1241. április 11.-12.
Mint keselyűcsapat, mely zsákmányra száll,
a szekérvár körül bősz tatárhad gyűlt,
az éj sötétsége rút félelmet szült
s nagy veszélyt érzett jó Béla király.
Vijjogva támadt a keselyűmadár,
vad rohamától ember emberre dűlt,
a magyar hadból csak néhány menekült,
köztük a király csatakos paripán.
A Sajónak vize dús-veressé vált,
körötte bú s rijjadó szomorúság
és hangos győzelmi tort ült Batu kán...
…de Isten az égből magokat hintett,
reája esőből reményt legyintett
s nőni kezdett egy új, magyar tulipán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése