Örök minták mai ruhákon

KATRICS KRISZTINA, A MATYÓ MOTÍVUM ÚJRAÉLESZTŐJE
2010/41 OKTÓBER 13. NŐK LAPJA

Európában kevés népnek van olyan gazdag és mély népművészeti öröksége, mint nekünk.
A múzeumok és a gyűjtemények az őrzés helyei. Egy fiatal nő alkotóműhelyt teremtett, mert azt szeretné, ha a fiatalok nem réginek, hanem öröknek tartanák - például a matyó rózsát.

- Bejött egyszer hozzám, a boltba egy hatéves kislány, Hanna. Mondta, hogy rajzolna nekem egy matyó rózsát. Elkezdte egy maggal, abból spirál alakú vonal indult, majd az egészet lezárta egy szívvel. Néztem, és feltört bennem valami, elementáris erővel: édes Istenem, mit rajzol ez a gyerek?! A teljességet! Magot, vagyis mindennek az alapját, lényegét, lehetőségét. Ezt veszi körbe a spirál, gondoljunk csak a kettős DNS-re vagy a Tejútra...

És utána a szív, a legfelső rend, a krisztusi. Akkor döntöttem el, hogy nekem kell egy matyó rózsás blúz, én ezt a jelet viselni akarom.

Egri születésű fiatal nőnél vagyunk, Mezőkövesd és Eger között. Andornaktályán. A templom melletti hófehér ház falát virágminta díszíti, a hátsó udvaron jószágok nevelődnek. Baromfi, liba, bárány, disznó. Nemrég páva is volt. Jöttek a környékbeli óvodások, hogy megnézzék az őshonos magyar állatokat, manapság faluhelyen sem gyakran látni ilyet. A házat egy békésen elheverő hatalmas komondor őrzi. Bent, ahogy a szobák és a műhely között ingázunk, apró komondorkölyök keveredik örökké a lábunk alá. Az anyjához már nem bújhat, a lábunk szárához igyekszik dörgölőzni.

EGY JEL, AMIT VISELNI KELL

- Sokáig nem gondoltam rá, hogy másoknak ruhát tervezzek, mígnem egyszer elmentünk Velencébe. Ott sétáltunk abban a gyönyörű városban, és hirtelen azt vettem észre, hogy az angolok, németek, olaszok mind teljesen egyformák. Nem lehet tudni, ki honnan jön, és ez nem jó. Én is ugyanolyan voltam, a tömeg része. Akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogyan lehetne magunkat megmutatni. Népviseletben nem járhatok, de az, hogy naprakész szabásvonalakra hímzéseket tegyünk, ebben végtelen lehetőséget láttam. Így kezdődött.

Naprakész formák... Az egyik próbababán hófehér, hagymaszoknyás ruha. A másikon modern, fodros fehér blúz. Álomszép! Az elején jobboldalt hímzés, a vállára, az ujjára is jut belőle. És a színek! Ha vannak ilyen színű fonalak, én már ma este hímezni akarok! Rozsdazöld, pasztellarany és őszi meggy. A matyó hímzéssel foglalkozók nem tudnak mit kezdeni Kriszta munkáival, számon kérik rajta, miért nem ugyanolyan, mint a többi. Az ő munkáin arányaiban nagyléptékű a hímzés, szokatlanok a színek. Csakhogy egy mai fiatal lánynak éppen ilyen a világa. Ha neki akarunk kinyitni egy kaput, aztán egy hídon átvezetni a megőrzött értékek világába, ezek a fazonok, minták és színek lehetnek segítőink. Tisztelet és hála a hagyományok őrzőinek, de nem ugyanilyen fontos-e az éltetés, sőt az életre keltés? Az ÖRÖKSÉG Alkotóműhelyben éppen ez történik.

MUNKA A HÍMZŐASSZONYOKNAK

- Az enyém nem dinasztikus tudás, felnőttként tanultam a hímzést, a motívumokat. Néhány dolgot már ki tudok olvasni belőlük, de mindig marad megfejtenivaló. A hímzés rendteremtés. Nemcsak abban az értelemben, hogy a fonalakat szépen egymás mellé kell rendelni, hanem úgy is, hogy az ősi motívumrendszer az isteni rend leképezése. Egy olyan rendé, amelyben vannak ünnepek, évkör, minden a maga idejében, nem tetszés szerint. Olyan rendé, amelyben az ember meghajtja a fejét. Itt ez a virág. Ha mikroszkópba nézünk, akkor látni ezt a formát, sejtosztódáskor. Ezt a virágot már akkor ilyennek hímezték, amikor mikroszkóp még nem is létezett. Mégis tudták a lényeget. Nemrég egy kiskunfélegyházi, 1820-ban élt szűcsmester, Tapodi Bálint mintáiból terveztem. Odaadtam egy hímzőnőnek, aki később megkérdezte: "Ezt nem egy férfi rajzolta?" "Honnan tudod?" "Hát, amíg hímeztem, végig az az érzésem volt, mintha egy férfi állna fölöttem." Ilyen ez...

Kriszta kisebb-nagyobb rendszerességgel a környékbeli asszonyoknak is munkát ad. Hímeznek neki. Amikor a céljairól kérdezem, azt mondja, akkor volna elégedett, ha saját magán kívül még tíz asszonynak tudna állandó munkahelyet biztosítani.
Ennél merészebb vágya nincs is. De ezért a kis biztonságért is sokat kell még dolgozni. Vannak már egyéni megrendelői, vásárokon, rendezvényeken látni a mintadarabokat, van honlapja, és reménye, hogy egyszer egy kis boltot is eltart majd az alkotóműhely.

"ÉN TÜRELMES VAGYOK"

- A hímzésbe nem lehet belevinni a rosszat, mert meglátszik. A mintát csak kedvvel szabad kivarrni, és nincs sürgetés, ostorsuhogtatás. Ahhoz, amit együtt készítünk, az emberi viszonyunk is hozzátartozik, a közös munkánknak szellemiséget kell hordoznia. Mondtam: a hímzés rendteremtés, vagyis közben esély teremtődik, hogy újra egésszé álljon össze az, ami addig szétesett. Hihetetlenül összeomlott, ellehetetlenült életek vannak. Az ember próbál odamenni és kenyeret adni. Vagy sikerül, vagy nem, de én türelmes vagyok, az asszonyok tudják ezt rólam.

Hulej Emese

Katrics Krisztina

Biológia-környezetvédelem szakos tanárként végzett, de mivel napköziben nem akart, a kereskedelembe ment dolgozni. Megismerte, kitanulta a sütő- és a cukrászmesterséget, aztán kiváló minőségű nyugat-európai használt ruhákat árult saját boltjaiban. Ott értette meg, milyen sokat számít a kelmekultúra, vagyis az, hogy egy ruha kiváló alapanyagból készüljön. Ő is ezzel dolgozik. Külföldről hozza be a tiszta pamutvásznat, az igazi gyapjút, selymet, selyembrokátot.

Katrics Krisztina honlapja: www.orokeg.hu