Miután feltehetően csakis az én hibámból nem találtam sehol hírt Orosházi Ferenc testvérünk örömteli, de egyben szomorúnak is mondható hazatéréséről, így kénytelen vagyok venni a bátorságot, hogy szerény emlékezetemre hagyatkozva, nagyon röviden én számoljak be erről a nem mindennapi eseményről. Örömteli Ferenc testvérünk hazatérése, mert Isten végtelen kegyelméből, viszontagságokkal teli zarándokútról tért haza biztonságosan. Ám számomra nagyon szomorú, mert az igazán nagy magyar embert Budapesten csak néhány maroknyi igaz magyar ember fogadta! Így nem nyílt lehetőség arra, hogy ünnepélyes keretek között leemeljük a Kárpát-medencét magában foglaló ősi hazánkat a trianoni keresztfáról, hiszen felhatalmazás nélkül, néhány tucat magyar ember nem fejezheti ki egy egész (megcsonkított) ország óhaját.
Orosházi Ferenc tegnap a Kossuth térre is nagyon pontosan érkezett, mint eddig mindenhonnan mindenhová! Szégyenpír égeti arcomat még mindig, amiért másfél kilométeres távolságból nem érkezetem meg a meghirdetett időpontra. Jóllehet, csak néhány percet késtem, de késtem!
Néhány tucatnyi igaz magyar volt tegnap, 2011. június 4-én, nem több. Ez a mellékletben található képekből világosan kitűnik. A magyar ember sohase látszik ki a munkából, ha megadatik neki, hogy dolgozhasson. De most nagyon sokuknak nem adatik meg az a természeti jog, hogy az életben maradásuk érdekében dolgozhassanak! Éppen ezért csak óvatosan kérdezem meg tőlük, hogy hol voltak, hiszen vannak honfitársaink, kiknek már élelemre sem telik, BKV vonaljegyre végképp nem. A baj az, hogy akkor se költöttek egyetlen vonaljegyre, amikor még volt pénz a zsebükben . Pedig akkor még hathatósan lehetett volna tenni egy jobb magyar sorsért. Megrendült ebben az országban már minden. A hit, remény, szeretet volt sokáig itt a legfontosabb érték! Ezt vették el itt millióktól! Gyalázatosan kevesen voltunk tehát a Kossuth téren, pedig nagyon sokan bérlettel utaznak, mégsem jöttek el, és erre nincsen mentség.
De hol volt az a két nevetséges trónkövetelő? Az állítólagos Árpád-házi Daka József és magát I. Levente királynak képzelő király. Ha ez a nevezett két személy nem lenne szemérmetlen hazudozó, akkor "királyi minőségében" tegnap a Kossuth téren láthatóvá tette volna magát. A Szent Koronával megkoronázott királynak ugyanis az ország élén lenne a helye! -- és ez a hely tegnap, 2011. június 4-én a Kossuth téren volt, ahová Orosházi Ferenc (koronázatlan királyom) utánfutós kerékpárjával érkezett a nem akármilyen súlyú és légellenállást (wind-drag) kifejtő vontatmányával együtt, lásd itt!
Ferenc test-vérünk pontosan megérkezett egy olyan helyszínről hozzánk haza, ahol 91 évvel ezelőtt annyi bajt zúdítottak a nemzet nyakába, mint addig még soha: mindent összevetve. Hiszen volt itt tatárjárás, négy-évszázados Habsburg átok, közben másfél-évszázados törökdúlás; a szabadságharcainkat és szent forradalmunkat eltipró oroszvircsaft; félévszázados kommunizmus, és ma ez utóbbinál is rosszabb világ, ami a hazaáruló országrablóknak, külföldi szerencselovagoknak, a magyarokat legyilkolászó cigányhordáknak lehet csak kedves!
De a leggyalázatosabb volt minden ránk zúdított baj közül, ahogyan hátba támadtak minket a "keresztény" osztrákok, élükön a Habsburg-házzal épp akkor, amikor Mohácsnál a törökkel vívtuk mindent eldöntő csatánkat!
A génhibás Habsburgok (csak rá kell nézni arra a vízfejű Habsburg Györgyre! -- aki egy választás (EP) erejéig összeállt még Dávid Ibolyával és Bokros Lajossal is) elfogták azt a futárt, aki II. Lajos királyunk Szapolyai Jánoshoz írt levelét vitte, amelyben a király felmentő sereget kér. Ezt a levelet úgy hamisították meg, hogy a királynak nincs szüksége segítségre Mohácsnál! -- pedig ott mindennél nagyobb szükség lett volna nekünk segítségre. A történet mindenki által ismert: a vígözvegy királyné, Habsburg Mária azonnal magához ragadta és magával vitte Bécsbe a Szent Koronát. Hazánk kálváriája igazából ekkor, a Habsburgokkal kezdődött el!
Aztán kis híján négy-évszázadnyi kín, keserv, gyötrelem és fájdalom elmúltával teljesedett ki igazából a Habsburg átok. Egy hadüzenettel, melynek világégés lett a vége. Ezt még tetézte IV. Károlynak az a soha meg nem bocsátható tette, hogy a legválságosabb időpontban megvonta a bizalmat gróf Tisza István miniszterelnöktől és ezt a tisztet Károlyi Mihálynak adta, aki aztán a teljhatalmat hamarosan Kun (Kohn) Béláéknak nyújtotta tálcán át. Vér és iszonyat következett!
Én a mai napig nem tudom, hogy a '90-es években mire való tekintettel avatták boldoggá ezt a IV. Károlyt. Hacsak nem azért, amiért oly sikeresen előkészítette Trianont?!
Csak emlékeztetőül: IV. Károly két idióta királypuccsal végveszélybe sodorta hazánkat. A szörnyen (frissen) megcsonkított Magyarország nemzetállami léte került ezzel közvetlenül veszélybe. Magyarország kormányzójának, Horthy Miklósnak szerencsénkre helyén volt az esze és a szíve is. A Habsburgok számlájára írható végeredmény Trianon! Innen érkezett tegnap haza Ferenc test-és-vérünk!
Volt, hogy "csak" néhány-száz kilométerről, a Vereckei-hágótól érkezett haza kis kocsiját maga előtt tolva gyalogosan Ferenc testvérünk; Eleink töretlen hitét és hihetetlen erejét magával hozva.
A Vereckéről hazahozott lelki erőt, és a testi erőt is volt alkalmam tegnap megtapasztalni, amikor Ferenc testvérünk magához ölelt; miközben a kezemet is szorította. Olyan érzésem volt, mintha hatalmas medvével fognék kezet.
Tegnap 1500 kilométer távolságból érkezett Orosházi Ferenc haza; pontban, ahogyan ígérte. Mezétláb, utánfutós kerékpárjával előbb Zebegénybe, majd onnan a budapesti Kossuth térre, ahol szégyenszemre csak néhány tucat magyar fogadta Őt! Ennek látványa tán egyedül Őt nem törte össze.
Tudnunk kell, hogy nincs hiábavaló áldozat! -- mert minden egyes áldozatnak van valamilyen hozadéka! Igaz embert az igaz ügyért hozott áldozatának látszólagos kudarca sem töri össze.
Feleségemnek a torkában, és az enyémben is végig ott volt a gombóc, úgyhogy én egy hosszantartó, hihetetlenül erőteljes öleléssel, kézfogással és egy néma főhajtással tudtam csak megköszönni a csodát. Azt az áldozatot, amit nemzetemért, a hazámért Orosházi Ferenc hozott.
Egy, a Napkirálytól származó mondás szerint: A pontosság a királyok udvariassága!
Ferenc testvérünk láthatóan rendelkezik királyi erényekkel; rendelkezik az emberi méltóságon jóval magasabbra emelő alázattal is. Csakis ezzel a jó értelemben vett alázattal lehet rendíthetetlen hűséggel szolgálni a nemzetet, a mi drága hazánkat!
Budapest, 2011. június 5.
Vattay Szabolcs
Orosházi Ferenc tegnap a Kossuth térre is nagyon pontosan érkezett, mint eddig mindenhonnan mindenhová! Szégyenpír égeti arcomat még mindig, amiért másfél kilométeres távolságból nem érkezetem meg a meghirdetett időpontra. Jóllehet, csak néhány percet késtem, de késtem!
Néhány tucatnyi igaz magyar volt tegnap, 2011. június 4-én, nem több. Ez a mellékletben található képekből világosan kitűnik. A magyar ember sohase látszik ki a munkából, ha megadatik neki, hogy dolgozhasson. De most nagyon sokuknak nem adatik meg az a természeti jog, hogy az életben maradásuk érdekében dolgozhassanak! Éppen ezért csak óvatosan kérdezem meg tőlük, hogy hol voltak, hiszen vannak honfitársaink, kiknek már élelemre sem telik, BKV vonaljegyre végképp nem. A baj az, hogy akkor se költöttek egyetlen vonaljegyre, amikor még volt pénz a zsebükben . Pedig akkor még hathatósan lehetett volna tenni egy jobb magyar sorsért. Megrendült ebben az országban már minden. A hit, remény, szeretet volt sokáig itt a legfontosabb érték! Ezt vették el itt millióktól! Gyalázatosan kevesen voltunk tehát a Kossuth téren, pedig nagyon sokan bérlettel utaznak, mégsem jöttek el, és erre nincsen mentség.
De hol volt az a két nevetséges trónkövetelő? Az állítólagos Árpád-házi Daka József és magát I. Levente királynak képzelő király. Ha ez a nevezett két személy nem lenne szemérmetlen hazudozó, akkor "királyi minőségében" tegnap a Kossuth téren láthatóvá tette volna magát. A Szent Koronával megkoronázott királynak ugyanis az ország élén lenne a helye! -- és ez a hely tegnap, 2011. június 4-én a Kossuth téren volt, ahová Orosházi Ferenc (koronázatlan királyom) utánfutós kerékpárjával érkezett a nem akármilyen súlyú és légellenállást (wind-drag) kifejtő vontatmányával együtt, lásd itt!
Ferenc test-vérünk pontosan megérkezett egy olyan helyszínről hozzánk haza, ahol 91 évvel ezelőtt annyi bajt zúdítottak a nemzet nyakába, mint addig még soha: mindent összevetve. Hiszen volt itt tatárjárás, négy-évszázados Habsburg átok, közben másfél-évszázados törökdúlás; a szabadságharcainkat és szent forradalmunkat eltipró oroszvircsaft; félévszázados kommunizmus, és ma ez utóbbinál is rosszabb világ, ami a hazaáruló országrablóknak, külföldi szerencselovagoknak, a magyarokat legyilkolászó cigányhordáknak lehet csak kedves!
De a leggyalázatosabb volt minden ránk zúdított baj közül, ahogyan hátba támadtak minket a "keresztény" osztrákok, élükön a Habsburg-házzal épp akkor, amikor Mohácsnál a törökkel vívtuk mindent eldöntő csatánkat!
A génhibás Habsburgok (csak rá kell nézni arra a vízfejű Habsburg Györgyre! -- aki egy választás (EP) erejéig összeállt még Dávid Ibolyával és Bokros Lajossal is) elfogták azt a futárt, aki II. Lajos királyunk Szapolyai Jánoshoz írt levelét vitte, amelyben a király felmentő sereget kér. Ezt a levelet úgy hamisították meg, hogy a királynak nincs szüksége segítségre Mohácsnál! -- pedig ott mindennél nagyobb szükség lett volna nekünk segítségre. A történet mindenki által ismert: a vígözvegy királyné, Habsburg Mária azonnal magához ragadta és magával vitte Bécsbe a Szent Koronát. Hazánk kálváriája igazából ekkor, a Habsburgokkal kezdődött el!
Aztán kis híján négy-évszázadnyi kín, keserv, gyötrelem és fájdalom elmúltával teljesedett ki igazából a Habsburg átok. Egy hadüzenettel, melynek világégés lett a vége. Ezt még tetézte IV. Károlynak az a soha meg nem bocsátható tette, hogy a legválságosabb időpontban megvonta a bizalmat gróf Tisza István miniszterelnöktől és ezt a tisztet Károlyi Mihálynak adta, aki aztán a teljhatalmat hamarosan Kun (Kohn) Béláéknak nyújtotta tálcán át. Vér és iszonyat következett!
Én a mai napig nem tudom, hogy a '90-es években mire való tekintettel avatták boldoggá ezt a IV. Károlyt. Hacsak nem azért, amiért oly sikeresen előkészítette Trianont?!
Csak emlékeztetőül: IV. Károly két idióta királypuccsal végveszélybe sodorta hazánkat. A szörnyen (frissen) megcsonkított Magyarország nemzetállami léte került ezzel közvetlenül veszélybe. Magyarország kormányzójának, Horthy Miklósnak szerencsénkre helyén volt az esze és a szíve is. A Habsburgok számlájára írható végeredmény Trianon! Innen érkezett tegnap haza Ferenc test-és-vérünk!
Volt, hogy "csak" néhány-száz kilométerről, a Vereckei-hágótól érkezett haza kis kocsiját maga előtt tolva gyalogosan Ferenc testvérünk; Eleink töretlen hitét és hihetetlen erejét magával hozva.
A Vereckéről hazahozott lelki erőt, és a testi erőt is volt alkalmam tegnap megtapasztalni, amikor Ferenc testvérünk magához ölelt; miközben a kezemet is szorította. Olyan érzésem volt, mintha hatalmas medvével fognék kezet.
Tegnap 1500 kilométer távolságból érkezett Orosházi Ferenc haza; pontban, ahogyan ígérte. Mezétláb, utánfutós kerékpárjával előbb Zebegénybe, majd onnan a budapesti Kossuth térre, ahol szégyenszemre csak néhány tucat magyar fogadta Őt! Ennek látványa tán egyedül Őt nem törte össze.
Tudnunk kell, hogy nincs hiábavaló áldozat! -- mert minden egyes áldozatnak van valamilyen hozadéka! Igaz embert az igaz ügyért hozott áldozatának látszólagos kudarca sem töri össze.
Feleségemnek a torkában, és az enyémben is végig ott volt a gombóc, úgyhogy én egy hosszantartó, hihetetlenül erőteljes öleléssel, kézfogással és egy néma főhajtással tudtam csak megköszönni a csodát. Azt az áldozatot, amit nemzetemért, a hazámért Orosházi Ferenc hozott.
Egy, a Napkirálytól származó mondás szerint: A pontosság a királyok udvariassága!
Ferenc testvérünk láthatóan rendelkezik királyi erényekkel; rendelkezik az emberi méltóságon jóval magasabbra emelő alázattal is. Csakis ezzel a jó értelemben vett alázattal lehet rendíthetetlen hűséggel szolgálni a nemzetet, a mi drága hazánkat!
Budapest, 2011. június 5.
Vattay Szabolcs
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése