Válság van, vagy egy új korszak hajnala?

2011. július 25. hétfő, 05:12

Történelmi szempontból érdekes kérdés, hogy a 2009-ben kezdődő, és jelenleg is tartó gazdasági világválság valóban egy válság-e, vagy esetleg másról van szó, és napjainkban talán egy új korszak kezdődött el?

Történelmi analógiát keresve vetődik fel a kérdés, hogy amikor például Krisztus után 476-ban összeomlott a Nyugat-Római Birodalom, az akkori emberek válságként élték-e meg az eseményeket, vagy talán felismerték, hogy egy új korszak vette kezdetét, melyet később középkornak neveztek el. Másik párhuzamot keresve merülhet fel bennünk, hogy az Amerika felfedezése utáni években – 1492 és az 1500-as évek kezdete közt – kialakuló általános gazdasági és pénzügyi visszaesés az akkori lakosságban „válsághatást” váltott-e ki, vagy pedig annak felismerését, hogy véget ért a középkor, és kezdetét vette az újkor hajnala. Valószínűleg nem tudták megítélni a dolgok jelentőségét sem az ókor, sem a középkor végén, ahogyan vélhetősen most mi sem tudjuk. Mert mi van akkor, ha most sem válság – azaz átmeneti jellegű gazdasági, társadalmi visszaesés – zajlik, hanem egy tartós átalakulás, mely egy hosszú távra megszilárduló állapotot, vagyis egy új korszakot hoz számunkra? Mi van akkor, ha a fejlett nyugati világ 2000 körül elérte „csúcskorszakát” (mint Róma Trajanus idején) és most egy hosszú hanyatlás kezdetének vagyunk tanúi. Talán egy olyan új korszak indulását éljük most át, amely 50-100 évig az emberiség nagy részének életminőségét, életszínvonalát ugyanúgy visszaveti, mint a „sötét középkor” a fejlett ókori civilizációt. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy egy válságot élünk át, mely néhány évig tart csupán, és elmúltával a gazdasági tendenciák úgy folytatódnak majd mint ahogy és amikor abbamaradtak.

Az új korszak neve és kezdete

Az eddigi korszak-elnevezések az egyszerűséget követték: őskor, ókor, középkor, újkor, legújabb kor, időtartamuk pedig egyre rövidült: az őskor még évmilliókig tartott, az ókor már csak 2500 évig (Kr.e. 3000-től Kr.u. 476-ig), a középkort alig több mint ezer évben határozták meg (476-1492), az újkor pedig csupán 500 évnyi időt jelentett (1492-1900). A legújabb kor 1900-ban kezdődött, de ha elfogadjuk a korszakváltás elméletet, akkor 2000 és 2011 közt véget is ért. Itt kell megjegyeznünk, hogy a történészek az egyes történelmi korszakváltásokat előszeretettel kötik egy- egy konkrét évhez (érthető, praktikus okokból), pedig természetesen az ilyen mértékű változások fokozatosan zajlanak. (Nyilván nem releváns azt hinnünk, hogy hajdanán pénteken még középkor volt, hétfőn pedig újkor lett.) Ám ha mégis szeretnénk a mostani váltást is egy adott évhez társítani, akkor talán a 2001 lenne a legmegfelelőbb, több okból is. Egyrészt az általános gazdasági fejlődés valahol ezen évben kezdett megtorpanni, előrevetítve – egyesek által megjósolva – a világválság közeledtét, másrészt ezen esztendőben dőlt össze a WTC, ami a nemzetközi politikában a hidegháború után következő új doktrína eljövetelét hozta. Szintén hasonló eseményekhez kötötték egyébként az ókor végét az utolsó nyugat-római császár elűzését tekintve, illetve a középkor végét Amerika felfedezését illetően. Ezen a ponton az is felvetődik, hogy milyen név illethetné a 2001-ben kezdődő új történelmi korszakot? Ezt vélhetően majd a sokkal későbbi generációk fogják eldönteni, ahogyan ez az eddigi esetekben is történt. Ami e sorok íróját illeti, a „visszaesés kora” vagy a „válságok kora” elnevezések közül választanék. Hogy miért találóak ezen elnevezések?  A válaszhoz végig kell gondolnunk napjaink jelenségeit.

• A világ kezd túlnépesedni, miközben a fejlett országok lakossága elöregszik és fogyásnak indul.
• Világszerte egyre több az éhező és a nyomorban élő.
• A korábbi évtizedek, évszázadok – gyakorlatilag az ipari forradalom kezdete óta tartó – gazdasági növekedése megtorpant, és ellentétben a korábbi válságoktól (1929-1933 illetve 1973) alapvető tendenciaváltozások zajlanak.
• A világ lakosságának mindennapjait meghatározó energiahordozók (pl.: kőolaj) fogyóban vannak.
• A fejlett országokhoz sorolható államok jelentős részében – így hazánkban is – a társadalmi rétegek egyre átjárhatatlanabbak, vagyis például nálunk a felső 1 millió közé kerülés egyre nehezebb, a felső 100 ezer pedig kezd zárt kaszttá változni. Emellett folyamatos a gazdasági visszaesés.

A felsoroltak, és még sok más jelenség – pl.: terrorizmus, környezetszennyezés, klímaváltozás – olyan volumenű változásokat jeleznek, melyek már túlmutatnak egy néhány évig tartó válság keretein.

Mi várható az új korszaktól?

Majdnem biztosra vehető, hogy folytatódnak, sőt felerősödnek az ezredfordulón kezdődő tendenciák: így a túlnépesedés, a szegénység és éhezés kritikus növekedése, a fokozatos – de gyorsuló – klímaváltozás (felmelegedés, az ózonréteg vékonyodása) az energiahordozók mennyiségének csökkenése, a felső rétegek vagyonnövekedése, a terrorizmus térnyerése, a fejlett országok gazdasági visszaesése, a munkanélküliség növekedése. Mindezek komoly következményekkel járó hatása néhány évtizeden belül fog jelentkezni, amikor összeomlanak a ma még működő gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek. Egymást érhetik – elsősorban a nyugati államokban – az államcsődök. (A magyar, görög és portugál államcsőd már majdnem bekövetkezett 2010-ben és 2011-ben.) Várható, hogy jelentős méreteket ölt majd a bűnözés Európában, és újra megjelenik – az ETA és az IRA mellett – egy új típusú, európai gyökerekkel rendelkező terrorizmus. Kiszámítható és várható, hogy az egyre szélesebb rétegeket érintő európai szegények kezdetben tüntetések, később pedig terrorista csoportok és akciók szervezésével igyekeznek majd javakhoz és jogokhoz jutni. Néhány évtizeden belül nagyon nagy szerephez jutnak majd a szélsőségek: a szélsőjobboldali (náci) és szélsőbaloldali (anarchista és kommunista) csoportok. Ezen a ponton a prognózis egy pesszimista és egy kevésbé borúlátó verzióra bomlik.

A pesszimista forgatókönyv

Egyes országokban a nyomor és az anarchia olyan méreteket ölthet, hogy a népesség többsége népvándorlásszerűen kezdhet nyugatra vándorolni, a fejlettebb államokba. A jelenség hasonló hatást fog kiváltani, mint a negyedik és ötödik században, amikor a Római Birodalmat elárasztották a barbár germán és nomád népek. A nyugati államok összeomlása felgyorsul, és előbb Európa, majd az USA is elszenvedi történelmének egyik legjelentősebb gazdasági és társadalmi visszaesését. (Valószínűsíthető az akár egy-két évszázados visszaesés is.) Ezzel párhuzamosan a szélsőségek hatalomra jutnak majd bizonyos európai országokban, ami részint a NATO felbomlását, részint helyi háborúk kialakulását okozza majd. A felvázolt folyamat gyorsasága nehezen jósolható meg. A népvándorlás akár 20-25 éven belül, a NATO felbomlása és az európai helyi háborúk kora 3-4 évtizeden belül is bekövetkezhet. A változások közben a Föld minden országában kasztok jöhetnek létre, akárcsak az ókori Indiában. Az ezek közti átjárás minimális lesz, így például a legfelső szinten lévők közé kerülés idővel lehetetlenné válik majd (csak beleszületéssel lesz lehetséges). Létrejöhet tehát egy születési előjogokat élvező kaszt, egyfajta újnemesség, akárcsak a középkorban és kora újkorban. Az eltérést az átjárhatatlanság és a hatalmas vagyoni különbségek jelentik majd, hiszen amíg a régi korokban – ha nehezen is, de – parasztból is lehetett polgár vagy nemes, addig a jövőben ez lehetetlenné válik. A vagyoni különbségek gigantikusak lesznek: míg az alsóbb kasztokban élők éheznek majd, és szinte őskori körülmények közt tengődnek – modern ellátási rendszerek, szervezett társadalom és modern eszközök nélkül – addig a felső kasztok lakói birtokolni fognak minden 21. századi vívmányt és jóléti elemet. Az egyes rétegek jól elkülönülnek egymástól. Fél vagy egy évszázadon belül a Földgolyó egyes régiói – később a legtöbb régió – visszaesik a középkor szintjére, és a világ lakosságának felső rétege fordított rezervátumokba kényszerül. Vagyis rezervátumokba – melyeket fegyveresen és szinte hermetikusan lezárnak – költöznek a felsőbb kasztok és minden más kívül reked. Egyes amerikai filmek vizionálnak hasonló képet, mely sajnos nagyon is reális lehetőséggé válhat, ha folytatódnak a jelenleg is megfigyelhető tendenciák. A felvázolt jövő egy évszázadát követő időszak már nagyon nehezen jósolható. Talán megint egy új korszak következik, amely fellendülést hoz. Akárhogyan is, de a változások 2000 körül megkezdődtek, és ha nem pont a leírtak szerint alakulnak is a dolgok, azért szembe kell néznünk a várható és közelgő új korszakkal!

Forrás: http://szabadsajto.com/magyarorszag/hirek/62-elemzesek/347-valsag-van-vagy-egy-uj-korszak-hajnala?honnan=Nemzeti_Hirhalo