Jövőnk.info
Az egyiptomi események sok tanulsággal szolgálnak. A rossz életkörülmények, különösképp a lassú, de állandó életminőség romlás az arab/iszlám társadalmakat tűrőképességük a határára sodorta. Vannak olyan országok a világban, ahol sokkal rosszabb a helyzet, ennek ellenére a társadalmi feszültség sokkal mérsékeltebb. Jogos az a kérdés, hogy miért az arab/iszlám térségben indult meg a forrongás, míg máshol viszonylagos a nyugalom.
Három tényezőt tudunk megnevezni, melyek megkülönböztetik az iszlám vallású népeket a többiektől. Az iszlám vallásra épülő kultúra, az iszlám vallásból eredő erkölcsiség és az iszlám törvénykezés, mely egyesítve Irán példáján keresztül óriási kisugárzó erőként utat mutat az arab /iszlám népeknek.
Az iráni nép árja eredete következményeként jól szervezhető és önszerveződésre is kész, és ezért meghatározó erőként jelenik meg a politika világában is, viszont ezzel ellentétben a közös vallás ellenére az arab népekre nem jellemző az önszerveződés. A tuniszi és az egyiptomi példa is jól megmutatja ezt a negatív tulajdonságot. A forrongás, a lázadás szellemisége megjelent ezekben az országokban, de szervezett keretet nem tud létrehozni. Vannak különböző erejű politikai és vallási csoportosulások, melyek a saját rendszerükön belül akár szervezettnek is tekinthetőek, de képtelenek ezt társadalmi méretűvé növelni.
A történelem folyamán az arab világ országai általában külső segítséggel alakították ki belső rendjüket, és minden energiájuk annak fenntartására irányult.
Ezzel a világpolitika formálói is tudatában vannak, úgy Iránban, mint a cionisták világában. Irán vallási síkon igyekszik jó irányba befolyásolni a történéseket, míg a cionisták óriási erőfeszítéseket tesznek ennek megakadályozására és az eddigi helyzet fenntartására.
A cionisták (Izrael, USA, Németország) helyzeti előnyben vannak, mert gazdasági síkon uralják a helyzetet. Tehát az iszlám szellemiség áll szemben a nyugati cionista materializmussal. A kettő között egy gyenge felkészültségű, elégedetlenség vezérelte tömeg és kis létszámú, jól felkészült, de egymással is rivalizáló vallási/politikai/gazdasági csoportosulások.
A tömeg mindig az irányítói akaratát hajtja végre, a saját egyszerű (primitív) eszközeivel. Egyiptom esetében a vallási vezetés állásfoglalásai (mely maga is eléggé megosztott), Irán kisugárzása és a cionisták gazdasági érdekcsoportjainak a média általi befolyása számottevő. Különösen erős a Nyugathoz (cionistákhoz) kötődő gazdasági érdekcsoportok befolyása.
Ehhez még hozzá kell tennünk azt is, hogy az államvezetés minden szintjén a megvásárolt, beépített és zsarolható vezetők sokasága tevékenykedik, ezért utcai tüntetésekkel - még a sok halott ellenére - sem lehet megváltoztatni a rendszert. Csak az iráni példa, az ellenség kíméletlen megsemmisítése vezethet olyan eredményre, mely hasznos az iszlám, és egyben az ország népessége (a nemzet) számára. Amíg ez nem tapasztalható, komolyabb változásokkal nem szabad számolni.
Nyilvánvaló, hogy Egyiptomban is eljátsszák a "demokratikus átalakulás" nevezetű össznépi cirkuszi előadást, mert bohócok mindig akadnak, és a nagyérdemű is összeverődik.
Ennek az előkészítése most van folyamatban. Ám de a mutatvány nem megy egészen úgy, ahogy azt a kiagyalói elképzelték. Sokan vannak a szellemi vonalon, akiknek elegük volt az ilyesmikből, és alapvető változást akarnak. Legfőképp erkölcsi változást, mert ez megoldja a gazdasági gondokat is. Ez a tábor erősen vallásos, az iszlám igazi erejét jelenti.
A közeljövő fogja eldönteni, hogy a mai időkben Egyiptomban a materialista cionizmus, vagy az iszlám alapú hazafiasság kerül jobb pozíciókba. Jelenleg a gazdasági érdekcsoportok állnak nyerésre, de ez akár órák alatt is változhat. Mindenki belead mindent, mert most dől el minden.
Legalább is egy kis időre, mert a világban olyan változások zajlanak, melyeknek ez az egyiptomi-ügy csak egy kis részlet-eseménye.
Mi az eddigi történésekből levonható tanulság? Csak annyi, hogy amíg nincs egy jól felkészült, közismert és hiteles ellenerő, addig hiábavaló minden áldozat. Mert az eredményt a háttérben lapuló, a pénzzel mindent megvásárló, a megosztás és az intrika fegyvereivel operálók fogják elérni. Ez nem csak Egyiptomra vonatkoztatható.
Kassai Ferenc - Jövőnk.info
Az egyiptomi események sok tanulsággal szolgálnak. A rossz életkörülmények, különösképp a lassú, de állandó életminőség romlás az arab/iszlám társadalmakat tűrőképességük a határára sodorta. Vannak olyan országok a világban, ahol sokkal rosszabb a helyzet, ennek ellenére a társadalmi feszültség sokkal mérsékeltebb. Jogos az a kérdés, hogy miért az arab/iszlám térségben indult meg a forrongás, míg máshol viszonylagos a nyugalom.
Három tényezőt tudunk megnevezni, melyek megkülönböztetik az iszlám vallású népeket a többiektől. Az iszlám vallásra épülő kultúra, az iszlám vallásból eredő erkölcsiség és az iszlám törvénykezés, mely egyesítve Irán példáján keresztül óriási kisugárzó erőként utat mutat az arab /iszlám népeknek.
Az iráni nép árja eredete következményeként jól szervezhető és önszerveződésre is kész, és ezért meghatározó erőként jelenik meg a politika világában is, viszont ezzel ellentétben a közös vallás ellenére az arab népekre nem jellemző az önszerveződés. A tuniszi és az egyiptomi példa is jól megmutatja ezt a negatív tulajdonságot. A forrongás, a lázadás szellemisége megjelent ezekben az országokban, de szervezett keretet nem tud létrehozni. Vannak különböző erejű politikai és vallási csoportosulások, melyek a saját rendszerükön belül akár szervezettnek is tekinthetőek, de képtelenek ezt társadalmi méretűvé növelni.
A történelem folyamán az arab világ országai általában külső segítséggel alakították ki belső rendjüket, és minden energiájuk annak fenntartására irányult.
Ezzel a világpolitika formálói is tudatában vannak, úgy Iránban, mint a cionisták világában. Irán vallási síkon igyekszik jó irányba befolyásolni a történéseket, míg a cionisták óriási erőfeszítéseket tesznek ennek megakadályozására és az eddigi helyzet fenntartására.
A cionisták (Izrael, USA, Németország) helyzeti előnyben vannak, mert gazdasági síkon uralják a helyzetet. Tehát az iszlám szellemiség áll szemben a nyugati cionista materializmussal. A kettő között egy gyenge felkészültségű, elégedetlenség vezérelte tömeg és kis létszámú, jól felkészült, de egymással is rivalizáló vallási/politikai/gazdasági csoportosulások.
A tömeg mindig az irányítói akaratát hajtja végre, a saját egyszerű (primitív) eszközeivel. Egyiptom esetében a vallási vezetés állásfoglalásai (mely maga is eléggé megosztott), Irán kisugárzása és a cionisták gazdasági érdekcsoportjainak a média általi befolyása számottevő. Különösen erős a Nyugathoz (cionistákhoz) kötődő gazdasági érdekcsoportok befolyása.
Ehhez még hozzá kell tennünk azt is, hogy az államvezetés minden szintjén a megvásárolt, beépített és zsarolható vezetők sokasága tevékenykedik, ezért utcai tüntetésekkel - még a sok halott ellenére - sem lehet megváltoztatni a rendszert. Csak az iráni példa, az ellenség kíméletlen megsemmisítése vezethet olyan eredményre, mely hasznos az iszlám, és egyben az ország népessége (a nemzet) számára. Amíg ez nem tapasztalható, komolyabb változásokkal nem szabad számolni.
Nyilvánvaló, hogy Egyiptomban is eljátsszák a "demokratikus átalakulás" nevezetű össznépi cirkuszi előadást, mert bohócok mindig akadnak, és a nagyérdemű is összeverődik.
Ennek az előkészítése most van folyamatban. Ám de a mutatvány nem megy egészen úgy, ahogy azt a kiagyalói elképzelték. Sokan vannak a szellemi vonalon, akiknek elegük volt az ilyesmikből, és alapvető változást akarnak. Legfőképp erkölcsi változást, mert ez megoldja a gazdasági gondokat is. Ez a tábor erősen vallásos, az iszlám igazi erejét jelenti.
A közeljövő fogja eldönteni, hogy a mai időkben Egyiptomban a materialista cionizmus, vagy az iszlám alapú hazafiasság kerül jobb pozíciókba. Jelenleg a gazdasági érdekcsoportok állnak nyerésre, de ez akár órák alatt is változhat. Mindenki belead mindent, mert most dől el minden.
Legalább is egy kis időre, mert a világban olyan változások zajlanak, melyeknek ez az egyiptomi-ügy csak egy kis részlet-eseménye.
Mi az eddigi történésekből levonható tanulság? Csak annyi, hogy amíg nincs egy jól felkészült, közismert és hiteles ellenerő, addig hiábavaló minden áldozat. Mert az eredményt a háttérben lapuló, a pénzzel mindent megvásárló, a megosztás és az intrika fegyvereivel operálók fogják elérni. Ez nem csak Egyiptomra vonatkoztatható.
Kassai Ferenc - Jövőnk.info
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése