2010. május 14-én történelmet írtunk.
A Jobbik fizikai értelemben is átlépte a "parlamenti küszöböt"!
Igen. Én is ott voltam a Hitvesemmel. Megint a legjobb, legszebb
helyen voltunk, és ott a levegőből is áradt minden, ami szép, kellemes, felemelő. Sajnálhatja, aki nem tudott velünk lenni ezen a napon, de legfőképpen azok sajnálhatják, akik sohase érezték azt, amit ott mindnyájan átélhettünk. A hazaszeretet csodálatos élmény.
Igazán akkor lesz úrrá érzelmeinken, amikor a haza bajban van. E nemes érzés
hiánya ahhoz a veszteséghez hasonlítható, mint azoké, akik sohase voltak szerelmesek. Ámbár ők nem tudják; nem is tudhatják, mit vesztettek, mit vesztenek minden áldott nap.
Két rövid évtizedet leszámítva, a magyar haza félévezrede nélkülözi a szabadságot, ezért e két fogalom: Haza és Szabadság! - a mi magyar lelkünkben szorosan összeforrott, egymástól elválaszthatatlan fogalommá érett. Akik eddig nem ismerték volna meg a hazaszeretet
bensőséges, magasztos érzését, vagy netán nem lennének tisztában a "haza" fogalmával, azok számára Petőfi Sándor és Kölcsey Ferenc nemes gondolatai nyújthatnak segítséget.
Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem, / Szerelmemért feláldozom /az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet. / Petőfi Sándor: SZABADSÁG, SZERELEM! /
Hazaszeretet, egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek. .e szóban: Haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége! / Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz/
2010. május 14-én, pénteken délelőtt aggodalmak közepette közeledtünk, a Hazatérés Templomához (Bp. V. ker. Szabadságtér 2.) az előző hetek baljóslatú hírei, a gyűlöletkeltő hecckampány miatt. Nagyon féltettük Vona Gábort, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és Politikai Párt vezetőjét, nehogy rendőr-terroristák részéről megint gyalázatos
atrocitások érjék Őt e szent napon, amikor hat évtized multával, végre magyarszívű, igaz hazafiak kerülnek be hazánk törvényhozásába.
Kellő időben indultunk el otthonról, hogy időben érkezzünk meg ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész soron kívüli Istentiszteletére, ami arra volt hivatva, hogy megáldja sokat szenvedett hazánkat, és ezzel az áldással bocsássa útjára azt a 47 magyar parlamentert, köztük három hölgyet is, kiket most áprilisban megtiszteltünk a bizalmukkal. Ez most nagyon sokat érő bizalom, mivel az elmúlt két évtized ideje alatt a többi párt sorra csapta be, hagyta cserben, szolgáltatta ki a választóikat hazánk külső és belső ádáz ellenségeinek. Ezt a bizalmat
fizikai lehetetlenség eljátszani már; színrelépésétől kezdve ez a szeretet övezi egyre szorosabban a Jobbikot.
E kötődés leginkább egy szerelmi kapcsolathoz hasonlítható. Ez egy interaktív folyamat, melynek során minél többet adnak egymásnak a szerelmesek, annál több szeretetet, gyengédséget kapnak egymástól viszonzásul. E szeretet tegnap ért csúcspontjára, amikor Isten áldásával, dagadó keblű hazafiak kísérték végig a Jobbik képviselőit azon az úton, ami a magyar Haza Egyetlen Templomából az Ország Házáig vezetett. Nincsenek adataim a tekintetben, hogy Mátyás király óta övezte-e ekkora szeretet, tisztelet bármelyik magyarországi parlamenti erőt, de feltételezem, hogy nem.
A templomi szertartás a nemzeti imádságunk, a Himnuszunk eléneklésével vette kezdetét. Majd ifj. Hegedűs Lóránt lelkész úr Istentiszteletével, mindig oly tartalmas, aktuális igehirdetésével folytatódott. Vona Gábor a beszédében vadonatúj elemként emelte ki egy
őstörténeti intézet létrehozásának szükségességét. A Jobbikos politikusok részéről számomra az lenyűgöző, hogy mindig új tervekkel állnak elő, és ezeket minden nehézség: ellenszél, galádság ellenében rendre meg is valósítják! A templomi szer tartás a Magyar Hiszekegy,
(Hitvallás) a Szózat és a Székelyhimnusz éneklésével ért véget.
Odakinn már riporterek és fényképezők hada várt a képviselőkre, hogy megörökítsék az ünnepélyes kivonulás pillanatait is.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Ég jeleit, mert ez alkalommal is az időjárás nekünk, szabadságvágyó, jó magyar hazafiaknak kedvezett. Ezt az Isteni kegyet tapasztalhatjuk 2006. ősze óta folyamatosan minden alkalommal, amikor hazánk érdekében vonulunk a
budapesti utcákra, terekre.
Verőfényes napsütés fogadta tehát tegnap a templomból kivonuló ünnepi gyülekezetet, és ez a jó idő tartotta magát végig, és még azon túl is, hogy igen nagyra becsült Jobbikos képviselőinket elnyelte a hatalmas neogótikus épület. Mind a képviselőknek, mind pedig a kíséretüknek felemelő érzés lehetett (volt) ilyen ünnepélyes keretek közt, a szeretet és bizalom forró légkörében megtenni azt a néhányszáz métert a két szent hely között. Mert a Parlamentünk is szent hely! - függetlenül attól, hogy félévszázada undorító, csúszómászó, férgek állandóan gyalázzák, szentségtelenítik!
A mellékletben saját készítésű képek próbálják érzékeltetni a felemelő pillanatokat, és az alábbi linkekre kattintva bővebben láthatók a számunkra sorsdöntő, reményt sugárzó történelmi pillanatok.
http://kuruc.info/r/2/59562/ A nap eseményei összefoglalva írásban, képekben és videón.
A képeken látható, hogy Vona Gábor nem csak az eskü ideje alatt viselte az oroszlános, Árpád-házi sávos címerpajzsos mellényét. Vona Gábor az ÁVH-sok és bolsi-libsi-bibsik fenyegetőzései ellenére is betartotta a szavát, miszerint Gárdamellényben vonult be a
parlamentbe. Nem volt kikötés, hogy ezt egy zakó fedje mindaddig, amíg
átlépte a Parlament küszöbét!
http://www.youtube.com/watch?
http://www.youtube.com/watch?
http://www.youtube.com/watch?
magyargyűlölő féreg keresztelte meg Orbán Viktor gyermekeit.
http://kuruc.info/r/34/59610/ E nap része volt Toroczkai Kossuth-téri beszéde és petíciója a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében, amit Jobbikosok ott helyben vettek át tőle; és órákkal később a Fidesz részéről Wittner Mária is. (2010.05.14.)
E szépnek indult, szépen folytatódott programunk nagyon szépen fejeződött be; a meteorológiai előrejelzések ellenére is. Míg a Hazatérés Templomában összegyűlt hazafiak csodálatos élményekkel gazdagodtak, addig az eső elverte a magát sokszorosan túlnyerő 2/3-ot, és a magukat szociálisnak hazudott népirtó csőcseléket, kik hazánk nyomorúságára megint csak becsalták magukat a Parlamentünk falai közé. Itt feltétlenül szólni kell arról, míg a Jobbikos képviselők dicsőségesen, áldó szavak, Himnusz, a Székelyhimnusz és a Boldogasszony Anyánk kíséretében lépték át a T. Ház küszöbét, addig a többszörösen bitóérett, hazaáruló, népirtó bitangok átkok közepette tették ugyanezt. Láthatóan ezeket az erkölcsi hullákat nem zavarta a skandálás, miszerint: hazaárulók, börtönbe való gazemberek! - hiszen lepereg ezekről minden. Ezt becsületes ember nem tudná elviselni!
A tegnapi nap (2101.05.14.) igazán akkor lett volna szép, ha a posványlelkű, hitvány sólyom lászló a Parlamentünk falai közt nem esett volna mindjárt neki a Jobbiknak! De most legalább a gyengén-látók, a nagyothallók számára is egyértelművé vált, hogy ki hazánk első számú közellensége; ki dicső történelmünk gyalázatos szégyenfoltja. Ez az esetlen, idétlen alak hű maradt hazánk legundorítóbb férgeihez, jelesül a nagyapjához: kun-kohn-bélához! És
természetesen hű maradt apósához is, aki egykor Baranya Megye párttitkára volt.
Szebb jövőt, és Isten áldását minden jó szándékú, magyar hazáját féltőn óvó s szerető véreimnek!
Kelt Budapesten, 2010. május 16-án.
Minden igaz, magyar honfitársamnak szeretettel:
Vattay Szabolcs
A Jobbik fizikai értelemben is átlépte a "parlamenti küszöböt"!
Igen. Én is ott voltam a Hitvesemmel. Megint a legjobb, legszebb
helyen voltunk, és ott a levegőből is áradt minden, ami szép, kellemes, felemelő. Sajnálhatja, aki nem tudott velünk lenni ezen a napon, de legfőképpen azok sajnálhatják, akik sohase érezték azt, amit ott mindnyájan átélhettünk. A hazaszeretet csodálatos élmény.
Igazán akkor lesz úrrá érzelmeinken, amikor a haza bajban van. E nemes érzés
hiánya ahhoz a veszteséghez hasonlítható, mint azoké, akik sohase voltak szerelmesek. Ámbár ők nem tudják; nem is tudhatják, mit vesztettek, mit vesztenek minden áldott nap.
Két rövid évtizedet leszámítva, a magyar haza félévezrede nélkülözi a szabadságot, ezért e két fogalom: Haza és Szabadság! - a mi magyar lelkünkben szorosan összeforrott, egymástól elválaszthatatlan fogalommá érett. Akik eddig nem ismerték volna meg a hazaszeretet
bensőséges, magasztos érzését, vagy netán nem lennének tisztában a "haza" fogalmával, azok számára Petőfi Sándor és Kölcsey Ferenc nemes gondolatai nyújthatnak segítséget.
Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem, / Szerelmemért feláldozom /az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet. / Petőfi Sándor: SZABADSÁG, SZERELEM! /
Hazaszeretet, egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek. .e szóban: Haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége! / Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz/
2010. május 14-én, pénteken délelőtt aggodalmak közepette közeledtünk, a Hazatérés Templomához (Bp. V. ker. Szabadságtér 2.) az előző hetek baljóslatú hírei, a gyűlöletkeltő hecckampány miatt. Nagyon féltettük Vona Gábort, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és Politikai Párt vezetőjét, nehogy rendőr-terroristák részéről megint gyalázatos
atrocitások érjék Őt e szent napon, amikor hat évtized multával, végre magyarszívű, igaz hazafiak kerülnek be hazánk törvényhozásába.
Kellő időben indultunk el otthonról, hogy időben érkezzünk meg ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész soron kívüli Istentiszteletére, ami arra volt hivatva, hogy megáldja sokat szenvedett hazánkat, és ezzel az áldással bocsássa útjára azt a 47 magyar parlamentert, köztük három hölgyet is, kiket most áprilisban megtiszteltünk a bizalmukkal. Ez most nagyon sokat érő bizalom, mivel az elmúlt két évtized ideje alatt a többi párt sorra csapta be, hagyta cserben, szolgáltatta ki a választóikat hazánk külső és belső ádáz ellenségeinek. Ezt a bizalmat
fizikai lehetetlenség eljátszani már; színrelépésétől kezdve ez a szeretet övezi egyre szorosabban a Jobbikot.
E kötődés leginkább egy szerelmi kapcsolathoz hasonlítható. Ez egy interaktív folyamat, melynek során minél többet adnak egymásnak a szerelmesek, annál több szeretetet, gyengédséget kapnak egymástól viszonzásul. E szeretet tegnap ért csúcspontjára, amikor Isten áldásával, dagadó keblű hazafiak kísérték végig a Jobbik képviselőit azon az úton, ami a magyar Haza Egyetlen Templomából az Ország Házáig vezetett. Nincsenek adataim a tekintetben, hogy Mátyás király óta övezte-e ekkora szeretet, tisztelet bármelyik magyarországi parlamenti erőt, de feltételezem, hogy nem.
A templomi szertartás a nemzeti imádságunk, a Himnuszunk eléneklésével vette kezdetét. Majd ifj. Hegedűs Lóránt lelkész úr Istentiszteletével, mindig oly tartalmas, aktuális igehirdetésével folytatódott. Vona Gábor a beszédében vadonatúj elemként emelte ki egy
őstörténeti intézet létrehozásának szükségességét. A Jobbikos politikusok részéről számomra az lenyűgöző, hogy mindig új tervekkel állnak elő, és ezeket minden nehézség: ellenszél, galádság ellenében rendre meg is valósítják! A templomi szer tartás a Magyar Hiszekegy,
(Hitvallás) a Szózat és a Székelyhimnusz éneklésével ért véget.
Odakinn már riporterek és fényképezők hada várt a képviselőkre, hogy megörökítsék az ünnepélyes kivonulás pillanatait is.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Ég jeleit, mert ez alkalommal is az időjárás nekünk, szabadságvágyó, jó magyar hazafiaknak kedvezett. Ezt az Isteni kegyet tapasztalhatjuk 2006. ősze óta folyamatosan minden alkalommal, amikor hazánk érdekében vonulunk a
budapesti utcákra, terekre.
Verőfényes napsütés fogadta tehát tegnap a templomból kivonuló ünnepi gyülekezetet, és ez a jó idő tartotta magát végig, és még azon túl is, hogy igen nagyra becsült Jobbikos képviselőinket elnyelte a hatalmas neogótikus épület. Mind a képviselőknek, mind pedig a kíséretüknek felemelő érzés lehetett (volt) ilyen ünnepélyes keretek közt, a szeretet és bizalom forró légkörében megtenni azt a néhányszáz métert a két szent hely között. Mert a Parlamentünk is szent hely! - függetlenül attól, hogy félévszázada undorító, csúszómászó, férgek állandóan gyalázzák, szentségtelenítik!
A mellékletben saját készítésű képek próbálják érzékeltetni a felemelő pillanatokat, és az alábbi linkekre kattintva bővebben láthatók a számunkra sorsdöntő, reményt sugárzó történelmi pillanatok.
http://kuruc.info/r/2/59562/ A nap eseményei összefoglalva írásban, képekben és videón.
A képeken látható, hogy Vona Gábor nem csak az eskü ideje alatt viselte az oroszlános, Árpád-házi sávos címerpajzsos mellényét. Vona Gábor az ÁVH-sok és bolsi-libsi-bibsik fenyegetőzései ellenére is betartotta a szavát, miszerint Gárdamellényben vonult be a
parlamentbe. Nem volt kikötés, hogy ezt egy zakó fedje mindaddig, amíg
átlépte a Parlament küszöbét!
http://www.youtube.com/watch?
http://www.youtube.com/watch?
http://www.youtube.com/watch?
magyargyűlölő féreg keresztelte meg Orbán Viktor gyermekeit.
http://kuruc.info/r/34/59610/ E nap része volt Toroczkai Kossuth-téri beszéde és petíciója a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében, amit Jobbikosok ott helyben vettek át tőle; és órákkal később a Fidesz részéről Wittner Mária is. (2010.05.14.)
E szépnek indult, szépen folytatódott programunk nagyon szépen fejeződött be; a meteorológiai előrejelzések ellenére is. Míg a Hazatérés Templomában összegyűlt hazafiak csodálatos élményekkel gazdagodtak, addig az eső elverte a magát sokszorosan túlnyerő 2/3-ot, és a magukat szociálisnak hazudott népirtó csőcseléket, kik hazánk nyomorúságára megint csak becsalták magukat a Parlamentünk falai közé. Itt feltétlenül szólni kell arról, míg a Jobbikos képviselők dicsőségesen, áldó szavak, Himnusz, a Székelyhimnusz és a Boldogasszony Anyánk kíséretében lépték át a T. Ház küszöbét, addig a többszörösen bitóérett, hazaáruló, népirtó bitangok átkok közepette tették ugyanezt. Láthatóan ezeket az erkölcsi hullákat nem zavarta a skandálás, miszerint: hazaárulók, börtönbe való gazemberek! - hiszen lepereg ezekről minden. Ezt becsületes ember nem tudná elviselni!
A tegnapi nap (2101.05.14.) igazán akkor lett volna szép, ha a posványlelkű, hitvány sólyom lászló a Parlamentünk falai közt nem esett volna mindjárt neki a Jobbiknak! De most legalább a gyengén-látók, a nagyothallók számára is egyértelművé vált, hogy ki hazánk első számú közellensége; ki dicső történelmünk gyalázatos szégyenfoltja. Ez az esetlen, idétlen alak hű maradt hazánk legundorítóbb férgeihez, jelesül a nagyapjához: kun-kohn-bélához! És
természetesen hű maradt apósához is, aki egykor Baranya Megye párttitkára volt.
Szebb jövőt, és Isten áldását minden jó szándékú, magyar hazáját féltőn óvó s szerető véreimnek!
Kelt Budapesten, 2010. május 16-án.
Minden igaz, magyar honfitársamnak szeretettel:
Vattay Szabolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése