Chachapoyas, Peru, 2010. december 13.

agnesgolenya.sokoldal.hu

Kedves Józsi! 2. hírlevél Dél-Amerikából Az utazók: Agnes Golenya Purisaca és Istenes Győző Chachapoyas, Peru, 2010. december 13. Sok szeretettel üdvözlünk minden kedves olvasónkat Peruból, ahová november 30-án érkeztünk Ecuadorból.      Előző hírlevelünkben röviden beszámoltunk arról, hogy ecuadori utunk elsődleges célja Móricz János még élő ismerőseinek felkeresése volt, interjúk és dokumentálás céljából. Arról is hírt adtunk, ennél jóval több eredménnyel zártuk ottani munkánkat, hisz egyrészt hozzájutottunk bizonyítékokhoz, melyek Móricz „elképesztő”  teóriáit látszanak alátámasztani, miszerint igenis van mit keresgélnünk Dél-Amerikában, ha saját történelmünk darabkáit össze akarjuk szedni. Elmondtuk, hogy megismerkedtünk egy ecuadori Kara-leszármazott kutatóval, Manuel Palacios-al, aki évek óta jár Móricz nyomdokában és akivel közösen tervezzük magyarországi előadói útját. Nem akármilyen szakmai tényeket hoz el nekünk, magyaroknak!      Bár volt egy rossz hírünk is, miszerint Riobambában ellopták a laptopunkat ( az Égieknek és egy hirtelen ottermő rendőrnek köszönhetőn „csak ennyit!), ezt azóta pótoltuk, hisz a napi dokumentálást, archíválást e nélkül nem tudnánk elvégezni. Ezúton is köszönjük az aggodalmakat, bíztatásokat, imákat, amiket kaptunk!      Perui utazásunk kitűzött célja, hogy az emberiség őstörténelmének még kézzelfogható nyomait, romjait, rég elfeledett kultúrák örököseit és szent helyeiket felkeressük és dokumentáljuk. Mindezt ugyanannak az „őrült” teóriának a nevében, ami Móricz Jánost is hajtotta, miszerint igenis volt(ak) olyan Özönvíz előtti civilizáció(k) Dél-Amerikában, mely(ek)nek őseink részei voltak. Igenis létezett és beszélték errefelé azt az ősi nyelvet, melynek részét  magyar nyelvünk még mindig a legnagyobb százalékban őrzi. Igenis a magyar mitológia, hitvilág, népszokások ma is tükrözik azt az ősi tudást, melyet az itteni ősi civilizációk tudtak, alkalmaztak. Igenis, a ma tanított történelem elferdített, és kötelességünk felgombolyítani  saját történelmünk valós szálait, akkor is, ha azok első hallásra elképzelhetetlenek. Ma már elég sok nemzetközi kutató számol be arról és egyre több tudós ismeri el, hogy azok a nagykultúrák, melyeket egymástól függetlennek hittünk, valaha egy tőről fakadtak (Egyiptom, Mezopotámia-Babilónia, az Indus-völgyi kultúrák, kelta kultúra, és ebben a kapcsolatrendszerben volt eddig a feltehetően legősibb dél-amerikai „vérvonal” hiányos.)      Minden gondolkodó ember tudja, hogy az a kevés, de azért még romokban fellelhető ősi hagyaték – legyen ez az épített kultúra szószerinti romja, vagy az utódokban élő tudás, még ha hézagos is, a nyelviség, még ha módosult formában is, de felismerhető, beazonosítható – mindezek ömagukban, a „nagy egészről” leválasztva nemigen vizsgálható. Legalábbis nem érdemes. Meg kell találnunk és meg kell értenünk a dél-amerikai ősi civilizációkat az egymással és az egész világgal való kapcsolatukban, rokonságukban.      Az ecuadori Kara-nyomok megszállott kutatója, M. Palacios után egy perui natív néppel tudtuk felvenni a kapcsolatot. Ők az awajunok (ejtsd: ahua-hun). Ez egy olyan összefogó elnevezés, mint a magyarok esetében, amikor az egyes népcsoportokat említve mi is székelyekről, csángó-magyarokról, matyókról, kalotaszegiekről stb. mint magyarokról beszélünk. Egyik ilyen csoportjuk önmagát madja-nak (madzsa) nevezi. Az awajunok nyelve szintén ragozó, az ecuadori területen élő jibarokkal szoros rokonságban állnak (területileg is közel élnek egymáshoz, az awajunok Peru legészakibb, Ecuadorral határos amazonasi térségében). Ezek a jibarók voltak azok, akik annak idején Móriczot, „mint messzire szakadt testvért” bevezették a földalatti titkos szent helyükre, a Tayos Barlangba.      Kaptunk tanulmányozható anyagot az awajunoktól és vezetőjüktől ígéretet arra, hogy elektromos formában további értékes anyagokat küldenek. Szeretettel várják a magyarok érdeklődését és a további kutatókat! Reméljük, az általunk megszerzett információ felkelti több honfitársunk érdeklődését és a közeljövőben megindulhat végre egy komoly kutatás ebben a térségben ősi rokonaink után.      Hírlevélben lehetetlen erről többet írni. A megszerzett információkat további komoly munkával fel kell dolgozni és egy megalapozott kutatási tervként lehet majd a nyilvánosság elé tárnunk. A feldolgozás jövő tavasszal kezdődhet legkorábban, amihez ezúton is keresünk spanyol nyelven tudó, elszánt segítőket!      Peruban eddig két fontos ősi helyet sikerült felkeresnünk.      Az első az észak-perui Piramisok Völgyében a moche (mochika) kultúra egyik legfrissebb feltárása, Ventarron. A régészek által legalább 3-4 ezer évesnek mondott moche kultúrát csak 1987. óta ismerjük, amikor Walter Alva perui régész megtalálta Sipan-ban az eddig ismert legnagyobb agyagpiramist és sírkamrákat, rengeteg, az egyiptomi fáraókéra kísértetetiesen hasonlító uralkodói használati tárgyakkal. Fia, Iganacio Alva pár éve egy még régebbi agyagtemplomra bukkant Sipantól kb 40 km-re, Ventarron-ban. A hír szenzáció, mert az eddigi moche feltárások legrégebbi láncszemét találta meg. Ottjártunkkor elmondta, hogy most kezdik egy 12 hektáros terület feltárást, és rettentő izgalommal várják a leleteket. Az eddigi próbaásások festett templomokat és a hozzájuk kapcsolódó szentélyeket sejtetnek. Ignacio Alva folyamatos tájékoztatást ígért a feltárásokról.  Ez azért fontos számunkra, mert Móricz János is említi az ecuadori határnál élő mochékat, mint szintén ragozó nyelvű ősi népet, kiknek családi neveiben többek között a Saca –szaka, szkíta – tag szerepel.      A második jelenlegi tartózkodási helyünk, még Észak-Peruban, de már az Andokban, a hegység és az esőerdő találkozásánál, Chachapoyas. A chachapoyas kultúráról igen kevesen és igen keveset tudnak. Egy hatalmas, több száz kilométeres térségben virágzott jellegzetes, katonai szerveződésű birodalmuk. Az inkák hosszú időn keresztül nem tudták behódolásra kényszeríteni e harcos, fehérbőrű népet. Szokták őket Felhőharcosoknak is nevezni, megközletíhetetlen és bevehetetlen magasságokban, meredek sziklafalakban lévő lakó- és táborhelyeik miatt. Holnap találkozunk a chachapoyas birodalom központjának, Kuelap-nak a vezető régészével, és természetesen mind Hírlevélben, de legfőként majd élő előadásokban mindent továbbadunk.      Dél-Amerikában nem könnyű az utazás, de elérve egy-egy varázslatos, ősi helyet, azért úgy érzi az ember, minden fáradságot megér. Az utak sokszor többezer méteres magasságokba kúsznak fel, rendszeres a kőomlás, ami még tovább lassítja a haladást. Sokszor órákig lebénul a hegyi szerpentinek forgalma, mert el kell takarítani a lesodródott hatalmas köveket. Ha nem a kő, a keskeny nyomtávok csúszóssága a sokezer méteres szakadékok mellett sokszor némi nyugtalanságra ad okot még az edzett utazóknak is. De haladunk, és reményeink szerint még sok fantasztikus ősi helyre eljutunk. Ezekről azért tudni kell, hogy nem az útszélén  állnak, sokórás hegyi gyaloglással, sokszor csak a terepet jól ismerő helyi vezető segítségével lehet feljutni.      Sokan érdeklődnek, hogy mikor lesz kész a regénytrilógia 3. része, Az Aranyasszony útja és Az Aranykapu folytatása. Nos, örömmel jelentem, elkészült. Ám eddig kiadót még nem találtam. Amennyiben ismét magánkiadásban kell megjelentetnem, úgy még egy darabig sajnos várniuk kell kedves olvasóimnak. Viszont Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy mielőbb megtérüljön az előző két kiadás költsége és kiadhassam az újabb könyvet. Karácsony közeledtével kérem ezért, ha tetszettek a könyveim és várja a további kötetet, vásárolja ajándékként könyveimet rokonainak, ismerőseinek, vagy legalább ajánlja őket. Ezzel támogatja dél-amerikai munkánkat is. A könyvek minden nagyobb könyvesboltban kaphatóak, rendelésre bármelyik üzlet beszerzi. Ha fennakadást tapasztalna e téren, kérem jelezze, melyik üzletben nem kaphatóak. Segítségét előre is köszönöm! Kívánunk a távolból is Békés, Áldott Karácsonyt Önnek és szeretteinek! Ágnes és Győző Arról is beszámoltunk előző hírlevelünkben, hogy megdöbbentő bizonyítékokat találtunk Ecuadorban, elsősorban a Kara törzs itteni ősi múltjának szálait és az örökösöket leltük meg. Szálakat, melyeket remélünk, nyitott gondolkodású és szívű szakemberek tovább fogják vizsgálni.