Visszanézve és a jelenben KESERŰEN

A HATALOM ÁRNYAI


Aki nem ismeri múltját, nincs jövője!
Hogy a jelenben felfordul? Szerencse?
Talán bizony még az is meglehet,
mikor semmivé foszlik a sok ígéret.
Sok hűhóról mond meg nekem,
ki is az, ki itt úgymond vezet?
Ma is ott gőzöl a krumplileves.
Az állam ma szétszórt, remeg?
Szó se róla, csak szórva temet.
Elcsalt múlt dögét törölje végkép,
cédaként vonaglik politikus csőcselék.
Zsebedből zsebére megvív szócsatát,
plafonra hegeszti Demoklesz kardját.
Úgy, úgy! Most már biztosra megy
az elvtársi milliárdos fenegyerek.
Torkig tolul ma minden régi piszka,
halkan enyészik fülkék forradalma,
teletorokból üvölt a részeg pór -
kit ezek is kidobnak minden ajtón.
Hej barátom, nézz csak körül!
Kik sunyítanak a pojácák mögött?
Minden napod jólesőn változatlan,
sör, virsli, fotel, villogó hírfolyam.
Maradék jogaid: üvöltés, temetés...
keresztelőre ma már úgyse mész.
Pántlikából három színt lop a szél,
őszi alkonynak vérvörös bíborát,
tél csendjéből tiszta hó szavát,
s mire zöldül áldatlan tavaszod,
feketére tarolják alólad országod.


Ferencváros, 2010. november 8.

Lengyel Károly

http://www.youtube.com/watch?v=5jykTtv7QVc&feature=related