A címben feltett kérdésre a válasz: ilyen országot nem ismerünk. Sőt. Ahol csak cigányok élnek, ott a többségük jellemzően a társadalmi normákat figyelmen kívül hagyva az őslakosok által előteremtett segélyekből, bűnözésből él. Több mint 500 éve jelentek meg Európában, ám értelmiségük gyakorlatilag sehol nem létezik, az érettségiig is csak elenyésző százalékuk jut el, mindegy, hogy a gazdag Skandináviában vagy egy szegényebb államban élnek.Magyarországon a neoliberális gyarmati rendszer 1990-es bevezetését követően megtiltották, hogy a hatóságok cigánybűnözési statisztikát vezessenek. Szerencsére sok más ország nem hagyott fel e gyakorlattal. Így pontosan tudható, hogy a cigányságot zömében sehol sem sikerült az iskola és a munka világába illeszteni, a gazdag, fejlett demokráciákban sem, ahol pedig minden lehetőségük megvan rá, és ahol óriási összegű állami apanázst kapnak. Néhány példa: a finnországi cigányság férfitagjainak a finn büntetés-végrehajtás (amely nyilvántartja őket is) adatai szerint 50%-a börtönviselt, 68%-ukat ítélték el felfüggesztett vagy végrehajtandó szabadságvesztésre, 92%-ukat már előállították. A gazdag északi országban csupán kb. 10 ezer cigány él, az állam magas színvonalon eltartja őket, mégis, szintén hivatalos adatok szerint több mint kétharmaduk funkcionális analfabéta, és mintegy 40%-uk kemény drogokat is használ.
Spanyol hivatalos adatok szerint a romák körében hússzoros a bűnözési hajlam a társadalom átlagához képest, és hasonló arányokat találunk minden más országban is, ahol ezt mérik. Mi több, manapság, amikor például térségünkből az EU bővítését követően az etnikum magát és a cigánybűnözést Nyugat-Európába is exportálja, szinte mindenütt a legkeményebb hatósági, sőt, katonai eszközökkel lépnek fel ellenük (Ennek az is oka, hogy a cigánybűnözés itt mintegy dupla „áldásként” jelentkezik a zömmel szintén integrálhatatlan harmadik világbeli bevándorlók mellett). Mert sajnos a cigányságot mindig is csak karhatalmi eszközökkel sikerült, ha nem is integrálni, de kordában tartani, és ezzel a társadalmi összeomlást előrevetítő korlátlan gyarapodásukat gátolni.
Mégis, döntően csak hazánkkal, a magyarsággal kapcsolatban hangzik el unos-untalan a hazai neoliberálisok által külföldre közvetített rágalom: rasszisták, kirekesztők vagyunk. Ehhez képest tekintsük át, hogy Olaszországtól Franciaországig, Svájctól Csehországig és Felvidékig (jelenleg Szlovákia) hogyan bánnak a liberálisok kedvenceivel:
• Csehországban több helyütt falakat húztak fel a településeket rettegésben tartó cigányok lakónegyedei köré.
• Olaszországban a rendőrség, a csendőrség, az olasz nemzeti gárda, sőt a katonaság összehangolt akcióinak eredményeképpen a szintén brutális bűncselekményeikről ismert cigányokat telepeik ledózerolása után részben fegyveresekkel őrzött táborokba zárták, többségüket pedig, akik külföldiek, kíméletlenül kitoloncolták az elmúlt 2-3 évben. Rómát például – ahol az első romániai cigányok által elkövetett kegyetlen mészárlás után azonnali intézkedéseket hoztak – már jórészt megtisztították tőlük, méghozzá szinte az összes párt támogatásával. A társadalom egyetértésével találkozó kemény fellépéshez elég volt 1-2 százezer balkáni bűnöző cigány megjelenése a hatvanmilliós Itáliában (mit szóljunk mi, ahol 10 millió lakosra jut 6-800 ezer roma). Olaszország ma már önmagában bünteti az illegális bevándorlást, és lassan mások is követik példájukat.
• Franciaországban gyakran felégetik, megsemmisítik a cigánytáborokat, és gyorsított eljárásban utasítják ki lakóikat az országból.
• Ficoék Szlovákiájától, bár nem barátunk, e téren van mit tanulni: a szlovák hatóságok kíméletlenek a cigánybűnözőkkel, helyi szinten bármikor szükségállapotot vezetnek be, ha kell (lásd a 2004-es felvidéki cigánylázadás leverését), a segélyeket alaposan megnyirbálták, ráadásul bárki jogszerűen használhatja fegyverét a házába, lakásába betörő kisebbségivel szemben.
• Spanyolországban több településről hatósági asszisztálás vagy félrenézés kíséretében elüldözték az őslakosokat terrorizáló cigányságot.
• Svájcban vagy az USA-ban a gyermekkorú bűnözőket, konkrétan a cigánybűnözőket is elzárják, gyakran elítélik, és több európai ország fontolgatja a büntethetőségi korhatár leszállítását, tekintve, hogy már a 10-13 éves gyerekek is jeleskednek lopásban, rablásban, késelésben, emberölésben (lásd csupán nálunk a Blaha Lujza téren hetekig nyugodtan rabolgató, késelgető 10 év körüli „Mauglit”).
• Romániában a rendőrség és a csendőrség a cigánybűnözők brutalitásának ismeretében rendszeresen és keményen tesz utóbbiak rovására, s a román politika legmagasabb szintjén sem tabu a cigánybűnözés említése. Bár a román rendszer mai napig alapvetően magyarellenes, az Erdélyben sem ritka cigány-magyar konfliktusok során szinte mindig a bűnözők, vagyis a cigányok ellen lépnek fel a hatóságok.
A fenti példákon kívül Európa több országában szegregált iskolákba utalják a romákat, azon egyszerű oknál fogva, hogy minden tapasztalat szerint a cigányokkal egy osztályba kényszerített fehér őslakos gyermekek előmenetelét akadályozzák az őket terrorizáló, jellemzően túlkoros romák.
A súlyos tények ellenére sehol nem írnak arról, hogy Olaszországban vagy Finnországban fasizmus tombolna, vagy gárdák ölnék a dolgos, békés kisebbséget. Ha egyáltalán bírálják az adott országokat e téren, azok intenzitása meg sem közelíti azt, amit mi kapunk. Ezzel szemben hazánkban 20 éve nincs központi akarat az etnikai bűnözés és terrorizmus megfékezésére, mégis, szinte hétről hétre megjelenik valahol egy hazug cikk arról, hogy Magyarországon a cigányok élete veszélyben van, már-már a nácizmus kopogtat az ajtón, gonosz rasszisták vagyunk.
Szegedi Csanád
EP-képviselő
(Megjelent a Barikád hetilapban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése