Tandari Éva: A magyarság szerepe, feladata a ma és holnapok történésében:

Forrás: Tandari Éva: A Kezdettől a… Avagy; Tűznek keresztségével I. kötetből

A magyarság szerepe, feladata a ma és holnapok történésében:

   Ha ezer emberből egy, vagy két olyan volna, akinek soha, egyetlen durva gondolata vagy érzése nincs, s nem is volt: még akkor is kevesen volnának a többiek, s a korábbi korok embereinek tudatából és lelkéből kiárasztott negatív energiák közömbösítésére! (Ezért is hallgatom időnként szinte magam is a döbbenet szélén állva: mint jövendölik meg egyesek a hirtelen bekövetkező dimenzió-váltás hogyanját - mikéntjét, hogyan ámítják azzal a várható eseményektől rettegő emberek tudatát, hogy az egész nem lesz komolyabb, mint egy vaku villanása, amelynek révén mindannyian – persze: minden felekezet a maga tagjait érti a “mindannyian” szó alatt! – felemelkednek, hogy új, már könnyű, egészséges, hibátlan és csodaszép testekben folytassák…

… de mit akarnak folytatni? Azt, amit elkezdtek? Bizonnyal, mert elméjükbe az van beleírva, amit élnek: s akként, amiként élik azt! Vagyis a durvaságot, a törtetést, a tisztátalanságot; és még sorolhatnám: ezeket a szennyes tudati elemeket vinnék magukkal a magasabb dimenzióba (s egyúttal persze a magasabb szférába is, hisz a kettő most, az Eon végén egyszerre kell változzon), hogy azt a szintet is bemocskolja, hogy hasonlatossá tegye önmagához: saját benső, tehát tudati lelki milyenségéhez…(?!) Aki tehát effélét hirdet, azt érdemes közelebbről is megvizsgálnotok: miféle érdekei húzódnak meg szavai hátterében? Szinte kivétel nélkül megtalálhatjátok az anyagi haszon vágyát (hisz felekezeteik tagjaitól nem is kis adománypénzeket várnak, és persze kapnak is, amelyek javarésze az ő zsebeikbe vándorol), vagy a szereplés vágyát, a sikerélmény után való vágyakozást: s ezt is sorolhatnám reggelig. És mégis (bár az emberek szinte ösztönösen érzik: ámító hálójába estek) emberek sokasága hajlik szavukra, csak mert abban reménykednek: tán van valahol, valami titkos mód, hogy megmenekedhessenek mindattól, amit Utak sokasága során építettek fel a maguk számára. Azonban ahogyan az egyéni, s a csoport-karma: a Nemzetek karmája, és a Globális: tehát a teljes Emberiségre teherként boruló Karma alól sem vonhatja ki magát senki!

            S ha már itt tartunk, a Népek karmájánál: folytassuk talán ott, hogy a Magyar Népnek földrajzi adottságai végett igen nagy szerepe lesz a Holnapok történéseiben. Nem véletlen, hogy a Mária Szívéből kiindult Szeretet-energia szivárvány-íve épp azon a ponton érte el a Föld felszínét.

            S épp ez a csodálatos Szeretet-megnyilvánulás volt az is, amelyet követően a magát ma Magyar népnek nevező, akkor még nagyon is vad és barbár horda felkészítése felgyorsult, hogy amikor elérkezik a Pillanat, a Nép képes legyen betölteni tisztét! Ebbe egy picikét bele folyik a politika is: még ha nem is olyan értelemben, mint ahogyan azt egyesek oly-igen szeretnék.

            A Magyarság, mint tudjátok, volt már nagy, erős és rettegett nép; s nem is rövid ideig. És még csak nem is a nomád életet folytató Magyarsággal kezdődött: annál sokkalta messzebbre nyúlnak e Nép történetének gyökereinek szálai. De mert hogy nem, vagy nem kifejezetten a Múltat, hanem mindinkább a közeli és a távolabbi (ha már nem is oly erősen távoli!) Holnapokat akarom megmutatni, a Múltból valóban csak egy-egy fontosabb képet emelnék ki, s aztán rátérünk a jelen, s a jövő feladataira.

           

   A ti Népetek valóban “ezer harcon és viharon, és ezer tűzön edzett” Nép. Eredete igencsak homályos: már ami a fizikai síkot illeti, de mert hogy annak nem sok szerepe van jelen munkákban, nem is tartom érdemesnek firtatni: Finnugor, avagy Egyiptomi eredetű, hisz lényegében mindkét változat épp annyira igaz, mint amennyire téves. S nem is a fizikai eredete az, amely sorsában és Holnapjaiban sorsdöntő szerepet játszik. Szellemi eredete végett lesz az a szerepe, ami, s ezt kell inkább tudatosítsa magában az, aki igazán a Nép jelen, s a Holnapok során elébe álló feladataira, szerepére kíváncsi.

            A legelső Emberiség történetéről már szóltam: legalább is annak múltbéli történetéről. Arról azonban, hogy mi lett ama Emberiség tagjainak további, már Szellemi értelemben vett sorsa: még nem ejtettünk szót. Pedig erre is rá kell hogy térjünk, hisz azoknak a Szellem-lényeknek útja, akik ÉN-jei egy-egy Én-részt útra küldve szereplői voltak az akkori történéseknek; még koránt sem ért véget azzal, hogy a nagy katarzist megélték. Sőt! talán nem túlzok, ha azt állítom: akkor kezdődött csak el igazán. A robbanás pillanatában az akkori Emberiség tagjainak szellemi Én-részei is  három csoportra osztódtak (amiként az most is lesz). Azok, akik megfogalmazták, és tettükkel valósággá változtatták az Elsőd teremtettségű Szellemek második bukását, amiként mondtam: máig az általatok “fekete lyuk”- nak nevezett kozmológiai képződményben, vagyis a legsűrűbb, legsötétebb anti-anyagból álló, s ekként Satana birodalma benső magjának nevezhető képződményben lebegnek, amiként azt megfogalmazták maguknak. (Ugyanis minél magasabbra akar törni az ellentét erejét használva a Szellem, annál mélyebben kell beágyazódjon ama energiába, amelynek segítségével a Fent Világai ellen tört. Ez természetes: a ti szinteteken is ekként működik ugyan ez, csak kicsiben.)

            A többi szellemi Én-rész (tehát az akkor-volt Emberiség túlnyomó részének Szellemi ÉN-vetületei)  két, egymástól nagyon jól elkülöníthető csoportra osztódtak. Az egyik (a kisebbik) csoport az volt, amely már akkor a Fent világához (tehát egy magasabb szférikus közösséghez) csatolódott vissza, míg a másik csoport egy bizonyos pihentető szak után a különféle Bolygók felszínén folytathatta — vagy kezdhette el ismét a felfelé vezető utak végeláthatatlan sorozatát.

            Nem egy ez utóbbiak közül a Föld testének elemeibe ágyazódva várta az Ébredés, tehát a Bolygó-test Új Életre Ébredésének pillanatát, hogy azon kezdjék el ismét Útjaikat.

            A Föld nevű Bolygóra hosszú időn át egyetlen Szellem sem vállalhatott Utat, egészen addig, míg a Bolygó fizikai gömbjét önmagával, önnön anya-aspektusával betöltő Szellem át nem irányította (vagy inkább vezette) a Bolygót a jelenlegi kozmikus és dimenzionális pontra. (E kettő “váltása” ugyanis szintén egy időben kellett lejátszódjon, amiként az a jelenlegi történés során is lesz.) Amikor a Föld a ti jelenlegi Napotok energia-hálójának vonzásába került, s pályára állva megkezdte öröknek tűnő mozgását; az Élet is megfogalmazódott azon. Először csak mint lehetőség, mint gondolat: Föld-anya Gondolata, vágya, amely lassanként magához vonzotta az általa megteremtett, ekként tehát már a másodteremtettségű Szellemek csoportjaihoz tartozó, s elődeik példáját követve elbukott Szellem-lények erősen leárnyékolt gondolatát (tehát azok szellemi Én-részeit), felébresztve azokban a Szellem-anya iránti vágyakozást.

   Az Elsőd által megfogalmazott, majd az Atya Teremtő erejével, de már a FIÚ által létbeemelt Szellem-lények, s az anyagba (vagyis a Bolygó-testbe) ágyazódott Elsőd-terem-tettségű szellemi Én-részek szinte egy-azon időben kezdhették megfogalmazni azt a folyamatot, amelyet szerves fizikai létnek neveztek. Szervetlen, tehát szellem-elemi élet volt a Bolygó felszínén egy bizonyos értelemben már azt megelőzően is: a magasrendű Szellem, vagyis az Anya jelenlétére reagáló, de még az első Teremtettséghez tartozó, s a Föld tudattárában mint Globális Emlék-lenyomat jelen lévő gondolat-energia-árnyak (az egykor-volt gondolatok gyenge rezgés-nyomai) népesítették be a Föld légterét. Lényegében éppen ez volt az az elem, amely lehetővé tette a Bolygó ismételt életre keltését, de erre már nem lett volna mód, ha Föld-anya nem szellemesíti a Bolygó fizikai gömbjét. E nélkül a hatalmas többletenergia nélkül a gyenge gondolatenergia-emlékek teljességgel eltűnnek, s a Föld maga is szerte foszlik, alkotó elemeire bomlik, hisz nem marad fenn annak emléke: Élet létezett rajta. (Nem véletlen szoktam mondani: még azok is hisznek egy bizonyos formában az Örök Életben, akik egyáltalán nem képesek elfogadni annak létét, hisz gondolataik és emlékeik révén tartják életben azokat, akik közel álltak hozzájuk, s eltávoztak mellőlük a fizikai síkról. Az emlék ereje tartja számukra életben azokat, egy bizonyos-fajta “életet” adva nékik, amely még akkor is a Lét egyik igen gyenge, de valós formája, ha ők nem gondolnak rá akként. Sőt: minthogy gondolati emlék nem csak az emberi, de a Globális tudatban is marad mindenről és mindenkiről, aki, és ami csak a Föld színén valaha is létezett: az Idő teljessége jelen van a Föld színén, tehát minden és mindenki egy-azon korban “él” egy bizonyos formában, s egy bizonyos fokig. Ezt majd még részletesebben is kibontom számodra meditációnkban, hogy értsd, mert ennek szellemi-tudati képe még a te ÉN-ed tudattárából is hiányzik. Mint fikció, mint lehetőség jelen van ugyan e Felismerés, már csak be kell tölteni, fel kell tölteni tartalommal, hogy értvén: tovább adhasd ama rész-információt is testvéreink számára…)

         A Föld lényeinek egyes fejlődési fázisait magatok is ismeritek: részint én magam számoltam be a ti Történelmetek előtti korok és korszakok szellemi-szintű történéseiről, részint már geológusaitok és/vagy történészeitek kutatásai révén ismerhettétek meg azok fizikai szintű történéseit. A minket érdeklő kérdéshez azonban most mindaz a nagyon távoli emlék nem tartozik szervesen hozzá, így nem is térek ki rá.

           A történések akkortól gyorsultak fel, s akkor váltak már Szellemi értelemben igazán fontossá, amikor az Atlantiszi, az Egyiptomi, és a Mú-szigeti Birodalmak megalakultak, s rohamos fejlődésnek indultak. Amiként mondtam: az Első Emberiség felsőbb szintekre emelkedett csoportjának egyes képviselői időről - időre ellátogattak, hogy segítsék testvéreiket: ismét felemelkedni arra a szintre, vagy legalább egy azt megközelítő Szellemi - tudati szintre, amelyen második bukásuk előtt álltak.

            Bizony, gyermekem, akként van, amiként szavaim nyomán gondolod! Az Atlantiszi, és az Egyiptomi, valamint a Mú-szigeti nép vezetői, ama népek szellemi hatalmasságai ugyan azok a Szellem-lények voltak, amelyek a Naniviei történésnél is jelen voltak. No: nem a Naniviei papság vezetői, s nem is azok, akik a történés során feljebb léphettek: az egyik még, a másik már nem vállalhatott volna nem hogy vezető, de semmiféle szerepet sem az egyik, sem pedig a másik Nép tagjai közt (legalább is mint fizikai lények; nem). De az első Emberiség egyszerű, bár tanultabbnak mondható emberei voltak ők, azok, akik maguk is nagyságrendekkel magasabb szintre emelkedtek a történések bekövetkeztének idejére, s mint a Tudás egy részének birtokosai, maguk is hasonló gondolatot fogalmaztak meg tudatukban, mint a papság vezetői, akik épp a kisemberek gondolatenergiái által megtámogatva váltották valóra elképzeléseiket. (Ez egyébként mind a mai napig így van! Ha az egyes népek tagjainak gondolatenergiái erősen összpontosulnak egy bizonyos történés körül, az mint lehetőség: mind határozottabb energia-formát ölt: azt már csak magához kell vonzza, és valósággá kell tegye egy erősebb  szellemi energiával bíró egyén (s most itt a pozitív gondolatot megfogalmazó akaratot épp úgy értem, mint annak ellentétét: akár Kalkuttai Teréz anya megvalósult gondolataira, akár az Ő ellentétét jelentő hitlerre, vagy egyéb, a negatív irányt képviselő pártvezérekre gondoltok vissza…).

            Az egykori Tudásnak ugyan csak egy elenyésző részét adhatták  testvéreik kezébe a Fent képviselői: de még az a kis rész is nagyságrendekkel magasabb szintre emelte ama Birodalom e tagjait, mint aminőt az akkori kor, vagy akár a ti jelenetek teljes Emberisége akár csak elképzelni is képes lehet. S még ama rész-erő átadását is szigorú feltételekhez kötötték, tehát aki birtokosává kívánt lenni az egykor magáénak tudhatott Erő kis részének, ama bizonyos beavatási szertartásokon kellett átessen, amelyről oly sokan (és oly sok félét, és sokféleképpen!) írtak már. A magasabb szintre emelkedett Elsőd-szellemek, amelyek akkor még nem emeltettek vissza az Ősi EGY-ség szintjére, számos matematikai, csillagászati, és szellem-energetikai ismeretet adtak át testvéreiknek. Ezt ne akként képzeld el, hogy oktatták őket! Nem: a rávezetés módszerét alkalmazva nyitották ki szellemi Én-részeik tudatának a már elérhető Bölcsesség-elemeket rejtő kapuit, s az elme maga kellett a Felismerések birtokosává legyen. Minthogy azonban amaz elméket az egykor-volt Tudás emlékének erejével bíró szellemi Én-részek irányították, azok megfelelő képlékenységgel és szinte határtalan tágulékonysággal mind több és több Felismerésig jutottak el. Ezek első sorban természetesen a fizikai sík Törvényei és törvényszerűségei, s már csak másodsorban a szellem-energetikai ismeretek voltak, hisz az Én-rész egy erősen besűrűsödött fizikai testben kellett kinyíljon a magasabb rendű Bölcsesség-elemek felé. És ki is nyílt, s ezáltal a test anyagszerkezete is megváltozott, s az agy mind nagyobb százalékát képesek voltak mozgósítani. Igaz: az agy térfogata is különbözött az átlagemberek agyának térfogatától (amit a rendkívüli fejforma is jelez).

            Amikor ezek az elsőd-teremtettségű szellemi Én-résszel bíró emberek (akik magukat már mint fél-isteneket tüntették fel az egyszerű halandók előtt) tudatára jöttek Szellemi Eredetüknek, s amikor az Orion csillagképből áramló Kozmikus Erő levonzására és átalakítására használt, az Egyiptomiak által emelt piramisok, s az Atlantisziak által épített Energia-csatornák megépültek, a segítők többé nem kereshették testvéreikkel a kapcsolatot. Feljebb emelkedtek, már az EGY-ség szintjére, s onnan követték figyelemmel: miként élnek — vagy élnek vissza Testvéreik a kezükbe adott Tudással.

            Hogy az energia áramlása ekként lecsökkent, s a Föld színén élő Elsődök már csak a maguk által megfogalmazott Erőre támaszkodhattak, az immáron kétszer is bekövetkezett bukás harmadszorra is bekövetkezett. Ugyanis az Egyiptomi, az Atlantiszi és a Mú-szigeti papság is azon volt, hogy a piramisokon és az Energia-csatornákon keresztül érkező energiát még magasabb szintre emelje, (a Mú-szigeti papok energia-kapcsolata is meg volt az elhagyott Orion-béli Testvérek jóvoltából, bár ők nagyságrendekkel kisebb energiát bírhattak: talán ezért is, hogy róluk kevesebb szó esik, s kevesebb emlék maradt fenn) vagyis mégtöbb Erő birtokosaivá akartak lenni, mint amennyivel már addig is bírhattak. (S ez nem volt kevés, hisz az Energia-csatornák megépítése, vagy a piramisok építéséhez használt, hatalmas kőtömbök mozgatása, vagyis azok messzi földekről való szállítása ezen Szellemi Erő segítségével volt csak kivitelezhető: igaz, a helyszínen már nem használhatták a Szellemi Energiát, hogy az emberek ne tudják: miféle Erőt birtokolnak. Ez ugyanis titokban kellett maradjon, amely titkot csak a Beavatottak ismerhettek meg, s még ők sem a maga teljességében. Azt ugyanis, hogy miként áramoltatják át a volt-kozmikus ponton lévő Csillag-energiát, s a Kozmikus és Mennyei Energiát a felsőbb szintekre emelkedett Elsődök, még ők maguk sem tudhatták, amiként azt sem: hogyan, miként közelíthetnék meg az elhagyott pontot, hogy az Erő teljességét, s ne csak annak egy bizonyos, részükre átirányított mennyiségét bírhassák.

            Pedig ennek vágya ébredt fel bennük: s amiképpen a Naniviei papság, úgy ők is az ellentét erőit igyekeztek magukhoz vonzani, hogy az egyesített energia segítségével próbáljanak meg visszatérni az elhagyott szellemi rezgés-szintre, vélve; akkor megszerezhetik az Erő teljességét.

            Az Atlantiszi, és az Egyiptomi Birodalom is elbukott (amiként az utánuk következő Birodalmak is, ahol szintén az Elsőd-teremtettségű szellemlények tehettek próbát: természetesen  nem ugyan azok, akik az Egyiptomi és az Atlantiszi történések főszereplői voltak).

            Ezzel tehát túljutottak a harmadik bukáson (az egyénileg harmadik bukáson, ami nem keverendő össze a harmadik Szellem-világbéli bukással! Az addigra ugyanis már rég bekövetkezett: az Elsődök (ha nem is mindannyian) két ízben buktak el, s kezdték a legmélyebb szintről az Ébredési folyamat Útjait járni, de a második bukásukkor már a másod-teremtettségű Szellem-lények is járták a maguk Útjait: részben éppen az Atlantiszi és az Egyiptomi Birodalmak polgáraiként.

            Minthogy ez a bukás már nem volt akkora horderejű (és nem is járt akkora fizikai-szintű történésekkel, még akkor sem, ha Atlantisz egésze elsüllyedt), az ismét visszazuhanó, vagyis az újra leárnyékolódott ÉN-ek már nem süllyedtek a mélység legmélyére: legalább is, csak azok vezetői kellett ekként elvegyék tettük következményét, amiként az természetes is, hisz ismét azokban fogalmazódott meg a legmélyebb, legsötétebb gondolat; szellemi fejlettségük szintjéhez mérten legalábbis.

            A többiek, akiknek szintén komoly, de nem vezető szerepük volt az ismételt bukásban, továbbra is megmaradtak a fizikai testek megfogalmazásának szellemi síkján, de már nem egy fejlettnek mondható nép, hanem egy - egy vad horda tagjai közé  kellett érkezzenek, azok közt építve fel a maguk fizikai testeit, hogy a legsűrűbb tudati elemek kiéghessenek belőlük.

            Közben persze más és más Utakat is végig jártak, hisz ÉN-jeikben ismét fel kellett ébreszteni egy bizonyos szintig az addig (ismételten) megszerzett Erőt; de már akként, hogy a legmélyebb alázatot, és a Szeretetet tudják előtérbe helyezni, felülírva önmagukban az Erő-adta hatalom iránti vágyakozás mérhetetlen erejét. (Ez a hatalom-éhség, mint karmikus kötés aztán arra kárhoztatta őket, hogy mindenkor a horda legegyszerűbb tagjainak, vagy a horda mellé csapódott ragadvány-népség egyik - másik tagjának lenézett és megalázott, épp hogy csak megtűrt szerepét vegyék magukra!)

            A horda aztán hosszú évszázadokon át bolyongott a Föld szinte minden pontján, harcolva és gyilkolva, rabolva és fosztogatva: vagyis a tudat legvadabb késztetései szerint élve, míg elérte azt a tisztultsági fokot, amelyen már képes lehetett megállapodni, s állandó Hazát építeni… — ahol végre megkezdhette az évszázadokon át tartó vandál pusztítások karmikus kötéseinek oldását. Annál is inkább, mert a Hazát is ember-életek árán szerezte meg: azzal is kellett fizessen érte!

            A megállapodott, letelepedett Nép tagjai közt aztán ismét az újólag is elbukott Elsődök Én-részei kellett testeket vegyenek, hogy a vadság kiélése után megkezdhessék a többi negatív elem apránként való letisztítását az ÉN egészéről. A történelmi eseményekre ismét csak nem térek ki: tanultátok is, s a Nép idősebb tagjai tapasztalták is azon történések egy részét, (azokat legalábbis, amelyek a múlt évszázad közepén estek); hát szükségtelen felidézni őket.

            A Nép, amely ezer tüzet okozott, és milliárdnyi könny, - és vércsepp égette tudatát, ezer tűzön kellett kiégesse magából a negatív elemek legsötétebb részeit, és milliárd könny, - és vércseppel kellett fizessen minden egyes könnyért és vércseppért, azokkal az Elsőd teremtettségű Szellem-lényekkel együtt, akik a Nép tagjaivá kellett legyenek. Azokkal, akik azóta is folyamatosan érkeznek a Nép tagjai közé, hogy tanuljanak és fejlődjenek: de még csak a legegyszerűbb, tehát a földi értelmezés szerint. Anélkül, hogy az egykori Erő birtokába juthatnának.   Bár vannak a ti korotok Emberiségének tagjai közül olyanok, akik már képesek érzékelni annak az egykor-volt Erőnek halvány nyomait ÉN-jeikben, s ezáltal Én-részeikben, s egy bizonyos fokig test-tudatukban is. Ezek azonban még egy ideig nem nyújthatják ki kezüket a megérzett Erő után: még csak tudják, hogy volt, hogy van, de meg kell tanulniuk kivárni, míg a Törvény értelmében ismét birtokosaivá lehetnek. S akkor egy újabb, de már utolsó Vizsgát tehetnek: és most már nincs joguk elbukni! A bukás, amiként mondtam, maga is követi, mert követnie kell a misztikus hármast: a Legfelsőbb Hármas EGY-ség értelmében, s ez épp úgy érvényes a Szellem-világra, amiként az egyes Szellemekre, s azok képviseletében az azok által megfogalmazott ÉN-re is!

            A negyedik próba felvállalása természetesen az ÉN szabad akaratán múlik (amiként minden egyes Út is!): s ez esetben még inkább, mert az Erőt most egy hatalmas Cél szolgálatába, a teljes Emberiségért kell használnia annak,  aki arra jogosulttá lesz (s aki vállalja azt!): nem térhet ki az Én-rész és a fizikai szintű Tudat az egyéni érdek felé! A kísértés persze nagy lesz, épp oly nagy, mint a feladat, hisz az ellentét is ki fogja nyújtani a kezét az Erő, s ekként az Erő birtokosai után. Az Erő birtokosai hatalmas kísértéseknek lesznek kitéve, de (ahogy a Mester mondta) “aki mindvégig állhatatos lesz, megtarttatik”.

            Mert erre is vonatkoznak e szavak, hisz aki az Erő birtokosa lesz, csak a legtökéletesebb Szeretettel, alázattal és önátadással lesz képes azt rendeltetésének megfelelően használni, hogy a Föld, s annak minden Élőlénye szolgálatára lehessen vele és általa.

           

De térjünk vissza kis kitérőm előtt megkezdett témánkhoz:

            A letelepedés után a Nép maga átlagossá lett: vagy még azt a szintet sem érte el hosszú időn át, hisz az addigi vadság, amely a Népek fölé emelte őket: lassan lecsitult, a Szellemi érés viszont még sokáig nem indult meg tudatukban. Ugyan tudatukhoz már eljutottak a Kereszténység Tanításai, s nem is akkor, amikor letelepedtek, de annál századokkal korábban, még a Kereszténység kezdeti korában: ám ennek is csak jóval a letelepedést követően lett fontos, a Nép egészének sorsát meghatározó szerepe. S az sem véletlen, hogy már a Krisztusi kor utáni években meg kellett ismerkedjenek az Egy-igaz szellemi iránnyal! Hisz arra a Földre szánta őket irányítani a Mester, amely Földdel Mária már Mennybeemeltetésének percén megkötötte az Első Szövetséget: s éppen a ti jelenetek érdekében! Erre azonban még majd visszatérünk…

             A Nép tehát teljes, vagy csaknem tudatlanságban élt hosszú időn keresztül. A Hit és a bálványok imádása még hosszú időn át keveredett tudatukban, és a sámánok tudása is fennmaradt, amiként az egyes babonák, vagy a vándorlás évei alatt felcsipegetett, főként más vándor-népektől átvett tudás-elemekkel keveredve. Ezek ugyan szintén babonás külsőségekkel bírtak, de sok olyan Bölcsesség-elemet rejtettek e külsőségek, amelyeket… - még az Egyiptomból, és az Atlantiszról még ideje-korán elmenekült túlélők szórtak szét a Föld színén, egy-egy Tanítást adva a náluk nagyságrendekkel fejletlenebb embercsoportok kezébe, de már az ő tudati szintjük szerinti köntösbe öltöztetve ama Bölcsesség-elemeket. Ezek aztán az évezredek során még inkább misztfikálódtak, s nem egy volt, amelynek valós jelentése, vagy akár teljes szellemi tartalma is elkopott a szájhagyomány érdes kövein, nem őrizve meg, csak a Bölcsesség-elem köré épített szertartásokat, míg annak oka és miértje, s főként Égi eredete a tudattalanság mélységébe hullt.

            Ezeket a nagyon is kétes eredetű, és gyakorta kétes értékű tudás-elemeket építette be vándorlása során a nép a maga hiedelem-világába, s ezt ötvözte aztán a Hit elemeivel, hogy ezt örökítse még hosszú időn át az utódaira is. Amikor  a Hit; tehát az Egy- Isten hit elfogadása felülírta (lévén hogy az egyház tiltottá is tette) a sámánok és táltosok révén megőrzött Igazság-elemeket, azok a nép ajkán maradtak fenn, de már csak mint közmondások, s lassan, fokozatosan az újra és újra megvalósított nyelvújítások révén a leghétköznapibb szavakba ágyazódtak bele: a spirituális szó-felbontásra gondolok, amelyet igazán csak a Magyar, s valamilyen szinten még az egyik legősibb indiai eredetű cigány nyelvjárásban lehet megvalósítani: egyetlen más nyelvet sem lehet ekként elemeire bontani, hogy a szavak egyes részei külön-külön is megállják a helyüket, önmagukban is értelmes, és spirituális ismeretelemeket hordozó szavakká váljanak (Ember-is-Ég; Isten-s-Ég, Szer-e tett; O-meg-A; Teremtett-s-Ég; stb.) anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is tudottá, vagy megfigyeltté lett volna, s minden szándékoltság nélkül. Ezen felül és ezen túl persze az ősi gyógymódok egy része is fennmaradt: de már azok is csak akként, mint a vajákosok, füvesasszonyok tudománya, amelyeket épp úgy a legkülönfélébb (sokszor meglehetősen durva és riasztó) külsőségek takartak az avatatlanok elől, mint magukat az Ősi Igazság-elemeket.         Persze: nem minden vajákos vagy füves ismerte igazán az Ősi módszereket, s még azok közül sem tudta senki: honnan ered az a Tudás, amelynek segítségével a legkülönfélébb betegségeket gyógyították, egyszerű kézrátétellel, de már (és még) a gyógyításhoz nélkülözhetetlennek vélt, amúgy teljességgel ártalmatlan (és mit sem érő) varázsigék mormolása közben, vagy más, némileg látványosabb; de épp úgy szükségtelen és mit sem számító hókusz-pókuszok kíséretében, hisz a hangsúly itt a bioenergetikai ráhatáson, vagy  az egyes növények gyógyító erején, s nem a szavakon vagy a minden féle trükkökön volt (és hamarosan lesz is, s talán már nem is olyan sokára!). 

            Aztán persze megkezdték ők is a maguk fejlődését, de újra és újra visszavetette őket az elnyomók soron következő csapata, amely megint csak igyekezett a legmélyebb sötétségben tartani az uralma alá került Népet, lévén hogy a Tudástól megfosztott elme mindig is irányíthatóbb volt, mint az, amelynek saját gondolatai, saját elképzelései vannak. A legsúlyosabb rabság(ok) évszázadai alatt azonban már erőt vert, s meggyökeresedett az Egy-isten hit: a bálványok s a táltosok szertartásai feledésbe merültek, legalább is jórészt, vagy más külsőségek közé kerülve épültek be az emberi elmébe, tehát akként, hogy a táltosok egyes démon-űző szertartásait végezve már keresztény szavakat és fohászokat mondtak…

            Tehát a Fény is csak az árnyékkal elegyítve élt bennük, tudatuk mélyén, mert nem volt ideje a maga teljességében felragyogni: hol a török, hol a tatár hordák (stb) taszították vissza az újra és újra felállni akaró Népet a legmélyebb rettegésbe, s amint tudod: a rettegés mindig is a babonás félelmek melegágya; s nem az Istenbe vetett Hit és Bizalom Aranypalotája volt, amiként az is marad…

            Mérhetetlen volt tehát a sötétség, s ezt akkor még úgy Szellemi, mint tudati szinten kell értsd. De e hatalmas sötétség korszakában is volt a Nép tagjai közt egy-egy olyan, átlagon felüli képességekkel bíró ember (mint azóta is, minden korban és korszakban), aki akár teljes szellemi szintekkel is mindenki fölé emelkedett (s itt most a Föld minden Szellemmel bíró lényét értsd!). Olyan nagyszerű tudósok és művészek, akik mintha nem is ama kor szülöttei, de egy távolabbi évezred küldöttei lettek volna. S azok is voltak: egy, a Múlt homályába hullt Emberiség kései holnapba lépett tagjai, akik hibás cselekedetükkel visszább kellett lépjenek egy szinttel: ami test-tudati szinten értendő, de akként, hogy szellemi ÉN-jeik megőrizték az egykor már elért szint egyes ismeret-elemeit, s amikor elérkezett az idő, az Én-részek magukkal vihették annak egyes részeit, hogy beírva azokat újra a Globális tudattárba: meggyorsítsák az Ember-szellemek fejlődését. Ezek voltak, s ezek még ma is azok a Szellem-lények, akik ma és holnap épp úgy Utat kell vállaljanak a Magyar nép tagjai közt, amiként a kezdeti évszázadok során. Mert amiként akkor, a kezdeti, tehát a nomád évek, s a letelepedést követő évszázadok alatt; ma is vannak köztetek azok közül, akik az egykori Naniviei, majd az Atlantiszi vagy az Egyiptomi történés szereplői voltak, jóllehet: ma, amiként mondtam: még épp csak kezdik megérezni, és kibontani magukban az egykor-volt Erőt. Egy, már nem is olyan távoli Holnapban azonban, amikor már egymást érik a történések, teljességében is ki kell bontsák azt, hogy a Föld színén (még) meglévő Erőket a gondolat-energia segítségével az Orionból áradó Szellemi energia-szálra csatolják. (Méghozzá egy meglehetősen közeli Holnapban, bár azt nem mondom, hogy szó szerint holnap: sokan addigra befejezik jelen Útjukat, hogy kevéssel utóbb visszatérve vegyék fel, s végezzék be már a maga teljességében vállalt feladatukat.)

            Az Orionban már készülnek erre az eseményre: s amikor elérkezik a Pillanat, a Föld felé áramoltatott Erő egy bizonyos vonzó hatással, tehát megnövekedett magnetikus és delejes elemmel bíró erő-szállá lesz: s az a Földi síkról rácsatolódó Energiával egybe forrva akként fogja vezetni a Földet, ahogy egy hosszú pórázra vett jószágot, hogy az a saját tempóját követhesse.  Így a Föld viszonylag biztonságosan haladhat majd  a Tejút csillag, és Bolygó-rengetegében. Haladása így is lassú lesz, és egy-egy évszázadra olykor meg is szakad, hogy a Föld fizikai teste, és a Föld lényei egy kissé töltődhessenek egy-egy ideiglenes Nap mellett: majd elszakadva az idegen Napok mellől tovább megy, mert az idegen Nap mágneses erőterénél nagyságrendekkel inkább vonzza az egykor elhagyott Naprendszer ismert energiája, lassan felül írva még a ti jelenlegi Napotok és Naprendszeretek rezgés-energia emlékét is, behelyettesítve azt a Globális Tudattárban mindenkor megmaradt energia-emlékkel, amely a Föld Ősi Napjának energiájából íródott bele nem csak a globális tudatba, de a Föld minden kis rögébe is. Ha úgy tetszik: a Föld “emlékezni” kezd az elhagyott pontra. Nem az ember: maga a Föld fizikai elemei, amelyek ama Kozmikus pont elemeiből sűrűsödtek gömbbé. S ezek a fizikai elemek rezegnek majd együtt a Kozmosz ama pontjának elemeivel, magával a csillag-porral, a Napok energia-szálaival: mindennel.

            Eközben az Ember nem emlékezik: az Ember felejteni fog. Sokat! Mindent, ami ma oly embertelenül “emberi” ma tudatának mélyén.

            S most térjünk rá végre néhány mondat erejéig arra is: mi lesz a Magyarság szerepe a történések során. (Nem kifejezetten a ti értelmezésetek szerinti, tehát nem a politikai értelemben vett Nép szerepe: az egyes Emberek azon csoportjáé, akiknek tudatát az e célra a Föld előre megszabott pontjára érkező szellemi Én-részek töltenek be az adott pillanatban, ahogyan azt mondtam. A Fent értelmében ugyanis a Nép nem a fizikai személyek csoportja: a Szellemeké, amelyek egy bizonyos időben egy konkrét, meghatározható feladattal egy ponton (egy Nép tagjaiként) kell testekben éljenek a Föld, vagy bármely más Bolygó, avagy Csillag testén, vagy akár azok testében, tehát a felszín alatt; s akiknek kiléte már akkor: az évezredekkel korábbi történéseknél, s már azelőtt: Kezdettől tudott volt Istennél.)

Elsőként azt javaslom: térjünk vissza arra az Üzenetre, amelyet rajtam keresztül kellett vegyél, s amelyet (hogy akkor nem gépelted le, újólag is át szeretne adni néked Az, Aki küldte:

            ~–~ Ismét köszöntelek, Gyermekem! Már szóltam véled, s te hallottad is szómat, le is jegyezted, amiként azt kértem. De mert hogy akkor nem volt merszed azt be is gépelni, most ismét elmondom akkori szavaimat, hogy tudd, értsd, s továbbíthasd Testvéreid felé is azokat. De mert külön kívánságod volt, az általad már ismert-megszokott úton; vagyis Péteren keresztül szólok hozzád.

            Amiként mondtam: helyes az az elképzelésed, hogy az Emberiség egy új szövetséget kell szerezzen az Éggel. Valóban meg kell köttetnie amaz Új Szövetségnek…

            De nem Atyánkkal kell azt megkösse a Föld Gyermeke (ennek miértjét már Vezetőd elmagyarázta), hanem Velem: Máriával, amiként Én kötöttem Szövetséget egykor a Földdel, majd a Föld Gyermekével; Istvánnal, s nem a Német nép fogja azt megköthetni, hanem a te néped: a Magyar Nép.

            Ha emlékszel még: külön is kiemeltettem Péterrel az Új Evangéliumban ama részt, amely azt a szivárvány-ívet volt hivatott megmutatni, amely Szívemet, s a Föld Szívét kötötte össze. Ama szivárvány-ív (energia-híd) szerepe az volt: kellett, hogy Erőt áramoltassak Szívemből Föld-anyátok sebzett - fájó Szívére, amely tán nem is csak az addig esett történések végett kellett szenvedjen, de amely megérezte már előre mindahány sebet és tőrdöfést, amelyet kezetektől kellett, s kell mindmáig elszenvednie azóta is. S ez ekként is lett: sebek sokaságát adtátok, s adjátok most is Föld-anyátoknak, mint hálátlan gyermek, aki szülője, dajkálója és táplálója ellen fordul, hogy hálája és szeretete rózsaszirmai helyett a vadság, a gonoszság ezernyi nyilát szórja Rá…

            Az Én ezer fájdalom tőre által sebzett Szívemet kötötte össze hát ama szivárvány-ív Föld-anyátok épp úgy fájó, mert minden, az akkor még csupán a Holnapok távolában rejtező kínt és szenvedést tudó Szívével, hogy a Megbékélés Erejét áramoltathassam abba: legyen miből merítenie, míg mindazok bekövetkeznek, amiknek hamarosan meg kell lenniük.

            Mert amik elkövetkeznek reátok, azoknak meg kell lenniük; teértetek, és amaz Szellemi Személyért, Aki betöltötte ön-valójával a Földet, hogy Életetek lehessen gömbjén.

            Hogy hol van a Föld szíve, mely Szellem-energetikai pont az, amelyet akként neveztek, magad is tudod! S az a pont az, ahol a Föld Szelleme; vagyis Föld-anya, mint Szellemi Létező egykor a Bolygó csaknem teljesen holt testéhez csatolódott. Azt sem kellene tán ismételnem: miért éppen az a fizikai pont volt az egyedül alkalmas arra, hogy Föld-anya kapcsolódhasson a Föld fizikai testével. Amint Péter már elmondta néked: a Föld-test ama pontján sűrűsödött össze mind az a pozitív energia, amelyet a Naniviei papság vonzott magához, hogy a lent negatív energiájával egyidejűleg használja. A két, egymástól eltérő energia robbanása során a negatív energia kifelé, a pozitív azzal ellentétes irányba, vagyis befelé, a Föld középpontja felé haladt. A robbanás ereje s annak következményei megsemmisítettek akkor minden Életet a Föld színén, de még a Föld színe alatt, s a vizekben is, hisz a Bolygónak, kiszakadván a Bolygó-testet addig fogva tartó kozmikus energia-térben elfoglalt pontról, s leszakadva az energia-háló szálairól; nem volt Szellemi Eleme, amely a “halott űrben” a ti Naprendszeretekig vezető Úton legalább némi védelmet adhatott volna a Föld élőlényeinek. A Föld színén, és a Föld mélyében elpusztult tehát minden, amiben egy szikra negatív energia is volt, de a Föld testében megmaradt mind az a pozitív energia, amely a robbanás pillanatában a Föld testébe került.  Az az energia tartotta meg hát a Föld testét, amelyet a papság egészen más céllal vonzott magához, hogy a negatív energiával egybeolvasztva: a maga céljaira használja azt, olyan célokra, amelyek nem voltak éppenséggel tiszták…

            A két, ellentétes irányú energia robbanáskor természetesen egymással ellentétes irányba is kellett távozzon: ami a mélységé volt, visszatért a mélység birodalmába, s pedig azokkal együtt, akik maguk is a mélység hálójába estek: az tehát felfelé és kifelé robbant, míg a pozitív erő lefelé és befelé: a Kegyelem által az Emberiség rendelkezésére adott, még a tisztultabb gondolatenergiákból megfogalmazott Bolygó teste felé. Ha ennek a fordítottja történik; akkor ma nincs a Föld nevű Bolygó, s akkor mindezt nem mondhatnám el néked!

            A negatív energia ugyanis mindenkor a megsemmisülést, a rombolást, míg a pozitív a megmaradást, vagyis az Életet szolgálja. Ekként maradt meg tehát a Föld fizikai gömbje, s ekként vált alkalmassá arra, hogy Föld-anya vállalását követően ismét Élet legyen annak felszínén, mélyében és az újszülött Tengerek és Óceánok mélyén, a vizek alatt.

            Most egy hasonló Szellem-energiai robbanás előtt áll a Föld! Ez azonban most nem a Törvény ellenében, bár nem is egészen a Fent Törvényei szerint kell bekövetkezzen. A fizikai, és a Kozmikus Törvények értelmében, de még mindig akként, hogy a történések kimenetelében hatalmas szerepet fog játszani a Föld légterében felgyülemlett negatív, s a Föld Szellemi burkában lévő pozitív energia közti különbség. Ha a két, egymással ellentétes irányú Erő alsó és felső, maximális rezgésszintje közti különbség nem volna oly hatalmas, maga a dimenzionális ugrás sem éreztetné annyira a hatását, még akkor sem, ha (amiként azt is tudod) az egyben egy Eon végét is jelzi. Hogy a Föld, és a Föld Szellemmel bíró lénye minél nagyobb esélyt kaphasson a túl, és továbbélésre, s ezáltal a folytatásra (vagy inkább az újrakezdésre!) már akkor szövetséget kötöttem Föld-anyátokkal, a Föld szívébe árasztva Szíven Szeretetének Erejét. A második Szövetséget István királyotok kötötte meg Vélem, amikoris Nékem ajánlotta fel az Országot.

            Azt is igen helyesen mondta néked Péter: István nem véletlenül cselekedett ekként! Ő ugyan az a Szellemi személy volt, aki az első vértanú kellett legyen, miután Szent Fiam visszatért a Mennyei EGY-ségbe, s már az után is jóval, hogy Én magam is visszatértem Mellé és az Atya mellé. István már visszatérve vállalta második Útját is: de akkor már azzal a kifejezett céllal és feladatta, hogy mégmagasabb szintre emeli a Nép egészének szellemi szintjét (s most a valós Szellemi szintet, s ne a ti szavatokban hibásan megfogalmazott tudati szintet értsd!), s az Ország egészében tudatosítja: Én vagyok az Őrizőjük, Legmagasabb szintű Patrónájuk!

            A nép, amelynek a jelen szerepét most megmutatni szándék-szunk, már a történtek előtt útra kelt, hogy végig járja a vadságnak minden Útját: de már akként, hogy a Tanítások bizonyos részeivel is megismerkedhetett. (Ezt is elmondta az imént Péter, tehát erre sem térek ki.) E kettősség élt ama népben, s ez kellett a Valós Tisztaság felé haladjon, hogy mire István Szelleme újra útnak indítja Én-részét, már egy képlékenyebb tudattal bíró, tehát az Igazság szavára fogékony Népet tudhasson magáénak, s ajánlhasson fel Nékem.

            E felajánlás volt a második Szövetség, amelyet a Föld ama pontjával kötöttem: de akkor már nem magával a Földdel: a Földet örökéül kapó Nép vezetőjével kellett megköttessék ama Szövetség, s hozzá akként, hogy a Nép vezetője fordult Felém alázatos, gyermeki szívvel.

            A harmadik, tehát az Új Szövetséget most nektek: a Nép kicsinyei kell megkössétek Velem: már nem akként, hogy a Nép vezetői ajánlják fel az Országot, de akként, hogy mindenki maga ajánlja fel… - már nem csak az Országot, és nem a Föld szívét: Önmagát, és a saját szívét, tudatát és lelkét: s Én minden egyes felajánlóval személyes Szövetségre lépek, s reá árasztom az Én Anyai Szeretetemet, s megmutatom őt Szent Fiamnak, hogy Fiam ráismerjen, s tudja azon a bizonyos percen: az Enyéim ők, amint Én az övéké vagyok.

            E felajánlás persze nem csak szóban, és nem külsőségekben: tehát nem látványos körmenetekben kell meglegyen: az utóbbinak főként nincs szerepe, mert amiként Péter mondta: a tömeg mindenkor a negatív energiát termeli, még akkor is, ha az valamely “szent céllal” egybesereglett emberek tömeges megmozdulása is.

            A felajánlást ki-ki egyénileg kell megtegye, éspedig akként, amiként azt Fiam tanította néktek: vonuljatok be a te “belső szobáitokba”: azaz elmétek és lelketek és Szíveitek legmélyére, s kitakarítván azokat: azokba fogadjatok be Engem, hogy én is már tiszta elméket, lelkeket és szíveket fogadhassak magamhoz, mert csak ekként lehetek biztos abban: Szellemetek Akaratát közvetíti felém imádságotok! E szerződés akkortól fogva kötelez: benneteket is, és Engem is. Én mindenkor megtartottam az Én szavamat, amelyet az Atya trónusa elé tettem. Néktek is meg kell hát tartsátok szavatokat, hogy hasonlatossá lesztek Hozzám gyermeki alázatban, tisztaságban, és csakis Felfelé törő, Égi Vágyakozásban. Mert csak ha az Én Utamra léptek, lehettek egészen az Én Kiválasztottaim, s az Enyéim, s csak ekként lehettek az Atyáé és Szent Fiamé is, Akik EGYEK Énvélem, amiként Én is EGY vagyok Vélük, már az Örökkévalóság kezdetétől, s az Örökkévalóságon át mindenkor.          Egyenlőre ennyi, amit mondani kívántan Néked, s rajtad keresztül testvéreidnek is. De még szólok hozzád, s ha  továbbra is ily módon kívánod fogadni szavaim, hát ekként: Péteren keresztül, hogy ne ébredjen a te szívedben se bizonytalanság, se félelem, amiként az oly gyakran megesik. Erről később még szólok véled, s hogy mondandóm személyes, hát kis “titokdád-ba” íratom véled: hogy tudd, értsd, s megpróbáld elfogadni a helyet, az időt és a feladatot, amely reád van bízva.

            Ez, és ennyi volt tehát Mária: a Szeplőtelen Anya Üzenete, egyenlőre legalább is, mert amiként jelezte: szól még majd véled, rajtam keresztül intézve szavait hozzád, s rajtad keresztül mindazokhoz, akik készek és képesek is fogadni azokat.

            S akkor most haladjunk tovább, Gyermekem.

            Amikor a Nagy Ugrás bekövetkezik, érthetően emberi módon fog reagálni arra minden ember, legyen az a Fent szintjére emelkedők, avagy a föld fizikai gömbjén maradók egyike.

Kell, hogy legyen a Népek s Nemzetek közt egy olyan Nép, amelyet már száz vihar tépett, de amely igen nagy magasságokba is képes lehet felemelkedni, s nem csak azért, hogy a Változás Korának emberét mielőbb segítse beilleszkedni a megváltozott körülmények közé. De azért is (vagy főként azért!), hogy elősegítője legyen mindazon történések “finisének”, vagyis a dimenzió-váltás folyamatának.

            Ez az oka, és ez a magyarázata annak, hogy a Magyar Nép külön Szellemi Tanításokat kell vegyen!

            Igen, gyermekem: a te Néped, ez a “sírva is vigadó – vigadva is síró” nép emeltetett ki a Kegyelem által már a Kezdet kezdetén arra a feladatra, hogy segítse a Föld szellemi burkának felemelkedését, amiként arra is, higgadt józansággal folytassa életét a Fent és a Lent szintjén egyaránt, megtalálva és betöltve az egyedül lehetséges helyet, amely az Emberiség szekerét továbblendíti Fényben és sárban egyaránt. Erre; ez utóbbira készítette fel az a számtalan Sors-vihar azt a Nemzetet, amelyet (mint elnyomott, és leigázott, majd újra és újra, szinte “ön-porából” mindig újjáéledő, aztán ismét csak új járomot magára vevő Népet) most is megráz, megtépáz, két vállra fektet a történések árama; de amely jót és rosszat egyaránt képes feldolgozni magában, hogy túlélje, s amelynek soraiból akkor elő kell lépjen a legmagasabb Szellemi, és a legegyszerűbb Emberi tulajdonságokkal bíró: fenn, hogy az örömmámorba feledkezetteket a józanság talajára állítva folytassa megváltozott útját, s a lent mélységeiben maradók közt elhintse az “örök vesztes” makacs élni akarásának magjait. Ne feledd, gyermekem: a te Néped nem a sárból is aranyat csináló, nem is a teljes apátiába hulló, de a makacs kitartással újra és újra felálló Nép. Nem élelmes, mint a zsidó, és mégis csak az, nem ravasz, mint a roma, s az is meg van benne valamilyen szinten, nem fanatikus, mint a német, de szinte már fanatikusan hisz a Folytatásban, nem érzelgős, mint a francia, de hatalmas érzésekre képes, nem harcias, mint az olasz, de oroszlánként küzd, ha arra van szükség.

            Ez sem, és az sem: s mégis mindeme tulajdonság meg van benne egy kicsikét, de alap-adottságai szerint a “józan paraszti ész” dominál, s ennek hatására a láng hamar lehűl, elszunnyad benne (bár ki sosem alszik!), hogy teret adjon a mindennapi teendők sorának. A száz tűzön edzett Nép a Fent millió Áldását is hamar be fogja tudni illeszteni a mindennapok áramába: de a lent nyomorúsága, amely állapotszerű nyomorúság lesz; nem töri meg, hisz nem lesz ismeretlen számára. A dacos túlélés ősi szabályai újra életre kelnek benne, s mint egyedüli a Holnapok elérhetésére; elterjednek a maradvány-emberiség tagjai közt.

            A Magyarság (s éppen kiemelt szerepénél fogva) a többi Népnél is nagyobb megpróbáltatásokat kell viseljen. Nem véletlen, hogy már most olyanok a körülmények Hazádban, amilyenek. Ez lehetővé teszi számotokra, hogy könnyebben viseljétek el az átmenetet, hisz a ti életkörülményeiteken nem fog sokat rontani: bár az még így is meglehetősen keserves lesz, még a ti számotokra is! Minden eddiginél nagyobb szegénység lesz, s ez is erősebben fogja sújtani a Magyar Népet, annak egyszerű embereit. Aki enged a kísértések hallatlanul erős és követelődző hangjának, felülmarad a színen: fizikai értelemben! Aki viszont ellene tud mondani a bekövetkező ínség mindahány, kényszerként jelentkező kísértésének, s meg tudja őrizni testi - lelki - szellemi tisztaságát, a felszínen marad Szellemi értelemben. Ezek száma csekély lesz, s még olyanok is elbuknak majd, akik túljutottak a Felismerések minden (számotokra már elérhető) pontján, s le tudták győzni a kísértést, s azt vélik: többé nem eshetnek bele ugyan abba a csapdába. Sőt: olyanok is, akik úgy érzik; soha nem volnának képesek egyik vagy másik cselekedet elkövetésére… Ugyanis csak az átlagos, tehát a viszonylag rendezett körülményekhez mérik fel önnön erejüket, s ez gyakran kevés, ha a nyomor: de már a szó szerinti nyomor eléjük áll!

            Azon kevesek, akik teljes tisztaságukat képesek lesznek megőrizni, lesznek ama régi írásban jelzett “szellemi hatalmasságok”, azok, akik a további Feladatot be kell végezzék: s nem amiként még közületek is sokan gondolják: olyas személyek, akik valamely igen magas szintről érkeztek, hogy a Föld ama pontján vegyenek testet magukra! Ilyenek egyébként sem lesznek: a Lent szintjén legalább is nem!

            (Azzal a tév-tanítással ellentétben – amely szerint én magam közöltem néhány évvel korábban: a második szférából nem lesz több testet öltés (?!) – az az igazság, hogy még a harmadik szféra legfelső szintjére elértek sem érkezhetnek közétek (ha csak nem egyéni vállalással, tehát saját kérésükre!) s éppen azért, hogy minél többen kapjanak még egy utolsó lehetőséget a “finisben” való javításra.)

            Vannak persze már (és még) a Föld színén a negyedik szférából érkezett Testvérek is, akiknek feladata a Föld szellemi gömbjének további támogatása a tudati - lelki - szellemi szinten kiárasztott pozitív energiák révén: de új érkezők nem, vagy csak igen kis számban lesznek a magasabb szintekre elértek közül (és amint mondtam: azok is csak saját kérésükre, egyéni vállalással érkeznek közétek!).

   És néktek ilyen körülmények közt kell megőrizzétek, betöltsétek, és (lehetőség szerint) továbbadjátok azon Tiszta Tanításokat, amelyek kezetekbe lettek adva! Ez ugyanis feladatotok egyik része. Nem véletlen, hogy a Magyarság kezébe van letéve mindaz, ami 1850 - től leadatott: tűzön és szenvedéseken edzett Nép a tiétek, amiként már mondtam, s ekként a Tanítások őrizői, amely Tanítások csak a legerősebbek kezében maradhatnak fenn a későbbi korra.

            Sokan lesznek a történések felgyorsulásakor, akiket ki kell emeljen, s vissza kell hívjon a Kegyelem. Olyanok, akiknél tudati - lelki adottságaik végett nem remélhető, hogy erősek tudnak maradni, az viszont inkább, hogy még lejjebb zuhannak a “lejtőn”, mélyebb szintre taszítva ezzel valós ÉN-jeiket (és ezzel Szellemeiket is), magukkal sodorva esetleg másokat is!

   Ezen felül olyanok is vissza kell térjenek, mielőtt Útjuk tény-legesen véget érne, akik egyszer már túljutottak mindahány vizsgán, s magasabb szintekről keltek útra, hogy komoly vállalást teljesítsenek. Ezek visszatérve átadják egy-egy új “utazónak” az általuk megtisztított lélek-elemeket, megkönnyítve általa azok következő Földi Útját.

Akik azonban a Föld színén kell maradjanak, egy olyan Feladat részesei lesznek, amelynek döntő jelentősségét azt hiszem nem kell külön kihangsúlyoznom! S most nézzük végig: miből is áll lényegében e (szintén hármas tagoltságú!) Feladat.

   Amiként azt már jeleztem: az említett “kiemelt szerep” korántsem politikai vonatkozású lesz, mint azt oly sokan várják - remélik! Sőt: az a lépés, amelyet most az állam vezetői megtettek, csak még inkább háttérbe fogja tolni az egész Országot politikai szempontból, hisz ama Szövetség egyik szegény és kicsiny állama lesztek csupán, minden eddiginél jelentéktelenebb, ha úgy tetszik: meglehetősen megalázó (a hivalkodni és uralkodni vágyók számára megalázó!) szerepre kényszerítve az Államot. De néktek nem is földi és politikai: Szellemi téren kell kiemelkedő szerepet felvállalnotok, hisz erre készül a Nép már több ezer esztendeje! De azért maradjunk most egy kicsit a politikai síkon, s figyeljük meg: hogyan fogják a politikai események valós Feladata felé terelni a Népet!

            Az a lépés ugyanis, amelyet oly-igen hibásnak éreznek sokak, s amelyre úgy tekintenek, mint a Nép egészének karmikus terhét, annak legmélyebb pontját: lényegében már nem tartozik hozzá a korábbi történések karmikus kötéséhez, sőt: ez már egyik előkészítő mozzanata mindannak, amit a Nép végbe kell vigyen, tehát már a Nép Vállalásának kezdeti lépése! Nagyon is helyes volt tehát a továbbiak érdekében, hogy beléptetek ama Nép-szövetségbe! Ennek keretén belül fogja ugyanis a Nép egésze megtanulni; vagy inkább újra tanulni, mit is tesz: igazán kicsinynek lenni. Terveiteket mindahányszor alá kell vessétek a nálatok nagyobb Népek és Nemzetek akaratának, és sorozatos kudarc éri politikai vezetőiteket épp úgy, amiként a Nép egyszerű embereit. Az események ugyanis gyorsabban bontakoznak ki, semmint azt várnátok. Amiként Krisztus üzente általam még együttműködésünk kezdeti idejében: az egyes népek vezetői kezdenek ráébredni az Egység fontosságára; ugyan még mindig nem az Isteni EGY-ség felé törekedve, de már az egymással való Egy-ség is hatalmas előbbre lépés…

             — volna (!!), ha ez az Egység valóban nem a nagyobb népek immáron intézményesített felsőbbségét jelentené, s nem azt volna hivatott szolgálni a kisebb népek rovására! De lényegében nem történik egyéb, mint egy nagyobb, már Európai szintre emelése a “fizess, hogy megvédjelek – önmagamtól” általatok is ismert módszerének. Ugye; ismerős elmélet? Már a gyermekek is épp úgy  élnek vele (vissza), amiként (a médiáknak köszönhetően) azt a felnőttektől látják, ahol a fizikai síkon, és fizikai értelemben véve erősebb mindenkor fölébe kerekedik a kisebbnek, hogy akár nyílt (bár nem nevén nevezett, de jól érzékelhető!) ellenséges cselekedetekkel, akár a barátság álarca alatt ~ kiépítsék a maguk önkény-uralmi rendszerét. Ez azonban ma még a felszín takarója alatt rejtezik: mindenki (mindenki?) azt várja: az Egység ténylegesen az lesz, aminek a nagyhatalmak láttatni akarják: és ez is ekként van rendjén, mert mégis ez volna az az irány, amerre haladnotok kéne, ha meg tudnátok valósítani tiszta formájában ezt az Egységet.

            Ehhez azonban az szükségeltetnék, hogy már az egyes emberek képesek legyenek rá: önzetlenül segíteni a kisebbeket, elesettebbeket, függetlenül minden faji, vallási, politikai és nemzeti hovatartozástól, s függetlenül attól: ti magatok érdemesnek tartjátok-e erőt, időt és/vagy anyagi javakat “pazarolni” a segítségre szorulókra.

            Mindez persze kezdetben még nem lesz láthatóvá: még minden az ígérgetések, a szép tervek takarója alá rejtezik, amiként mondtam, mert nem csak azon nagyhatalmak: de a kisebb országok vezető emberei is ezt akarják, mert ebből származik… no: nem is annyira Népeik, mint inkább a maguk haszna. És mégis, mindezek mellett is azt mondom: ekként kell legyen, nem véletlen, hogy olyan emberek kerültek a politika élére, akik erősen szorgalmazzák az egységbe való felvételt. (S ez akkor is így lett volna, mármint a ti Hazátokban, ha a választások során a másik párt vezetője tör az élre: ekként, mert ez szolgálja a Nép spirituális érdekeit; vagyis a teljes Emberiség magasabb szintű, immáron valós érdekeit. A Vezetők tehát - ha akaratukon és tudtukon kívül is! - mégiscsak az Emberiség, vagyis az Ember-szellemek érdekeit szolgálják!)

            Kezdetben még fennen lobog majd a láng, a várakozás izgalma fogja fűteni az emberi képzeleteket: amiként az minden nagyobb változás előtt történt már eddig is. Aztán a kisemberek kezdeti lelkesedése hamar lecsitul: amiként az is volt mindenkoron, s a hűlt álmok romjai fölé kerekedik a Józan Értelem. Az Élet vissza tér megszokott medrébe, s akkor már egy biztosabb és célravezetőbb Utat kezd keresni a Lélek és a Szellem.

            Amiként mondtam az imént: ez így is kell legyen, hisz erre készült már évszázadok, vagy inkább már évezredek óta a Nép! Erre, hisz a nagy és rettegett Nép lassan, fokozatosan kellett mind kisebbé, mint jelentéktelenebbé legyen, s a vad horda kései leszármazottai meg kellett tapasztalják a leigázottság, az eltiportság érzését is: azt, amelyet ők maguk adtak korábban más népeknek. Karmikus terheitől tehát apránként meg kellett szabadulnia, hogy alkalmassá legyen a (közeli) Holnapok során eléálló Vállalások betöltésére. És akkor már kicsinységében kell naggyá lennie, amiként azt Mária is mondotta:

            –~– Amiként mondottam: a Nép kicsinyei kell szövetséget kössenek Velem: de nem az ünnepeken körülhordozott, bálványként felcicomázott; de az egyszerű Máriával, azzal, aki egykor voltam. Mert Én felvállaltam, s betöltöttem a nékem rendelt szerepet: az egyszerű asszony szerepét, aki a mindennapok kis harcait kell megvívja: amiként minden más, gyermeket nevelő asszony tette már akkor is. Meg kellett éljem, és el kellett fogadjam az akkori asszonyok teljességgel háttérbeszorított, szinte semmibe sem vett szerepét. S még annál is többet: a folyton szidalmazott asszony szerepét kellett elviselnem. Mert József fiai és leányai nem szíveltek, ekként szinte naponta hallottam szidalmaikat Egyszülöttemért. S én szó nélkül tűrtem mindama szidalmat, és rágalmazást;  miközben tudván - tudtam: Egyszülöttemet maga Isten adta Nékem, hogy Üdvössége legyen a Föld minden népeinek! Ekként kell néktek is felvállalnotok a magatok egyszerű, szerény és alázatos, háttérbe taszított és semmibe vett szerepét, ha fel akartok nőni a Feladathoz: amiként az Én földi tudatomat is az újra és újra elszenvedett bántalmak nevelték fel annak viselésére, ami Fiamra, és Reám várt. Ti is el kell szenvedjétek hát a reátok váró sorsot, hogy kicsinységetekben igazán Naggyá lehessetek, mert azt a feladatot, azt a Küldetést, amely a Nép minden tagjának vállalása (s ezt most egyénileg épp úgy értsd, mint csoportosan!) csak a legkisebbek teljes és tökéletes, alázatos önátadásával lehet képes betölteni úgy az egyén, mint a Nép egésze. Reám kell hát tekintsetek, az én törődő, gondoskodó, Anyai Szeretetemet kell megtanuljátok, hogy igazán önzetlen és odaadó segítői lehessetek a Föld minden népének.

            Ez az Emberiséggel szembeni vállalástok egyik, fizikai-szintű része csupán, de ennek betöltése nélkül nem lehettek képesek betölteni a magasabb rendű Feladatot, amely már nem csak az Emberiség sorsának könnyebbé tételét szolgálja: de már a Föld Szellemi burkának felemelkedhetését, de a Föld fizikai gömbjének, s ezáltal az Ember nevű Lény tovább, - és túlélését, vagyis az Emberiség fennmaradását is!

            Egyszerűséget és alázatot: kicsinységet kell tehát tanuljatok a “nagy” Népek és Nemzetek árnyékában! De akként, hogy közben a Nép megőrizzen egy kicsiny szikrát egykor-volt nagyságából és harc-készségéből! Ez lesz ugyanis segítségére, amiként eddig is ez volt, ha már a nagyobb összefogást, és nagyobb erőt, vagy inkább makacs kitartást igénylő történések álltak elé. (Gondolj csak az árvizek során megnyilvánuló, hősies erőfeszítésekre: egyetlen más nép sem képes olyan makacs kitartásra, mint a Magyar, amelynek többnyire sokkalta nehezebb körülmények közt kellett elvégeznie ugyan azt a feladatot, mint más, hozzá hasonlatos adottságokkal, de biztosabb anyagi fedezettel bíró, természeti katasztrófa-sújtotta népnek, s éppen anyagi hátrányai miatt. Az Ember kellett mozduljon, éspedig azonnal, s nem csak hogy meg kellett szervezni a gépek munkáját: de bizony kemény, és kitartó fizikai munkával, minimális gépparkkal kellett bevégezni a munkát úgy, hogy az a legkevesebb áldozatot követelje.) 

            A Nép szó alatt most nem csak a Magyarságot  kell értsd: az egyének egy nagy, több Nemzet fiai közé született csoportját, amelynek szellemi Én-része vállalása végett egy Hazában kell élnie. Amiként azt Mária is mondta; mint Nép, de mint egyén is, tehát külön álló, egyéni módon gondolkodó és érző Emberek kell haladjatok a megkezdett (az általatok megkezdett!) Úton. Annál is inkább, mert csak akkor lehet egy Nép vállalását teljességgel betöltöttnek nevezni, ha külön-külön minden egyes Ember, tehát a Nép minden tagja bevégzi a maga feladatát, a maga vállalását. A teher, a súly amúgy is a kisemberek vállain fog nyugodni, mint mindenkor: s egy bizonyos pont után a Nép élére állt, s magukat “népvezéreknek” érző és valló emberek is vissza kell igazodjanak a sorba, hogy példájukkal buzdítsák az embereket. Ha nem ekként tesznek, elvesztik vezető szerepüket, s még kisebbekké lesznek: mint Emberek is kicsinyekké válnak, s elvesztik embertársaik becsülését.

            A várható, a bekövetkezhető, fizikai szintű történésekről a Láték új eget és új Földet… c. munkánkban már beszámoltam. Induljunk ki abból, hogy az ottani előrejelzéseket nem nehezítitek meg magatoknak az atom-holokauszttal is. (Ami meg kell legyen, így is épp elég fejtörést fog okozni a Föld minden népé-nek…)

            Amiként mondtam: elkerülhető, hogy a Nibiru egyenesen belerohanjon a Föld testébe, vagy a Föld energia-burkába. Az azonban nem, hogy egy Bolygó (ha nem is épp a Nibiru!) belerohanjon a ti Naprendszeretekbe, teljességgel megzavarva a kozmikus erőteret. Ennek lesz az eredménye, hogy a Föld, és minden más Bolygó, de még a Csillagok is megváltoztatják helyüket: vagyis kiszakadva addigi pályájukról, egy másik pályára állnak át. S ez nem csak kozmikus, de Szellemi értelemben is igazzá lesz! A magasabb rendű Bolygók és Csillagok mégmagasabb szintre emeltetnek, s most a Mars is egy apró lépéssel, egy dimenzióval feljebb lép; de sajnos olyan Bolygók is lesznek, amelyek teljességben elmerülnek Satana mélység-birodalmában.

            A Föld színén hosszabb történés-sorozat előzi meg a teljes kiszakadást a Naprendszerből. Először heves vulkáni tevékenységek rázzák meg a Föld egészét: de ez még nem az a vulkánkitörés-sorozat lesz, amely a legnagyobb robbanást előidézi! Még nem egyszerre lépnek működésbe a vulkánok, s nem is a leghevesebb kitöréseket fogják produkálni.

            S ez a kitörés-sorozat lényegében már megkezdődött, ha még nem is olyan jelentékeny mértékben. De már érezteti a hatását a Föld egészének időjárásában: ahol addig gyakori (vagy szinte állandó) szárazság volt, most hirtelen és váratlan özön-víz szerű esőzések vannak, s lesznek is: másutt aszály gyilkolja az embereket, de a növény, és állat-világ tagjait is (s őket még inkább!). A te Hazád sem menekül meg ezektől az időjárási hatásoktól, mégis: valamennyire védettséget ad néktek az, hogy Hazátok területén van a Föld szív-csakrája. Ti több szellemi energiát lesztek képesek mozgósítani imádságaitok, és Emberi: de már igazán, a szó legnemesebb értelmében véve Emberi milyenségtek által! Hamarosan magatok is rá fogtok jönni: ha tökéletesen igyekszetek Élni a Krisztusi Tanítást, több esélyetek lehet a túl, és továbbélésre, mint ha csak a magatok érdekeit nézitek. Épp e védettségnek lesz köszönhető, hogy menekültek százai és ezrei érkeznek hozzátok, s ti nem mondhattok nemet, ha azok egy darab kenyeret kérnek: még akkor sem, ha nektek magatoknak is csak szűkösen van! És a Magyar nép már számtalanszor bebizonyította: amiként harácsolt és rabolt egykor, most úgy osztja meg a keveset is azokkal, akik Hozzá menekülnek segítséget remélve! Ezért kellett a törökök, a tatárok, majd a Habsburgok (stb) igáját nyögnie: hogy az önzés, a vad szerezni-akarás késztetése kiéghessen belőle, s ön-bőrén tapasztalja meg: mit is jelent a szó: Irgalom: és éppen ez az első pontja, az első lépése a Nép vállalásának. De hogy igazán segíteni tudjon, a szánalmat fel kell váltsa benne (az egész népben, annak minden tagjában!) a Szeretet: s már nem akként kell megossza a keveset, mintha valamiféle kegyet gyakorolna, vagy úgy, hogy egykori viszonzást remélne érte, hisz ő maga is Isten kegyelméből fog bírhatni azzal, amit a rászorulókkal megoszt, de úgy, hogy tudja: akinek ad, nem fogja tudni, csak szeretetével meghálálni azt. Az önzetlenséget, és a Tiszta, Krisztusi Szeretetet kell élnetek: akár a teljes lemondásig is elmenve, ha azzal másnak segítségére lehettek. Az a Nép, amely százszor is megtapasztalta: milyen az; gyűlölt, megvetett és háttérbe taszított Népnek lenni; most nem gondolkodhat azon, hogy bosszút álljon az addig elszenvedett sérelmekért! Csak is arra gondolhat; miként élte meg ő maga ugyan azt, amit esetleg adni készül másoknak. Emlékeit kell segítségül hívja, s maga elé kell vetítse a Kereszt képét: s akkor már eszébe sem fog jutni, hogy ne akként élje a Szeretet Hatalmas Parancsát, amiként azt Krisztus a Föld népeire hagyta, mint Egyetlen Parancsolatot.

            És itt lényegében a kezdeti önismereti kérdések sora egy pár újabb kérdéssel bővül:

            – Tudom-e akként érezni a mások szenvedéseit, mintha én magam szenvednék?

            – Tudok-e akként segítséget nyújtani másoknak, amiként én magam várnám azt másoktól?

            – Képes vagyok-e önmagamhoz mérten elérni a tökéletességet, hogy legalább megközelítsem a Krisztusi példát?

Tudom: ezek a kérdések nem tűnnek akként, mintha új kérdések, új kívánalmak volnának. De ez csak addig tűnik ekként, amíg el nem kezdesz gondolkodni azon: milyen körülmények közt kell elérnetek ma a tőletek (vagy inkább önmagatoktól!) már elvárható maximumot, s aztán azon is elgondolkodsz: vajon a körülmények és a lehetőségek rohamos romlása nem azt követeli-e minden jóérzésű Embertől, hogy az addiginál magasabbra tegye önmaga előtt a mércét? Hisz amit ma nyújtanotok kell(ene) egymásnak, az akkor, a történések áramában a semmivel lesz egyenlő ahhoz viszonyítva, amit az adott helyzet meg fog követelni.

            A fizikai szintű segítségnyújtáson túl szellemi szintű feladata is lesz a Magyar népnek: és az lesz a fontosabb, a magasabb rendű, hisz a fizikai segítség csak bevezető lesz e második feladathoz. E kisebb feladat révén nyílik rá módotok, hogy tetteitek okát is elmondjátok: azt, Kinek a nevében cselekszetek.            Igen, gyermekem: bizony, sokaknak még ezt is érthetővé kell tegyétek, olyanoknak, akik addig csak a pénz fontosságában hittek, s ha eljártak is egy-egy ünnepi misére; soha sem találkoztak Krisztussal! Az igazi, a valódi Krisztussal: nem azzal, akit az egyházak egyikében vagy másikában elébük tártak. És nem találkoztak Máriával: a Lélek evilági megtestesítőjével, akinek példáját követve csendes, Szeretetteli törődéssel és odafigyeléssel kezdhetitek ébreszteni kinek - kinek a szíve mélyén szunnyadó Krisztust, hogy megismertessétek Őt vélük.

            A valódi Tanítás ugyanis elsősorban a gyakorlaton alapul: ha érzik gondoskodástokat, ha érzik önfeláldozó Szereteteteket, előbb - utóbb arra is kíváncsiak lesznek: mi motiválja tetteiteket. Akkor már szavakba lehet önteni számukra a legfontosabb Tanítást, amely az Egyetlen Krisztusi Parancsolat: a Szeretet korlátot nem ismerő, végtelen Erejét. Ha szavaitok összhangban állnak mindazzal, amit cselekszetek, az emberek előbb - utóbb át kell értékeljék magukban addigi elképzeléseiket a Világról: akkor aztán mind több kérdést fognak feltenni, s ti ekként lesztek képesek továbbadni mindazon Tanításokat, amelyeket eddig is eljuttattunk hozzátok, s amelyeket ezután is szeretnék még kezetekbe adni.

            S most itt tegyünk egy kis kitérőt, s térjünk vissza egy korábbi mondatomhoz. Azt mondtam: a Föld színén mindösszesen két olyan nép él, amelynek anyanyelve spirituális értelemben felbontható. A Magyar, és az egyik legnagyobb roma nyelv: a lovári.

            Amiként tudod: a cigányság egykor India felől, pontosabban Indiából kellett elinduljon. A cél az volt (ha ők maguk nem tudtak is erről, hisz a feladat meg kellett maradjon a szellemi Én-részekben: a test-tudat már csak a vándorlás késztetését kaphatta az Én-résztől!) hogy útra kelve az ősi Indiai Tudás elemeit vigyék tovább, azon Tudás elemeit, amelyet még az Egyiptomból és korábban az Atlantiszról bevándorolt túlélők vittek el India földjére, s adtak a legkisebbnek számító, tehát a leginkább természet-közeli, így a leginkább nyitott (még teljességében romlatlan) elmével bíró Nép tagjainak. Az indiai nép egyes jelekből megtanulta kikövetkeztetni a várható eseményeket, de sokmindent megtanultak az Erővel való gyógyítás tudományából is. Ennek elemeit még ama Nép egyes Törzsei közt is széjjel kellett szórni: ne egy kézben legyen a Tudás teljessége. Így a vándor útra induló romák révén, amikor egymás közti hatalmi versengéseik végett külön-külön csoportokra, vagyis családokra (kumpániákra) szakadva más és más utakra tértek, a kapott tudás-elemek más és más vidékre jutottak el. (Ők voltak az a nép, amelynek tagjaival az akkor még nomád életet élő ős-magyarok találkoztak, akiktől a Magyarság maga is átvett egyes Ős-bölcsességű ismeret elemeket, hogy a maga tapasztalataival, és hiedelem-világával, majd a szintén magukba csipegetett Krisztusi Tanításokkal ötvözve tartsák meg azokat évezredeken át, s amely egyesített Tudás-elemek ismét életre kell keljenek, de már akként, hogy a Magyarság kezébe adott Tanítások tiszta vizében megmosva: felragyoghassanak, mint a túl és továbbélés alap-kövei.)

            A cigányság feladata volt tehát: szétszórni az Ősi, a korábban elhagyott szellemi szint egyes Bölcsesség-elemeit, burkolt formába rejtett Felismeréseit: s a Magyarság feladatává lett most ismét egyesíteni azokat. Azóta, amiként tudod: itt is, és ott is életre lettek keltve az egyes Bölcsesség-elemek: minden népben annak egy kis része, hogy ama nép tudatát előkészíthessük a magasabb szintű Tanítások befogadására. Vagyis: először még arra kellett felkészítenünk őket, hogy egyáltalán képesek legyenek (mint feltételezést) elfogadni egy másik Világ létét. S ez bizony nem volt kis feladat! Az emberek a maguk vallási irányaihoz kötődtek test-tudataikkal, így meglehetősen idegenkedve fogadták a gondolatot: van, létezik olyan, hogy Egyetemes Egyház, és Egyedül Tiszta Hit-irányzat: de az nem egészen a saját hit-irányzatuk, s még annyira sem a saját, s mindenkor egyedül üdvözítőnek kikiáltott “egyházuk”. Ugyan amiként azt mondtam: az Egyetlen Irány egyes alap-pillérei minden egyes vallási irányzatba be lettek építve a korábbi évezredek során (vagyis Mózes kora óta, vagy még annál is korábban) de az Egy-isten hit sokáig a Titkok mezején maradt. Azt már Mózes népe volt elsőként hajlandó elfogadni: ezért is neveztettek a kiválasztott népnek. Azok a szellemi Én-részek, akik Mózes kora előtt éltek, s akikben már biztos talajon nyugodott ama Felismerés, aztán mindig más és más nép szülötteiként kellett folytassák Földi Útjaikat, hogy a szellemi Tudás energiáját minden Nép egyéni tudattárába “beolthassák”: nyitottabbakká téve ezáltal az utánuk érkező nemzedékeket a későbbi korok Egy- Isten hitének el, és befogadására. Ők ezzel segítették a mélybe hullott Szellemek újbóli felemelkedhetését. De mert ennél tovább képtelenek voltak lépni, s megrekedtek a Mózesi próféciák és kinyilatkozások befogadásának szintjén, nem válhattak alkalmassá a magasabb szintű Tanítások átvevőjének és továbbadásának, valamint a kései utókorra való átmentésének feladatára. (Igaz: az ő szerepük a kezdeti időkre korlátozódott. Ha nem ekként van, már akkor képesek lettek volna felismerni a Mesterben az Istennek Egyetlenjét…)

            Az egyik Nép tehát széjjel kellett szórja, ha úgy tetszik: el kellett vesse az Igazság-magvakat a Föld színén. A másik, a Zsidó nép a Megváltásban kapott szerepet, mint az a nép, amely akkor, kétezer évvel ezelőtt egyedül álló volt az Egy-isten hittel minden népek és nemzetek közt. A harmadik Nép (s itt is megjelent a hármas szám!) egybe kell rendezze, a lehetőségek szintjén tovább kell adja, s az utókor: vagyis a harmadik Emberiség számára meg kell őrizze mindama Tanításokat, amelyek eddig leadattak általunk.

            A sokféle vallási és felekezeti, és mégtöbb féle spirituális irányzat mediális képességgel bíró tagjai által lehozott Tanítások összességére gondolok: azok közül kell egy kézbe tenni azokat, amelyek valóban a Fent magasabb szintjeiről érkeztek, hogy azokat követve nagyobb eséllyel vághasson neki az Emberiség egésze mindazon történéseknek, amelyek bekövetkezte mindenképp szükségeltetik. Minél többen képesek lesznek az Ébredésre, de már a szó valós értelmében vett Ébredésre, s minél többen fel tudnak emelkedni a ti szférikus szintjeitek magasabb dimenzióiba, annál többek kapnak esélyt a dimenzió-váltás során már a magasabb szinten folytatni Útjukat.

            Aztán, ha a harmadik Emberiség tagjai, vagyis a Maradvány-emberiség kései leszármazottai ismét elérnek egy meghatározott tudati-fejlettségi szintet, épp ezen Ébredők lehetnek az elsők, akik visszatérhetnek a Föld színére, hogy vezetői és oktatói legyenek azoknak.

            Ez azonban már a távoli Holnapok képei közé tartozik, s én most egyenlőre azt akarom megmutatni: milyen feladatok állnak elétek a várt-várható történéseket megelőző, s a történések alatti években.

            Amiként mondtam: a legelső feladatotok a közvetlen fizikai segítségnyújtás lesz, hogy azok, akik hozzátok fordulnak: tetteitekben érezhessék meg a Valódi Szeretetet. S az teljességgel mindegy kell legyen számotokra: mely nép, vagy nemzet tagja az, akit segítenetek kell. Annál is inkább, mert lesz a nagy robbanás előtt egy viszonylagos nyugalmi időszak, amikoris azok a jövevények visszatérnek a maguk Hazájába: de már akként, hogy magukkal viszik mindazon Tudás-elemeket, amelyeket tőletek (vagyis az akkor a Magyar nép tagjai közt) élőktől vesznek át. Nagy segítségetekre lesz e feladatban a művészet: amit nem tudtok szavakkal megmagyarázni, érthetővé tehetitek a zene nyelvén, a festészet nyelvén, s a képzőművészet  más, nemzetközileg érthető nyelvein. (Nem véletlen, hogy az a három fiatal, akik később nagyobb szerepet kell felvállaljanak - ha vállalni akarják - jelenleg is erős művészi késztetésekkel és tehetséggel bírnak. Persze: nem csak ők kell komoly szerepet vállaljanak, de a te ismerőseid közül ők hárman azok: a többiekkel még nincs közvetlen kapcsolatod. Némelyik még csak eztán kell testet öltsön a Föld színén. Munkáink (tehát írásaid) révén azonban mindenképp kapcsolódni fogtok, hisz munkáink fennmaradásáról és terjedéséről is gondoskodunk…)

            A legfontosabb persze mindenképp az lesz: a Szeretet Tanítását, s a Szellemi Közléseket és Tanításokat szóban is magukkal vihessék azok, akiknek ez lesz a feladatuk. De erre is meg lesz a megoldás, amiként eddig is meg volt minden korban, hogy azok a tudnivalók, amelyekre már érett egy-egy Nép: el is jusson hozzá. Mindehhez azonban elsődlegesen arra van szükség, hogy mind több és több Ébredő legyen a ti Hazátokban!             Először is azért, mert csak a Nép együttes tudati Ereje lehet képes mozgósítani azon energiákat, amelyek a Föld több pontján lévő energia-kapun kell a Föld színére áramoljanak. Ha a nép összességének tudatában túlnyomórészt a negatív, tehát a vad, önző, durva gondolatok, s szívükben a gondolatok irányának megfelelő érzések vannak, képtelenek lesztek amaz energia-kapuk (csatornák) megnyitására, amelyek épp a Föld szív-csakrájának védelme céljából lettek a Föld ama pontján; tehát a Magyar haza területén megnyitva. Akkor viszont a Föld felé áramoltatandó Erő-szálak sem érhetnek célba, s nem segíthetik a Föld legfőbb energia-központjának, vagyis a Föld szív-csakrájának energiáját.

            Ez nagy mértékben lelassítaná, tehát elnyújtaná a dimenzióváltás előtti történéseket, ami nem azt jelenti: lassabban, tehát gyengébben érvényesülnének a történések a Föld egészén! Nem: azt jelentené, hogy minden egyes tisztulási fázis sokkal huzamosabb időt venne igénybe, több szenvedést adva a Föld minden élőlényének, s több áldozatot is követelve. Amíg azonban az Ébredők közt is széthúzás és bizonytalankodás van, s szinte ahányan vannak, annyi féle irányt igyekeznek követni, addig az emberek bizalmatlanok maradnak minden szellemi kérdéssel szemben: s ez természetes is. Senki sem szállna fel egy olyan vonatra, amelynek elől is, és hátul is van egy mozdonya, s mindkettő másfelé akarná húzni a vonatot. S bizony: a ti “vonatotok” nem két: de hetvenhét irányban halad egyszerre.

            Amit eddig elmondtam, lényegében már a holnapok: bár a nagyon is közeli Holnapok történéseivel kapcsolatos feladatok voltak. Viszont azt sem árt tudnotok: mi a feladata a Jelenben annak, aki Holnap teljesíteni akarja a maga feladatát, amiként azt Útja kezdetén vállalta!

            Nos: ennél egyszerűbb kérdés nincs is: annál is inkább, mert már eddig is számtalan esetben leírattam munkatársammal: A feltétel nélküli Szeretet megélése. S most még ezt is kibontom számotokra, hogy teljességében értetté tegyem mindannyiótok számára.

            Amint már azt is mondtam: aki igazán Élni és gyakorolni akarja a Krisztusi Szeretetet, első sorban Isten felé kell a legmagasabb szintű Szeretet-energiát árasztania. Az Atya, a Fiú,  s a Lélek; azaz Mária felé, úgy, akként, amiként ŐK árasztják azt a Föld teljességére mindenkor. De csak az mondhatja el magáról: a Tiszta Szeretetet árasztja a Tökéletes Hármas EGY-ség; vagyis Isten felé, aki ezt a Szeretetet árasztja minden és mindenki felé is, megérezve, felismerve azt: minden és mindenki maga az Isten, mert minden és mindenki az Isteni EGY-ségből teremttetett, s a Szellem, az Erő és az Anyag törvényének hármas EGY-sége az, ami erre a ti szférikus szinteteken a leginkább visszautal. E hármas egységet kell minél tökéletesebben megismernetek, mert amit nem ismertek, azt elfogadni sem lehettek képesek igazán.

            Amiként tudod: a Teremtettség Ősi EGY-ségéből kilépett ÉN, mint a Szellem produktuma: még maga is a Szellem anyagtalan energiáját hordozza magában. Az ÉN a Gondolat erejével lépett létbe, amiként maga is a Gondolat erejével fogalmazza meg azt az Én-részt, amelyet újra és újra útjára bocsájt. Akkor az Én-rész megfogalmazza, majd a fizikai sík energiáiból felépíti magának a használni kívánt testet.

            Az Én tehát még szellem, de már a gondolat Ereje élteti, hisz megfogalmazója, megalkotója a Szellem, annak önmagáról kivetített gondolati képe. A szellemi Én-rész eme Szellemi gondolati erő produktuma: de már fizikai testet éltet, amely élteti őt a Föld színén: vagyis biztosítja számára a térben és időben való jelenlét lehetőségét, s ez által az Én-rész is be kell igazodjon egy bizonyos szintig az Anyag Törvényvilágába, hisz elsődleges érdeke az anyag rezgésének folyamatos, s mind hosszabbtávú szinten tartása, hisz Útja annak fennmaradásától függ.

A test már az anyag-világ tartományába tartozik; de még mindig a Szellemi Erő kivetülése, hisz a Szellem gondolati képe, vagyis az ÉN által megfogalmazott Én-rész  produktuma.

            Ekként van együtt a Föld színén minden egyes emberi testben a Szellem, a Szellemi Erő, s az anyag, amely azonban már nem szellemi: még akkor sem, ha a szellemi elem, mert a Szellem gondolati energiája nélkül az anyag egyetlen kis atommagja sem jöhetett volna létre. Ekként viszont minden egyes állat, növény, de még minden kő, és minden tárgy is tartalmaz Szellemi elemet, amiként tartalmazza a Szellem gondolat-energiájának elemeit, amely elemek az ÉN egy mélyebb fejlettségi szintjén  megfogalmazott testben nyilvánulnak meg.

            Amennyire igaz tehát, hogy az állat, és növényvilág egyedei nem bírnak szellemmel, és a tárgyak nem bírnak ön-erővel: annyira nem igaz mégsem, hisz minden a mélység felé haladó Szellem gondolatenergiájából fogalmazódott meg, az Egyetlen Erő: az Isteni Teremtő ERŐ mind mélyebb és mélyebb szinten való használata által: vagyis, ekként minden állat, minden növény, és minden egyes tárgy is a Teremtő része, mert az Ő Erejéből merített Erő-elemekből áll, lévén hogy más Erő nem létezik a Mindenségben.

            Tudom: ez kissé bonyolultnak tűnik, pedig nem az. A Szellemi Erő az egyetlen Anyag: anélkül semmi nincs, mert nem lehet! Ha nincs a Teremtő Erő, amely benső lényegét tekintve ugyan az, mint a Teremtő Akarat, s ha e két önmagában is teljes és tökéletes Isten-elemet nem hatja át e két elem kivetülése, lét-törvénye: a Tökéletes Szeretet; Szellemi Teremtmények sem volnának. Az Én-rész által megfogalmazott test fizikai-szintű irányítója a Tudat, amely maga is önálló tényező: de amely szintúgy nem létezhetne, ha az Én-rész nem töltené be önmagával az agy egy részét. Ekként tehát a Tudat maga is Szellemi Erő-elem, hisz az hozza létre az agyban. Ezt a Szellemi erő által megfogalmazott és irányított Tudatot kell az Ön, és Én-tudat szintjére emelje az Ember nevű lény, méghozzá Földi Útja kezdetén, és ezt az Ön, - és Én-ismeretet kellene egy magasabb szellemi síkra emelnetek, mindinkább beazonosulva szellemi Én-részetekbe, vagyis az elméteket irányító Isten-elembe, megélve a lehető legmagasabb szinten a bennetek rezgő Isteni Erőt.       Nem azt mondom: meg kell valósítanotok már ott, a földi síkon a bennetek élő Isten-elemet: de azt már mondom, hogy meg kell valósítanotok a bennetek élő Szellemi elemet, vagyis engednetek kell, hogy az Én-rész kibontakozhassék a maga teljességében, s maga is megpróbálhasson beazonosulni az őt megfogalmazó és útra küldő ÉN-nel. Az ÉN ugyanis csak ekként kaphat módot rá: az őt megfogalmazó Szellem felé emelkedni, s a Szellem is csak ekként lehet képes a Teremtő Erő, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet felé emelkedni, hogy visszatérve az EGY-ség szintjére: megindulhasson a Tökéletes Szint, vagyis a Teremtő Szíve felé, vagyis a legmagasabb rendű Tudat első és egyetlen Gondolatának: az Örök Fejlődés Törvényének betöltése felé. E fejlődés azonban csak a Szeretet minél teljesebb és tökéletesebb megélésével érhető el, mert a Szeretet volt, és marad is mindenkor a Teremtés oka és miértje. A Szeretet első számú Törvénye pedig a tökéletes önátadás: vagyis a bennetek élő Isten-elem kiárasztása, annál is inkább, mert hisz Atyánk is a Teljesség, azaz Önmaga tökéletes kiárasztása révén fogalmazta meg a FIÚT: aki a Benne élő Isteni Gondolatot árasztva ki a Mindenségbe, fogalmazta meg a Szellemi Teremtményeket, vagyis önnön gondolati képeit, amelyekben benne rezgett a Teremtő a maga teljességében és tökéletességében! Ha nem ekként van, nem is mondhatta volna az Atya e gondolatenergia-képekre: ÉN VAGYOK; amiként a SZÓ által létbeemelt Szellemi teremtmény sem mondhatná: Ő VAGYOK.

            A Teremtő, és a Fiú legmagasabb rendű Törvényét: a Szeretet Törvényét, amely Törvény a LÉT, és az Örök Fejlődés Törvényének egyetlen feltétele, tehát akként tölthetitek be, ha (önmagatokhoz viszonyítva) tökéletes módon élitek meg a Szeretet Törvényét.

            Ez pedig csak a tökéletes Ön-átadás formájában képzelhető el: s itt akkor be is zárult a kör, s visszatértünk a kiindulóponthoz, ahhoz tehát, hogy a Teremtő akként árasztotta ki ÖN-képét, hogy teljességgel azonosult is ama képpel. Ekként kell néktek is azonosulnotok mindennel és mindenkivel, aki és ami körül vesz benneteket: meg kell lássátok mindenben és mindenkiben önmagatok legfelsőbb szintű Lényegét: az Atyát, Aki megfogalmazója volt ama fogalomnak: LÉT, mert Ő Maga e Fogalom!

            E LÉT, mint fogalom egyet kell jelentsen tudatotok számára azzal a szóval: Szeretet, amiként egy is azzal, hisz Atyánk Maga A Szeretet! E Szeretet oka a FIÚ, s e Szeretet oka minden egyes Szellem is; és e Szeretetbe kell visszaigazodjon minden, a Szellem gondolatai által megfogalmazott Lét-elem, hogy minden és mindenki visszacsatolódhassék a Tökéletes Gondolatba: vagyis a Teremtő Szeretetébe. Minél inkább képesek vagytok megélni magatokban az Egyetlen Teremtő Erőt: vagyis a Szeretetet, annál közelebb emelkedhettek az Atya Teljességéhez, s annál inkább segíthetitek a köröttetek élőket is a Visszatérésben. A bukás oka, s annak folyamata a hibás gondolat megfogalmazásával kezdődött: a Visszatérés alap-feltétele tehát a helyes, a tiszta gondolatok megfogalmazása. De amiként az Atya valóság-szintre emelte a Benne megfogalmazott Tökéletes Gondolatot: akként kell nektek is a magatok szintjén, s a ti mértéketek szerinti legtökéletesebb módon Valóság-szintre emelnetek. Gondolataitokat érzéseitek, érzéseiteket pedig cselekedeteitek kell betöltsék, s élővé tegyék. Minél tisztább a tudatotokban megfogalmazott gondolat, annál tisztább érzések tölthetik be azokat, s a tiszta érzések nyomán cselekedeteitek is tisztákká lesznek. Az önzés, a hiúság, a törtetés stb.: csak a harag és a gyűlölet érzéseivel tölthetik be gondolataitokat, az pedig nem a békéhez, de a háborúhoz, nem a túl, és továbbéléshez, de akár a teljes Emberiség, vagy akár a Föld minden lényének, kipusztításához, s a Föld megsemmisítéséhez is vezethet.

            Tehát nem kis mértékben függ tőletek: miként fog alakulni a dimenzióváltást megelőző történés-sorozat! Ha gondolataitok durvák, érzéseitek sem lehetnek tiszták: márpedig a gyűlölet mindenkor a LÉT ellentéte, vagyis a pusztulás felé vezető út alapja volt. Néktek a Szeretet mind tökéletesebb megélését kell gyakorolnotok: ennek mértéke az Isteni Bölcsesség felé emel-kedéstek mértéke is, vagyis eszerint váltok mindinkább hasonlatossá Ahhoz, Aki Léteteket megfogalmazta; vagyis a Teremtőhöz.  S mivel még Ember-testekben éltek, és emberi elmével, cselekedeteitek is akként kell a tökéletes szint felé emeljétek, hogy azok a legmagasabb szinten, s már igazán EMBERI cselekedetek legyenek.

            Az ellentét természetesen most is akadályokat fog elétek állítani: s ezek éppen a testi - lelki - szellemi különbözőségeket fogják megcélozni. Ti azonban már nem élhettek az elutasítás eszközével, s nem a testi, a lelki vagy a tudati milyenséget kell nézzétek azokban, akik elétek kerülnek: csakis és kizárólag azt a Lét-elemet, amely mindenben és mindenkiben egy: az Isteni Szikrát, azt, hogy minden és mindenki az Atya teljességének része! Ha tehát eltaszítjátok magatoktól: lényegét tekintve magát az Atyát taszítjátok el, csak azért, mert más külsővel, más gondolati vagy érzelmi iránnyal bíró testet épített fel köré… a veletek együtt bukott Szellem! Hadd idézzem eszedbe ezzel kapcsolatosan ismét ama korábbi munkánk egy részét, amelyből már idéztem:

            A Valóság szempontjából minden és mindenki egy Végtelen Pontban létezik, hisz Atyánkban létezünk, Aki örök és állandó, Akiben tehát nincs sem érkezés sem pedig Távozás, nincs találkozás és nincs elválás: csak a folyamatos LÉT, amely a mi törvénytelen Világainkban oszlik csak fel “helyre”, “térre” és “időre” a folyamatos VAN más-más rezgésszintjeit használva a megnyilvánulás “színhelyéül”, lefedve mély, gyenge rezgésszinten megnyilvánuló szellemi és földi-tudataink előtt más, számára beérzékelhetetlen és beazonosíthatatlan, ezért gyakran “távolinak”, vagy “nem létezőnek” megélt rezgés-szint-tarto-mányokat.

            Előletek gyakran még az is lefedődik: egy-azon Bolygón éltek, s Egy-azon Teremtő Erő adja létetek.

            Van egy könyv, még te is olvastad: Minden és mindenki EGY. Ez ugyan tartalmában meglehetősen “furcsa” írásmű, de maga a cím nagyon is lényegbe vágó Igazságot mond el. Egynek kell érezzétek magatokat mindennel és mindenkivel, hogy igazán segíteni és emelni tudjátok egymást, hisz ha a köröttetek élőket nem segítitek, magatok sem emelkedhettek, hisz a Szeretet; vagyis az ellökött EGY-ség, Atyánk és Krisztusunk felé csak az emelkedhet, aki maga is mind magasabb szinten képes élni a Szeretet megtartó lényegét.

            A könyv címe tehát magába zárja az Egyetlen Igazságot. Azt: ha bárkit eltaszíttok magatoktól, lényegében önmagatokat taszítjátok el, hisz az, akit eltaszítotok magatoktól: épp úgy az Egyetlen Teremtő elidegeníthetetlen része, amiként magatok is vagytok. Amiként egy test részei: akként vagytok ti is, és akként vagyunk mi magunk is  a Teremtő “testének” egyes részei: mindenki a maga helyén, a maga feladatát kell betöltse, de úgy, hogy tudja: a másik test-elem is a test egészéhez, vagyis hozzá tartozik, mert a test anélkül már hiányos volna: tehát mint egész, hiányos volna ő maga is, ha mint rész: tökéletesnek érezné is magát.

            Ekként kell lássátok a köröttetek lévő Mindenség-részt, hogy igazán be tudjatok azonosulni mindennel és mindenkivel, megteremtve legalább a magatok szűkös keretei közt az egységet. Ha már bírtok az ön, és én-ismerettel, bírtok az Ön-egységgel is, s ha már képesek vagytok a szoros környezetetekben élőkkel is harmonikus egységben élni, képesek lesztek a nagyobb közösség: a város, majd az Ország egészével is egységre emelkedni.

            S már most előre hallom a kifogásokat: hisz hiába árasztok én magam körül szeretetet, ha csak haragot, gúnyt és lenézést kapok, és hiába segítek, ha csak azt érem el vele, hogy mindenki kihasználjon… - bizony: nagyon is földi történések ezek, s aki erre hivatkozik, nem állít valótlant.

            És még sincs igaza, amikor erre hivatkozik, hisz Krisztus sem hivatkozott ilyesmire! Pedig ha valakit: Őt aztán igazán gúnyolták és ostorozták, meg is ölték, mintegy; válaszul arra a hatalmas mérhetetlen Jóságra, s arra a Végtelen Szeretetre, amellyel a Föld minden lényét Szerette, és válaszul mindarra a Csodára is, amelyekkel e Szeretetet gyakorlattá váltva is bebizonyította. 

            A bennetek élő Szeretetet néktek is az Ő példája szerint kell gyakorlatban megélnetek: éspedig olyan szerény alázattal, amellyel Ő azt elébetek tárta, s akként, amiként az Ő tette: mert hisz Ő kezdettől tudta, mire számíthat, mit fog kapni mindazért az áldásért, és mindazért a Szeretetért, amit a Föld színén széjjel szórt, mint tékozló az ő aranyát. Magatok is ilyen önzetlenül, viszonzás-várás nélkül kell szétszórjátok a szívetekbe rejtett Kincseket: a Szeretet millió aranyló csillagporát, és akként, amiként azt a Mester tanította: cselekedetekben mutatva meg szavatok és minden érzésetek igaz, Istentől való voltát. Ha csak akkor, és olyan mértékben vagytok készek és képesek “szeretetet” adni a köröttetek élőknek, amikor érdeketek fűződik hozzá, s még akkor is csak olyan mértékben, amilyen mértékben az a másik képes megélni a Szeretet hatalmas Áldását, vagyis viszonozni azt felétek, szeretetetek nem egyéb, mint számító önzés! Hány, de hány ember él még közöttetek: magukat spirituálisnak és/vagy ezoterikusnak vallók közt is, akik még a Tanításokat is igyekszenek úgy, akként formálni, hogy az mindenképp az ő hasznukat szolgálja, miközben nagy hanggal hirdetik az ő végtelen szeretetüket, csodás megvilágosodásukat (amely ekként nem lesz több, és nem lesz más: a bennük élő sötétség és szeretetlenség kendőzése, álarc, amely igen gyorsan lehull azok Szellemi arcáról, akik azt maguk elé húzták, vélvén: ha ők nem látják önmagukat, más sem láthatja őket…)

            S most hadd térjek ki egy nagyon fontos kérdésre: az állatok iránti Szeretet kérdésére.

            Amiként mondtam, lesz egy kis időszak a történések áramában, egy viszonylagos  nyugalmi szak, amikor a hozzátok menekülők egy része visszatér a maga Hazájába, magával víve mindazt, amit tőletek tanult. Nagyon nem mindegy: mit visznek magukkal lelki - szellemi “tarsolyukban”, amiként az sem mindegy: milyen szinten tudjátok számukra érthetővé is tenni mindazt, amit átadtok nékik. Kinek - kinek a maga szintjén, s a hozzá legközelebb álló módon kell továbbadnotok a Tanításokat, hogy aztán ők is érthetővé tudják tenni azokat ott, azok közt, ahová, és akik közé vinniük kell a megismert Igazság-elemeket. Ha már ők maguk megélték és ekként megismerték a Szeretet erejét, meg kell ismerjék az Egység alapjait, tehát az Ősi EGY-ség legegyszerűbb, fizikai-szintű megélési módját is, hogy nagyjából fogalmat alkothassanak maguknak a Legmagasabb rendű Isteni SZERETETRŐL, amelyből ti magatok is meríthettek. A legegyszerűbb a természeten keresztül, a gyakorlatban megmutatni: mit jelent az EGY-ség, s a Szeretet két létfontosságú fogalma. De nem akként, ahogyan ti ma elképzelitek ezt! Nem a gulyásra, s a csirkepaprikásra alapozott állatgondozási bemutatóra gondolok, amiről a Magyar vendéglátás (sajnos) oly-igen híres!

            Az első, és legfontosabb az: magatok is értékeljétek át a Valóságról megalkotott tudati képeket elmétek mélyén, hogy igazán, s már a maga teljességében tudottá legyen bennetek, mit takar a fogalom: az Élet mindenek felett való tisztelete! Ameddig a köröttetek élő lélek-lényeket halomra gyilkoljátok, hogy kannibálok módjára felfaljátok azoknak testeit, ameddig a megunt “kedvenceket” az utcára lökitek, kitéve azokat az általatok ellehetetlenített Lét ezernyi viharának, vagy ameddig szemrebbenés nélkül gyilkoltatjátok le azokat a magukat “állatorvosoknak” nevező… (s most majdnem azt mondtam: hóhérokkal…) emberekkel; addig nem lesztek, mert hisz nem is lehettek képesek a Valódi Szeretetről beszélni, vagy arra megtanítani bárkit is, hisz ti magatok is Lélek-lény társaitokat gyilkoljátok! Ettől már csak egy lépés az, hogy egymást kezdjétek gyilkolni: a szenvedés, a haláltusa és a halál energiája mindenképp beíródik nem csak a legyilkolt állat közelében lévő, vagy azok testeit felfaló emberek tudati - lelki és szellemi, s a közelben lévő állatok lélek-elemeibe, de a Föld szellemi energiáiba is, hatalmas mennyiségű pozitív energiát semmisítve meg minden egyes alkalommal! Aki tehát igazán, s a szó immár magasabb szintű értelmében akarja Ember-testvérei tudatába oltani a Szeretet első, és legfontosabb Törvényét, annak az Élet minden áron való tiszteletben tartását, és annak védelmét kell megvalósítania. Nem csak szavakban, de tetteiben is, s mindenkor!

            Nem azt mondom, hogy az istállókban tartott állatokat hajtsátok vissza a természetbe: ez ma már lehetetlen volna, hisz az állatok lét-feltételeit teljességgel ellehetetlenítettétek a tömény-telen negatív cselekedet, és a gyilkos, vad indulatok negatív energiája által: az erdőket úgyszólván teljességgel kipusztítottátok, csak hogy helyet kaphassanak halálos gázokat és füstöt okádó gyáraitok, s a töménytelen negatív energia a Föld egészén olyan időjárási tényezőket sorakoztat fel, amelyek ellen az állatok már nem képesek egyedül védekezni. A fogság hosszú évezredei megváltoztatták az állatok testét is, így sem a hideg, sem a hőség ellen nincsenek védve, de nem képesek elviselni az elébük tett takarmány és víz hiányát sem, mert szervezetük energiaháztartása elvesztette az erő-tartalékolás képességét (többségüké legalábbis): arra viszont, hogy megszerezzék a maguk táplálékát, vagy hogy tiszta vizet leljenek a szabad Természetben, még akkor sem gondolhatnának, ha tudnának gondolkodni. De nem tudnak, csak érezni és szenvedni, anélkül, hogy megérthetnék annak miértjét!

            A Szellem mélyebb szinteken megfogalmazott gondolataiból létbe lépett ragadozók (s itt most a mellettetek élő, s alap-adottságait tekintve a ragadozók csoportjába tartozó állatokra gondolok) sem találnak vadászterületet, így azok létben-mara-dását is az Ember kell biztosítsa. De nem akként, hogy teljességgel a maga pillanatnyi gondolati képére igyekszik azokat formálni! Az ősi ösztönökkel bíró állat számára mindenkor kegyetlen büntetés, ha egyéni késztetéseit figyelmen kívül hagyjátok, és nem biztosítjátok számára az általa igényelt (az állat fizikai testének normális működéséhez szükséges!) élelmet.

            A ragadozó, húsevő életmód az Ember-szellemek mind sötétebb gondolat-energiáinak következménye: nem az állat kell tehát változtasson az életmódján, hanem a Szellem mélybe hullt gondolatenergiái kell megtisztuljanak, s az állat, amely már a megtisztult gondolati és Lélek-elemekből fog meríthetni, maga fog felhagyni az élelem-szerzés legdurvább formájával. Ameddig azonban csak a tisztátalan gondolatokból, és a bemocskolt Lélek-elemekből fogalmazódhat meg az állat fizikai és lelki-teste, nem kényszeríthetitek rá, hogy felhagyva az ősi táplálkozási törvényekkel a magatok földi gondolatait kövesse.

            Az állat szervezete megsínyli az ős-idők óta belékódolt táplálkozási normától való teljes mértékű eltérést, s ha maga az állat nem is; utódai az öröklődés révén mindenképp magukkal hozzák a hiányos és természetellenes táplálkozás káros következményeit! Nem egy, és nem is két ilyen utód fog elszökni azokról a telepekről, ahol a természetellenes ellátást helyezték előtérbe, mint kívánatos lét-elemet, hogy valami sosem-látott vadsággal irtani és pusztítani kezdje a nála kisebb állatokat, vagy akár az emberek védtelenül játszadozó gyermekeit is!

            Természetesen vannak már most olyan állatok köröttetek (elsősorban, bár azt is mondhatnám: szinte kizárólag kutyák), amelyek már most “önként” felhagytak a hús fogyasztásával: de “egy fecske még nem csinál nyarat”; vagyis, még nem várhatjátok mindahány állattól, hogy a példaértékű egyedekhez legyenek hasonlatossá.

            S még ezek sem önként mondtak le a fajukra jellemző ragadozó életmódról. Azok az állatok a Kozmikus Világlélek legtisztább elemeiből meríthettek a Kegyelem által, hogy példaként állíthassuk elétek, megmutatva: ez lesz a fejlődés egy magasabb szintje, ez lesz az Ember-szellemek fokozatos tisztulásának, s a korábban megfogalmazott gondolat-energiák fokozatos tisztulásának környezeteteken is látható - tapasztalható kivetülése.

            És azt hiszem: nem is a lélek-lények megtisztításával, de elsősorban önmagatok megtisztításával kellene törődnötök, mert a lélek-lény addig nem tisztulhat meg, ameddig a Föld légteréből és a Föld energia-burkából csak a gyűlölet és a gyilkolás energiáit vonzza magához, hisz nem az állat vad és durva: ti magatok vagytok azok!!

            Ezt kell szem előtt tartanotok, és önmagatok tisztítására kell törekedjetek, amiként ezt kell megtanítsátok azokkal is, akik akkor reátok lesznek bízva. De csak az tanítson olvasni másokat, aki maga ismeri az ábécét…

            Amikor a történések elérik, majd túlhaladják kiteljesedésük csúcspontját: nagyon is sok fog azon múlani, mennyire sikerült kitisztítani az emberi gondolatokból legalább a legdurvább elemet: a gyilkolás késztetését! Igaz: ezt már nem most, hanem sokkalta korábban el kellett volna kezdenetek: akkor, amikor Krisztus szólott az állatok legyilkolásának, és testeik elfogyasztásának hatalmas veszélyeiről. S akkor még csak az állatok és a növény-világ oktalan pusztításáról, s nem Embertársaitok öldökléséről szólottam!!