Örökkön fogva él, virul mámora
e földnek, ’mit Isten hintett szépséggel,
zöld hegykoszorú-bölcső, kéklő éggel
s oly’ nép lakja, melynek az Ég Ostora
az őse, a szabad, szilaj akarat,
a bűnös világot jobbító szándék,
a régi-égi alázat-ajándék,
mely fényből épít magának védfalat.
Tündérek otthona, lélek-jelekkel,
jelenésekkel és „jeles” kövekkel,
álommal, valósággal és csodákkal,
termő virággal, égig érő fákkal.
Szeretete a megtartó hatalom
s a távolban fölfénylik a hármas-halom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése