Himnusz, Isten, nemzet - és a liberális pökhendiség
2010. május 9. 15:38:19 Neményi.net
Idézettel kezdem. "A szocik és a liberálisok egyik kedvenc szociológusa nyilatkozott szabadelvű őszinteséggel a székelyek himnuszáról":
"Az kérdés, hogy mi hívta életre a szélsőségeseket, de az biztos, hogy Laciék gyűlésein kornyikáltál a Székely Himnuszt könnyes szemekkel, ami, mint tudjuk egy középszerű műdal" - mondta a Story Tv műsorában Dessewffy Tibor szociológus.
Igen. A székely himnuszt 'kornyikáltuk' mi is éveken keresztül az 'átkosban' ott, ahol a spiclik füle nem hallhatta meg. 1959-ben csatlakoztam egy barlangász csoporthoz és minden táborunk végén biztosan - de néha közben is többször - tábortüzet gyújtottunk, körbeültük és 'kornyikáltunk'. Dalokat. Köztük számos műdalt - olyannyira, hogy a szövegét mi követtük el. Kornyikáltunk, esetleg az olcsó bortól megrészegülten a barlangász dalokat és a tábortűz végén a székely és a magyar himnuszt. Mi azonban úgy éreztük, hogy énekeljük - és nem egyszer könnyes szemmel. Mert ezek a miéink voltak.
Hangsúlyozom: miénk! Nem az enyém, hanem a miénk! Mert az ember nem egyedek halmaza, hanem társadalom és a társadalomnak vannak közös dolgai. Múltja. Jelene - esetleg jövője . És van számos közös szellemi értéke - amit ugye az egyedre számító liberalizmus nem ismer el értéknek, mert forintban, dollárban, arany súlyban nem fejezhető ki és főleg, mert azok a mi fogalomhoz tartoznak. Mégis értékek - a közösség számára. Akik éneklik, azoknak megható, összetartó erő - aki viszont az egyed fontosságán képtelen túllépni, annak esetleg kornyikált középszerű műdalok. Nem tudom, a mi egy szociológus számára - ami állítólag Dessewffy Tibor - jelent-e valamit? Különösen, ha liberális alapbeállítottságú.
Megvettem egy CD-t. A világ himnuszai vannak rajta. Meghallgattam. Igen, a zöme 'kornyikálható', 'középszerű műdal' - leginkább katonai induló. Mint pl. a szovjet, az amerikai, vagy az izraeli himnusz is. Nekem. Másoknak meg bizonyára nem és ha kornyikálható műdallá sekélyesítem, akkor megsértem őket. Merthogy a magyar himnusz hallatán - még ha katonai indulóként is csendül fel a lemezen - nekem nem középszerű, nem kornyikált és nem műdal - még ha zenetörténetileg esetleg az is lenne, nem tudom, nem értek hozzá, nem vagyok szociológus -, hanem ima. A magyar himnusz ugyanis fohász. Fohász, ami minket, magyarokat összeköt. A miénk, a mi közösségünket fejezi ki és mert hiszünk benne, hat is ránk. Ahogy a székely himnusz is az.
És ez itt a lényeg.
Himnuszunk azonban Dessewffy meghatározásában műdal, hiszen ismerjük a himnusz költőjét: Kölcsey Ferenc, ismerjük a megzenésítőjét: Erkel Ferenc. De melyik himnuszt nem írták, a zenéjét nem szerezték? Ja, a mostani szlovákot nem, mert annak a zenéje magyar népdal.
Az ausztráliai emigráció számos eseményén - köztük egyházi szertartáson - vettem részt. Mindegyiken elhangzik a magyar himnusz - ha úgy tetszik 'kornyikáljuk', hiszen az éneklők zömének kappan a hangja, rossz a zenei hallása, külső fülelőnek talán kornyikálás ez az ének. Mi azonban énekeljük. És a székely himnuszt is hozzá. Mindig, ahol az emigráció és nem a hivatalos közegek a rendezők. Mert a székelyek magyarok. Mert a székelyeket közénk tartozónak véljük. Mert magunkat a székelyekhez tartozónak véljük. A székely himnusz számunkra nem 'középszerű műdal', hanem ugyancsak fohász, összekötő kapocs, még akkor is, ha esetleg a XX. század romantikus irodalma teremtette meg.
Na persze, ha egy szociológus a neoliberális eszmei alapon áll, annak minden társadalmi jelenség idegen, a vallás kiirtandó butaság, a társadalom egyedek halmaza, akiknek csupán az számít, hogy mi mennyibe kerül. Szociológusunk úgy látszik roppantul nem érti, hogy ezen felül lehet még más is, ami az embert pl. emberré teszi: az emberi közösség. Szociológusunknak - úgy tűnik a megfogalmazásából - ha van istene, akkor az a pénz, az arany, mit tudom én, de föltétlenül az anyagi valami és a szellemre, a spiritualitásra úgy tekint, mint valami idegen dologra.
Csakhogy másoknak más a szellemi igénye, más az istenképük. Nem hisznek a pénz erejében, így a pénz nem is hathat rájuk. Esetleg abban hisznek, hogy egy felettük álló szellemi létezik és gondolatukat felé fordítják. És ha konokul hisznek benne, akkor számukra az a létező, az hat rájuk, az fogja össze őket, ahhoz tartoznak, azaz többé válnak, mint pusztán emberi egyedek laza halmaza. A pénzisten erre soha sem lesz képes! Soha, amire a magyar Szent Korona ismert története során képes volt: összetartani egy nemzetet - mert hittek benne! Mert egy közösségnek, ha van hite, ha van közös múltja, van közös szelleme, ráadásul, ha van közös tárgyi környezete és ereklyéje, akkor legyen bármely mélyen gazdaságilag, társadalmilag, talpra áll. A székely, a magyar himnusz, a Szent Korona, az ezer éves alkotmány ezt jelenti a magyarságnak - és ezért tombol a liberális szociológus, mert nem érti - nem értheti ennek a lényegét, fontosságát. Neki 'középszerű mű', esetleg 'svájci sapka', vagy 'tetem cafat', akármi, neki ez semmi.
A magyarok fohásza több mint egy évszázada felhangzik. Felhangzik naponta többször is, több helyen is és ez áthatja a magyarok közösségét. Gondolom ez Dessewffy úrnak zavaró, érthetetlen jelenség. Ahelyett, hogy az amerikai 'himnuszt' skandálnák, a magyart - sőt, mi több: a székelyt 'kornyikálják'. A székelyt, ami fogalom Dessewffy számára föltehetően értelmetlen, hiszen nem ismeri el a közösséget - ahogy ez egy igazi liberális szociológushoz illik. Kérdés, hogy a 'Babilon partján...' című dalt Dessewffy elfogadja-e valami másnak, mint 'középszerű műdalnak'? Ha a Boney-M. énekli akkor talán nem? Idézem a szöveg elejét:
By the rivers of Babylon, there we sat down
ye-eah we wept, when we remembered Zion.
(A Babylon partján mi leültünk és sírtunk, amikor Zionra emlékeztünk).
Vagy ez nem középszerű, mert Ziont említi? Ja, igen, valóban és a zsidó diaszpóra ezt a dalt énekelte, mint a himnuszát. Persze, nem ezzel a dallammal, mégis, a közösséget összetartó himnusz szerepet kapott.
Vagy amit szabad Jupiternek.... elv az érvényes? Ami összeköti a zsidókat az rendben van, de ami másokat kötne össze, az elvetendő? Nem tudom, nem ismerem Dessewffy válaszát. És mit is mondanak a dal utolsó sorai?
ye-eah we wept, (Sing a song of love)
when we remember Zion. (Yeah yeah yeah yeah yeah)
(igen, mi sírtunk, a szeretetről énekelünk egy dalt, amikor Zionra emlékezünk).
Ah, ez más? Ők sírhatnak, hogy elveszítették országukat, ha emlékeznek hazájukra de a székelyeknél ez megengedhetetlen?
Mondja Dessewffy Tibor szociológus. Szocio? Lógus? Vagy egyszerűen csak egy neoliberális?
Cser Ferenc
Kapcsolódó:
DÉMONOK-vagy démosz? /avagy közhangulat párbeszéd helyett (Nemzeti Hírháló)
*** www.nemzetihirhalo.hu *****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése