Losontzi István 1709-ben született Debrecenben, tanár, majd hittudományból doktori rangot nyert. Több művet írt, melyek közül az 1773-ban kiadott Hármas Kis Tükör a legnevezetesebb. Az 1770-es években a magyar lakosság jelentős része írástudatlan volt. Tankönyvek még alig voltak. Ennek a műnek a jelentősége egyrészt abban rejlett, hogy kérdés-felelet formájában közvetítette az ismereteket, amely megkönnyítette a tanulást, másrészt minden magyar iskolában egységesen közvetített ismereteket. Ezt a tankönyvet használta a dombegyházi gyerekeket tanító Ketskeméty Károly is.
Az Attila Itáliából való visszatérése utáni eseményekről így írt a Hármas Kis Tükör:
Az Attila Itáliából való visszatérése utáni eseményekről így írt a Hármas Kis Tükör:
K: Visszamenetele után mint folytanak Attila dolgai?
F: Minden méltósággal, hanem hogy nékie is végre fejet hajtani kellett a halálnak, amely életét közel 50 esztendős korában elvette 454-ben, mégpedig lakodalmának idején, amidőn Hildegundával, a francia király leányávan menyegzői pompát tartanak, kinek is teste arany, ezüst és vas hármas koporsóba tétetvén, nagy pompával Dombegyház mellett, Csanád vármegyében (mint írják) eltemettetett.
K: Mi módon halt meg?
F: Sokan úgy írják, hogy éjjel orra vére eleredt, és attól fulladott meg mátkája mellett.
K: Hány fiai maradtanak?
F: Három: Ellák, Dengesics és Irnák. Csaba pedig és Aladárius csak költemények.
K: Minémű ember volt?
F: Alacsony termetű, széles mellyű, apró szemű, ritka szakállú, barnás és nagy bátorságú vitéz fejedelem, akihez hasonló abban az időben a barbarusok közt nem találtatott.
F: Minden méltósággal, hanem hogy nékie is végre fejet hajtani kellett a halálnak, amely életét közel 50 esztendős korában elvette 454-ben, mégpedig lakodalmának idején, amidőn Hildegundával, a francia király leányávan menyegzői pompát tartanak, kinek is teste arany, ezüst és vas hármas koporsóba tétetvén, nagy pompával Dombegyház mellett, Csanád vármegyében (mint írják) eltemettetett.
K: Mi módon halt meg?
F: Sokan úgy írják, hogy éjjel orra vére eleredt, és attól fulladott meg mátkája mellett.
K: Hány fiai maradtanak?
F: Három: Ellák, Dengesics és Irnák. Csaba pedig és Aladárius csak költemények.
K: Minémű ember volt?
F: Alacsony termetű, széles mellyű, apró szemű, ritka szakállú, barnás és nagy bátorságú vitéz fejedelem, akihez hasonló abban az időben a barbarusok közt nem találtatott.
Paczka Ferenc: Attila halála
Az itt élő embereknek meggyőződése, hogy Dombegyházon van valahol Attila koporsója. Felvetődik a kérdés, hogy a Dombegyházon ma is élő Attila-hagyomány milyen forrásokból táplálkozik? Ketskeméty Károly helytörténész, tanító szerint, - aki a helyi általános iskolában tanított az 1950-es évektől - a faluban volt legalább egy a Losontzi-féle tankönyv, mely a felesége dédapjának tulajdonát képezte. De a dombegyháziak nem úgy idézik, hogy a hagyomány könyvből maradt fenn, hanem "apámtól, nagyapámtól hallottam". "Pedig, mivel ezzel a hagyománnyal a dombegyháziak - valósággal dicsekszenek, nyilvánvalónak vehető, hogy ennek írásos forrását, mint érvet, mint dokumentumot is hozzátették volna, ha ilyenről tudtak volna. "
Ketskeméty Károly szerint a Maros közének legrégebben lakott helye Dombegyház. Dombegyházon többek között római korból származó leletek is előkerültek, a csontvázak mellet ebből az időből származó korsó volt eltemetve.
Kisdombegyházon - Dombegyház szomszédos települése - szántás közben egy 76 cm magas és 21 cm átmérőjű, valamint egy 21 cm magas és 18 cm átmérőjű agyagedényt forgattak ki a földből.
Ettől a helytől nem messze olyan csontvázak kerültek felszínre, amelyek mellett színes, többségükben négyszögletes gyöngyöt és orsókarika formájú ékszert találtak.
A Cigányka-ér partján vályogvetés közben nemcsak római kori kerámiákat, hanem Diocletiánus korából származó 17 db ezüstpénz találtak. Móra Ferenc erről úgy nyilatkozott, tud róla, hogy itt volt a határ a Dacia néven ismert római kolónia és a pusztázó népek földje között. Itt római határőrtelepülés állt, erre közlekedtek ugyanis Aqincum felé a Maros völgyéből.
Dombegyházon, a Vizes-temetődomb környékén kilenc lovas-sírt tártak fel, melybe a régészek szerint főembereket temethettek el.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a vidék az Árpád-korban, majd a középkorban is lakott volt. A település nevéből következik, hogy mindig is egyházas hely volt. Ezt bizonyítja az Attila-halomban talált Szent-Kinged kolostor romja. Valószínű, hogy környékünkön talált nagyszámú halmok és a templom épülete együttesen adhatta a Dombegyház nevet.
A kunhalmok "olyan 5-10 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp, vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr, vagy határhalmok."
Dombegyház nevében is felfedezhető a halomra való utalás, a település környékére különösen jellemzőek ezek a 20-30-50 m átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmények. A Maros alakította valamikori vízjárta terület maradványai, mint pl. a mai Száraz-ér, Cigányka-ér, Csík-ér, Vizes-ér, behálózták, éltették a vidéket. A víz a megélhetést szolgálta, bizonyítja ezt az ember itteni állandó jelenléte, évezredes kultúrájának emlékei, régészeti leletei, amelyek hol tudatosan, hol véletlenül kerültek, vagy kerülnek felszínre. Dombegyházon különleges és egyedülálló az ú.n. pávaszem-szerű kunhalomrendszer, középen az Attila-halommal, amely több települést is érintve, még a Magyar-Román határon is túlnyúlik. A halomcsoport gyakorlatilag két, egymástól eltolt ellipszis alakzatból állt, s az eddig fellelhető irodalmak, térképek alapján több mint 20 kunhalomból állhatott, amelyek közül a mai Dombegyház közigazgatási területén kb. 13 halom, vagy halomhely található.
Az Attila-halom Dombegyház szélén a Kevermes felé vezető út bal oldalán található, a pávaszemalakzat középpontja. Átmérője 65, magassága 3 m.
Ketskeméty Károly szerint a Maros közének legrégebben lakott helye Dombegyház. Dombegyházon többek között római korból származó leletek is előkerültek, a csontvázak mellet ebből az időből származó korsó volt eltemetve.
Kisdombegyházon - Dombegyház szomszédos települése - szántás közben egy 76 cm magas és 21 cm átmérőjű, valamint egy 21 cm magas és 18 cm átmérőjű agyagedényt forgattak ki a földből.
Ettől a helytől nem messze olyan csontvázak kerültek felszínre, amelyek mellett színes, többségükben négyszögletes gyöngyöt és orsókarika formájú ékszert találtak.
A Cigányka-ér partján vályogvetés közben nemcsak római kori kerámiákat, hanem Diocletiánus korából származó 17 db ezüstpénz találtak. Móra Ferenc erről úgy nyilatkozott, tud róla, hogy itt volt a határ a Dacia néven ismert római kolónia és a pusztázó népek földje között. Itt római határőrtelepülés állt, erre közlekedtek ugyanis Aqincum felé a Maros völgyéből.
Dombegyházon, a Vizes-temetődomb környékén kilenc lovas-sírt tártak fel, melybe a régészek szerint főembereket temethettek el.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a vidék az Árpád-korban, majd a középkorban is lakott volt. A település nevéből következik, hogy mindig is egyházas hely volt. Ezt bizonyítja az Attila-halomban talált Szent-Kinged kolostor romja. Valószínű, hogy környékünkön talált nagyszámú halmok és a templom épülete együttesen adhatta a Dombegyház nevet.
A kunhalmok "olyan 5-10 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp, vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr, vagy határhalmok."
Dombegyház nevében is felfedezhető a halomra való utalás, a település környékére különösen jellemzőek ezek a 20-30-50 m átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmények. A Maros alakította valamikori vízjárta terület maradványai, mint pl. a mai Száraz-ér, Cigányka-ér, Csík-ér, Vizes-ér, behálózták, éltették a vidéket. A víz a megélhetést szolgálta, bizonyítja ezt az ember itteni állandó jelenléte, évezredes kultúrájának emlékei, régészeti leletei, amelyek hol tudatosan, hol véletlenül kerültek, vagy kerülnek felszínre. Dombegyházon különleges és egyedülálló az ú.n. pávaszem-szerű kunhalomrendszer, középen az Attila-halommal, amely több települést is érintve, még a Magyar-Román határon is túlnyúlik. A halomcsoport gyakorlatilag két, egymástól eltolt ellipszis alakzatból állt, s az eddig fellelhető irodalmak, térképek alapján több mint 20 kunhalomból állhatott, amelyek közül a mai Dombegyház közigazgatási területén kb. 13 halom, vagy halomhely található.
Az Attila-halom Dombegyház szélén a Kevermes felé vezető út bal oldalán található, a pávaszemalakzat középpontja. Átmérője 65, magassága 3 m.
Dombegyház és környékének térképe a pávaszemes kunhalomcsoporttal
Nagyításhoz kattints a képre!
A ma ismert legközelebbi nyelvrokonainknál, a manysiknál - a legutóbbi időkig meglévő sámánhit szerint -, amikor az öreg sámán meghal, akkor az őt követő ifjú sámán a temetési szertartás alatt elregöli az elődjéhez köthető, az ő idejében történt eseményeket. Az ifjú sámán ilyenkor csak igazat beszélhet, mert egyébként az elhunyt sámán lelke panaszt tehet ellene az égieknél. A siratóének, mely egyben a múlt megidézése is, maga az Arvisura, vagy Igazszólás.
A hun törzsszövetség életében, melyhez valamikor a manysik is tartoztak, a törzsszövetség fősámánjai hasonló módon regölték el a törzsszövetség egészére vonatkozó eseményeket. A törzsszövetség esetében azonban már meg is kellett örökíteni, azaz le kellett róni az előző időszak történelmét. Ez a rovósámán feladata volt. Az idők folyamán már 347 rovósámán tett eleget ennek a kötelezettségének. Ebből alakult ki az Arvisurák hatezer évet átívelő krónika-gyűjteménye. Ennek a hatalmas örökségnek az őrzése, a tudás birtoklása mindig egy-egy törzs kiváltságos feladata volt. A világhónapok váltásakor, tehát nagyjából kétezer évente kellett egy újabb törzs képviselőjének átadni a felhalmozott tudást, meghatározott szertartás keretében. Utoljára a manysiknál őrizték ezt az örökséget.
A halak világhónapjából a vízöntő világhónapjába történő átmenet idején Szalaváré Tura manysi sámán kapta azt a feladatot, hogy a rokon úz törzsnek átadja a hagyatékot. Szalaváré Tura Paál Zoltán palóc emberben találta meg azt a kiválasztottat, akit minden szempontból alkalmasnak tartott a féltve őrzött titkok átadására.
Forrás és további információk: http://www.igazszolas.hu/
A hun törzsszövetség életében, melyhez valamikor a manysik is tartoztak, a törzsszövetség fősámánjai hasonló módon regölték el a törzsszövetség egészére vonatkozó eseményeket. A törzsszövetség esetében azonban már meg is kellett örökíteni, azaz le kellett róni az előző időszak történelmét. Ez a rovósámán feladata volt. Az idők folyamán már 347 rovósámán tett eleget ennek a kötelezettségének. Ebből alakult ki az Arvisurák hatezer évet átívelő krónika-gyűjteménye. Ennek a hatalmas örökségnek az őrzése, a tudás birtoklása mindig egy-egy törzs kiváltságos feladata volt. A világhónapok váltásakor, tehát nagyjából kétezer évente kellett egy újabb törzs képviselőjének átadni a felhalmozott tudást, meghatározott szertartás keretében. Utoljára a manysiknál őrizték ezt az örökséget.
A halak világhónapjából a vízöntő világhónapjába történő átmenet idején Szalaváré Tura manysi sámán kapta azt a feladatot, hogy a rokon úz törzsnek átadja a hagyatékot. Szalaváré Tura Paál Zoltán palóc emberben találta meg azt a kiválasztottat, akit minden szempontból alkalmasnak tartott a féltve őrzött titkok átadására.
Forrás és további információk: http://www.igazszolas.hu/
Az Arvisura igen nehéz olvasmány, minden szónak fontos és pontos jelentése van, ezért a könyvből idézem azokat a részeket, amelyek szerintem igazolják, hogy az itteni Attila-hagyomány nem alaptalan, hogy Attilának Dombegyház környékén volt az egyik központja, ahol Priscos rétort vendégül látta, és valahol a mi vidékünkön alussza a nagy hun örök álmát.
"Bagamér Bíkís Birodalmába tette át székhelyét...
Nyolcadik Kállság Bíkís Birodalma volt, a Körösök partjain a Tiszáig, ahol nem pusztított árvíz, az egész Melegvizek Birodalmát ellátták gabonafélékkel. Anyasági szobrocskáikat mindenütt árulták.
453 tavaszán sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága ellen, de a 3 német törzs, a keleti, a nyugati és a vízigót törzs, a hunok előőrs törzse lesújtott a lázadókra. Engesztelésük jeléül a gótok Krimhildát küldték ajándékba nagy kísérettel a fővezérnek. Esküvőjük lakomáján ezen hercegnő Atillát megmérgeztette. Krimhildát és kíséretét a 2. hun tömény székihunjai lenyilazták, míg Atillát a sámánképzősök a Szárazér egyik ágában eltemették és útba indultak Porogra. Réka még sértődöttségében is megsiratta első szerelmét. Halottját aranyos koporsóba fektette, majd Maros-Eszék arany-ezüst koporsójába helyezve, annak díját színarannyal kifizette. Mire Nekese palócai a Sajón és Tiszán lecsúsztatták a Nem eszi a Fene rozsdamentes vasfényes koporsót, amellyel a kettős koporsót beborították, a sámánifjak megszerkesztették Atilla temetésének halotti énekét:
Nyolcadik Kállság Bíkís Birodalma volt, a Körösök partjain a Tiszáig, ahol nem pusztított árvíz, az egész Melegvizek Birodalmát ellátták gabonafélékkel. Anyasági szobrocskáikat mindenütt árulták.
453 tavaszán sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága ellen, de a 3 német törzs, a keleti, a nyugati és a vízigót törzs, a hunok előőrs törzse lesújtott a lázadókra. Engesztelésük jeléül a gótok Krimhildát küldték ajándékba nagy kísérettel a fővezérnek. Esküvőjük lakomáján ezen hercegnő Atillát megmérgeztette. Krimhildát és kíséretét a 2. hun tömény székihunjai lenyilazták, míg Atillát a sámánképzősök a Szárazér egyik ágában eltemették és útba indultak Porogra. Réka még sértődöttségében is megsiratta első szerelmét. Halottját aranyos koporsóba fektette, majd Maros-Eszék arany-ezüst koporsójába helyezve, annak díját színarannyal kifizette. Mire Nekese palócai a Sajón és Tiszán lecsúsztatták a Nem eszi a Fene rozsdamentes vasfényes koporsót, amellyel a kettős koporsót beborították, a sámánifjak megszerkesztették Atilla temetésének halotti énekét:
Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércnek Szentvasában,
nyugodjon a Gilgames-vér csillaga!
Kihez felért rabszolgának, sóhajtozó gályarabnak,
keresztekre felfeszítettek jajszava!
nyugodjon a Gilgames-vér csillaga!
Kihez felért rabszolgának, sóhajtozó gályarabnak,
keresztekre felfeszítettek jajszava!
A búcsúztatóban Nekese fősámán minden jót elmondott Atilláról, és nagy elődjének, Nimródnak életművéhez hasonlította hódításait. Elmondta, hogy egy fényes csillag futott le az Égről, Vanisten birodalmából."
"Atilla 413-ban jött a világra, hogy világhódításai nyomán, 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra!" A monda szerint Szanka sámán ölben és lépésben kimérte Atilla nyugvóhelyének rajzát, és azt az utókorra hagyta. Szanka, a sámánok ifjú versmondója szerint:
"Atilla 413-ban jött a világra, hogy világhódításai nyomán, 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra!" A monda szerint Szanka sámán ölben és lépésben kimérte Atilla nyugvóhelyének rajzát, és azt az utókorra hagyta. Szanka, a sámánok ifjú versmondója szerint:
Napsugárban, holdsugárban, Bús-fekete éjszakában
Vérözönben, sártengerben, Aludj Hunia királya!
Vérözönben, sártengerben, Aludj Hunia királya!
Hunyor utódai hármas-koporsós temetésben egyeztek meg. Az aranykoporsót Marosszéken, az ezüst koporsót Eszéken, a vaskoporsót pedig Vasváron készíttette el Deédes aranyasszony a három férje számára korábban. Mivel az első két férje elesett a Nagy-Csatában, Nekese pedig élete virágjában állott, az Öregek Tanácsa engedélyezte, hogy a vaskoporsót Nekese, az úz kovácsok tárkányának vezére adja oda Attila részére...
Daróc legfőbb bűne az volt, hogy a végzetes lakomán pergő-testőre volt a palotában Atillának és ... és végzetesen elaludt. Amikor a felébredt szolgálatos testőr elvégezte szokásos útját, Atilla már halott volt. Daróc jelentése alapján méreggel ölték meg a német vendégek. Ezért a német vendégeket Krimhildával együtt lenyilazták és a Száraz Tisza-ágban megtévesztően díszesen eltemették három pergő idő alatt, majd a vezeklő német hadifoglyokra ráengedték a Tisza vizét.
Atillát a sámánok-tanácsa hármas-koporsóban akarta eltemetni. A kiképző tábor középső sátorába vitették és jégverembe téve várták meg az arany, ezüst és vaskoporsó megérkezését. Darócot küldték Ózdra Nekese vaskoporsójáért. Nekese-Szanka-Ugron sámánok erre az időre Arvisura-sokszög használatával kijelölték a temetkezés helyét...
Amikor Daróc megérkezett, azzal foglalatoskodtak, hogy az aranykoporsót az ezüstbe kényszerítsék, de ez sehogyan sem akart sikerülni. Végül Daróc letörte az ezüst koporsó lábait, s így sikerült az ezüst koporsót az aranyba beletenni. A vaskoporsóval nem volt semmi baj, mert Deédes aranyasszony férjei közül Nekese volt a legmagasabb, és a hatalmas tárkány-fejedelem koporsójában elfértek a többiek.
Atilla így - szemben a hiedelemmel - nem arany, hanem Eszék, magyari származású daraguz tyumenvezér ezüstkoporsójában nyugoszik. Majd Maros hun származású marúz tyumenvezér aranykoporsójába téve helyezték el a hatalmas vaskoporsóba. Daróc szolgálatos testőr-vezérnek kellett a tökéletes lezárást végrehajtania, mielőtt a végeztes pergőt, emlékezésként a koporsóban elrejtette.
Atilla temetésekor a Maros négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú helyezkedett el az őriző lovasokkal, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott.
Nekese parancsára a temetést végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök lenyilazták, majd a sámánifjak gáttörést végeztek és a Szárazér folyásaiba engedték. A sámánifjak 24 napig "haláltáncot" jártak a kijelölt őrhelyeken, hogy révületükben mindent elfelejtsenek.
Peregtől a két Hódos irányában egy tyumen, azaz tízezer lépésre nyugszik Atilla.
Daróc legfőbb bűne az volt, hogy a végzetes lakomán pergő-testőre volt a palotában Atillának és ... és végzetesen elaludt. Amikor a felébredt szolgálatos testőr elvégezte szokásos útját, Atilla már halott volt. Daróc jelentése alapján méreggel ölték meg a német vendégek. Ezért a német vendégeket Krimhildával együtt lenyilazták és a Száraz Tisza-ágban megtévesztően díszesen eltemették három pergő idő alatt, majd a vezeklő német hadifoglyokra ráengedték a Tisza vizét.
Atillát a sámánok-tanácsa hármas-koporsóban akarta eltemetni. A kiképző tábor középső sátorába vitették és jégverembe téve várták meg az arany, ezüst és vaskoporsó megérkezését. Darócot küldték Ózdra Nekese vaskoporsójáért. Nekese-Szanka-Ugron sámánok erre az időre Arvisura-sokszög használatával kijelölték a temetkezés helyét...
Amikor Daróc megérkezett, azzal foglalatoskodtak, hogy az aranykoporsót az ezüstbe kényszerítsék, de ez sehogyan sem akart sikerülni. Végül Daróc letörte az ezüst koporsó lábait, s így sikerült az ezüst koporsót az aranyba beletenni. A vaskoporsóval nem volt semmi baj, mert Deédes aranyasszony férjei közül Nekese volt a legmagasabb, és a hatalmas tárkány-fejedelem koporsójában elfértek a többiek.
Atilla így - szemben a hiedelemmel - nem arany, hanem Eszék, magyari származású daraguz tyumenvezér ezüstkoporsójában nyugoszik. Majd Maros hun származású marúz tyumenvezér aranykoporsójába téve helyezték el a hatalmas vaskoporsóba. Daróc szolgálatos testőr-vezérnek kellett a tökéletes lezárást végrehajtania, mielőtt a végeztes pergőt, emlékezésként a koporsóban elrejtette.
Atilla temetésekor a Maros négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú helyezkedett el az őriző lovasokkal, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott.
Nekese parancsára a temetést végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök lenyilazták, majd a sámánifjak gáttörést végeztek és a Szárazér folyásaiba engedték. A sámánifjak 24 napig "haláltáncot" jártak a kijelölt őrhelyeken, hogy révületükben mindent elfelejtsenek.
Peregtől a két Hódos irányában egy tyumen, azaz tízezer lépésre nyugszik Atilla.
Látkép a vizesi pusztáról - háttérben a világosi hegyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése