http://blog.xfree.hu/myblog.
http://blog.xfree.hu/myblog.
"Minden embernek van lelke, Isteni Lényege. Amit a lelkünkben találunk - és a lelkünk legmélyén mindannyian ugyanazt találjuk, azt leginkább a művészet nyelvén lehet kifejezni: Énekben, zenében, táncban, festészetben, szobrászatban, színdarabban, filmben, és még hosszan sorolhatnám az eszközöket.
Aki a lelke legmélyéig képes hatolni, és ott megtalálja minden élet Forrását, bármilyen formában és technikával fejezi ki, amit érez, tapasztal - igazi ihletett művész. Akkor is igazi és ihletett művész, ha nem a legkifinomultabb, nem a legképzettebb a technikája.
Aki viszont csupán az agyát dolgoztatja, és az elméjéből nem pedig a lelkéből alkot, már egészen más kategória, akkor is ha teljesen tökéletes a technikája.
A kicsi gyerekek még mind ihletett művészek mindaddig, amíg az iskolában el nem kezdik őket okítani, és megítélni, osztályozni a művészi teljesítményüket. A szakértők általában arra jók (tisztelet persze a kivételnek), hogy elvegyék a gyerekek kedvét az osztályzás révén az alkotástól.
Ezeknek az embereknek, intézményeknek ugyanaz a céljuk, mint azoknak az egyházaknak, amelyek azt terjesztik, hogy csak általuk tudunk üdvözülni.
Akik a művészetet sajátítják ki maguknak, ugyanezt teszik, hiszen a lélek nyelvét sajátítják ki. Azt a nyelvet, amelynek segítségével nagyon közel kerülhetünk Istenhez, és az alkotás folyamatán keresztül üdvözülhetünk, megvilágosodhatunk.
Soha ne felejtsük el, hogy a művészet minden ember természetes nyelve, és nem csupán azok a művészek, akiknek papírjuk van róla, vagy akiket elismer a ,,szakma", és felkap a média!!!
(Színia: Mindig hallgass a szívedre! ISTEN hoz OTT a Mennyországba...)
Színia:Dobszerda
"A gondolati erők nagyon érdekesen működnek. Abban a pillanatban, amikor egy gondolat elkezd fog-lalkoztatni bennünket, a gondolatot máris fog-va tartjuk, megfogjuk, lefoglaljuk és mindaddig, amíg fog-lalkozunk vele, erőt adunk neki.
Ebben az a különleges, hogy akár egyetértünk vele, akár ellenezzük, figyelmünk már növeli az eredeti gondolat erejét.
És ez nagyon fontos!!! Mindegy, hogy egyetértünk egy dologgal, vagy ellenezzük: mindkét esetben életerő távozik tőlünk.
Amikor ezt az erőt önként adjuk, mert egyet értünk a céljával, azonnal újratöltődünk, tehát jól érezzük magunkat.
Amikor viszont dühöngünk, felháborodunk, bár nem tudatosan, mégis életerővel töltjük fel felháborodásunk célját(sic), így pontosan azt a gondolatot erősítjük, amivel ellenkezünk. Éppen ellentétes eredményt érünk el, mint amit valójában szeretnénk. Ilyenkor persze nehezen töltődünk fel újra, és kifejezetten rosszul érezzük magunkat.
Ezzel a tétellel a világ médiairányítói is tökéletesen tisztában vannak. Feldobnak egy témát a médiában, amivel az emberek egy része teljesen egyetért, másik része viszont teljesen felháborodva ellenzi. Mindkét csoportot foglalkoztatja a téma, így mindkét csoport teremtő ereje folyamatosan erősíti az eredeti gondolatot, ily módon mindenki szépen besétál a csapdába. Mindenki azt teremti meg, amit a világ média-irányítói meg akarnak vele teremtetni. Ez a módszer arra is nagyon jó, hogy fontos dolgokról elterelődjék a figyelem. Amíg azon rágódunk, M.Jacksonnak megvan-e még az orra,nem foglalkozunk azzal, mivé válik közben a világ...
Ellen-szer nincs, hiszen amivel ellenkezünk, azt erősítjük.
Azt viszont megtehetjük, hogy nem háborodunk fel, nem tapadunk rá a feldobott témára, hanem hátat fordítunk, saját céljainkra figyelünk és örülünk annak, ha vannak olyanok, akik a mi céljainkkal egyet értenek, sőt azoknak is, akik ellenzik azokat, mert mindkét csoport a mi malmunkra hajtja a vizet.
A Világmédia irányítói azt is tudják, hogyan lehet a nekik nem tetsző kezdeményezéseket, gondolatokat csírájában elfojtani. Nagyon egyszerű: agyonhallgatással. Amelyik gondolat ugyanis nem kap kellő figyelmet, egyszerűen elhal, feloszlik, köddé válik.
Tanulhatunk tőlük."
Hálás köszönetem Ballán Máriának amiért megoszthatom Színia írását ezen az oldalon.
http://blog.xfree.hu/myblog.
"Minden embernek van lelke, Isteni Lényege. Amit a lelkünkben találunk - és a lelkünk legmélyén mindannyian ugyanazt találjuk, azt leginkább a művészet nyelvén lehet kifejezni: Énekben, zenében, táncban, festészetben, szobrászatban, színdarabban, filmben, és még hosszan sorolhatnám az eszközöket.
Aki a lelke legmélyéig képes hatolni, és ott megtalálja minden élet Forrását, bármilyen formában és technikával fejezi ki, amit érez, tapasztal - igazi ihletett művész. Akkor is igazi és ihletett művész, ha nem a legkifinomultabb, nem a legképzettebb a technikája.
Aki viszont csupán az agyát dolgoztatja, és az elméjéből nem pedig a lelkéből alkot, már egészen más kategória, akkor is ha teljesen tökéletes a technikája.
A kicsi gyerekek még mind ihletett művészek mindaddig, amíg az iskolában el nem kezdik őket okítani, és megítélni, osztályozni a művészi teljesítményüket. A szakértők általában arra jók (tisztelet persze a kivételnek), hogy elvegyék a gyerekek kedvét az osztályzás révén az alkotástól.
Ezeknek az embereknek, intézményeknek ugyanaz a céljuk, mint azoknak az egyházaknak, amelyek azt terjesztik, hogy csak általuk tudunk üdvözülni.
Akik a művészetet sajátítják ki maguknak, ugyanezt teszik, hiszen a lélek nyelvét sajátítják ki. Azt a nyelvet, amelynek segítségével nagyon közel kerülhetünk Istenhez, és az alkotás folyamatán keresztül üdvözülhetünk, megvilágosodhatunk.
Soha ne felejtsük el, hogy a művészet minden ember természetes nyelve, és nem csupán azok a művészek, akiknek papírjuk van róla, vagy akiket elismer a ,,szakma", és felkap a média!!!
(Színia: Mindig hallgass a szívedre! ISTEN hoz OTT a Mennyországba...)
Színia:Dobszerda
"A gondolati erők nagyon érdekesen működnek. Abban a pillanatban, amikor egy gondolat elkezd fog-lalkoztatni bennünket, a gondolatot máris fog-va tartjuk, megfogjuk, lefoglaljuk és mindaddig, amíg fog-lalkozunk vele, erőt adunk neki.
Ebben az a különleges, hogy akár egyetértünk vele, akár ellenezzük, figyelmünk már növeli az eredeti gondolat erejét.
És ez nagyon fontos!!! Mindegy, hogy egyetértünk egy dologgal, vagy ellenezzük: mindkét esetben életerő távozik tőlünk.
Amikor ezt az erőt önként adjuk, mert egyet értünk a céljával, azonnal újratöltődünk, tehát jól érezzük magunkat.
Amikor viszont dühöngünk, felháborodunk, bár nem tudatosan, mégis életerővel töltjük fel felháborodásunk célját(sic), így pontosan azt a gondolatot erősítjük, amivel ellenkezünk. Éppen ellentétes eredményt érünk el, mint amit valójában szeretnénk. Ilyenkor persze nehezen töltődünk fel újra, és kifejezetten rosszul érezzük magunkat.
Ezzel a tétellel a világ médiairányítói is tökéletesen tisztában vannak. Feldobnak egy témát a médiában, amivel az emberek egy része teljesen egyetért, másik része viszont teljesen felháborodva ellenzi. Mindkét csoportot foglalkoztatja a téma, így mindkét csoport teremtő ereje folyamatosan erősíti az eredeti gondolatot, ily módon mindenki szépen besétál a csapdába. Mindenki azt teremti meg, amit a világ média-irányítói meg akarnak vele teremtetni. Ez a módszer arra is nagyon jó, hogy fontos dolgokról elterelődjék a figyelem. Amíg azon rágódunk, M.Jacksonnak megvan-e még az orra,nem foglalkozunk azzal, mivé válik közben a világ...
Ellen-szer nincs, hiszen amivel ellenkezünk, azt erősítjük.
Azt viszont megtehetjük, hogy nem háborodunk fel, nem tapadunk rá a feldobott témára, hanem hátat fordítunk, saját céljainkra figyelünk és örülünk annak, ha vannak olyanok, akik a mi céljainkkal egyet értenek, sőt azoknak is, akik ellenzik azokat, mert mindkét csoport a mi malmunkra hajtja a vizet.
A Világmédia irányítói azt is tudják, hogyan lehet a nekik nem tetsző kezdeményezéseket, gondolatokat csírájában elfojtani. Nagyon egyszerű: agyonhallgatással. Amelyik gondolat ugyanis nem kap kellő figyelmet, egyszerűen elhal, feloszlik, köddé válik.
Tanulhatunk tőlük."
Hálás köszönetem Ballán Máriának amiért megoszthatom Színia írását ezen az oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése