MAGYAROK NAGYASSZONYA ÜNNEPE Október 8.

Hummel Rozália festménye

 

Anyahitaként szólok hozzátok...(katt)

 Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.

Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!

Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.

Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.

Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!

Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünként már csak a nyomor marad?

Sírva vigad a magyar…
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át…
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.


Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket…
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.

Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza Országát!
Ámen.

(írta: Feketéné Lendvai Katalin)

- Boldogasszony. Ősi hitvilágunkban megjelenik egy talányos rendeltetésű nagy tiszteletnek örvendő istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya. Fogalma Belső-Ázsiába nyúlik vissza. Szent István azért tudta az országát Szűz Máriának felajánlani és ezt a felajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplő Boldogasszony - Babba - fogalma közel állt a katolikus Szűz Mária fogalmához. Mindkettőnél nem egyszerűen asszonyról van szó, hanem egy életet adó személyről. A szeplőtelen fogantatáshoz igen hasonló mitológiánk Emeséje is, éppen ezért mi magyarok Máriát Szűz Máriának nevezzük, holott őt az európai kereszténység Szent Máriának (Heilige Marianak, Santa Marianak stb.) nevezi. Őseink istenanyja nem az európaiak által ábrázolt Holdon, hanem a Napon, illetve a Napot szimbolizáló kereszten áll. Szent Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos, fenséges mennyei asszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve sem látszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Ekkor választotta ki Szent Gellért a "Napba öltözött asszony" bibliai idézetét az udvar előtt tartott prédikációjának témájául.

Népünk hét "Boldogasszonyt" tisztel, akik között legnagyobbnak a Nagyboldogasszonyt tartja. Ennek "leányai" a többi boldogasszonyok (szülő-, fájdalmas-, gyertyaszentelő-, sarlós-, segítő- és havi), de ismerik a "Szűz Kisasszonyt" is. A néphit Kisasszonyt azonosítja a kereszténység legnagyobb szentjével, Szűz Máriával, jóllehet a keresztény hittan erről nem szól. Meddő asszonyok kilenc hetet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk és aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt, a Kedd Asszonyát.
Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra (
pl. tyúkültetésre) szerencsés a kedd. Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény és ember szaporodásának védője.

Kálmány Lajos, aki Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya című kötetet 1885-ben adta ki a magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszonyt gabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő kultuszának nyomaira, akit Huszka József Asztarte-Boldogasszonynak nevezett.
A magyar népművészetben együtt találjuk sumer Baú istenasszonyt és a belső-ázsiai Boldogasszonyt, amint trónszékén ott ül a baúkoronás nőalak fodros ruhában, szimbóluma az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg, melyek jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Az ősmagyar Babba, a "születést adó" és a sumer Bau, az "élelemadó" alakja népünknél immár összemosódik Szűz Mária alakjával. A Boldogasszony füveket népünk Nagyboldogasszony napján a templomba viszi megszentelni, ezeket a füveket a halott mellé teszik a koporsóba. A megszentelt ökörfarkkóró pedig a boszorkányok elkergetésére hasznos. De funkciója van a Boldogasszony hajának, tenyerének, cipellőjének stb. elnevezett gyógynövényeknek is.
Az ősi ábrázolások némelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett "lagashi címer" állata, a kiterjesztett szárnyú napmadár, a mindig visszatérő sas, de mellette ott látjuk őseink totemmadarát a turult is.

Folytatás:www.kiszely.hu/istvan_dr/021.html

A Boldogasszony eredetileg Isten-anyát jelentett. Mivel azonban az idők múltán az egyisten-hit elhomályosodott, egyes kultúrákban a Boldogasszony személye maga is isten-jelleget vett fel. Azonban a fogalom eredete nem lehet más, mint az Ádamnak adott kinyilatkoztatás illetve ígéret: az Asszony, akinek a gyermeke megtöri majd a Sátán hatalmát! Azt a kultúrhagyományt amely ezt a fogalmat, az őskinyilatkoztatás egyéb elemeivel tovább vitte és ápolta, nevezzük “proto-kereszténységnek,” azaz elő-kereszténységnek, mivel hitte és várta a Megváltó Messiás eljövetelét még Jézus születése előtt, sőt, az Ábrahámmal kötött szerződéstől függetlenül és már annak létrejötte előtt is. Mint láttuk, ezek a népek, Ábrahámmal, a zsidóságősatyjával együtt, keresztény szelleműek voltak, mielőtt Jézus megszületett volna, vagy mielőtt Jézusról hallottak volna.

Általánosan elfogadott vélemény, hogy Isten Ábrahám illetve a zsidók kiválasztása előtt, és még azután is, nem hagyta magára az emberiséget, és küldött nekik is profétákat és elismerte azok papjait is. Így például az ószövetségi idők legismertebb papja volt Melchizedek, akit az ószövetségi történészek és teológusok “pap-királyként” emlegetnek. Melchizedek Ábrahám kortársa volt, akinek Ábrahám maga is áldozatot mutatott be, így elismerve annak felsőbbségét.

[6]
   Azonkivül volt egy másik nem-zsidó pap, Balaam, aki “kedves volt Isten előtt” (lásd Számok, 22-24) és még a Messiás eljöttét is megjövendölte (u.o., 24:17-19). 

Végül a három királyok, akik elsőkként imádták Jézust, szintén nem-zsidók voltak. Tehát a Biblia bőven ad bizonyságot a protokereszténység létezéséről. Hogy a szumirok is a proto-keresztény kultúrkörbe estek, a Boldogasszony fogalma mellett világosan bizonyítja, hogy a választott Ábráham is Úr városában élt, és onnan vándorolt Isten utasítására a későbbi Izrael területére.

Így Szumer nemcsak földrajzilag esik egybe a Paradicsom valószínű helyével, hanem egyenesen a proto-keresztény idővonal közepében foglal helyet.

Most pedig ugorjunk pár ezer esztendőt. A magyarok, több ezer éves vándorlás után megjelennek a Kárpátoknál. A hagyomány szerint vezérük, Álmos, születését a Turul madár, aki őseink hitvilágában Istent (Szentlélek?) jelképezte, előre bejelentette. Így valószínűsíthető, hogy Álmos maga, és leszármazottai, Árpádtól Gézán és Szent Istvánon keresztül, az ószövetségi Melchizedek rendje szerinti pap-királyok voltak, akik táltosok segítségével Istennek áldozatot mutattak be népükért.  Az sincs kizárva, hogy táltosaink és mágusaink is proto-keresztény papok voltak, akik azonban a zsidók tévedésébe estek és nemzeti vallást kerestek a kereszténységben, azért vetették el a nyugati hittérítők által hirdetett és bevezetett „új” vallást.

Folytatás: www.magtudin.org/Magyar%20osvallas.htm