Az utolsó levelem írom ebben a formában. Ezután emberi arcom, nevem lesz. Vége a számítógépes szájtépésnek, fotel forradalmárkodásnak, a tettek következnek.
Az elmúlt években kölcsönösen megtanítottuk egymást arra, hogy jobb sorsra érdemes, nem a népek sorának végén szemlesütve kullogó, sok évezredes múltra visszatekintő, az emberiség alapkultúráját adó nemzet vagyunk.
Mára már tudjuk, hogy igaz történelmünket hosszú ideje módszeresen eltitkolták-eltitkolják, megmásították-megmásítják, olyanok, akik ugyan a mi nyelvünket beszélik, de idegenszívű emberek. Azokról beszélek, akik az elmúlt évszázadok alatt, és napjainkban is mindent elkövettek-elkövetnek annak érdekében, hogy magyarságunkat szégyellni valónak érezzük.
Napról napra kidühöngtük magunkat, fogainkat tehetetlen dühvel csikorogtatva, azt a sok gátlástalan aljasságot látva, ahogyan országunk javait, szinte teljesen ellopták. Ökölbe szorított kézzel figyeltük, ahogy egy szűk – magát elitnek tartó – réteg magának kisajátította, eltulajdonította értékeinket.
Könnyes szívfájdalommal, izzasztó gyomorgörccsel kellett tudomásul vennünk, hogy keservesen megkeresett jövedelmünk jelentős hányadát az államilag szervezett gengszterizmus, adónak nevezett sarc formájában elszedi. Ha az erőn felül befizetett adóforintjainkat, éppen nem saját, vagy pártja boldogulására költi kénye-kedve szerint a hatalom, akkor azokat a felelőtlenül felvett, és átgondolatlanul elköltött, eltékozolt, állami adósságokat fizeti vissza, amiből gyakorlatilag a nemzet többségét alkotó egyszerű állampolgárnak semmi haszna nem volt korábban.
Tudunk az aranyárban épülő autópályákról, hidakról. Tudunk a síkvidéken megépülő szükségtelen alagutakról, gigantikus völgyhidakról, tudunk a nemzetgazdaságot végletekig megterhelő, soha meg nem épülő metróról. Tudunk a beruházások kapcsán elfolyó, egyéni zsebekbe, pártkasszákba vándorló súlyos milliárdokról. Tehetetlenül szemléljük, mert a legkisebb ellenvélemény hangoztatására sem nyílik lehetőség, az írott és elektronikus média, százszázalékos idegen elkötelezettsége miatt.
Nem hallatszik messzire lelkünk tiltakozása, a mindenünkre rátelepedő, mindenünkből hasznot húzó, mindenünket elbitorló pökhendi, multinacionális karvalytőke, kiváltságai miatti bánatunk.
Hiába tudjuk, hogy a családokat ellehetetlenítő körbetartozások intézménye javarészt, az éppen regnáló hatalom gazdasági holdudvaraiból ered, tehetetlenek vagyunk ellene.
És sok, nagyon sok mindenről van még tudomásunk, amit egymás között elkeseredve megosztottunk, elpanaszoltunk már, százszor, ezerszer.
A tehetetlen düh, az elképzelés nélküli tenni akarás feszíti bensőnket régóta. Nem tudjuk, mit tegyünk, mikor, hogyan és kivel. Nem tudjuk, mi lenne a helyes út, és ha azt gondoljuk ráleltünk egyre, ami szerintünk helyes, nem tudjuk hova vezet.
Most viszont eljött az idő, elkövetkezett az a pillanat, amire évszázadok óta a tudatunk alatt vártunk. Az alkotmányozási bohózat kapcsán, végre törvényesen, békés keretek között kifejezhetjük egységesen akaratunkat.
Az Ősi Alkotmányuk, a Szentkorona Értékrendje jogfolytonosságának helyreállítása melletti közös kiállás a lehetőségünk. Életünk során az első, és bízvást kijelenthetem, az utolsó ilyen alkalom. Most válhat EGGYÉ a Nemzet. Most pendülhetünk egy húron, hogy közösen, egy akarattal, eljátsszuk a pártokrácia hatalmának hattyúdalát.
Ötszáz éve, Mátyás királlyá választása óta, az első olyan alkalom, amikor nem valami ellen, hanem valami mellett kell kiállnunk, és ezáltal nyerhetjük el a hőn óhajtott változást, a magyarság egységét. Szabadság harcaink törvényszerűen bukásra voltak ítélve, mert a fent álló rendszerek ellen, erőszakos eszközökkel kíséreltünk meg, változást elérni. Békés célért, erőszakkal, erőszak ellen, nem lehetett győzni. Mindig irreálisan nagy volt a külső, aljas, rossz-szándékú túlerő, és/vagy a szenvtelen közöny, amellyel a világ szemlélte küzdelmünket. Ennek a tételnek az igazát a történelem minden esetben bebizonyította. Elbuktunk. Eddig még mindig.
Nézzük, most mik a kilátások, mik lehetnek közös céljaink.
Hazánk pártokrácia uralmi intézménye alapján működő politikai rendszere, magyar érdekek mentén kifejtett „áldásos” tevékenységéről, ne ejtsünk szót. Annyiszor körbejártuk már. Ismerjük, lerágott csont. Tudjuk, teljesen mindegy milyen színbe öltöztetik a választások alkalmával fejünk tetejére ültetett hiénákat. Amíg a felettes irányító kiléte nem változik, semmi nem változik. Így a látszólagos helycserék után, az éppen aktuális „új kormány” is, az idegen érdekek kiszolgálója marad.
Mit adhat nekünk a Szentkorona Alkotmánya, milyen a rendszerének felépítése, működése?
Nagyon szakszerűtlen megfogalmazás lesz, csak ami egyszerű gondolkodású agyamtól kitelik.
Az első dolog, amit meg kell értenünk, az nem magyar ésszel, tulajdonképpen fel sem fogható. A Szent Korona jogrendszerében a Szent Korona ugyanis, nem AMI, hanem AKI. Azaz jogi személy. Ahhoz, hogy a további mondanivalóm értelmezhető legyen, ezt mindenképpen el kell fogadnunk.
1. Magyarország örökkön szabad.
Most a gyakorlatban nem az, és a legkevésbé sem akarják az új alkotmány tervezettel azzá tenni.
Ez a kitétel azt jelenti, hogy semmilyen kormány, vagy akár az Országgyűlés sem mondhat le az ország szuverenitásáról, önrendelkezési jogáról.
A jelenlegi alkotmány tervezet, többek között éppen ezt szegi meg.
Miért? Milyen önrendelkezés az, ahol nem az adott nemzet rendelkezik vám és adó árbevételei legjelentősebb hányadával, a saját pénzkibocsátás jogával, külpolitikai elképzeléseivel? Hogy csak néhányat említsek. Ezek szerint a bevételi oldalhoz majdnem semmi közünk, annak java része felett nem rendelkezünk. Csak az ellátó rendszerek működtetésébe nem szólnak bele Brüsszelből. Tehát ami pénzbe, költségbe kerül, afelett gáláns hanyagsággal eltekintenek. Oldjuk meg. Mondják ők.
2. Kárpát-hazában minden tulajdonosi jog, a Szent Koronát illeti.
Minden, ami a földön, föld alatt, levegőben megtalálható, beleértve a víz és az összes energiaforrásokat, még a szellemi találmányokat is, a Szent Korona tulajdona. Kizárólag a Szent Korona országának alkotó eleme, a Szent Korona tagja - vagyis az az egyén, aki a Kárpát-hazában született -, gyakorolhatja a birtokos jogait. Az Ő esetében, a birtoklás megegyező jogokat biztosít a tulajdon joggal.
(sajnos korlátozott képességeim miatt egyszerűbben nem tudom megfogalmazni)
Nem gyakorolhat tulajdonosi jogokat semmiféle KFT, Rt, vagy egyéb jogi személy mögé elbujtatott külföldi vállalkozás, mert csak – Magyarország esetében – magyar ember lehet birtokos. Fentiek alapján minden korábban elorozott értéket, jogszerint vissza lehet venni.
3. A Szent Korona minden tagját, egy és ugyanazon szabadság illeti meg.
Ennek a tételnek igaznak kellene lennie a legegyszerűbb értelmezésében, vagyis a törvény előtt, mindenki egyenlő. Vajon száz százalékig kijelenthető, hogy ez így van a mai bírói gyakorlatban?
Tágabb értelemben azt jelenti, hogy a Kárpát-hazában élő valamennyi nemzetiségre igaz kell, hogy legyen. A történelem viharos eseményei sajnos besározták valamennyi itt élő náció, másik nemzet tagjai ellen elkövetett cselekedeteit. Mindenki vétett a másik ellen, vitathatatlanul, letagadhatatlanul. Ezért olyan kihívóan küzdelmes feladat megfelelni annak az isteni kívánalomnak, hogy próbáljunk meg Mária Országában békében, harmóniában, egymás kölcsönös boldogulására, egymást segítve megélni. Borítsunk fátylat a múltra. Ami megtörtént, megtörtént. Változtatni nem lehet rajta. Kárpát-haza egysége csak abban az esetben valósulhat meg újra, ha végre felfogjuk, és elfogadjuk, hogy ez a terület más nemzeteteknek is a hazája. Ebben a szellemben kellene elöl járnunk, példát mutatnunk. Nem a gyenge megalkuvásával, hanem az erős eltökéltségével.
4. A Szent Korona tagjainak nem csak joga, hanem KÖTELESSÉGE (!) élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha annak szellemisége sérül.
Most igencsak sérül! Tehát? Megismétlem: KÖTELESSÉGÜNK ELLENÁLLNI!
5. A hatalom NEM alkotmányozhat. Pont. Ez az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feladata.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását a hatalmon lévőktől ne várd. Ez a Te dolgod, az enyém, a miénk!
Ezek után lássuk, hogy nézhetne ki a Szent Korona Értékrend hatalmi struktúrája a gyakorlatban.
„A kör közepét hagyd üresen! Az Istené!”
Így szól atyai eleink bölcs intelme. Vagyis a legfelsőbb, megkérdőjelezhetetlen hatalom a Szent Koronáé. Illetve, ha a Jóisten küld a Korona alá megfelelő embert, akkor a királyé.
Tehát a legfelsőbb vezető kérdését elintéztük. Meg van a főnök. Státuszából fakadóan korlátlan hatalomra, diktatórikus berendezkedésre nem törhet, tehát, meg kell, hogy ossza hatalmát.
Kivel?
Mondjuk hét, tiszta szándékú, bölcs Magyar emberrel. Nevezzük őket a Hét Tisztaszívűnek, akik havi váltakozásban elnökölve határozzák meg a Haza ügyeinek főcsapás irányát. Ebben a rendszerben, ezen a szinten is, a hatalmi diktátum kialakulása kizárható.
A Parlament Felsőháza a végrehajtó hatalom. Tagjai kizárólag szakemberek. Magyar szakemberek. Jogtudósok, igaz történelmünk ismerői, gazdasági szakemberek a nemzetgazdaság minden ágából. Ők készítik el a törvényjavaslatok jóváhagyásra szánt tervezetét a Vének útmutatása alapján.
És mindezt ki hagyja jóvá?
A Parlament Alsóháza, ahol kizárólagosan – FIGYELEM! – negyvenedik életévüket betöltött anyák kapnának helyet. Olyan asszonyok, akik már megfelelő élettapasztalattal, kifinomult női ösztönökkel, bele,- rá,- és megérző képességekkel, továbbá a Haza sorsát illetően kellő elkötelezettséggel rendelkeznek.
El tudjuk képzelni, hogy egy csapat, jóravaló „hatlövetű házisárkány” megszavazzon egy olyan törvényt, ami nekik valamilyen okból nem tetszik? Kizárt! Lerágják a húst annak a „semmirekellő, senkiházi alaknak” az utolsó porcikájáról is, és kiszekálják a világból a törvénytervezet megalkotóját, ha valami nem úgy van a törvénytervezetben, „ahogy kell”.
Van-e ennek a rendszernek buktatója? Nincs, mert senki nem sajátíthatja ki önös érdekből a hatalmat. Ha lenne király, akkor neki esetleg lenne esélye, ha akarná. Ebben az esetben, viszont az „elzavarási jog” érvényesül. A kör bezárult. Ez a Szent Korona Alkotmányának csodája. Ez szerint élhettünk addig, amíg külső erők által nem hagytuk megosztani, befolyásolni magunkat.
El kell fogadtatnunk Ősi Alkotmányunkat, mert így rend lesz. Nem mondom, hogy demokrácia, mert az nem egyenlő a renddel. Láthatjuk, mert erős rendetlenségben élünk. Ha ez a jelenlegi berendezkedés a demokrácia, akkor ez nem kell! Nekem legalább is biztosan nem.
Eljutottunk odáig, hogy van, amit meg szeretnénk valósítani, meg van, amit el szeretnénk érni.
Hogyan?
A fentiekben egyértelműen meg lett fogalmazva.
Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Ez a megoldás. Egy helyen, egy időben, nagy-nagyon sokan lenni. Olyan sokan, hogy ne mondhassák a jelenlegi „hatalmasok”, hogy csak egy elenyésző kisebbség akarata fejeződik ki a tiltakozó tömeg létszámából kiindulva. Ezért hát, el kell jönnöd, és értesíteni másokat is az eseményről. Most Te vagy a média. Te vagy a hírközlő eszköz, Te vagy az információs csatorna, a postás, az agitátor egyszemélyben.
Ne számíts hivatalos segítségre. Azt biztosan nem kapsz. Nem lesz média támogatottság, nem lesz semmilyen főcím értékű híranyag.
Várhatóan lesz viszont gúnyolódás, elbagatellizálás, ellen szervezkedés, és a megmozdulás sikeréért tevő, arcukat, nevüket felvállalók ellen vélhetően más is. Senki nem ígért olyat, hogy egyszerű, vagy könnyű lesz. A siker nem jön könnyen. A lehetőség adott, de tenni kell érte!
Úgy tartja egy régi, de örökéletű mondás, hogy: „gyáva népnek nincs hazája”
Nézz körbe! Nézz tükörbe! Vondd le a következtetést!
Vagy Te, azt mondod, hogy van? Akkor miért vagy zsellér, vagy már lassan az sem saját hazádban? Miért gondolkodsz azon, hogy ha elvégzed az egyetemet, akkor a világ melyik tájékán fogsz letelepedni a perspektíva nélküli jövőképed miatt?
Folytassam?
A világ legjobb termőföldjével rendelkező országban nincs a parasztnak megélhetése!
Nem folytatom, bár tudnám. Úgyis tudod, hogy igazam van.
Amennyiben ezt az Isten által felkínált lehetőséget mondva csinált ürüggyel kihagyjuk, mert nem érünk rá, valami borzasztóan fontos dolog miatt éppen, nem lesz jogunk soha többé panaszkodni. Semmiért! Azért, mert amikor tehettünk volna valamit, amikor itt volt az ideje, nem tettünk semmit. Az élet megadta nekünk, a soha többé vissza nem térő lehetőséget, hogy tegyünk a Hazáért, családunk jövőjéért, magunkért.
Ha eddig nem tudtad mi a feladatod, akkor most tudod. Mozgósítani, és ott lenni!
2011. április 18. koraeste. Budapest, Kossuth tér
Tudnod kell, a hivatalos média minden erejével ellene fog szegülni. Le akarja a kezdeményezést járatni. Azért, mert törvényes, azért, mert tudja, hogy ez uralmának a végét jelenti.
Reményeim szerint mindörökre. Ámen!
Ezek után meg lehet kérdezni, hogy jó, ez mind nagyon szép, de Te, mit teszel, mik a terveid a jövőben?
Először is elmondom, hogy mit nem akarok, illetve mi nem leszek, aztán azt, hogy mit teszek az ügy érdekében.
Ami biztosan nem leszek a Szent Korona hierarchikus rendszerében, az a főnök, merthogy az a Szent Korona.
Nem leszek a Haza bölcse sem, mert a Vének tanácsába, csak én magam, hétnél sokkal több igaz Magyart tudnék javasolni.
Nem leszek a parlamenti Felsőház tagja sem, mert maximum az egyenes fal felrakásához, annak bevakolásához, födém zsaluzásához, bevasalásához, betonozásához, vagyis házépítéshez értek. Szükség szerint, egy-két száz építőiparos ember munkájának összehangolása, megszervezése sem okoz megterhelő feladatot.
Nem leszek a parlamenti Alsóház tagjaként negyven éven túli anya sem. (ennek lehetősége, már a fogantatásom pillanatában eldőlt)
Akkor mégis mit szeretnék? Dolgozni. Becsülettel dolgozni, és munkám megérdemelt ellenértékét biztosan megkapni. Annak jövedelméből nyugodtan, a csekkek garmadájának befizetési kötelezettségeitől, görcsmentesen élni, családomat becsülettel ellátni, gyerekeimet felnevelni. Ennyi az igényem, nem több. Vagy ez sok? Mert ez jelen pillanatban nem adatik meg!
Én biztosan ott leszek április 18-án, a Kossuth téren, pedig messziről fogok jönni. A Vereckei hágótól hozom őseink szellemének erejét. A magyar határtól, a 4-es úton gyalogosan. Nem párt katonaként megbízásból, hanem önként, tiszta szívű, tiszta szándékú magyar emberként. Egyedül, de remélem nem magányosan.
Kezemben az angyalok által tartott Koronás Magyar Zászlóval, és a Szent Korona Zászlajával a következő útvonalon:
április 8 Kisvárda
9
10 Újfehértó
11 Debrecen
12
13 Püspökladány
14 Kisújszállás
15 Szolnok
16 Cegléd
17 Üllő
18 koraeste Budapest, Kossuth tér érkezés
Hiszem azt, hogy a Zászlónak sok magyar Hazafi vigyázó, óvó tekintete követi útját. Hiszem azt, ha az a kezemből a porba hullana a Zászló, lesz, aki felemeli azt, és eljuttatja időben a rendeltetési helyére.
Az útra egy fillér nélkül indulok. Úgy gondolom, hogy a Nemzet élő lelkiismeretét jelenítem meg. Ha éhezem, vagy szomjazok útközben, a Zászló lelke sír, meg persze az enyém is. Ha nem lesz hol álomra szenderednem, a Zászló fog bánatosan erőtlenül lógni, gyámoltalanul lengedezni. Hiszem, hogy nem így lesz! Éljük meg együtt a Szent Korona, Magyarságot pártokon felülemelkedő, egységbe forrasztó csodáját!
Tudom, a szívem mélyén érzem, hogy él még a büszke, mindent elsöprő erejű Magyar lélek! Hiszem, hogy a vígan csattogó Zászló kelméjének ropogását felerősítve, dörögve, dübörögve verik vissza a Kárpátok szent bércei, hogy egységbe szólítsák Nagyboldog Asszony népének, szittya fajtáját.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most, vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
Igen csak régen voltak ennyire aktuálisak Petőfi nagyszerű sorai!
Magyar, ha a szíved is magyar, légy ott! Nem kell az állampolgárságodról igazolás bárhol is élsz a nagyvilágban! A jelenléted által kapod meg, teljes körű szavazati jogodat!
Ott leszel a Kossuth téren? Mert én igen, ha az Ég a Földdel összeér, akkor is!
Találkozunk Égen, Földön!
Utoljára, bajtársi üdvözlettel: a Hun Vérfarkas
"Vérrel, a vérért! ("NEM" Tiszti Kiadás)
Napi információ az útról és kapcsolattartás az alábbi közösségi oldalon lehetséges:
Akik Hisznek Magyarország Feltámadásában
http://www.facebook.com/?ref=
Az elmúlt években kölcsönösen megtanítottuk egymást arra, hogy jobb sorsra érdemes, nem a népek sorának végén szemlesütve kullogó, sok évezredes múltra visszatekintő, az emberiség alapkultúráját adó nemzet vagyunk.
Mára már tudjuk, hogy igaz történelmünket hosszú ideje módszeresen eltitkolták-eltitkolják, megmásították-megmásítják, olyanok, akik ugyan a mi nyelvünket beszélik, de idegenszívű emberek. Azokról beszélek, akik az elmúlt évszázadok alatt, és napjainkban is mindent elkövettek-elkövetnek annak érdekében, hogy magyarságunkat szégyellni valónak érezzük.
Napról napra kidühöngtük magunkat, fogainkat tehetetlen dühvel csikorogtatva, azt a sok gátlástalan aljasságot látva, ahogyan országunk javait, szinte teljesen ellopták. Ökölbe szorított kézzel figyeltük, ahogy egy szűk – magát elitnek tartó – réteg magának kisajátította, eltulajdonította értékeinket.
Könnyes szívfájdalommal, izzasztó gyomorgörccsel kellett tudomásul vennünk, hogy keservesen megkeresett jövedelmünk jelentős hányadát az államilag szervezett gengszterizmus, adónak nevezett sarc formájában elszedi. Ha az erőn felül befizetett adóforintjainkat, éppen nem saját, vagy pártja boldogulására költi kénye-kedve szerint a hatalom, akkor azokat a felelőtlenül felvett, és átgondolatlanul elköltött, eltékozolt, állami adósságokat fizeti vissza, amiből gyakorlatilag a nemzet többségét alkotó egyszerű állampolgárnak semmi haszna nem volt korábban.
Tudunk az aranyárban épülő autópályákról, hidakról. Tudunk a síkvidéken megépülő szükségtelen alagutakról, gigantikus völgyhidakról, tudunk a nemzetgazdaságot végletekig megterhelő, soha meg nem épülő metróról. Tudunk a beruházások kapcsán elfolyó, egyéni zsebekbe, pártkasszákba vándorló súlyos milliárdokról. Tehetetlenül szemléljük, mert a legkisebb ellenvélemény hangoztatására sem nyílik lehetőség, az írott és elektronikus média, százszázalékos idegen elkötelezettsége miatt.
Nem hallatszik messzire lelkünk tiltakozása, a mindenünkre rátelepedő, mindenünkből hasznot húzó, mindenünket elbitorló pökhendi, multinacionális karvalytőke, kiváltságai miatti bánatunk.
Hiába tudjuk, hogy a családokat ellehetetlenítő körbetartozások intézménye javarészt, az éppen regnáló hatalom gazdasági holdudvaraiból ered, tehetetlenek vagyunk ellene.
És sok, nagyon sok mindenről van még tudomásunk, amit egymás között elkeseredve megosztottunk, elpanaszoltunk már, százszor, ezerszer.
A tehetetlen düh, az elképzelés nélküli tenni akarás feszíti bensőnket régóta. Nem tudjuk, mit tegyünk, mikor, hogyan és kivel. Nem tudjuk, mi lenne a helyes út, és ha azt gondoljuk ráleltünk egyre, ami szerintünk helyes, nem tudjuk hova vezet.
Most viszont eljött az idő, elkövetkezett az a pillanat, amire évszázadok óta a tudatunk alatt vártunk. Az alkotmányozási bohózat kapcsán, végre törvényesen, békés keretek között kifejezhetjük egységesen akaratunkat.
Az Ősi Alkotmányuk, a Szentkorona Értékrendje jogfolytonosságának helyreállítása melletti közös kiállás a lehetőségünk. Életünk során az első, és bízvást kijelenthetem, az utolsó ilyen alkalom. Most válhat EGGYÉ a Nemzet. Most pendülhetünk egy húron, hogy közösen, egy akarattal, eljátsszuk a pártokrácia hatalmának hattyúdalát.
Ötszáz éve, Mátyás királlyá választása óta, az első olyan alkalom, amikor nem valami ellen, hanem valami mellett kell kiállnunk, és ezáltal nyerhetjük el a hőn óhajtott változást, a magyarság egységét. Szabadság harcaink törvényszerűen bukásra voltak ítélve, mert a fent álló rendszerek ellen, erőszakos eszközökkel kíséreltünk meg, változást elérni. Békés célért, erőszakkal, erőszak ellen, nem lehetett győzni. Mindig irreálisan nagy volt a külső, aljas, rossz-szándékú túlerő, és/vagy a szenvtelen közöny, amellyel a világ szemlélte küzdelmünket. Ennek a tételnek az igazát a történelem minden esetben bebizonyította. Elbuktunk. Eddig még mindig.
Nézzük, most mik a kilátások, mik lehetnek közös céljaink.
Hazánk pártokrácia uralmi intézménye alapján működő politikai rendszere, magyar érdekek mentén kifejtett „áldásos” tevékenységéről, ne ejtsünk szót. Annyiszor körbejártuk már. Ismerjük, lerágott csont. Tudjuk, teljesen mindegy milyen színbe öltöztetik a választások alkalmával fejünk tetejére ültetett hiénákat. Amíg a felettes irányító kiléte nem változik, semmi nem változik. Így a látszólagos helycserék után, az éppen aktuális „új kormány” is, az idegen érdekek kiszolgálója marad.
Mit adhat nekünk a Szentkorona Alkotmánya, milyen a rendszerének felépítése, működése?
Nagyon szakszerűtlen megfogalmazás lesz, csak ami egyszerű gondolkodású agyamtól kitelik.
Az első dolog, amit meg kell értenünk, az nem magyar ésszel, tulajdonképpen fel sem fogható. A Szent Korona jogrendszerében a Szent Korona ugyanis, nem AMI, hanem AKI. Azaz jogi személy. Ahhoz, hogy a további mondanivalóm értelmezhető legyen, ezt mindenképpen el kell fogadnunk.
1. Magyarország örökkön szabad.
Most a gyakorlatban nem az, és a legkevésbé sem akarják az új alkotmány tervezettel azzá tenni.
Ez a kitétel azt jelenti, hogy semmilyen kormány, vagy akár az Országgyűlés sem mondhat le az ország szuverenitásáról, önrendelkezési jogáról.
A jelenlegi alkotmány tervezet, többek között éppen ezt szegi meg.
Miért? Milyen önrendelkezés az, ahol nem az adott nemzet rendelkezik vám és adó árbevételei legjelentősebb hányadával, a saját pénzkibocsátás jogával, külpolitikai elképzeléseivel? Hogy csak néhányat említsek. Ezek szerint a bevételi oldalhoz majdnem semmi közünk, annak java része felett nem rendelkezünk. Csak az ellátó rendszerek működtetésébe nem szólnak bele Brüsszelből. Tehát ami pénzbe, költségbe kerül, afelett gáláns hanyagsággal eltekintenek. Oldjuk meg. Mondják ők.
2. Kárpát-hazában minden tulajdonosi jog, a Szent Koronát illeti.
Minden, ami a földön, föld alatt, levegőben megtalálható, beleértve a víz és az összes energiaforrásokat, még a szellemi találmányokat is, a Szent Korona tulajdona. Kizárólag a Szent Korona országának alkotó eleme, a Szent Korona tagja - vagyis az az egyén, aki a Kárpát-hazában született -, gyakorolhatja a birtokos jogait. Az Ő esetében, a birtoklás megegyező jogokat biztosít a tulajdon joggal.
(sajnos korlátozott képességeim miatt egyszerűbben nem tudom megfogalmazni)
Nem gyakorolhat tulajdonosi jogokat semmiféle KFT, Rt, vagy egyéb jogi személy mögé elbujtatott külföldi vállalkozás, mert csak – Magyarország esetében – magyar ember lehet birtokos. Fentiek alapján minden korábban elorozott értéket, jogszerint vissza lehet venni.
3. A Szent Korona minden tagját, egy és ugyanazon szabadság illeti meg.
Ennek a tételnek igaznak kellene lennie a legegyszerűbb értelmezésében, vagyis a törvény előtt, mindenki egyenlő. Vajon száz százalékig kijelenthető, hogy ez így van a mai bírói gyakorlatban?
Tágabb értelemben azt jelenti, hogy a Kárpát-hazában élő valamennyi nemzetiségre igaz kell, hogy legyen. A történelem viharos eseményei sajnos besározták valamennyi itt élő náció, másik nemzet tagjai ellen elkövetett cselekedeteit. Mindenki vétett a másik ellen, vitathatatlanul, letagadhatatlanul. Ezért olyan kihívóan küzdelmes feladat megfelelni annak az isteni kívánalomnak, hogy próbáljunk meg Mária Országában békében, harmóniában, egymás kölcsönös boldogulására, egymást segítve megélni. Borítsunk fátylat a múltra. Ami megtörtént, megtörtént. Változtatni nem lehet rajta. Kárpát-haza egysége csak abban az esetben valósulhat meg újra, ha végre felfogjuk, és elfogadjuk, hogy ez a terület más nemzeteteknek is a hazája. Ebben a szellemben kellene elöl járnunk, példát mutatnunk. Nem a gyenge megalkuvásával, hanem az erős eltökéltségével.
4. A Szent Korona tagjainak nem csak joga, hanem KÖTELESSÉGE (!) élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha annak szellemisége sérül.
Most igencsak sérül! Tehát? Megismétlem: KÖTELESSÉGÜNK ELLENÁLLNI!
5. A hatalom NEM alkotmányozhat. Pont. Ez az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feladata.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását a hatalmon lévőktől ne várd. Ez a Te dolgod, az enyém, a miénk!
Ezek után lássuk, hogy nézhetne ki a Szent Korona Értékrend hatalmi struktúrája a gyakorlatban.
„A kör közepét hagyd üresen! Az Istené!”
Így szól atyai eleink bölcs intelme. Vagyis a legfelsőbb, megkérdőjelezhetetlen hatalom a Szent Koronáé. Illetve, ha a Jóisten küld a Korona alá megfelelő embert, akkor a királyé.
Tehát a legfelsőbb vezető kérdését elintéztük. Meg van a főnök. Státuszából fakadóan korlátlan hatalomra, diktatórikus berendezkedésre nem törhet, tehát, meg kell, hogy ossza hatalmát.
Kivel?
Mondjuk hét, tiszta szándékú, bölcs Magyar emberrel. Nevezzük őket a Hét Tisztaszívűnek, akik havi váltakozásban elnökölve határozzák meg a Haza ügyeinek főcsapás irányát. Ebben a rendszerben, ezen a szinten is, a hatalmi diktátum kialakulása kizárható.
A Parlament Felsőháza a végrehajtó hatalom. Tagjai kizárólag szakemberek. Magyar szakemberek. Jogtudósok, igaz történelmünk ismerői, gazdasági szakemberek a nemzetgazdaság minden ágából. Ők készítik el a törvényjavaslatok jóváhagyásra szánt tervezetét a Vének útmutatása alapján.
És mindezt ki hagyja jóvá?
A Parlament Alsóháza, ahol kizárólagosan – FIGYELEM! – negyvenedik életévüket betöltött anyák kapnának helyet. Olyan asszonyok, akik már megfelelő élettapasztalattal, kifinomult női ösztönökkel, bele,- rá,- és megérző képességekkel, továbbá a Haza sorsát illetően kellő elkötelezettséggel rendelkeznek.
El tudjuk képzelni, hogy egy csapat, jóravaló „hatlövetű házisárkány” megszavazzon egy olyan törvényt, ami nekik valamilyen okból nem tetszik? Kizárt! Lerágják a húst annak a „semmirekellő, senkiházi alaknak” az utolsó porcikájáról is, és kiszekálják a világból a törvénytervezet megalkotóját, ha valami nem úgy van a törvénytervezetben, „ahogy kell”.
Van-e ennek a rendszernek buktatója? Nincs, mert senki nem sajátíthatja ki önös érdekből a hatalmat. Ha lenne király, akkor neki esetleg lenne esélye, ha akarná. Ebben az esetben, viszont az „elzavarási jog” érvényesül. A kör bezárult. Ez a Szent Korona Alkotmányának csodája. Ez szerint élhettünk addig, amíg külső erők által nem hagytuk megosztani, befolyásolni magunkat.
El kell fogadtatnunk Ősi Alkotmányunkat, mert így rend lesz. Nem mondom, hogy demokrácia, mert az nem egyenlő a renddel. Láthatjuk, mert erős rendetlenségben élünk. Ha ez a jelenlegi berendezkedés a demokrácia, akkor ez nem kell! Nekem legalább is biztosan nem.
Eljutottunk odáig, hogy van, amit meg szeretnénk valósítani, meg van, amit el szeretnénk érni.
Hogyan?
A fentiekben egyértelműen meg lett fogalmazva.
Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Ez a megoldás. Egy helyen, egy időben, nagy-nagyon sokan lenni. Olyan sokan, hogy ne mondhassák a jelenlegi „hatalmasok”, hogy csak egy elenyésző kisebbség akarata fejeződik ki a tiltakozó tömeg létszámából kiindulva. Ezért hát, el kell jönnöd, és értesíteni másokat is az eseményről. Most Te vagy a média. Te vagy a hírközlő eszköz, Te vagy az információs csatorna, a postás, az agitátor egyszemélyben.
Ne számíts hivatalos segítségre. Azt biztosan nem kapsz. Nem lesz média támogatottság, nem lesz semmilyen főcím értékű híranyag.
Várhatóan lesz viszont gúnyolódás, elbagatellizálás, ellen szervezkedés, és a megmozdulás sikeréért tevő, arcukat, nevüket felvállalók ellen vélhetően más is. Senki nem ígért olyat, hogy egyszerű, vagy könnyű lesz. A siker nem jön könnyen. A lehetőség adott, de tenni kell érte!
Úgy tartja egy régi, de örökéletű mondás, hogy: „gyáva népnek nincs hazája”
Nézz körbe! Nézz tükörbe! Vondd le a következtetést!
Vagy Te, azt mondod, hogy van? Akkor miért vagy zsellér, vagy már lassan az sem saját hazádban? Miért gondolkodsz azon, hogy ha elvégzed az egyetemet, akkor a világ melyik tájékán fogsz letelepedni a perspektíva nélküli jövőképed miatt?
Folytassam?
A világ legjobb termőföldjével rendelkező országban nincs a parasztnak megélhetése!
Nem folytatom, bár tudnám. Úgyis tudod, hogy igazam van.
Amennyiben ezt az Isten által felkínált lehetőséget mondva csinált ürüggyel kihagyjuk, mert nem érünk rá, valami borzasztóan fontos dolog miatt éppen, nem lesz jogunk soha többé panaszkodni. Semmiért! Azért, mert amikor tehettünk volna valamit, amikor itt volt az ideje, nem tettünk semmit. Az élet megadta nekünk, a soha többé vissza nem térő lehetőséget, hogy tegyünk a Hazáért, családunk jövőjéért, magunkért.
Ha eddig nem tudtad mi a feladatod, akkor most tudod. Mozgósítani, és ott lenni!
2011. április 18. koraeste. Budapest, Kossuth tér
Tudnod kell, a hivatalos média minden erejével ellene fog szegülni. Le akarja a kezdeményezést járatni. Azért, mert törvényes, azért, mert tudja, hogy ez uralmának a végét jelenti.
Reményeim szerint mindörökre. Ámen!
Ezek után meg lehet kérdezni, hogy jó, ez mind nagyon szép, de Te, mit teszel, mik a terveid a jövőben?
Először is elmondom, hogy mit nem akarok, illetve mi nem leszek, aztán azt, hogy mit teszek az ügy érdekében.
Ami biztosan nem leszek a Szent Korona hierarchikus rendszerében, az a főnök, merthogy az a Szent Korona.
Nem leszek a Haza bölcse sem, mert a Vének tanácsába, csak én magam, hétnél sokkal több igaz Magyart tudnék javasolni.
Nem leszek a parlamenti Felsőház tagja sem, mert maximum az egyenes fal felrakásához, annak bevakolásához, födém zsaluzásához, bevasalásához, betonozásához, vagyis házépítéshez értek. Szükség szerint, egy-két száz építőiparos ember munkájának összehangolása, megszervezése sem okoz megterhelő feladatot.
Nem leszek a parlamenti Alsóház tagjaként negyven éven túli anya sem. (ennek lehetősége, már a fogantatásom pillanatában eldőlt)
Akkor mégis mit szeretnék? Dolgozni. Becsülettel dolgozni, és munkám megérdemelt ellenértékét biztosan megkapni. Annak jövedelméből nyugodtan, a csekkek garmadájának befizetési kötelezettségeitől, görcsmentesen élni, családomat becsülettel ellátni, gyerekeimet felnevelni. Ennyi az igényem, nem több. Vagy ez sok? Mert ez jelen pillanatban nem adatik meg!
Én biztosan ott leszek április 18-án, a Kossuth téren, pedig messziről fogok jönni. A Vereckei hágótól hozom őseink szellemének erejét. A magyar határtól, a 4-es úton gyalogosan. Nem párt katonaként megbízásból, hanem önként, tiszta szívű, tiszta szándékú magyar emberként. Egyedül, de remélem nem magányosan.
Kezemben az angyalok által tartott Koronás Magyar Zászlóval, és a Szent Korona Zászlajával a következő útvonalon:
április 8 Kisvárda
9
10 Újfehértó
11 Debrecen
12
13 Püspökladány
14 Kisújszállás
15 Szolnok
16 Cegléd
17 Üllő
18 koraeste Budapest, Kossuth tér érkezés
Hiszem azt, hogy a Zászlónak sok magyar Hazafi vigyázó, óvó tekintete követi útját. Hiszem azt, ha az a kezemből a porba hullana a Zászló, lesz, aki felemeli azt, és eljuttatja időben a rendeltetési helyére.
Az útra egy fillér nélkül indulok. Úgy gondolom, hogy a Nemzet élő lelkiismeretét jelenítem meg. Ha éhezem, vagy szomjazok útközben, a Zászló lelke sír, meg persze az enyém is. Ha nem lesz hol álomra szenderednem, a Zászló fog bánatosan erőtlenül lógni, gyámoltalanul lengedezni. Hiszem, hogy nem így lesz! Éljük meg együtt a Szent Korona, Magyarságot pártokon felülemelkedő, egységbe forrasztó csodáját!
Tudom, a szívem mélyén érzem, hogy él még a büszke, mindent elsöprő erejű Magyar lélek! Hiszem, hogy a vígan csattogó Zászló kelméjének ropogását felerősítve, dörögve, dübörögve verik vissza a Kárpátok szent bércei, hogy egységbe szólítsák Nagyboldog Asszony népének, szittya fajtáját.
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most, vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
Igen csak régen voltak ennyire aktuálisak Petőfi nagyszerű sorai!
Magyar, ha a szíved is magyar, légy ott! Nem kell az állampolgárságodról igazolás bárhol is élsz a nagyvilágban! A jelenléted által kapod meg, teljes körű szavazati jogodat!
Ott leszel a Kossuth téren? Mert én igen, ha az Ég a Földdel összeér, akkor is!
Találkozunk Égen, Földön!
Utoljára, bajtársi üdvözlettel: a Hun Vérfarkas
"Vérrel, a vérért! ("NEM" Tiszti Kiadás)
Napi információ az útról és kapcsolattartás az alábbi közösségi oldalon lehetséges:
Akik Hisznek Magyarország Feltámadásában
http://www.facebook.com/?ref=
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése