 123 old.: Hóman I. k. 165 old.

[32] Uo. 83. lábj. 123. old.: A veszprémi alapító levél csak Kálmán király átírásában maradt reánk és hamisításra gyanús, közli F. I. 289. old. Legrégibb eredeti levelünk Pannonhalma alapításáról szól, görög nyelvű, és bizonyára a veszprémi is görög nyelvű volt.  A görög nyelv használata maradványa volt a keleti egyházhoz tartozásunknak, teljes elhagyására csak az egyházszakadás vezetett.  És akkor mikor még görög nyelvű régi iratok átírásából kiküszöbölve a görög nyelvet, azokat latinra fordították, alakult volna Visegrádon görög kolostor! 

[33] Ui. 38. old. 85. lábj. 124. old.: „hogy felettünk határozzanak” írja az akkor élt magyart mindenben gyalázó német Liudprand püspök, Antapod.  I. c. 5., Dümmler 35.o.

[34] Rudnay Egyed: Im. 38.old. 86. lábj. 124. old.: Sackur jezsuita atya mind ezeket igen alaposan ismerteti. 

[35] Uo. 87. lábj. 124. old.:  Ha nem váltott volna ki nagy meglepetést és büszkeséget ez a küldöttség, nem emlékeznének meg róla az összes krónikáink, Ann. Altahenses ed. Ciselrecht 973, Widukind III. 75., Thietmar II. 20.  Ez a büszkeség kifejezi, hogy mennyivel többre becsülték a hamisítással elért sikert állítólagos tönkre verésünkkel elért sikerüknél.  Hóman és a többi német beállítású történész, hogy magyar megalázkodásnak tüntethessék fel ezt az eseményt, sem a Lech mezei kudarccal, sem Ottó alakoskodásával, sőt mint teszi Hóman még oldalszámban is messze szétválasztják egymástól azokat mik szorosan egybe tartoznak.  Ottó alakoskodásának köszönhette egyedül a németség, hogy őseink a Nyugat büntetését abba hagyták és hogy a római egyház kedvéért, a németség óriási javára, leghűbbé vált szövetségesünk a görög ellen fordultunk.  A quedlinburgi küldöttség csak udvarias megpecsételése volt annak a barátságnak, melyet Ottó alakoskodásával elért, semmi más.  Ottó azonban az így elért sikert öt pápai bulla hamisítására használta fel.  Mert, hogy az ő személyes vezetése és irányítása mellett történt a hamisítás kétségtelen.  Bizonyítja Piligrim püspökhöz, Brúnó verdeni püspök útján küldött levele. „Segítsd Brunót magyarországi útjában, lásd el bőven lovakkal és kísérettel a határig, mert ha küldetése sikeres lesz, neked és tieidnek is előnyére fog szolgálni, hogy azután azok királya, mint tartozékunk kerüljön alánk.”  (Mabillon analecta vetera ed. alt. p. 434. és Dümmler 38 o.) Erre a levélre még Ranke sem, ki Nagy Ottót tisztára iparkodik mosni a hamisítás vádja alól, sem tud mást megjegyezni „további magyarázatra szorul”.  Sok iparkodása ellenére Dümmler sem talál számára mentséget.  Géza fejedelem és Cluny apátja egyszerűen és naivan bedőltek Nagy Ottónak.  A hamisítás óriási sikerrel járt a németségre.  Olyannal, mely mai napig tart.  Kizárólag annak köszönhetik, hogy állíthatják, hogy tőlük kaptuk kereszténységünket, vele műveltségünket, civilizációnkat s állíthatják, hogy rendelkeztek akkori műveltség felett.  Annak a Pilgrimnek kellene kereszténységünket köszönnünk, kinek még küldöncét Brúnó püspököt is kiutasította Géza fejedelem!  Ahogy valamennyi kérdésben mely reánk káros, reájuk pedig előnyös összefog a nyugati világ, összefog ebben is, csakhogy állíthassa, hogy műveltségük megelőzte a mienket, összefog ebben is.  Néhány év előtt Franciaország kiállítást rendezett a nagy hamisításokról, de erről, mely világviszonylatban legnagyobb, szó sem esett.   Ugyanilyen megtiszteltetésben részesül valamennyi hamisító, ki ellenünk vétkezik, pl. a francia Larouche Lexikon, a világ egyik legtiszteletreméltóbb tudósának nevezi a cseh Hankát, kinek hamisításait még Masaryk is kénytelen volt elismerni.  Jellegzetes katonai nevelőintézeteinknek, rövid nemzeti életünk alatti szellemére, hogy egy különböző igen tiszteletre méltó tábornok emigráns lapjában felszólította a magyarságot, hogy a Lech mezei kudarc ezeréves fordulóját ünnepeljük a németekkel, mint örvendetes dátumot a nyugati „műveltségünk” elsajátításának.   Lech mezőnek, hol dicső és lovagias hadvezéreket, a görög császár vendég barátját és patríciusát, Bulcsú Horkát Lél vezérrel nem lovagias harcban győzték le, hanem tőrbe csalták és közönséges gonosztevő módjára felakasztották.  A német irodalom pedig, idők folyamán azzal növeli nagyra ezt a német „dicsőséget”, hogy a Lech mezőn tőrbe csaltak számát százezerre növeltek. 

[36] Rudnay Egyed: Im. 39. old. 88. lábj. 126. old: Dümmler igen részletesen ismerteti az egész hamisítást s 55. oldalán nagyszerű elgondolásnak mondja!  Brúnó verdeni meg Piligrim passaui püspököket Hóman is Magyarország megtérítőjének mondja, mi pedig ellene mond a tényeknek.  Előző jegyzetünkből világosan látjuk, hogy 1./ Piligrim soha sem járhatott Magyarországon, 2./ Brúnó járt az kétségtelen, azonban nem vallási, hanem politikai okokból, mégpedig erkölcstelen politikaiakból 3./ Bár sohasem kereszteltek Magyarországon, Liudprand és Szent Adalbert püspökök szavaiból tudjuk, hogy a magyarok keresztények voltak.  Ilyen állításokhoz előbb azt kellene megmagyarázni hová lett Tudun keresztény népe és kik voltak a 862-ben emlegetett keresztény hunok és kik voltak a nyugati krónikákban emlegetett Észak Pannoniai „fekete magyarok”.

                Ha Géza fejedelem nem utasította volna ki Brúnó püspököt, Piligrimnek felesleges volna a pápához levélben fordulnia hamisításainak elismertetése végett.  Más részről, ha igaz lett volna, mit a pápához intézett levelében állít, Magyarországon tevékenykedik, Nagy Ottó nem Brúnó útján fordult volna Géza fejedelemhez, hanem a nála tartózkodó Piligrim útján közvetlenül, azonkívül, ha Piligrim tényleg Magyarországon térített volna, úgy előbbi jegyzetben ismertetett levelének még értelme sem lenne.  Mert vajon, hogy adhatott volna lovakat Passauban egy püspök ki Magyarországon tartózkodik? Tehát egy hamisítónak, hamisításai érdekében írt minden részletében hazug levelére állítja az irodalom, együtt Hómannal, hogy Brúnó és Piligrim püspökök lettek volna Magyarország térítői!

                Előbb említett Liudprand, német püspök, ki bár legszívesebben lemosná rólunk a keresztvizet is, írja 910-ben, tehát közel egész századdal Szent Istvánnak trónra lépte előtt ¾-el Piligrimék állítólagos keresztelési akciója előtt „hungarorum gens videlicet christianos” – Magyarország népe tudvalevőleg keresztény.  Megismétli ezt Szent Adalbert, ki Szent Istvánt a görög szárnyról a nyugatira átkeresztelte és hozzá teszi: „bizonyos pogány árnyalatokkal”.  Hogyne botránkozott volna Rómából jövő pap azon, hogy Isten bárányául a magyarok párducot ábrázolnak!  Ez azonban semmit sem von le vallásosságukból.  Már Szent Jeromos megírja, hogy a pogány szokásokat nem szabad elvetni, hanem át kell keresztelni s ebben is ilyen átkeresztelés történt.  Régi templomainkban, többek között Imre király, esztergomi templomában láthatjuk Isten bárányát párduc alakban.  A Volga kanyarbeliek párduca lépett a kereszténységgel a sziklamezeiek régebbi hagyományú rozsomák-medvéje helyébe, így az is totem őst ábrázol.  Ahogy szumirok között Mezopotámiában a medve-rozsomák oroszlánná változott, változott a párduc hazájában, talán még a Sárga folyónál párduccá, hol sok van.  Testőreinknek 1918-ig hordott párducbőrös kacagánya ugyanúgy emlékeztette ezt a mi bárányunkat, mint a nagyszentmiklósi kincs.  Utóbbin ott szerepel a párduc, mint griffje Attilának, de elmaradt a szarvas, hogy emberi alakok lépjenek helyébe, vagyis csak változtatott alakot.  Gonoszabbra?  Ez a csere is keresztény vallásra vall.  A párduc madártestet csak Sziklamező népének a Volga kanyarbelivel elkeveredésére kap.  Kétségtelen, hogy a Maros partján kiásott kincs menekülőé volt.  Ajtonyé?  Nem valószínű.  Nemzetségét üldözték, de soha nem menekült.  Ott élt tovább, kiásták volna.  Valószínűbb, hogy Bogoméré volt, kinek a tatárok közül Erdélyből menekülve ment a még nagyobb Mohi veszélybe.  Minden oka meg volt elrejteni.  Az lehetett az a kincs, melyről valamely erdélyi emlék alapján ír Makkai „Táltos király” regényében.  Bogomér a Mohi csata után nem került vissza Erdélybe. Ő maga Trencsént védte, özvegye a Nyitra megyei Bossányban halt meg, de egyikük sem élt már sokáig.  Bogomérnak trencséni szereplése utolsó melyről tudunk és alig néhány évre reá már örökösök védik a bossányi birtokot a „turuli” (turóci) konvent igényeivel szemben.  Ők egyedüliek, kik úgy halhattak meg, hogy velük szállhasson sírba a kincs helyének titka.    

[37] Uo. 89. lábj. 128. old.: Dümmler, 43 és 51 oo.

[38] Rudnay Egyed: I.m. 39. old. 90. lábj. 128. old.: Ann. Mettens 803, Ann. Einhardt. 811, Verbruderungsbuch von St. Peter ed. v. Karajan. 36. 3. 797.

[39] U.o. 40. old. 91. lábj. 128. old.: Mon. B. XXV. III. 244, 985, Mon. Boic. XXVIIII. 227. hogy ez a dúlás válasz volt Nagy Ottó hamisításaira, bizonyítja, hogy Passau levéltárából csak a 903-tól 973-ig terjedő császári levelek hiányoznak, vagyis a dúlás csak a hamisan emelt jogcím büntetését és iratainak eltűntetését célozta. Dümmler 63-ik oldalán beszél róla.  Említi Hóman is, azonban erősen elkeni ezt a fontos eseményt.  Egyházi írók Géza fejedelemnek ezt a védekezését nevezik pogánykodásnak. 

[40] Rudnay Egyed: I.m. 41. old. 93. lábjegyzet. 128. old.:  Egykorú krónikák Gizellát III. Ottó nővérének mondják, csak későbbiek állítják, hogy a bajor királyi családból származott volna.  Így akarva csökkenteni a császári házukat ért megalázkodás nagyságát. 

[41] U.o. 94. lábj.: Herim. Aug. 995; Luipr. Antapod. I. c. 5., Dümmler. 66.o

[42] U.o. 95. lábj.: Kézai krónikájának 59-ik oldalán 2. jegyzet alatt Szabó ugyanígy magyarázza Gizella nevét. De nem is lehet másképp, mert hiszen akkor még nem volt ilyen nevű szent és egyáltalán ismeretlen volt ez a név.  Gizella zálog jellegét igazolja az a tény is, hogy Géza fejedelem Szent Adalbert útján történt felajánlására szűntette be Németország további büntetését.  A császár leány kezének felajánlását a német, de ugyanúgy vallási irodalom, mint rendkívüli kegyet tűnteti fel, pedig csak kényszerű megalázkodás volt. 

[43] U.o. 96. lábj. 129. old.: Több német királyról tudjuk, kit pápa sohasem koronázott császárrá és luxemburgi Zsigmond is csak hosszú életének – vagy még inkább olaszországi hódításában rejtő fenyegetésnek – köszönhette, hogy hatvanötödik életében, német királyságának 23-ében megélhette császárrá koronázását.  Túlságosan magyar érzésű volt hozzá.  Hogy is jutott volna pápai koronázáshoz, ki annak szent birodalma választóinak azt merte írni ’nem azért vagyok úr és tekintélyes, mert császárotok vagyok, hanem csak mert a magyaroknak vagyok a királya.’ Bár Hóman tudott a levélről de nem közli.  Nem tartotta illendőnek. (magánközlés).  Bezzeg írt volna Zsigmond nekünk és rólunk ilyent, német könyvek vastag betűkkel közölnék.  Zsigmond a pápai koronázás iránti nem törődésének adott kifejezést mikor 1414-ben, szokatlan fényben és ünnepségek között, német királlyá koronáztatta magát Aachenben, annak ellenére, hogy királlyá koronázás nem volt szokásban.  ’Semper augustus’ kifejezéssel vezette be kiadványait és neveztette magát császárnak, mintha már császár lenne. 1433-ban koronáztatta magát olasz királlyá, mi ugyanolyan fenyegetést tartalmazott a pápával szemben, milyen Nagy Ottóé volt mikor meghódította Berengár országát.  Hogy azután erre, de csak erre császárrá váljon.  Eleget téve végakaratának, Magyarországon temették el. 

                Egyedül csak Szent István jutott koronához erőszak alkalmazása nélkül.  III. Leo pápa (795-816) erkölcstelen életet élt és az ezen megbotránkozók börtönbe vetették, sőt meg is sebesítették. Kiszabadította Nagy Károly, mivel megmentette megvakítástól és nyelv kitépéstől. Utána Nagy Károly egy egyháziakból meg világiakból összeállított gyülekezettel 800-ban hibátlannak nyilváníttatta.  Ennek volt ellenértéke császárrá koronáztatása.  Nagy Károly uralma ugyanolyan szerencsétlenségbe döntötte Európát, milyenbe Clemenceau Trianonban és döntötte volna Napóleon, ha van ideje pozsonyi szerződését végre hajtania.  Saját nagyságuk megalapozására csináltak csak a franciák Nagy Károlyból annyira dicső alakot, milyenben emléke él.  Így akarták ellensúlyozni Attila nagyságát.  Mulatságos példa erre Brionnak Attila könyve.  Talán azért jelent meg magyar fordításban is.  Bár megírja, hogy a catalaumi csatának ő volt igazi győztese, beijedt, minden honnan menekülő szánalmas alaknak tűnteti fel, kinek teljes összeomlását csak halála akadályozta meg.  És mialatt arról beszél, hogy már képtelen volt azt a sarcot behajtani, melyet ugyanúgy a nyugati, mint keleti császár megtagadott tőle, találták meg azt Magyarországon Juliánus és Valentinus császárok legfrissebben vert aranyaiban.  Annyira utolsó napjaiban érkezett életének, hogy fiai már elvinni sem tudták.  Melyiknek része lehetett ez a kiásott hatalmas kincs? Csak a legidősebbiké, azé, ki az összeomlásban életét vesztette.  Erre a nagy felsülésre választotta be a francia akadémia ’halhatatlanai’ közé!

                Fényt vett a francia megítélés irányára és értékére.

                Nagy Károly annak ellenére tartotta meg Lombardiát, hogy azt a pápa felkérésére, annak számára igázta le.  Hogy a Nyugat állandó telhetetlenségétől függetlenítse magát, Velencéből kívánt a pápa nagyhatalmat csinálni, de úgy, hogy az tőle függve, állandóan rendelkezésére álljon.  Ehhez Dalmáciát, a horvát nevet felvett avarok hazáját szánta neki.  Ezek az avar-horvátok, keresve támaszt a pápai igényekkel szemben, a honfoglalásra készülő Árpáddal szövekeztek és rátámadtak a szászokra.  Sehogy sem tetszett a pápának a horvátoknak ilyen erő nyerése, és hogy büszkességgel növelje önállósági tudatukat, királyt csinált fejedelmükből.  A pápának ez a lépése egy időre tényleg elszakította őket tőlünk, de miután a királysággal nem szűnt meg Velence igénye, végül mégis Magyarországhoz csatlakoztak.  Erre volt válasza az évtizedeken, gondosan előkészített tatárjárás.

                Nagy Ottónak császárrá koronázását megkönnyítette, hogy hozzá ment nőül Adelhaid, Adalbert Lothar olasz király özvegye, körül Odillo Cluny apát következő szavakkal emlékszik meg:  ’Erényei megfelelő felmagasztaláshoz Ciceronak kellene az alvilágból és Szent Jeromosnak az egekből visszatérniök.’   De a pápa elhatározására alighanem nagyobb befolyással volt az olasz  korona által bekövetkezett közelségben levő fenyegetés, mint Adelhaidnek erényei. 

[44] Rudnay Egyed: I. m. 43. old. 97. lábj. 131 old.:  Kézai krónikájának első oldalait annak bizonyításának szánja, hogy mi sem származunk ördögöktől meg boszorkányoktól, ahogy azt az egyházi írók állítják, hanem ugyanúgy mint más népek, mi is emberi szülőktől.  Leszögezi egyúttal, hogy ezek az egyházi krónikások csak szerencsétlen harcainkról emlékeznek meg, a szerencséseket még más dicsőségeinket elhallgatják.  Nem csak Nagy Ottó krónikásainak munkáiból csendül ki állandó harag, miért nem engedtük magunkat ellenállás nélkül felkoncolni, de ugyanúgy a későbbi irodalomból, mai napig.  A pápa csak addig támogatta Mátyás királyt, míg szüksége volt reá a török ellen.  De azonnal ellene fordult, amint Frigyes császár ellen védekezni mert.  Csak a jó Isten megmondhatója, milyen eszközökkel tudta a pápa Szapolyay kormányzót a Mátyás által elfoglalt német területek elhagyására bírni, melyek majdnem Berlinig terjedtek.  Bizonyos, hogy minden látható ok nélkül tette és bizonyos az is, ha nem teszi sok, nagyon sok nyomorúságtól szabadult volna meg a világ. 

[45] Uo. 98. lábj. 132 old.:  Szent István kardja német pallos, míg az első német császárok magyar karddal kezükben koronáztak magukat.  Csak miután az egyház Németországot bizonyos hatalomhoz segítette, szűnt meg magyar kardban látni az annyira áhított hatalmat és cserélte fel német pallosra.  (Zoltán Tóth, Attila Schwert, Bp. 1930)  A kard azonban mai napig ott szerepel a bécsi Schatzkammerban, a szent birodalom koronázási jelvényei között.  Régi német krónikák Attila kardjának mondják, ma Nagy Károlyénak nevezik s míg Fettich Nándor nem bizonyította be, hogy kétségtelenül magyar, helyesebben mix hellén-szittya, eredete szicíliai munkaként szerepelt. (Die Altungarische Kunst, Schriften zur Kunstgeschichte Südeuropa, herausgegeben im Auftrage des Archeologischen Instituts des Deutschen Reiches, Band I. 1942.)  Ebben a munkában mind nürnbergi kard szerepel, hová Hitler a koronázási ékszereket vitette, ma azonban ismét Bécsben van.  Mai felirata:’Nagy Károly kardja, keleti munka’. Csak valahogy ne kerüljön oda magyar szó!  Pedig oda illene, mert hiszen annak a bizonyos mix-hellén-szittya műveltségnek, melynek ez a kard egyig kiváló példánya, mi voltunk egyedüli átadói Európának.  Helene Demoriane: ’Connaissance des Arts’ folyóirat 1960 évi alapítási számában azonosítja azzal a karddal, melyet Salamon király adott volna a XI. században egyik bajor királynak és XII. századbeli avar munkának tartja.  Az avar birodalmat Nagy Károly a VIII. században maradéktalanul elpusztította és nem létező népnek pedig alkotása sem lehet.  Ilyen állítás csak a hagyományos francia történelmi tudatlanság szüleménye, minek ellenére mégis ő közelíti meg legjobban a valóságot.  Tudun ajándéka lesz Nagy Károlynak, az avarok elleni hadjáratban kötött szövetségekor.  A múlt évben lezajlott osztrák kiállitáson Bruxelles-ben mint burgundi munka szerepelt.  Mint ilyen munkát mutatja be a LE SOIR napilap, 1963 évi. Október 11-i számában, fényképen, a bécsi igazgató kezében magasra tartva.  Így mutatták be annak ellenére, hogy a burgundok soha sem harcoltak karddal, még szablyával sem, csak pallossal és hogy a világ csak egy nemzetének, a magyarnak kardjai birtak lefelé görbülő keresztvassal.  Huszárjainknak felfelé görbülő kosara csak a XVIII. században terjedt el, nyugati befolyásra, mikor is a keresztvas lefelé görbülését gomb pótolta.  Bizonyára Kongóban afrikai néger munkának állítanák. 

                Hiába hasonló a sorsa mindenünknek, mi osztrák kézbe került Lisztig és Semmelweisig és Lehárig.  Beszéljünk emberi jogokról, azonban még azt a kis jogot is megtagadják tőlünk, hogy magunk választhassuk meg hazánkat.  Mert ők választottak és az nem volt Ausztria. 

[46] Rudnay Egyed: I.m. 44. old. 99. lábj. 133. old.:  Altheim I. 187.o.

[47] U.o. 45. old. 100. lábj. 136. old.: Altheim I. 181. o. írja: ’Attila Etzellé változott és ezzel a germán népek pásztora meg hőseinek atyja lett’, hogy utána hálátlanul megtagadja.  184-ik oldalán azt is megírja, hogy a ’Heldensage’ alapja szellemi fejlődésünknek. Vagyis az az eposzuk, melyet a többi Attilát dicsőítő eposzukkal együtt egyedül Attilának köszönhetnek.  Ilyenek: Waltharius Manu Fortis, Niebelungenlied,  Bitterolf, Rosengarten, Etzels Hofhaltung, Klagen, Alatlamal, az izlandi Edda dalok, Thidrekssage, és ha a keresztény hagiográfia a francia meg olasz mondákban vérengző vadállatot is csinált belőle, mindkét nemzet szellemi életének megindulását egyedül Attilának köszönheti.  Német városok meg helynevek tömege emlékezteti a németeket, vele Európát, mit kell Attilának köszönniök, Hoy (Hui), Hugnis (Heigne), Hugniac, Subhugniac, Hayne, Hunelle stb.  és a Trier melletti, Igalnél levő diadalívet is neki tulajdonítja a hagyományuk.  Az a Donai melletti Hornaig nevű római erődöt is Irnek (Csaba) építkezésének tudja.  Neki köszönheti Bern a nevét, az ott tartott medvék még mindég az ő emlékét dicsérik és Berlin medvéje sem lesz tőle idegen, s míg Altheim 133-134 oldalain támadja Attila befolyását a német szellemi életnek kialakulására, 194. old. a világirodalom legszebb gyöngyének ismeri el halotti énekét.  Jordanis közléséből maradt reánk s mert tudtommal magyar nyelven még nem jelent meg, fordításomban közlöm:

                Hunok legdicsőbb királya Attila, kinek mint nemzője Mundzsuk volt atyja, ura volt a leghatalmasabb népeknek, ki elsőül bírt oly sose volt hatalommal, hogy nem csak szittyákat és germánokat uralta, de rettegett tőle Róma és mindkét uralma.  S mert városaik sorban estek hatalmába, nehogy a többit is megpróbálja, elfogadott sarcot, kérésükre hallgatva.  Az után, hogy a jó sors mindehhez segítette, sajátjai között, de nem árulásból, nem ellenség gyilkától, mulatság közbe fajdalom nélkül múlt ki orrvérzésbe.  Vajon ki állíthatná kimúlásnak, hol semmi hely sincs megtorlásnak?

                A világirodalom nem ismer második carment, mely ennyire tömören, olyan kevés szóval és ennyire kifejezően mondana el olyan hatalmas életsorsot, milyen Attiláé volt.  Attiláét, melyet csak ellenséges feljegyzésekből ismerünk, és ha azokban is olyan hatalmas, vajon milyen lehetett a valóságban?  Másrészről felvetődik a kérdés, hogy ezt a carment nem-e csak az ellenséges irodalom szülte-e?  Célja köztudatba vinni, hogy Attila természetes halállal múlt ki.  Mert ahogy Mátyás király, Attila is Olaszországból hozott asszonnyal a halált is magával hozta. A feltevés jogos.  Az Attilát meglátogató Priscos Rhétor írásaiból tudjuk, hogy már a görög udvar megkísérelte meggyilkoltatni.  Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a világ irodalom legszebb carmenjét is Attila inspirálta.

                Mint látjuk, Priscos Rhétor után Jordanes is ismétli Attila szittya királyságát.  Attila idejében Szittyaország már nem létezett, így az állítás csak akkor állja meg helyét, ha mint ahogy már előbb mondtuk, Attila az elpusztított szittya birodalom uralkodó családjának volt sarja. 

                Thierry Attiláról írt könyve előszavában írja, hogy III. Napóleon levélben kérte fel a catalaumi ütközet részleteinek kidolgozására.  Adatok hiányában megtenni nem tudta.  Vállalkozott reá azonban Brion.  Nem mint ha több adat felett rendelkezett volna, azonban hihetetlen fantáziával kiszínezte azokat a halvány adatokat, melyekre római forrásokban talált.  Azokat felhasználva kénytelen volt megállapítani, hogy a catalaumi csatának Attila volt győztese.  Francia fantáziával nem tudta elgondolni, hogy hatalom ne világuralomra és más népek elnyomására törjön, de azt sem, hogy győztes ne ölje halomra a legyőzöttet, jutott arra a megállapításra, melyet egy annyira imperialista német fia egyedül érthet meg:  Attila elvesztette lelki egyensúlyát!

                Elképzelhetetlen, hogy Aquileja megvívása után Attila szó nélkül tért volna vissza hazájába, ha a Nuncionál nem jut valamely megfelelő megállapodásra a pápával.   Visszaélve Leo pápa jóhiszeműségével, sikerült azután a nyugati császárnak az, mi nem sikerült a keletinek. 

                Brion azt is kiolvasta a római írásokból, hogy Attila Catalaumban az eltávozását megelőző csatát követő éjszaka, elhagyva szekérvárát Aetius táborába ment.  Ha ez igaz, akkor már ott kellett Aetiustól olyan kötelező ígéretet kapnia, mely az ellenségeskedés abbahagyására és távozásra bírta, és az ígéret be nem tartása miatt, támadt azután Itáliára.  Erre vall Aetiusnak az itáliai csatától távol maradása is.’ 

[48] Rudnay Egyed: I.m. 45. old. 101. lábj. 136. old.: Dümmler 690-ik oldalon írja:  ’Nur Hass und Wiederwillen entgegenbrachte, die ihm ungenützig die Segnungen der Kultur mitbrachten, in den Augenblicke da sie es hätten vernichten können,’  A hamisitások áldását?

[49] U.o. 102 lábj.: Dümmler u.o., mi ismétlődik mai napig sok könyvben.

[50] U.o. 103 lábj.:  Altheim I. 207.o. ugyanattól Hunnische Runen, a francia Brion.

[51] Rudnay Egyed: I.m. 46. old. 104. lábj. 136. old.: Kézai 23.o. I. könyv. II. fej. 6 §

[52] U.o.  105. lábj.: Pertz IV. 136. o. 41 sor: ’István Magyarország királya hadat indított Fekete Magyarország ellen.’  Hiába keresünk erre magyarázatot történelemkönyveinkben.  De hogyan is írhatnának olyan ország ellen indított háborúról, melyet eltűntettek! 

[53] U.o. 106. lábj.: 137. old.: Kézai. u.o.

[54] U.o. 107. lábj.: Ennek a reá nem eszmélésnek be nem vallott, de valószínű oka, hogy velünk foglalkozás megfosztotta volna őket annak lehetőségétől, hogy magukat állíthassák Európa megteremtőinek és fenntartóinak. 

[55] U.o. 47. old. 108. lábj. Bár az 1867 évi kiegyezéssel visszanyertük azt az önállóságunkat, melyet állandóan megújított koronázási eskünek odáig is biztosítania kellett volna, uralkodóházunk állt élén annak az aknamunkának, melyet a világ folytatott ellenünk.  A közös kiadásokban való részesedés quótájának állandó emelkedéssel bizonyítja, hogy ennek ellenére állandóan erősödtünk, úgy politikai mint gazdasági téren, és legjobb úton voltunk, hogy a monarchia államai között valamennyi téren első helyre kerüljünk.  Míg néhány nyugodt évtized és nemzeti jövedelmünk nem csak elérte volna, mit Ausztria, Csehországgal, Galíciával, meg Bukovinával hozzá Boszniával együtt produkálni tudott.  Erősödtünk, mert akkor meg volt bennünk az az öntudat és összetartás, melyet önállóságunk rövid ideje alatt, maga a kormányzat, emigrációnkban pedig akkori vezetőink, lapjaikkal rombolnak.  A legutóbb kiérkezett csoportok is ahelyett, hogy az összefogást szolgálná, élére állottak a szét vállasnak.  Nagyon mélyre buktunk. 

[56] Rudnay Egyed: I. m. 48 old. 109. lábj. 137.: Eredetünk helyéről ugyanolyan keveset tudunk, mint a kínaiak saját származásukról.  Mindkettő a Sárga folyóhoz (Huang Ho) vezet.  Kínára a legtöbb felvilágosítást Sa’ Matjän: ’Történelmi emlékek’ krónikája nyújtja.  Összegyűjtötte benne ősmondáikat meg népük-hiedelmeit.  Elmondja ősi török és mongol törzseknek a Sárga folyónál történt keveredését, de mind kettőt amellett egyformán nevezi akkor már kínainak, annak ellenére, hogy akkor Kína még nem létezett.  Kína kezdődött, egy a folyó körül alakult tartománnyal, hogy csak azután szaporodjon Hon-an dús földjeivel, majd a többivel.  Ez mind harcokkal, hódítás útján történt.  A terjeszkedő mindig a kínai, a támadót, a védekező s visszaszorított mindig a török elem. Mikor azonban a Sárga folyó menti török törzsek egy pillanatra összefognak, Hiung-nu elnevezés alatt, a kínaiak csak nagy falak emelésével tudják megvédeni.  De a támadás, mely a nagy fal emelését kiváltotta, valamely régi jog visszaállítása szándékára mutat.  Kínaiak a törökségről állandóan, mint mongolokról beszélnek, akkor is mikor azok kapják országukban a vezető szerepet, de soha mikor őseikként büszkélkednek velük.  Bár fajukban nem csak ugyanannyi, de több mongol, mint török vér volt, mégis a törököknek adják a mongol nevet.  Vagyis ajkukon, saját eredetük ellenére, a mongol szó, kitalált lekicsinyítő kifejezéssé vált.  Ezek mind arra mutatnak, hogy török őseink egymás leverésére mongolokat használtak összetartás helyett, és az abból keletkezett vérkeveredés, megoldja a kínai eredet sokat vitatott kérdését is.  Ugyanígy történt Mezopotámiában, ugyan ez Külső Mongóliában, Turkesztánban, Szlovenszkóban, Horvátországban, és Bulgáriában.  Ugyanúgy semmisítettük meg a bolgár birodalmat, ahogy pusztítottuk a kunokat, besenyőket, mind rokonainkat és ahogy végzett velünk Dzsingisz kán. Turáni átok! Ezek mind feldolgozatlan részei múltunknak.  Súlyos és nagy feladat, mely kínai, legalább orosz nyelv ismerete nélkül nem lehetséges.  És ha itt-ott hangzik is egy igaz szó, azt a francia irodalom azonnal ledorongolja.  Legújabb könyvüket J. Blankoff, L’Art de la Russie Ancienne is kizárólag a szlávok iránti érzelmi szálak irányítják.  Eredetükkel való foglalkozás nélkül nyúl a középbe, mintha Oroszország öröktől létezett volna, és ősi múltjuk nem lenne minden részletében turáni türk – vallásukig.

[57] Rudnay Egyed: I.m. 49. old. 110. lábj. 139. old.:  Nagy zavarba jönne emigrációnkban megjelent történelemkönyvünk szerzője, ha az elé a feladat elé állítanák, hogy mondja meg miből állott a ’nagyfokú’ X. századbeli francia műveltség, mellyel, szerinte francia hittérítők gazdagították hazánkat.  Egyáltalán hol volt akkor Franciaország?  De ugyanolyan zavarba jönne az az egyetemi tanárunk is, kit kérdőre vonnának miből állott az a IX-ik századbeli szláv műveltség, mellyel francia nyelven megjelent magyar történelemkönyvében honfoglaló őseinket gazdagítja.  De kétségtelen garancia és kétségtelen szláv műveltség és nem olyan milyent a Teleki Pál történelmi intézet talált ki.  A nem létezett francia meg szláv műveltségek hangoztatása mindég karöltve történik.  Indifferencia meg nagy reklám még a legjobb akaratúakat is megfosztotta a tisztánlátástól, annyira, hogy végül még a Nobel díj is kompromittálóvá vált történelmi téren.