Kedves kiállítás- és honlap-látogatók, ismerősök, barátok, szeretteim!
Az évente megszülető új kiállítási anyagaimat a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány Székháza eddig nyolc éven át fogadta be. Istennek hála, hogy volt erőm és energiám megalkotni mindig az új szobrokat, ehhez szükség volt arra a tudatra is, hogy majd ha elkészültek - biztonságban és méltó módon állíthatom ki őket.
Bizonyára Önök közül sokan csaknem minden kiállítást megtekintettek, sőt nagyon sokan családostól jöttek el a vasárnapi tárlatvezetéseimre is.
Emlékezzünk vissza: 2003-ban a Táltosok és Szentek. Árpád népe és házának szentjei, 2004-ben a De Claris Selectisque Mulieribus avagy Magyar Nagyasszonyok I. 800 1800., 2005-ben a Magyar Nagyasszonyok II. 1800 tegnapig című tárlatokat, 2006-ban a Múzsák kertje, a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeinek múzsáival, 2007-ben két kiállítást is a Honfoglaló magyarokat, valamint a TerrAqua világa című tárlat sajátos tengeri mitológiáját mutattuk be a nagyközönségnek. Ennek témája a tenger, különösen a már halott élőlények meszes vázai, amelyek újra életre kelnek a mázas kerámia kisplasztikákban. Velük nemcsak egy sajátos magán mitológiát álmodtam agyagba, hanem a művészettörténészek szerint az egyik legrégebbi művészeti ágnak számító kerámiaművészetben sikerült új műfajt teremtenem, amelyeket naturáliáknak neveztem el. 2008-ban a Magyar mesevilág hősei arattak elsöprő sikert; 2009-ben a kortárs képzőművészet által ritkán érintett téma a magyarság hol kultikus-szakrális, hol búsuló-mulató, de mindenképp érzelmekkel teli, szép táncai ihlettek meg a Magyar Táncok kiállításban. Belső indíttatásból és a kiállítás - látogatóim gyakori kérésére is a tavaly, 2010-ben folytattam nemzetünk Magyar Nagyasszonyainak sorát. E rendhagyó a korábbi két kiállítás anyagát is, összesen 59 nagyasszonyt bemutató- tárlaton a magyar történelem példaértékű, kiemelkedő személyiségű asszonyainak életén keresztül élhettük újra csodálatos és viszontagságos történelmünket.
Évről-évre egyre több kiállítás-látogató tisztelt meg érdeklődésével, a tavaly már több mint tízezer ember jött el. Miattuk, értük, nekik szól az évente megújuló kiállítási anyag, az új téma feldolgozása, hiszen úgy érzem, ahhoz, hogy egy művész fejlődjön alkotói életútján új kihívásokat kell találnia, hogy szellemiekben, lelkiekben is fejlődhessen.
Ebben az évben, 2011- ben egy újabb kiállítási anyaggal szerettem volna meglepni a nagyközönséget - Magyar Örökség címmel.
Dr. Schmitt Pálné Makray Katalin elvállalta a kiállítás fővédnökségét. A köztársasági elnök feleségeként feladatának tekinti a magyar hagyományok ápolását, az állami szimbólumok minél szélesebb körben való népszerűsítését, kulturális örökségünk védelmét és a magyar emberek szolgálatát. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy Ő lesz a Magyar Örökség című tárlatom fővédnöke!
A korábbi évek sikeres kiállítási anyagainak tematikáihoz híven, most is a magyarság nemzettudatát erősítendő új alkotások születnek. A kompozíciók a kortárs európai- és magyar művészetben is egyedülállóak, mivel a terrakotta, azaz az archaikusan patinázott égetett agyag, szerves részként épül bele a világ legősibb fájának tekinthető mamutfenyő gyökerei közé. A mamutfenyő gyökereknek rendkívül erős szimbólum értékük van, mert a magyar örökség is az ősidőkbe nyúlik vissza.
A tervezett alkotások témái változatosak. Megjelennek a magyarság eredetmondái Emese álma, Csodaszarvas, megidézem a Hadak útját, a Honfoglaló magyarokat, de ezen túlmenően a magyar írásbeliséget is, a Székely rovásírásnak emléket állítva. Megtestesül a Magyar zene, a Magyar tánc és a Magyar történelem. Triptichonként elevenedik meg a Magyar lélek, A Nemzet életfája a Szent koronával, amelyeket a Lelkek fája egészít ki
2011 a Család éve, így társadalmunk alapja és a magyar örökség örököse a Magyar család, amelynek kompozíciója a kiállítás középpontjába helyezve, kiemelkedően fontos szerepet kapna. Az ősi kultúra, a hagyomány, a népművészet és még sorolhatnánk mi minden, ami a magyar örökség részét képezi, csakis úgy maradhat fenn, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar gyermekek. A családban öröklődik a hagyomány, itt formálódik a lélek és a nemzettudat is. E kiállítási anyag bemutatásával kiemelem a család szerepének fontosságát a magyar örökség őrzésében, de ezen túlmenően akkor, amikor Magyarország nemrég még az európai-unió vezetője volt, felhívom a figyelmet értékeinkre, megerősítve nemzettudatunkat és helyes önértékelésünket Európa szívében.
Mint korábban írtam, mindezt szerettem volna Az a mondás, hogy ember tervez és Isten végez, beigazolódott. A kormány a Magyar Kultúra Alapítványt jogutód nélkül megszüntette, így az igazgató Dr. Koncz Gábor és a kiállításaim háziasszonya, rendezője Bába Szilvia már nincsenek abban a helyzetben, hogy a kiállítást megrendezzék, támogassák. Az alapítvány székházának épületét és a funkcióját a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. veszi át. Igaz, hogy most már a kilencedik kiállításom lenne az épületben, de hogy ez a hagyomány újabb 8-9 évig folytatódhat-e és lehetséges-e továbbra is ezen a helyszínen, kérdéses.
A sajtóban elterjedt a hír, hogy az Alapítvány megszűnik és az idei kiállítás lehetséges szponzorai nem látták biztosítottnak a támogatásukat, így annak ellenére, hogy szóbeli ígéretem volt erre, végre ebben az évben először lett volna anyagi támogatás is, így sajnos a szponzorok sorra visszaléptek.
Gondolom mindannyian tudják, hogy az alkotói folyamatnak nem tesz jót a bizonytalan helyzet, ez oda vezetett, hogy a tervezett kiállítási anyag nem készült el.
Úgy érzem, hogy most csak a jó Istennek köszönhetem, hogy a Múzsák nem hagytak cserben!
Végezetül pedig engedjék meg, hogy megköszönjem minden kedves tárlatláogatómnak eddigi bizalmát, kitartását és hűségét! Hiszen sokan már a nyaralásokat is úgy szervezték, hogy lehetőleg ne maradjanak le a kiállításokról és a tárlatvezetésekről, köszönet érte!
Minden évben ilyenkor szokott lenni a megnyitó napja, Augusztus 20-a előtti napokban, egyfolytában szól a telefon, hogy nem kaptak meghívót az új tárlatra - mi történt, így nem csoda, hogy nehéz szívvel ültem le, hogy végre megírjam e levelet.
Tamási Áron szavaiba kapaszkodom: miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk s a föld melyen élünk és meghalunk. Székelyföld Magyarföld, már a gondolata melegséggel tölti el lelkemet, de a fény - a fény az nem más, mint a jó Istenbe vetett hit, és az isteni szeretet, amely meghatározza az én életemet is. Az Isteni szeretet szikráját próbáltam belemintázni minden eddigi alkotásomba, és lám működött, mert cserébe Önöktől milyen sok szeretetet és kitartást kaptam!
Bízom benne, hogy a Magyar Örökség című kiállításomra bárhol és bármikor is kerüljön sor a jövő évben mindannyian eljönnek és együtt örülnek velem!
Szeretettel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése