Bata táltos hangja
visszhangzott a szélből
villámok cikáztak
a mennydörgő égből
„Ezer éve lesz már,
hogy a hamis ármány
idegen lovagok
alakját felvéve
elindult vesztünkre,
átkozva a magyart
rátört a lelkünkre.
Véres csatát vívtunk
késő éjszakáig;
keselyűként szállt ránk
hét tengernyi ellen
fekete lett az ég
fekete a gyászunk
eltörött az íjunk
hiába csatáztunk
halál szállt a hadra
legjobb vitézeink
elestek a harcban.
Hős vezérünk Koppány
ezer sebből vérzett
lelke szállt az égbe
őseink elébe
Életáldozatát
a jövőnkért tette,
hogy az ősi erény
tovább világítson
hogy a magyar élet
tovább virágozzon
Ezer év telt már el
a gyászos nap óta
Koppány áldozatát
rég elfelejtették
végső üzenetét
soha nem értették,
hamislelkű papok
örökké gyalázták
félremagyarázták
Ideje lenne már
visszaemlékezni
Koppány áldozatát
végre átérezni.
Tiéd a tisztesség
az Ég választása,
hogy rajtunk legyen ismét
őseink áldása
építs emlékművet
hős Koppány vezérnek
s üzend az ősöknek,
hogy véreik még élnek,
őseik hitével
végre kibékülnek
megosztott lelkükben
átjárók épülnek,
kérjék meg az áldást
Őstengri nevében
igaz magyar hittel,
magyar szeretettel.
(1996)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése