A XIII. századi Magyarországon a pécsi, veszprémi és az egri egyházmegyék remetéi életük közös szabályozására törekedtek. 1225-ben Bertalan pécsi püspök a Mecsekben, a Szent Jakab-hegyen monostort építtetett az ott élő remetéknek. 1250 körül a Pilis hegyeiben remeteéletet élt Boldog Özséb esztergomi kanonok a mai Kesztölc falu közelében, a Szent Kereszt tiszteletére épített monostort és egy templomot, hogy egyesítse a pilisi és a mecseki remetéket. Boldog Özséb 1262-ben kérte a rend jóváhagyását IV. Orbán pápától, aki ezt megtette, de a szükséges anyagi feltételek hiánya miatt nem engedte Szent Ágoston regulájának átvételét, így a rend a veszprémi Pál püspök joghatósága alatt élt. A Szentszék 1308. december 13-án engedélyezte számukra az ágostonos regulát és pápai jogú renddé nyilvánította az Első Remete Szent Pálról nevezett rendet. 1341-ben a pápa engedélyezte számukra a fehér kámzsa viselését, megkülönböztetésül a fekete ruhás papoktól és a szürke ruhás kóborló remetéktől. 1352-ben Nagy Lajos király Márianosztrán kolostort épített a pálosoknak, 1381-ben pedig Velencéből Magyarországra hozatta a rend patrónusának, Remete Szent Pálnak az ereklyéjét, amelyet Budaszentlőrincen helyeztek el. A XIV-XV. században a rend egész Európában elterjedt, a XV. század végi Magyarországon közel 900 pálos szerzetes élt és 130 pálos rendi kolostor működött. Magyarországi virágzásuknak a török hódoltság vetett véget.
Buda 1686-os visszafoglalása után a rend ismét fejlődésnek indult, 1770-ben a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták, ekkor a tagjainak sorába lépett Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek is. II. József 1786-ban más szerzetesrendekkel együtt a pálos rendet is eltörölte.
HunHír.Hu -echo tv
HunHír.Hu kommentár:
Nagyon féltek az ősi tudás hordozóitól a zsidó Habsburgok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése