A pálosok története néhány újabb érdekességgel

www.nemzetihirhalo.hu *************

A pálosok története néhány újabb érdekességgel

Részlet a prenoszilsandor.eoldal.hu oldalról

A következő fejezetben folytatjuk a pálosok történetét, néhány újabb érdekességgel.

Negyedik fejezet

Most pedig folytassuk a pálosok megismerését.

Az előző fejezetben odáig jutottunk, hogy Özséb egy látomást követően lemond az egyházi tisztségéről, bevonul a Pilis rengetegébe, és maga köré gyűjtve a remetéket, megalapítja a Pálos rendet. Özséb látomása az írások szerint a következő volt.

Özséb a távoli hegyormokon sok apró, szétszórt kis tűzszikrát lát az éjszakában, mintegy felülről tekintve a Pilisre. Ezek a szétszórt kis tűzszikrák egyszer csak egy nagy tűzkörré válnak, majd egyetlenegy hatalmas tűzoszloppá egyesülnek a sötét éjszakában.

Özséb ezt a látomást úgy értelmezte, hogy azok a tűzszikrák tűzlelkek, amelyek ott fenn a hegyen egy hatalmas tűzoszloppá váltak. Valójában ezek a tűzszikrák azok a lelkek, akiket ő majd összefog, és Isten elhívása szerint egy rendbe, egy spirituális tűzoszlopba egyesít.

Az egyesítés nagyon jól sikerült, és néhány év alatt felépült három kolostor, Pilisszentkereszten, Pilisszentlászlón és Pilisszentléleken. Pár évtized múlva ennek már a sokszorosa volt hazánkban a pálos kolostorok száma. A nép rajongva szerette és tisztelte a pálosokat, és a királyok is kitüntetett figyelmet szenteltek nekik.

Mátyás király különösen szerette őket, és ha alkalma volt rá, mindig példaként hozta fel tetteiket. A pálosoknak különleges jogokat és feladatokat adtak a királyok. A szigorúan őrzött Pilisbe a pálos atyák bemehettek, sőt ott, mint ahogy a történetek elmondják, kutathattak is. És hogy mit kutattak? Hát ez már nehezebb kérdés.

Mielőtt továbbmegyünk egy érdekesség. A leírások szerint a pálos atyák azt valósították meg itt a földön, amit a beavatásuk alatt az égben láttak. Tehát a pálosoknak volt egy beavatásuk és aki azon átment, az lehetett pálos szerzetes.

Ez a beavatás nagyon hasonló szertartás volt, mint amit Egyiptomban a papok alkalmaztak. A leírások szerint a beavatásra váróknak egy barlang mélyén található kőkoporsóba kellett belefeküdniük és ott egy bizonyos időt meditatív állapotban eltölteniük. Ha a beavatott "fénye" áthatolt a kőkoporsón akkor sikerült a beavatás és teljes jogú pálos szerzetes lett belőle. És amit a beavatásuk alatt révüléses állapotukban láttak (az égben) azt kellett megvalósítaniuk a földön. Egyiptomban ugyanezt a beavatást a piramisokban tartották.

A leírások szerint a pálos atyák a barlangok mélyét jól kikutatták. Vajon mit kereshettek ott olyan nagyon?

Mielőtt ebbe belemennénk elmondok egy rövid verset, ami a pilisszentkereszti kolostor falán volt látható, a szerzője pedig egy pálos atya, Varsányi István.

"Egykor az úttalan erdőt járva, kutatva atyáink
sziklafalak mentén kicsi házat emeltek.
Szétszórt barlangok mélyét is jól kikutatták.
Itt a kegyes remeténk s papi férfi, Özséb, alapítja
végre a rend házát, s a keresztnek szent neve, címe.

Lassan a testvérek barlangjukat elhagyogatják,
s kezdenek együtt szigorú, szent zárdai életet élni.
Innen terjedt szét a világon Pál remetének
rendje: amelyben az erkölcs és a ruha folttalan egyként,
így lesz majdan a kis forrásból nagy folyam árja."

Eddig a vers, és most menjünk tovább.

A fennmaradt írások szerint a pálos atyák egyik fő feladata Magyarország és a magyar nép szakrális védelme és az ősi tudás megőrzése.

Térjünk vissza a korábbi kérdéshez, hogy vajon mit kerestek a pálosok a barlangok mélyén.

Amikor Atilla király a négyszázas években bejött a Pilisbe, hogy elfoglalja jogos Szkíta örökségét, egyes források szerint Dömös és Dobogókő között egy hatalmas város romjait találta, és megdöbbenve látta, hogy a falakon ősei írásjelei vannak, és ő is, meg népe is el tudja olvasni azokat.

Ezt a várost megújította, és a neve akkor Szikambria lett. Később Árpádék újból felújították, és ez lett Ős-Buda (Vetus Buda). Mint már tudjuk, a Pilis tele van barlangokkal. Ezeknek a barlangoknak egy része - a hagyomány szerint - ősi szkíta temetkezési hely volt. A pálosok tehát valamilyen régi tudást vagy bizonyosságot kerestek a haza szakrális védelmére.

Szántai Lajos kutató elmélete szerint a Szkíták ősi királyát próbálták megkeresni, akit állítólag itt temettek el. A király testének megtalálásával az általa képviselt különleges tudás felébresztését is remélték. Ezért a fizikai kutatásokon kívül rendkívül mély és bizony nem veszélytelen spirituális, révületi kutatást is folytattak.

Mindezt azért, mert ők már tudták - minthogy valami módon képesek voltak belelátni a jövőbe is -, hogy az utolsó Árpádházi király után kérdésessé válik Magyarország megmaradása.

(És bizony tényleg hajszálon múlott!) Kitartó munkájuk sikerre vezetett, és megkapták a kívánt választ. Jelentették IV. Béla királynak, hogy "Megtaláltuk!"

Megtudták tehát, hogy Magyarország megmaradásának mi a feltétele.

Ennek ismeretében a pálosok a későbbiekben úgy alakították a szertartásaikat - hol gyorsították, hol lassították -, hogy az adott kozmikus állapot függvényében azok a kritikus időpontra a megfelelő eredményt hozzák.

És hogy ki is volt az a király, akit megtaláltak? Bizony nem más, mint a Szkíták ősi királyának fia, akit a hagyomány Pálosz néven ismer. (Ennek nyomait megtalálhatjuk a görög feljegyzésekben is, mint "Szkütész, Naposz, Pálosz", apa és két fia.)

A Szkítákról jut eszembe, hogy az akkori időkhöz képest milyen fejlettek voltak. Fordítható tengelyű kocsikat használtak, egymáshoz kötözött bőrből készült hordozható hidakat készítettek, vászonból vagy selyemből készült fehérneműt hordtak, bőrből készített és csappal ellátott nagy tömlőik voltak a tisztálkodásra, vagyis a zuhanyzásra, de voltak bőr vagy fakádjaik is, melyek vizébe gyógynövények főzetét és illatos növényeket raktak, és ők találták fel a gombot is. A híres reflex íjról már nem is beszélve, mely akkoriban és utána is egy félelmetes fegyver volt. És most vissza a pálosokhoz.

A fentiekhez kívánkozó tudni való még, hogy régen a barlangok hasonló szerepet töltöttek be, mint később a templomok. (Gondoljunk csak a Gellért-hegyi barlangkápolnára, amely szintén a pálosok kegyhelye volt.)

Erről jut eszembe, hogy milyen szerepe volt régen (és lenne ma is) a templomban való imádkozásnak.

A templomokat régen olyan helyekre építették - lehetőleg magaslatra -, ahol különösen erős pozitív volt a föld elektromágneses kisugárzása. Ezt az erős pozitív energiát töltötte fel tartalommal az imádkozók gondolati és érzelmi energiája. A templom a formájával felerősítette mindezt, és mint egy adótorony, minden irányba szétsugározta. Ez által pedig erősítést és támogatást kaptak a környéken élők.

Eléggé hihetetlen?? Pedig ez ma is pontosan így működik illetve kellene, hogy így működjön. A probléma csak az, hogy időközben elfelejtettük, hogy hogyan kell bánni a finom energiákkal, és hogy mekkora erő van bennük.

A Pálos rendet tehát, hivatalosan 13O8-ban jegyezték be, és egészen az 17OO-as évek végéig létezett, amikor II. József (a Kalapos király, Mária Terézia fia) elűzte az országból a pálosokat.

Még egy érdekesség. Kolumbusz az útjára magával vitt 3OO szerzetest is, akik a magyar pálos rendbe tartoztak.

Történelmi háttérként megemlítem még, hogy mindez azért történhetett így, mert az akkori Portugál király magyar hercegnőt vett feleségül, aki ragaszkodott ahhoz, hogy pálosok is részt vegyenek a felfedező úton. Portugáliában mindezt a mai napig tudják az emberek.

Tehát, ennek következményekét, Észak- és Dél-Amerikában is találhatunk nyomokat és emlékeket a pálosokról. Egyébként a pálosok, ha olyat akartak leírni, ami titkos volt, akkor a pálos rovásírással írták le. Ez egy kicsit különbözött az eredeti rovásírástól. (...)