A magyar elnyomás miatt menekülnek a szerbek Bácskából?

Érdekes cikkeket kaptam minap Kiss Rudolftól, a délvidéki magyarokat védő, szenttamási székhelyű Emberi Jogi Központ vezetőjétől. Az egyik egy általuk fordított, a Tabloid nevű szerb bulvárlapban megjelent uszító írás, a másik a Magyar Szó hasábjain adott reakció. Arra nem is térnék ki, hogy mi volt a szerb újságíró célja, hiszen tudjuk jól, hogy a néha-néha elcsendesülő magyarellenes közhangulatot időnként fel kell borzolni valami soviniszta dumával.

A sötét szerb jövőt lefestő Aleksandar Pavlović szerint Bácska északi része katasztrofális helyzetben van a magyarok miatt, de ezt a szerb média a béke és a hatalmon lévő koalíció fennmaradása érdekében elhallgatja. Szerinte ugyanis a szerbek nagy része arra törekszik, hogy a gyerekeit elköltöztesse Újvidékre vagy Belgrádba, mert tisztában vannak azzal, hogy helyben már nem létezik számukra jövő. A riport közli többek között bizonyos Radovan S. néven szereplő tanár véleményét, aki elmondja, hogy csak két forgatókönyv lehetséges a régió jövője kapcsán. Az egyik a „csendes amputáció”, a szerb hatalomnak való szófogadás elutasítása, a másik pedig a koszovói példa: amikor már nem él több szerb a környéken, akkor a magyarok a koszovói albánokhoz hasonló incidenseket fognak majd produkálni. A próféta szóljon belőle! – szokták mondani nálunk, falun.

A helyiek szerint minden bizonnyal hamisította riportjait a szerző, hiszen senki által nem ismert neveket említ, ha egyáltalán megnevezi a forrásait. A Magyar Szó újságírója, Both Mihály „Göbbels elpirulna” című cikkében (szeptember 17.) remekül vágott vissza a szerb hazafinak, aki vélhetően a legcsekélyebb helyismert nélkül vagdalkozik, míg a magyar szerző (sok esetben szomorú) tényeket közöl az uszító cikk cáfolására.

Pavlović szörnyűnek tartja többek között, hogy a zentai utcanevek már nyomukban sem tükrözik a régi időket, a helyi képviselőtestület nem átallott magyarra változtatni 64 szerb utcanevet, s így már nem lehet többé Belgrádi vagy JNA (Jugoszláv Néphadsereg) névtáblával találkozni. De kijut a bírálat az „áruló” szerbeknek, így a magyarbarátnak beállított Bojan Pajtićnak, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnökének is, aki nem lép fel a zentai ügyészségen és rendőrségen tapasztalható magyar sovinizmus ellen. Sőt társaival együtt az itteni szerbek utolsó csendes exodusát hivatottak végrehajtani.

A helyzet tarthatatlanságát jelző összegzés szerint a magyar többségű települések Szerbiában nem nyújtanak kellő biztonságot a szerbek számára, hiszen a szülők elmenekítik a csemetéiket, a munkákat csak a magyarok kapják meg, akik bojkottálják a szerb üzleteket és a szerb árukat. Ezzel szemben a Magyar Szó cikke szerint az az igazság, hogy a vajdasági magyarok helyzete egyáltalán nem ilyen rózsás, sőt a magyar munkavállalókkal szemben megnyilvánuló negatív diszkrimináció igenis létezik, a jobban fizető vállaltok és intézmények vezetői nem az ő soraikból kerülnek ki. Ezért nem lehetnek magyarok a zentai bíróság, rendőrség, a cukorgyár vagy az állami hivatalok helyi szervei élén. Both Mihály szerint a szerb cikk hozzáállása uszításnak, a nemzeti türelmetlenség szításának is nevezhető, amelynek a bűnüldöző szervek beavatkozását kellene feltételeznie.

Zenta képviselőtestületének elnöke, Rácz Szabó László Pavlović szerint az „újfasiszta Hatvannégy Vármegye” tagja, amely jól értesült megjegyzése szerint Magyarországon be is van tiltva. A továbbiakban összeboronálja a Kárpátia Együttest – amelynek három tagja körözés alatt áll – a Magyar Szóval, amiért a napilap felszólalt a nemzeti rockzenekar szerbiai kitiltása miatt. Egyébként ebben a lapban azokat a sikeres magyarokat is köpködik, akik tisztelik Szerbiát – ad szomorú látleletet szerb cikkírónk.

Both Mihály a gyűlölködő és hazug cikkre reagálva így fejezi be írását: Ha élne Göbbels, Hitler propagandaminisztere, most elpirulna szégyenében, hogy ő annak idején ehhez képest milyen naivan tömte a nép fejét a különféle rágalmakkal, más nemzetek számlájára írt hazugságokkal.

Szávay Istvánországgyűlési képviselő, Jobbik

barikad.hu