http://www.magvallas.hu/magonc/magyar_osvallas
Korunk egyik tagadhatatlan vívmánya a szabad információáramlás.
Korunk egyik tagadhatatlan vívmánya a szabad információáramlás.
Melynek okán, amiről a pénzoligarcha pórázán kéjtáncát lejtő média nem ír, nem szól, nem képez az nincs, amit pedig láttatni szeretne az – függetlenül annak valóságtartalmától – van.
Egy anyagilag, szellemileg, erkölcsileg elkorrumpálódott világban, ahol szinte minden történelmileg jelentős eseményről (Lásd; a II. világháború, vagy a vietnami háború előzményei, Kennedy-gyilkosság, WTC tornyok stb., stb.), idővel kiderül, hogy egészen másként történt, mint ahogyan akkor és ott tálalták az embereknek, azaz nincs mit csodálkozni az általános bizalomhiány kialakulásán. Mivel a vezetőinkben megvezetőinket látjuk, minden további nélkül elképzelhetőnek tartjuk még azt is, hogy egy profitorientált világjárvány kirobbantása kapcsán mikrochipeket fecskendeznek ereinkbe. Így virágkorukat élik az alternatív történelmi-, vallási teóriák, összeesküvés-elméletek.
De még a sokszor csupán kitalációk mentén létrejött mendemondák, mesék világába is beavatkozik a média. Se szeri, se száma a Meroving dinasztia, vagy Arthur király legendáit továbbszövő szuperprodukcióknak, vagy a Nagy Sándor életét, hódításait bemutató filmeknek. Mindemellett szó sem esik az emberiség ősműveltségét hordozó székely-magyar rovásírásról, a sumer-magyar kapcsolódásokról, nem készülnek filmek a fél világot meghódító, zseniális politikus-hadvezérről, Attiláról. (Amennyiben igen, akkor is csak negatív szemléletben)
Erre szokás mondani, hiába, kis nemzet vagyunk. Legalábbis ezzel áltatjuk magunkat, holott egészen más területen kell keresnünk mellőzöttségünk okait. Hiszem és vallom (ennyi engedtessék meg egy örök álmodozónak), nagy titkok rejtőznek a magyarság szellemi örökségeiben. Olyan kincsek ezek, melyek napvilágra kerülésével fénysugár öntené el a világ legsötétebb bugyrait is, és éppen ez, amit szeretnének elkerülni az emberiséget jelenleg irányító politikai csoportosulások.
Egy szó, mint száz természetes reakció a bizonyság, az igazság keresése, még az általánosan elfogadtatott alapelvek megkérdőjelezése árán is. Nem képeznek kivételt ez alól a vallási dogmák, esetünkben a zsidó és keresztény hittételek sem. Többen gondolják úgy, hogy létezett egy ősi, romlatlan tanítás, melyet a későbbi korokban emberi gyarlóságtól, érdektől vezérelve elferdítettek, hovatovább meghamisítottak. A változtatások többségét mára meglehetősen nehezen lehet egzakt módon vizsgálni, bizonyítani, ezért fordultam egy a korban közelebbi, magyar vonatkozásokat is tartalmazó történetekhez, nevezetesen Móricz János dél-amerikai kutatásaihoz, illetve a mormon vallás kialakulásának körülményeihez.
Móricz az Amazonas vidékén végzett kutatásai közepette a magyar szavak kiejtésére kísértetiesen hasonlító kifejezéseket fedezett fel a környezetében élő indiánok (Cahari, Mochica, Puruha) beszédében. Később a kapcsolódási pontokat tudatosan keresve, arra a megállapításra jutott, hogy az indiánok által használt szókincs jelentős része megtalálható a magyar nyelvben. Sőt mi több, nem csak a hangzás tekintetében azonosíthatóak, hanem értelmükben is. Az egyezőségek nagy száma egyértelművé tette számára a két nyelv rokonságát. A szorosabb kapcsolat, valamint az őslakosokban is feltámadó egységtudat meghittebb, baráti légkört eredményezett. Az indiánok Móriczot, mint az egyik régen elszármazott törzsük képviselőjét elvezetik a féltve őrzött, titkos barlangjuk bejáratához. A meglepett kutató a barlangba lépve több szent tárgy, szobor mellett rovásírásos aranylemezek garmadáját találja. A törzs vénei szerint a lemezeken található az emberiség igaz történelme. A magyar kutató a feltárt eredményeken felbuzdulva szerteágazó tudományos munkába kezdett, melynek eredményeként az ismert kultúrákat jócskán megelőző ősi birodalom képe bontakozott ki. A spanyol uralom ádáz, a fellelhető forrásokat megsemmisítő tevékenysége ellenére több mint 10 ezer magyar helynevet és családnevet sikerült beazonosítania.
Móricz 1967. szeptember 7-én nyilvános sajtótájékoztatón ismerteti a nagy jelentőségű nyelvi és tárgyi felfedezéseit. Szinte az egész ecuadori sajtó (El Comercio, El telegrafe), de még a Frankfurter Allgemeine Zeitung is lelkesen tudósít az emberiség történelmét nagyban befolyásoló, készülő világszenzációról. Munkásságát elismerően argentin történelmi tanácsos címet kapott, és úgy az argentin, mint az ecuadori elnök támogatásáról biztosította további kutatásait.
A hatalmas sajtóvisszhang kellemetlenné kezdett válni a spanyol uralmi érdekeknek, valamint megjelent a színen egy „önzetlen” segítő is, a nagy befolyású mormon egyház. A mormonok mindent, „pénzt, paripát” biztosítottak volna a munka folytatásához, csupán a lemezeket, azok lefordításának jogát kérték cserébe. Természetesen Móricz nem fogadta el az ajánlatot, így mintegy varázsütésre megfagyott körülötte a levegő. Egy csapásra megszűnt a sajtó érdeklődése, ellenben fölöttébb megszaporodtak az anyagilag nagyon kedvező, az eredeti céljától eltéríteni szándékozó ajánlatok, valamint a különféle fenyegetések. Mivel Móricz sem a mézesmadzagból, sem a korbácsból nem kért, megőrizte titkait, de elmaradt a világ egyik nagy hamisításának leleplezése is.
Ellenben él és virágzik a vallási tanait aranylemezekre rótt, ősi írásokból eredeztető mormon egyház.
Megvezetésünk titkai 2
A magyar Móricz János dél-amerikai kutatásainak vázlatos ismertetése után térjünk át egy látszólag teljesen más területre a mormon egyház megalapításának körülményeire.
Joseph Smith 1805. december 23-án született az amerikai Sharon városában. Apja, id. Joseph Smith a földművelésben elszenvedett kudarcai után kereskedéssel, valamint jóslással és kincskereséssel foglalkozott.
A kis Joseph egy tífuszjárvány következményeként súlyos, életveszélyes csontvelőgyulladást kap. A háromszori lábműtéte alatt hihetetlen lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, hét évesen visszautasítja az érzéstelenítést, és zokszó nélkül tűri az elevenébe hatoló kés fájdalmát, a csontjai faragását. Végül közel háromévnyi, szenvedésekkel teli lábadozás után sikerül teljesen felépülnie.
Látomásai 1820-tól kezdődtek, először az Úristen és Jézus közölte vele, hogy a létező egyházak egyike sem képviseli az igaz hitet. Később egy Moróni nevezetű angyal világosítja fel küldetéséről, a kereszténység megújításáról, valamint a Biblia folytatásának is tekinthető, Amerika igaz történelmét őrző aranylemezek feltalálási helyéről. A semmiféle előképzettséggel nem rendelkező, állítólag írni, olvasni sem tudó Joseph, bizonyos Urim és Tummin nevezetű drágakövek segítségével fordítja le az egyiptomi hieroglifákkal írt szöveget, majd Mormon könyve cím alatt 1830-ban adatja ki. A forrásként szolgáló aranytáblákat csak a mormon valláshoz erősen kötődő személyek láthatták, míg a többi szent könyvet, például a Nagy Értékű Gyöngyöt szintén a beavatottak, a keresztelkedésen átesett hívek olvashatják.
Joseph Smith az 1800-as évek Amerikájának egyik meghatározó, de kétségkívül ellentmondásos személyisége. Apja révén betekintést nyert az okkultizmusba, kapcsolatba került a metodista egyházzal és a szabadkőművességgel is. Többször vádolják szélhámossággal, összesen harminchétszer tartóztatják le, de minden esetben felmentik. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megalapítása után Nauvoo polgármestere, bankigazgatója, milíciaparancsnoka lesz, sőt az amerikai elnökjelöltek listájába is bekerül. Pályafutásának egy zavaros történetű börtönostrom vet véget. Smith egy becsempészett pisztollyal száll szembe a Carthage börtönt ostromló pár százfős tömeggel, de a csatározás végén ő is az áldozatok sorsára jutott.
A Mormon könyvének tartalma a következőkben foglalható össze:
Isten ígéretet tesz Izráel fiának, Nefinek, hogy törzsét az ígéret földjére vezeti, és nagy néppé teszi. Nefi népes családja egy „csoda iránytű” segedelmével sivatagokon és az óceánon átkelve Kr.e. 600 körül érkezik meg Amerikába. Miáltal ők lettek az Újvilág első telepesei, azaz a mai őslakosok, az indiánok elődei. Belőlük kerültek ki az istenfélő nefiták és az Isten által kiszabott útról letért lámaiták. Az írás hosszasan taglalja a két nép történelmét, egymással folytatott ádáz harcaikat és Istennel való viszonyaikat. Az örökös testvérháború következtében a lámaiták teljesen kiirtják a nefitákat, amiért Isten sötétebb bőrrel bünteti őket. (Hiába, valahogyan rézbőrűvé kellett varázsolnia az izraelitákat.)
A könyv fő irányvonalát érzékelhetően a zsidóság Újvilággal kapcsolatos jogainak, elsőbbségének biztosítása adja, hiszen a leírtak szerint Isten ezt a földrészt is nekik ígérte. Ennek ellenére említés történik egy titokzatos népről, az úgynevezett járeditákról (a leszármazottak), akik még a „nagy tornyok ledöntésének idejében” kerültek az amerikai kontinensre. Nefiék rá is találnak a járediták, Éter, Étem, Kom, Kis, Ákis, Hét, Kim, Korom, Émer és Ómer hagyatékára.
„És annak bizonyságául….huszonnégy bevésésekkel teli, színarany lemezt hoztak magukkal.” (Móziás 1. 8/9)
„…ezek egy elpusztult népről számolnak be, pusztulásuk idejétől visszafelé egészen a nagy torony felépítéséig, amikor az Úr a népek nyelvét összezavarta és őket az egész föld színén szétszórta, sőt még régebbi időkig, egészen Ádám teremtéséig.” (Móziás I. 28/17)
Persze a járediták tanai össze sem hasonlíthatóak az Újvilágba került zsidók „egyiptomi nyelven” írott, Istentől származó, igaz történeteivel.
„Titkos förtelmességeikkel kapcsolatos esküiket, szövetségeiket, a jeleket és a csodákat azonban, fiam, parancsolom, hogy tartsd magadnál, ne közöld ezzel a néppel, hogy meg ne ismerjék őket, nehogy ők is sötét utakra tévedjenek és elpusztuljanak.” (Alma 37/27)
„Ezért titkos esküik és szövetségeik szövegét ne mutasd meg ennek a népnek. Csak gonoszságaikat, gyilkosságaikat és förtelmességeiket mond el nekik.” (Alma 37/29)
A Mormon könyvét olvasgatva önkéntelenül is felmerül a kérdés, vajon mindez csak egy becsvágyó, átlagos műveltségű amerikai ember képzeletének szüleménye lenne? A legegyszerűbb, legkényelmesebb és könnyedén megindokolható válasz az igen. Mégis azt javaslom, járjuk tüzetesebben körül az ellenkező előjelű megoldások lehetőségét is.
A mű terjedelme, a hétköznapitól eltérő nyelvezete arra utal, hogy léteznie kellett valamilyen alapforrásnak. Továbbá, Joseph Smith elsődleges szándékával, az izraelita érdekek képviseletével mindenképpen ellentétben áll a járediták szerepeltetése. Amennyiben az egész mű csupán kitaláció lenne, Nefi népének teljes elsőbbsége érdekében akár ki is hagyhatta volna őket a mormon vallás alapjait tartalmazó könyvből.
Az említett kétségeket feloldandóan tételezzük fel, hogy valóban léteztek azok a bizonyos aranytáblák, aranylemezek, és valamilyen úton Joseph Smith birtokába kerültek. A misztikus dolgokhoz erősen kötődő Joseph hozzáértő segédlettel lefordítatja, majd az emberiség és egy az ókori folyóközi kultúrák területéről származó ismeretlen nép, a járediták történelmét saját elképzelései szerint átalakítja, kibővíti. Így már érthető a „leszármazottakról” szóló részek szükségessége, tudniillik bármikor előkerülhetnek újabb járeditákról szóló aranylemezek, melyek ilyenformán még erősíthetik is a Mormon könyvének hitelességét.
Ezért nem lehettek a Jozeph Smith lemezei szakmai forráskritika tárgyai, és ezért lehetett azokat laikusoknak megmutatni. A minden eshetőségre történő felkészülést szolgálta az egyiptominak nevezett írásra való hivatkozás, igaz a gondosan megkomponált szövegbe itt-ott becsúszott egy-két freudi elszólás is.
„Mi pedig ezeket a saját tudásunk szerint, vagyis az általunk formált újított egyiptomi írásjelekkel írtuk, mert mi a ránk hagyott írásjeleket, beszédünknek megfelelően megváltoztattuk.” (Mormon 9/32)
Végezetül, hogy ne kerülgessem macskamódra a forrókását, ki kell mondani, mire gyanakszom. A Móricz János által felkutatott könyvtárnyi írást tartalmazó aranylemez, valamint a Joseph Smith által használt forrásanyag azonos tőről ered, az amerikai földrészt elsőként benépesítő, a KIT-US birodalmat és őskultúrát létrehozó nép emlékezetéből.
Az egész világnézetünket és őstörténetünket alapjaiban átformáló ismeretanyag napfényre kerülése pedig elsősorban a mormon egyháznak, másodsorban a rengeteg ősi bizonyítékot megsemmisítő spanyol egyházi és világi hatalomaknak nem volt érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése