2010. szeptember 27., hétfő

Budaházy: Ez olyan, mintha az 56-os rádióostrom kapcsán azt boncolgatnánk, milyen szakmai hibákat követett el az ÁVH

Kuruc.info

Gaudi-Nagy Tamásék parlamenti vizsgálóbizottsága a napokban hallgatta meg a 2006-os eseményekkel kapcsolatban a különböző rendőri vezetőket és politikusokat. Ennek kapcsán a tévékben folyton a tévéostromról van szó, és arról, hogy akkor a rendőrök milyen szakmai hibákat követtek el, hogy nem tudták megfékezni az ostromlókat. Ráadásul aktuális ez a téma azért is, mert közeledik az esemény négyéves évfordulója: Nos, kicsit olyan érzésem van, mintha az 1956 októberében történt Magyar Rádió ostroma kapcsán azt boncolgatnánk, hogy milyen szakmai hibákat követett el akkor az ÁVH, hogy nem tudta megfékezni a "gaz forradalmárokat", és ezzel hány "szegény" ÁVH-s halálát meg sebesülését okozta.

Most már igazán be kéne kiabálni tömegesen a nézőtérről a színpadra, ahol négy éve játsszák már nekünk ezt a bohózatot, hogy elég volt! Beszéljünk most már a lényegről! Egyszerűen arról van szó, hogy 1945-ben a szovjet tankok hátán érkezve, nyakunkra telepedett egy mocskos, gyilkos, vérszívó csürhe, akiknek az elviselhetetlen országlása ellen egy évtizeden belül fellázadt a nemzet. Ezt a szovjet hadsereg erejével leverték, és így még jó három évtizedig uralkodhattak. Aztán megcsinálták a rendszerváltást (mert volt rendszerváltás, csak az a baj, hogy ők csinálták meg azt is, olyan is lett), minek köszönhetően a hatalom többé-kevésbé az övék maradt. Mivel ugyanazzal a jellemtelen harácsoló, lekezelő hozzáállással folytatták, másfél évtizeden belül megint fellázadt ellenük az ország. Ezt is sikerült elfojtani, nem kis részben a különböző pótcselekvésekben kimerülő ellenzéki magatartásnak köszönhetően. De ezzel együtt is már csak néhány évvel tudták meghosszabbítani az uralmukat. Most megint rendszerváltás van. Ha most ahelyett, hogy ezeket így kimondanánk, és egyszer s mindenkorra leszámolnánk velük, megint mellébeszélés folyik, és hagyjuk őket - 1990-hez hasonlóan - túlélni, akkor tíz év múlva lázadhatunk fel megint, ha egyáltalán lesz még, aki megtegye. Persze lehet a tévéostrom kapcsán azt boncolgatni, hogy a rendőrség a saját szempontjából mit csinált jól vagy rosszul, ez egy szakmai kérdés.

De a fő kérdés az, hogyan fordulhatott az elő, hogy a világméretben is példátlan kormányzati lebukást követő, teljesen jogosan felháborodott tüntető tömeg előtt pökhendi módon becsapták az adófizetők pénzéből működő közszolgálati televízió ajtaját? Mikor csak az az egyébként teljesen elfogadható követelésük volt, hogy jöjjön ki egy kamera, és mutassák meg az országnak, hogy mennyien tüntetnek, és olvashassák föl a közfelkiáltással elfogadott kiáltványukat. Ez az a kérdés, amit fel kell tenni! És ennek a felelősét kell keresni. Mert ha Rudi Zoltán tévéelnök akkor - azután, hogy Lendvai Ildikó, '56-ban Gerő Ernőhöz hasonlóan, a híradóban leszólta és lekicsinyelte a tüntetőket (mert tudtommal ez történt) - kiküldött volna egy kamerát és egy riportert a tüntetők közé, akkor nem lett volna ostrom.

És ha már a rendőrökről beszélünk, akkor legalább az odavezényelt rendőrök parancsnokának lehetett volna annyi esze, hogy a közrend és a közbiztonság megőrzése érdekében felszólítja erre a televízió vezetését, és nem a tömeg könnygázzal meg gumibottal való provokálásába kezd. Arról az MTV-ről beszélünk, aki annak idején reggeltől estig a taxisblokádon forgatott, ezzel szinte szervezve azt. Ez itt a lényeg a tévéostrom kapcsán. Mint ahogy október 23-a kapcsán sem az a fő kérdés, hogy hogy mert a rendőrség a Fidesz rendezvényébe beleoszlatni, hanem hogy hogy merte az embereket a Kossuth térről kitiltani, hogy merte a délután oda igyekvőknek az útját elállni, és rájuk támadni. Mert a fideszes esemény már csak a folyománya volt ennek. Egyszerűen nyolc éven át a szocialista kormány - régi reflexeit követve - erőszakoskodott, és megtorlásokat alkalmazott az ellene fellépőkkel szemben, ebbe kóstolhatott bele 2006. október 23-án a Fidesz is. Előtte meg utána azért nem, mert igyekezett a szájtépésen túl soha nem lépni, pedig megtanulhatták már volna, hogy a kommunisták, ha leszámoltak a harcosabbakkal, végül a szájtépőkre is mindig sort kerítettek.

A másik ez az állandó esztelen provokátorkeresés. Nyilván vannak a rendőrségnek emberei, akiket megpróbál beépíteni a tömegbe, de ezek sokszor olyan amatőrök, hogy egyből ki lehet szúrni őket, másrészt a szerepük szerintem maximum arra korlátozódik, hogy megfigyeljenek egy-egy hangadót, vagy pl. kukaborogatással vagy parkoló autók visszapillantóinak letördelésével próbálják lejáratni a tüntetőket. Az események döntően nem rajtuk múltak. Gondolom, hogy a fotelforradalmároknak meg szájhős politikusoknak kellemetlen, mikor tükörbe néznek, hogy voltak számosan, akik - velük ellentétben - Gyurcsány elkergetéséről nemcsak beszéltek, hanem úgy gondolták, hogy tenni is kéne érte valamit, de a lelkiismeretüket nem azzal kéne megnyugtatni, hogy leprovokátorozzák az ilyeneket. A mellébeszélés helyett a párhuzamokra kell rámutatni.

A kommunisták gazságai ellen '56-ban is felkelés tört ki, és 2006-ban is. '56-ban is erőszakkal reagáltak rá és 2006-ban is. A tüntetők '56-ban is az állami média nyilvánosságát akarták elérni (Rádió), és 2006-ban is (TV). Ezt megtagadták '56-ban is és 2006-ban is. Ebből ostrom lett '56-ban is és 2006-ban is. A hazafiak megrongálták a szovjet emlékművet '56-ban is és 2006-ban is (mert szégyenszemre még mindig ugyanott áll). És az országromboló gazemberek helyett a felkelőket hurcolták meg '56 után is, mint ahogy 2006 után is mind a mai napig. Ez a lényeg, erről kell beszélni, és olyan változás kell, hogy ilyen párhuzam újabb már ne szülessen.

Börtönőröket is meghallgatna Gaudi

Kapcsolódó: Felismerte az őt bántalmazó börtönőrt, mégis megszüntették az eljárást

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése