2011-09-06 Magyar Hírlap
Magyarország végveszélybe sodródott, és az ország a szuverenitását is elveszítheti - jelentette ki a miniszterelnök a külképviseleti vezetők értekezletén. Kemény és drámai, de pontos szavak ezek, hazánk valóban végveszélybe került. Még szerencse, hogy ezzel szemben a szuverenitás elvesztésétől nem kell tartanunk. Azért nem, mert azt már nagyon régen elveszítettük. Mátyás király több mint gyanús halála és Mohács között ugyanis a magyar uralmi elit értelmi és erkölcsi lezüllése olyan mértékben gyorsult fel, hogy az ország képtelen volt ellenállni a folyamatosan fenyegető világerőknek. Az akkor elvesztett szuverenitást azóta sem sikerült helyreállítani, és az elit erkölcsi és szellemi állaga a ritka kivételektől eltekintve folyamatosan romlik. Persze ezzel párhuzamosan a nép lepusztulása egyre valószínűtlenebbé teszi, hogy urait e lejtőről visszafordítsa. A végveszélybe sodródás tehát fél évezrede tart, most talán azt volna célszerű beazonosítani, hogy milyen fejlemények teszik ezt a jelenlegi "ügyeletes" végveszélyt ennyire fenyegetővé.
A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy két út áll előttünk, az egyik a görög, ami önmegsemmisüléshez vezet, a másik, amelyen a kormány vezeti az országot, a sikeré. Orbán Viktor szerint vannak spekulánsok, akik nagyon jól keresnek a görög válságon, és komoly befektetők érdekeltek abban, hogy egy-egy országot folyamatosan a csőd szélén tartsanak. "Ha a spekulánsok vérszagot éreznek, akkor összehangolt támadások jöhetnek" - mondta. Ugyanakkor jelezte, a politikusok felelőssége, hogy engednek-e ilyen kiszolgáltatott helyzetbe sodródni egy országot. Nos, itt érdemes azért megállni egy kicsit. Ezekből a mondatokból nem derül ki világosan, de fontos leszögezni, a "görög út" kialakulásáért a legkevésbé a görög társadalmat terheli a felelősség. Súlyos és veszélyes tévedés volna azt hinnünk, hogy a görög társadalom felelőtlen túlfogyasztása, pazarlása, hedonizálása vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.
Úgy látszik, hogy nem lehet elégszer elismételni, de a PIGS (Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország) megbélyegző, "disznók" jelentésű betűszó megkonstruálása brutális cinizmussal jelzi, hogy eleve eldöntött kérdésről van itt szó. A "birodalom" erőforrásai kifogyóban, elemi szinten is alig képes üzemeltetni az impériumát, így az egész folyamat egy tudatosan megkomponált akciósor a "disznók" levágására. A másik súlyos tévedés, hogy azt a horribilis pénzösszeget, amit az EU megítélt Görögország számára, az "ingyenélő" görög társadalom kapja! Ez az európai adófizetők zsebéből kivett kétszázmilliárd euró a Görögországnak hitelező bankok szuper-extraprofitját növeli. Hogy jobban érthető legyen: az euró alapkamata most 1,5 százalék, a görög állampapírok kamatát viszont gyakorlatilag másfél év alatt sikerült 5-ről 45 százalékra (!) felvinni. Kizárólag azért, mert a hitelkockázati mutatót a csinált hisztériával az egekbe emelték, arra hivatkozva, hogy a görög állam a csőd felé halad. Vegyük észre: az emelés indoka, hogy "ha csődbe jut...", vagyis ha mégsem jutna csődbe, akkor erre hivatkozva az Európa népeiből kiszivattyúzott gigantikus pénzösszegeket vissza kellene fizetnie a birodalom pénzhatalmi oligarchiáinak, amire persze nem kerül sor. Azért nem, mert Európa népe a szisztematikus elhülyítésnek már azon a szintjén van, ahol tökéletesen reménytelen a lényeg megértetése. (Ezért is pusztul el a nyugati ember.)
Orbán ezt úgy foglalta össze: ha a befektetők (értsd: a pusztító világerő globális pénzhatalmi diktatúrája) vérszagot éreznek, akkor összehangolt támadások jönnek. Beszédének egy kicsit későbbi részében azt mondja, hogy "nem érdemes sok időt fecsérelni az ilyen vitákra, inkább cselekedni kell". Az értelmiség nárcisztikus problémájának nevezte, hogy sokan folyton azt figyelik, hol milyen rosszat írtak Magyarországról. Ehelyett inkább befektetőkkel kell tárgyalni, az többet ér. Fel kell ugrani a szerelvényre. Szóval tárgyalni kell azokkal a globális erőkkel, amelyek láthatólag tökéletesen figyelmen kívül hagyva a pusztító következményeket, éppen gátlástalanul leölnek minden "lokalitást".
És miről tárgyalnánk velük? Ez olyan, mintha anélkül fogadnánk el a kannibálok vacsorameghívását, hogy előtte figyelmesen elolvastuk volna a meghívó apró betűs részét, amelyből mindössze az az apróság derül ki, hogy a meghívás ránk nem mint vacsoravendégekre, hanem mint felszolgálandó fogásra vonatkozik. És azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy most nem érdemes időt fecsérelni a vitákra, most cselekedni kell. Ám ha nem "fecsérelünk" időt a vitára, akkor a helyzet és a teendők értelmezésének melyik elbeszélési módja és milyen alapon fog a cselekvés kiindulópontjává válni? Vita nélkül hogyan lehet eldönteni, hogy mit jelent a beszédnek az a kitétele, hogy ezért is kell szigorúan venni a spórolást. De ki spóroljon és mennyit? Az ország legnagyobb személyi adóalapja évi hétmilliárd forint. Az illetőnek eddig évente 4,5 milliárd forintja maradt, de az egykulcsos adó nyomán ezután már évente egymilliárd forinttal több, 5,5 milliárd marad nála. Valóban vita nélkül kell elfogadnunk, hogy ez a spórolás leghatékonyabb módja? Ha igen, a miniszterelnök azon mondatában lehetünk a legbiztosabbak, hogy "az ősz harcos, küzdelmekkel teli időszak lesz majd".
Bogár László
Magyarország végveszélybe sodródott, és az ország a szuverenitását is elveszítheti - jelentette ki a miniszterelnök a külképviseleti vezetők értekezletén. Kemény és drámai, de pontos szavak ezek, hazánk valóban végveszélybe került. Még szerencse, hogy ezzel szemben a szuverenitás elvesztésétől nem kell tartanunk. Azért nem, mert azt már nagyon régen elveszítettük. Mátyás király több mint gyanús halála és Mohács között ugyanis a magyar uralmi elit értelmi és erkölcsi lezüllése olyan mértékben gyorsult fel, hogy az ország képtelen volt ellenállni a folyamatosan fenyegető világerőknek. Az akkor elvesztett szuverenitást azóta sem sikerült helyreállítani, és az elit erkölcsi és szellemi állaga a ritka kivételektől eltekintve folyamatosan romlik. Persze ezzel párhuzamosan a nép lepusztulása egyre valószínűtlenebbé teszi, hogy urait e lejtőről visszafordítsa. A végveszélybe sodródás tehát fél évezrede tart, most talán azt volna célszerű beazonosítani, hogy milyen fejlemények teszik ezt a jelenlegi "ügyeletes" végveszélyt ennyire fenyegetővé.
A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy két út áll előttünk, az egyik a görög, ami önmegsemmisüléshez vezet, a másik, amelyen a kormány vezeti az országot, a sikeré. Orbán Viktor szerint vannak spekulánsok, akik nagyon jól keresnek a görög válságon, és komoly befektetők érdekeltek abban, hogy egy-egy országot folyamatosan a csőd szélén tartsanak. "Ha a spekulánsok vérszagot éreznek, akkor összehangolt támadások jöhetnek" - mondta. Ugyanakkor jelezte, a politikusok felelőssége, hogy engednek-e ilyen kiszolgáltatott helyzetbe sodródni egy országot. Nos, itt érdemes azért megállni egy kicsit. Ezekből a mondatokból nem derül ki világosan, de fontos leszögezni, a "görög út" kialakulásáért a legkevésbé a görög társadalmat terheli a felelősség. Súlyos és veszélyes tévedés volna azt hinnünk, hogy a görög társadalom felelőtlen túlfogyasztása, pazarlása, hedonizálása vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.
Úgy látszik, hogy nem lehet elégszer elismételni, de a PIGS (Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország) megbélyegző, "disznók" jelentésű betűszó megkonstruálása brutális cinizmussal jelzi, hogy eleve eldöntött kérdésről van itt szó. A "birodalom" erőforrásai kifogyóban, elemi szinten is alig képes üzemeltetni az impériumát, így az egész folyamat egy tudatosan megkomponált akciósor a "disznók" levágására. A másik súlyos tévedés, hogy azt a horribilis pénzösszeget, amit az EU megítélt Görögország számára, az "ingyenélő" görög társadalom kapja! Ez az európai adófizetők zsebéből kivett kétszázmilliárd euró a Görögországnak hitelező bankok szuper-extraprofitját növeli. Hogy jobban érthető legyen: az euró alapkamata most 1,5 százalék, a görög állampapírok kamatát viszont gyakorlatilag másfél év alatt sikerült 5-ről 45 százalékra (!) felvinni. Kizárólag azért, mert a hitelkockázati mutatót a csinált hisztériával az egekbe emelték, arra hivatkozva, hogy a görög állam a csőd felé halad. Vegyük észre: az emelés indoka, hogy "ha csődbe jut...", vagyis ha mégsem jutna csődbe, akkor erre hivatkozva az Európa népeiből kiszivattyúzott gigantikus pénzösszegeket vissza kellene fizetnie a birodalom pénzhatalmi oligarchiáinak, amire persze nem kerül sor. Azért nem, mert Európa népe a szisztematikus elhülyítésnek már azon a szintjén van, ahol tökéletesen reménytelen a lényeg megértetése. (Ezért is pusztul el a nyugati ember.)
Orbán ezt úgy foglalta össze: ha a befektetők (értsd: a pusztító világerő globális pénzhatalmi diktatúrája) vérszagot éreznek, akkor összehangolt támadások jönnek. Beszédének egy kicsit későbbi részében azt mondja, hogy "nem érdemes sok időt fecsérelni az ilyen vitákra, inkább cselekedni kell". Az értelmiség nárcisztikus problémájának nevezte, hogy sokan folyton azt figyelik, hol milyen rosszat írtak Magyarországról. Ehelyett inkább befektetőkkel kell tárgyalni, az többet ér. Fel kell ugrani a szerelvényre. Szóval tárgyalni kell azokkal a globális erőkkel, amelyek láthatólag tökéletesen figyelmen kívül hagyva a pusztító következményeket, éppen gátlástalanul leölnek minden "lokalitást".
És miről tárgyalnánk velük? Ez olyan, mintha anélkül fogadnánk el a kannibálok vacsorameghívását, hogy előtte figyelmesen elolvastuk volna a meghívó apró betűs részét, amelyből mindössze az az apróság derül ki, hogy a meghívás ránk nem mint vacsoravendégekre, hanem mint felszolgálandó fogásra vonatkozik. És azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy most nem érdemes időt fecsérelni a vitákra, most cselekedni kell. Ám ha nem "fecsérelünk" időt a vitára, akkor a helyzet és a teendők értelmezésének melyik elbeszélési módja és milyen alapon fog a cselekvés kiindulópontjává válni? Vita nélkül hogyan lehet eldönteni, hogy mit jelent a beszédnek az a kitétele, hogy ezért is kell szigorúan venni a spórolást. De ki spóroljon és mennyit? Az ország legnagyobb személyi adóalapja évi hétmilliárd forint. Az illetőnek eddig évente 4,5 milliárd forintja maradt, de az egykulcsos adó nyomán ezután már évente egymilliárd forinttal több, 5,5 milliárd marad nála. Valóban vita nélkül kell elfogadnunk, hogy ez a spórolás leghatékonyabb módja? Ha igen, a miniszterelnök azon mondatában lehetünk a legbiztosabbak, hogy "az ősz harcos, küzdelmekkel teli időszak lesz majd".
Bogár László
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése