2010. november 1., hétfő

Fogyatkoznak a Házsongárd műemlékei

MODERN SÍRRABLÓK

Mi lesz Kolozsvárral? Melyek e gond anyagi-tárgyi és szellemi-erkölcsi összetevői? Megőrizhető és helyreállítható-e a régi magyar város műemléki-tárgyi hagyatéka? Megőrizhető és továbbépíthető-e a régi magyar város szellemi-kulturális hagyatéka? És ha nem, miért nem? És ha igen, mennyire igen? És főképpen hogyan?


Fogyatkoznak a Házsongárd műemlékei

A kolozsvári temető fejfáit legtöbbször nem az idő, hanem illetéktelen kezek rombolják. A régi sírhelyek új tulajdonosakat kapnak, akik nincsenek tekintettel a műemlékekre. A Házsongárd kövei harminc éve és ma.
A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben készült felvételek alapján próbáltuk dokumentálni a temetőben végbevitt pusztítást. A fekete-fehér felvételeket és a sírokkal kapcsolatos adatokat Gaal György, az irodalom és művelődéstörténet tanára, a Házsongárd Alapítvány elnöke bocsátotta a rendelkezésünkre.

De Gerando Antonina (1845-1914): a kolozsvári nőnevelés előfutára, iskolaigazgató. Az eredeti sírkőoszlopról lekaparták a feliratot, és új nevet kapott.






Sírjának eladása annak idején olyan felháborodást keltett, hogy végül exhumálták, és a bejárati kapuval szembeni, a Házsongárd Alapítvány állította emléktábla alá temették.




Kis Sándor (1849-1914): 33 éven át a Kereskedelmi Akadémia igazgatója, tankönyvíró.





A sírkövet két részre vágták, a felső rész a portréval a lutheránus temető egyik ösvénye mellett található a földön, az alsó rész, amely egy térdeplő fiatalt ábrázol, pedig új tulajdonost kapott a hátoldalára. A domborművet Szeszák Ferenc kolozsvári szobrászművész készítette.





Dr. gróf Kuun Géza (1839-1905): orientalista nyelvész, az Akadémia másodelnöke. A temető legművészibb síremlékénél vitték végbe vandál kezek a leglátványosabb pusztítást. A bronz leányalakot a tavasz folyamán szerették volna ellopni, de pár méter után eldobták, jelenleg a temetőőri raktárban várja a további sorsát. A bal oldali domborműről jelen pillanatban csak a koszorú hiányzik, a jobb oldalit azonban teljes egészében elvitték. A sírkőtolvajokat leginkább a fém vonzza.





Hadady Endre (1862-1938): városi főkapitány.





A sírkövet nemcsak egyszerűen megfordították, hanem az új bérlőknek gondjuk volt rá, hogy régi családnevet és címert is leverjék.





Gróf Bethlen Ferencz (1823-1893) fedőkövéről is lelopták a - szintén fém - címert.





Pósta Béla (1862-1919): régészprofesszor kriptasírja új táblával és oszlopokkal. 1982-ben a sírboltot kiadták az Ivascu papcsaládnak. A sírból kiszedett és szétvert érckoporsó darabjai még évekig látszottak a környéken.




Bácsi Balázs Márton (1824-1895): az ,,1848/49-es esemény bajnok" sírkövének hűlt helye. Egy vasfejfa jelzi az új lakó kilétét.





Debreczeni Márton (1802-1851): bányamérnök és eposzíró átfaragott neogótikus sírköve. Most Vadász Zoltán (1926-1989) színművész nyughelye, akinek családja átfaragtatta, és oda nem illő kereszttel ,,koronázta" meg az obeliszket.




Dr. Szász Béla (1840-1898): a kolozsvári egyetem első filozófia tanára, író, költő, műfordító kis kőoszlopa helyén nemrég öntött betonsír.





Fehérváry Antal (1824-1901): színigazgató terméskő oszlopa és modern betonsírja. Leszármazottjai nem akartak lemaradni a legújabb sírkődivatról.





Dr. Stephanus Laday (1845-1936): népbiztos, törvényszerkesztő jogász monumentális angyalszobros síremléke Szabó Vera munkája. Itt az új tulajdonosnak szerencsére belefért az ízlésébe a szobor, és nem verette szét.




Fojt Jakab gyógyszerész (1723-ban hunyt el) és két fiának tumbája. A domború felirattal ellátott sírkő sajnos lassacskán széttöredezik.





Ereszes kövek a 17-18 századból: Szilágyi János és Pósalaki József, valamint családjuk nyugodott alattuk.





III. Pataki Sámuel (1766-1824) kolozsvári főorvos kidőlni készülő urnás oszlopa.





Váradi Miklós (1848-1941): színművész. A színháznak sikerült megváltania az egykori nagy művészek sírjait, és ezekbe újabb művészgenerációk temetkezhetnek. Így került a Pásztor család (Pásztor János 1929-1981) a Váradi helyére, viszont leverték az eredeti domború feliratot, és helyébe a sajátjukat vésték. A síremlék portré-domborművét szintén kicserélték.




Óvári Kelemen (1844-1925): jogprofesszor síremléke helyére épített garázsszerű betonkripta. Belsejében ortodox freskók és hat koporsónak való sírhely. Az a hír járja, hogy ez lesz a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar végső nyughelye.





Általános jelenség az egymásra épített sírok, miközben a fejfa is nyelvet cserél.





Sírcsere
A sírok bérleti díja húsz évre 400 ezer lej. A külföldre elszármazott családtagok azonban mélyen a zsebükbe kell nyúljanak: ők 3000 dollárt kell fizessenek, ha nem akarják, hogy déd-, és nagyszüleik egykori sírjánál legközelebb idegen név fogadja őket.

További infó: Gaal György könyveiből : Tört kövön és porladó kereszten - Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár

http://eletmod.transindex.ro/?cikk=1851


Reményik Sándor: Íme, bizonyosság...
( A kolozsvári temetőben)

Mint méh dongása végtelenben:
A város úgy elhalkul itt,
Kitárja csendtől ihletetten
A temető titkait.

Itt áll a temető tanúnak,
Fejfáin magyar még a szó...
Kicsiny keresztek összesúgnak,
Nesz támad, könnyű, elhaló...

Súlyos sírkövek megremegnek,
Kripták ajtaja megfeszül...
A városból csak ez marad meg:
A sírkert... érintetlenül.

Ám ez a bizonyosság - s mindhiába
Cserélt a bús város nevet,
Kiált a halál némasága:
Itt csak magyar temetkezett.

Komoran, csendben ősi sírba
Magyart hantoltak itt csak el,
S a sírvers magyarul van írva:
Itt élned és meghalnod kell...

Az ott lenn festék, kétkrajcáros:
Igazság, szentség ez csupán.
Halottaiban él a város,
Itt él egészen, igazán:

S ha alkonyatkor vándor téved
E helyre... ég a hegyorom,
A temető, az igaz élet
Virraszt a halott városon.

1920

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése